thesecret.hu

Köszönöm Origami!
Ennyi, de ebben minden benne van.:-)

családokat nem könnyű, sőt számomra lehetetlen lenne szétszakítani.
Ezért vártam meg a lelki társam. :-)
Ha később érkezik, akkor is vártam volna rá. :-)
Mert ha gyereket szültem volna, akkor már nem tudtam volna a gyereknek fájdalmat okozni, inkább magamnak. :-)
Nem értem egyébként, hogy önzőségből hogy lehet elhagyni egy családot.
Nagyon szeretem a férjem, ő a lelki társam, de ha közben hülyeséget csináltam volna, és őelőtte férjhez mentem volna egy olyanhoz, akivel jó a szex, vagy biztonságot nyújt, vagy aranyos, vagy jó ember, akkor ezt magamnak köszönhettem volna, és megbeszéltem volna a lelki társammal, mi a helyzet.
Ha tényleg lelki társ, akkor megérti.
Miért voltatok ilyen kis türelmetlenek?
Sokan mondták nekem is, hogy jó emberhez kell férjhez menni, aztán akkor ennyi az élet.
Sosem hittem el...
Vártam az igazit.
Ha 60 évesen találkoztunk volna, akkor is hálát adtam volna érte az égnek. :-)
És tényleg várnom kellett rá, hiszen fiatalabb, később jött le a Földre. :-)
Szóval a szerelem csak egy aspektusa ennek a lelki társ témának.
Ha családom lenne, a szerelem kimaradna a buliból, bármennyire fáj is.
Mert fájna nagyon...
A lelki társ melletted van mindig, minden helyzetben, és ez a "múltban él még", meg stb. hülye belemagyarázások, és az illető nem a lelki társával találkozott, csak a karma köti erősen.
A lelki társaddal meg tudod beszélni, hogy milyen legyen a kapcsolatotok, hiszen azt szeretné mindig, ami NEKED a legjobb, nem magának, hanem a másiknak...
Szerencsés vagyok, tudom. :-)
De csak az lehet a tanácsom a türelmetlenek számára, hogy szerelem nélkül is lehet tartani a kapcsolatot a másik feletekkel, és így nem kell a családdal sem kicseszni.
Ha a másik feled a másik feled tényleg, akkor mindent megtesz azért, hogy mindenkinek a legjobb legyen.
Ha meg nem, akkor jön a körbemagyarázás.
Aminek semmi értelme.

hogy megosztottad velem az átélt érzelmeidet. Teljesen egyetértek Veled a hogyant illetöen. Így kellene, ahogy leírtad: őszintén, egymást átölelve, megköszönve az elmúlt éveket. Valószínűleg a felek többsége megrendülve, de bizonyos idő elteltével elfogadja ezt. Hiszen józan gondolkodású társak nem akarnak a másiknak rosszat. Csak akkor van bökkenő, ha a másik részről erősebb a birtoklási vágy, a az önzés és a zöld szemű szörnyeteg. És akinek mondandója van, az nem tudja, hogy kezdejn hozzá. Fél a másik reakciójától. (Nazsu!ezeket általánosságban írom és nem a Te általad leírtakra) Hiszen a normális az lenne, ha az őszinte vallomás után elgondolkoznának - akár együtt, akár külön-külön- hogy mit, mikor rontottak el a kapcsuolatukban. Egy bizonyos önvizsgálatot tartani, ami a későbbiekben is segítene elkerülni a hasonló helyzeteket. Pontosan ahogy Te is írtad.: "Azon agyalok állandóan, mit kellett volna másképp tennem.... vagy mit tanulhatok ebből az iszonyatos sok fájdalomból"

Kedves Melazo!

