Napraforgó

Kipattant a szemem, és jóleső, de kipihentem magam, érzésem volt. Na, most vagy korán van, vagy az utóbbi időszak felhős napjainak egyike köszönt rám? Bingó, az első. Alig pár perccel múlt el öt óra.

Sebaj, ilyenkor szoktam kelni, de mostanában valahogy mégsem ez volt a jellemző. Persze nem rohanok sehova, adtam magamnak időt az alvásra. A szokásos 5-6 óra helyett bizony aludtam mostanában néha hetet is.

Éreztem a szükségességét, és talán most a jótékony hatását is. Szóval felébredtem, felkeltem, lassan a nap is jelezte, hogy idő van és rózsaszínűvé festette a az eget.

Kora reggeli gondolataim vadul kergették egymást, mint mindig, és az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen köszönöm, jól vagyok.
Igen, nem kell hozzá sok. A héten olyan kis apró örömök értek, amelyek már széles mosolyra húzzák a számat.

Szeptembertől munkahelyet váltok. Van egy kis baráti zárt csoportunk, nekik este megírtam, olyan jó volt, hogy együtt örültek velem, hogy bíztattak, hogy hisznek bennem! Ilyen üzenetek vártak reggel is!
Annyira sokat lendít az ember önbecsülésén! Ahogy az is, hogy a jelenlegi kis kollegináim őszintén sajnálják a távozásomat.

Egy kedves nézőnknek is megemlítettem, amikor bejött hozzám a jövő évadra bérletet vásárolni, ő azt mondta, nagyon sajnálja- még libabőrös is lett-, mert az e-mailjeim alapján "ismer" szinte, (gondolom közvetlen stílusommal emberi hangot képviseltem), de minden jót kívánt nekem, és köszönte az eddigi munkámat, (na jó látott már színpadon is, azt is megköszönte, amikor ajándék karácsonyi koncertet kaptak, ez most tök mindegy). Viszont igen, ez is hihetetlen nagy erőt ad, hogy elimerik, amit csináltam!

Aztán ma vásárolni voltam egy nagyáruházban, és a húsos pultnál, kicsontoztattam, felszeleteltettem....stb..
Mondtam is, jó, hogy korán van és nem áll mögöttem senki, mire az ismerős eladóhölgy azt mondta, ha sokan lennének, neked akkor is megcsinálnám. Ahogy megtenné másnak is, ha kérik, de olyan jó ezt hallani!

És tudjátok mi a legjobb benne? Hogy ki merjük mondani, hogy köszönöm, és tudunk hozzá mosolyogni és néhány kedves szót fűzni! És ha kimerjük mondani, visszakapjuk, jaj de mennyiszer leírtam már!
Persze-persze, sokszor néznek rám, mint a moziban, mert nem mindenki tudja ezt kezelni, nincsenek hozzászokva!

De ha nem zárkózunk el, és újra próbálkozunk, érdekes beszélgetések, kapcsolatok alakulhatnak ki!

Tudom azt is, hogy lehetnek rossz napjai az embereknek. Amikor bármit teszel, mondasz, bárhogy mosolyogsz, nyűg vagy, és fárasztóan hat a másikra.
Néha azt hiszem akkor, hogy velem van a baj, és visszavonulok.

És például azt sem tudom hova tenni, azt a dolgot, vagy azokat a dolgokat, amikor valakikkel jó kapcsolatban vagyok, levelezünk egymással, vagy csak üzenetet váltunk olykor, majd hirtelen nyoma vész.

Akkor felmerül megint bennem, hogy én hibáztam?

Mostanra viszont már nem agyalok ezen sokat. Igen bánt, igen furdal még, hogy mi lehet az oka, de nem töröm össze magam miatta.

A változásokkal ugye velejár az elengedés, örök téma, örök problémaforrás, megoldandó feladat.

Viszont szeretem a dolgaimat úgy intézni, megbeszélni és esetleg úgy lezárni, hogy ne maradjon megválaszolatlan kérdés.

Persze nem egyszerű, de olyan sok mindent átéltem, kibírtam, véghezvittem már, és még mennyi minden vár!!!
Még leírni is jó!

Nyár van, bár volt ma is egy zápor, de megint süt a nap, hatalmas, nagy és különös okom nincs a jókedvre, az mégis itt van bennem!

Végül még egy bolondos gondolat, ami eszembe jutott pár napja, amikor egy napraforgótábla mellet autóztunk el: már késő délután volt, eső után szintén, de a napraforgók büszkén feltartva fejüket, mintha egy regiment katona vonulna, várták a napocskát, hogy bújjon elő és süssön nekik, hogy ők bevégezhessék a feladatukat, nőhessenek, érjenek, és vidám, mosolygós fejecskéikkel, jókedvet adjanak! Mert a látványuktól nekem mindig jókedvem lesz! Óóóóó, értitek, amit itt összehordok?

Szóval nem kell valami égbekiáltó nagy esemény ahhoz, hogy jól érezzem magam! Elég egy szál virág, egy kedves szó, egy mosoly, egy kisgyermek látványa, egy kedves pillantás!

Úgyhogy most, hogy ezt kiírtam magamból, nekiállok újból a teendőimnek!

Érezzetek Ti is így!

Hozzászólások



stelleveske skinn g lurt på hva i alle

stelleveske skinn g lurt på hva i alle dager de tenkte da de bestemte seg for å sette at sofaen og at tabellen sammen. Møblene er en personlig aspekt av hjem, og oppdage de personlighet i deres valg av møbler og innre,stelleveske skinn,dning prøver kan være skremmende på best.Det er tider om når økonomiske begrensninger føre til en liten endring i hva du ønsker i møbler og hva du faktisk kan ha råd til. Gå inn i gjeld over møbler er aldri en klok beslutning. Bruk fantasien, og beny,bæresele baby 3 mnd,tter det som du har råd til i en fantasifull måte er ikke bare morsom, men også det gir en helt ny mening for din personlighet til hell gjennom grand design i hjemmet.At det vi kan ikke alle være interiørdesign spesialister, heller ikke vi alle ønske,billige,r å være. Det er ingenting galt med lyst i stuen og møblene i det å reflekte



épp

gyümölcsfamustrát tartok. :) Jövőre nem csak a napraforgó hercegséget, hanem a gyümölcsbirodalmat is bővítem. Imádom! Azt hiszem vannak dolgok, amelyek nem változnak. :))



:)

Szívemből írtál. :) ...nekem az árus bácsi ma segített bepakolni a sárgabarackot a szatyromba. Markonként 6-7 kilót. Együtt pakoltunk, közben váltottunk néhány szót. Álltak mögöttem, mégis így tett. Jó érzés. Az élet pillanatokból áll. Boldog pillanataink boldog életet adnak. *