A "lelki társ 2"-ben is elmélkedünk tovább. :-)

Kedves Origami!
Nem mindig olyan egyszerű ez az egész. Mert bár Én így érzek, ahogy leírtam, azt nem tudhatom, hogy Ő mit érez. De tény, hogy olyan szinten egy rugóra jár az agyunk....belelát a gondolataimba. De Ő szinte soha nem beszél érzésekről, egyszerűen azért, mert keményebb neveltetésben részesült. Egyszerűen ezt hozta otthonról. De a jelek...
Nem tagadnám, ha csak Én vetíteném bele ezeket az érzéseket..
De tudom, hogy nem!!!
Egyszerűen csak korán találkoztunk, Ő még egy kicsit a múltban van....
És bár Ő nem tudja, de nagyon sokat tanított már most is Nekem. Mi jöhet még??
De mindegy is... Lelki társ vagy nem, szeretem, És ez soha nem fog elmúlni. Mert valami kapocs akkor is van közöttünk. Ha nincs Velem, akkor is Velem van.
Ennyi.
Idővel úgyis minden kiderül.

hogy másban is gondolatokat ébresztett elmélkedésem. Mindjárt elmondom Nektek mi is indított ezeknek a kérdéseknek a feltevésére, de előtte Origaminak: "ha a lelki társaddal találkozol, akkor nincs talán meg ha" Elméletben igazad van, de épp ezt mondtam amikor írtam, hogy vannak bizonyos helyzetek, amiket nem tud az ember meg nem történtté tenni. Hiába tudja, hogy annyi év után megtalálta azt akit keresett, (akivel mindenben maximálisan megértik egymást és egy pillantásból tudják, mire gondol a másik) ha közben házasságban él, és van mondjuk 2 gyermeke, akik egyformán imádják az anyukájukat is és az apukájukat is. Az ilyen esetekben én úgy gondolom, az anyák többsége azért nem mer lépni, mert féltik a gyermekeik lelki békéjét. Nem akarják megfosztani őket az édesapától, aki apaként jó. Véleményem és környezetemben tapasztaltak alapján egy férfi, egy apa, ha megtalálja élete szerelmét hamarabb és sokkal kevesebb lelkiismeret furdalással borít mindent.
Zsófia: biztos, hogy mindenki ezt az érzést keresi:-)

Egyetértek Origamival....itt nem hinném, hogy a szóban forgó személy lelki társ lenne...." nem tud róla"..."csak én érzem így"...(és ebben a pillanatban megértettem a saját problémámat is)....igen kedves csak te érzed így...valószínűleg :(

talán, meg ha. Ha van ha, akkor nem a lelki társad, csak annyira vágysz rá, hogy belevetíted.

Kedves Melazo!

Igazatok van, ennyi hozzászólás egy rakáson, amiknek ráadásul pozitív sugallata is van, és még Nektek is tetszik... Így már én is örülök nek.:::::))))))))

Azt mondod, ha hosszútávúnak ígérkezik a kapcsolat és méltó társra lel az ember, akkor érdemes lépni. Ebben szerintem teljesen igazad van, csak annyi befolyásoló körülmény van, hogy nagyon sokan ezért félnek lépni. Anyagiak, gyerekek, esetlegesen egy bosszúálló férj vagy feleség..Ezektől a helyzetektől Mindenki szenvedhet. Csak egyet nem értek. Ha két értelmes ember közül az egyik úgy érzi nincs tovább, nem megy, belefáradt, akkor a nehezítő körülmények ellenére miért nem tudja a többség normális emberi hangnemben rendezni az ügyet?

hú nekem tetszik!

ennyi hozzászólás egy rakáson

ahelyett, hogy örülnél neki!

:-)

kíváncsian várom a reakciókat. az addigi élet föladása relatíve minden találkozás esetén bekövetkezik
ez néha súlyosabbnak tűnő döntést eredményez. ha az eksztatikus állapot hosszútávúnak ígérkezik és méltó társra lel az ember, akkor bizony lépni kell, mert érdemes.

Segítség! Hogy tüntethetem el a saját hozzászólásimat? De muris, egyből 5 hozzászólásom lett a blogomhoz.:-))

Kedves Egnesz!

Őszintén örülök, hogy megtaláltad azt az embert, aki szívednek másik fele. Bízz és reménykedj benne, hogy eljön az a pillanat is, amikor Ő ugyanúgy fog érezni, mint Te. Hisz tudod, a remény hal meg utoljára! Sok boldogságot Neked (Nektek)

Kedves Egnesz!

Őszintén örülök, hogy megtaláltad azt az embert, aki szívednek másik fele. Bízz és reménykedj benne, hogy eljön az a pillanat is, amikor Ő ugyanúgy fog érezni, mint Te. Hisz tudod, a remény hal meg utoljára! Sok boldogságot Neked (Nektek)