T.Anita blogja
Egy mosoly
2009. december 9. szerda - 01:56 | beküldő: T.Anita"Egy mosoly téged és engem is felderít,
Ingyen van, mint a fény és a víz.
Ha megfáradsz utadon, pihenni marasztal,
Ha szomorúság ér, megvigasztal.
A bajban jónak és rossznak egyaránt
Mosolyt adjunk vigasz gyanánt,
Nem számít, hogy szegény vagy gazdag,
Nem kerül semmibe, kedvére fogyaszthat.
Legyen koldus vagy tolvaj, fiatal vagy öreg, Tovább »
Néhány rövid gondolat
2009. december 7. hétfő - 11:28 | beküldő: T.Anita
"Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, nem csupán cselekednünk kell, de álmodnunk is, és nem csupán terveznünk, de hinnünk is." (Anatole France)
A hegy tetejéről tekintve, ahonnan megoldódtak a problémáid, így fogsz gondolkodni: "Hogyan is nem értettem meg előbb?" Mintha bármit meg lehetett volna érteni "előbb"! Tovább »
Őrültség, avagy beszélgetések magammal:
2009. november 28. szombat - 02:58 | beküldő: T.AnitaReggel. Kinyitom a szemem, nem kelek fel, csak felébredek.A tegnap történtek jutnak az eszembe.Megbeszéltük, igen így működni fog, így jó lesz.Eszembe jut amit álmodtam. Megkeresem az álmoskönyvet. Ne tégy meggondolatlan lépést, jó úton jársz, szerencse ér. Hurrá! Rébuszokban. Fejtsd meg! Gondolkodom. Becsukom a szemem. Ne tégy meggondolatlan lépést... Tovább »
Boldognak kell lenni
2009. november 19. csütörtök - 10:21 | beküldő: T.AnitaRebeka úgy szaladt keresztül az életen, mint egy gyorsvonat. Kislányként, a nagymama kertjében határozta el, hogy ő bizony boldog lesz. Olyan asszony, mint a nagyanyja, akinek rózsák nyílnak a teraszán. Mert a gyerekhitben az élet így hálálja meg a jóságot és az erényt. Tovább »
Anyukáknak
2009. november 18. szerda - 11:44 | beküldő: T.AnitaLehet hogy nem idetartozik ez a téma, de nem tudom hogy kihez fordulhatnék néhány kérdésemmel.
Kisbabát szeretnénk a párommal, és már lehet hogy a pocakomban van. Két hét múlva már biztosan kiderül, de nem tudom hogy utána hogyan tovább. A munkahelyem elég stresszes, és emelgetni is kell. Tovább »
Meg van írva a csillagokban...
2009. november 17. kedd - 09:17 | beküldő: T.AnitaMeg van írva a csillagokban - legyintünk beletörődve. Sorsunk eleve rendezett, nem tehetünk semmit ellene. Soodródunk, amerre a vélt vagy valós erők taszítanak, elfogadjuk az elfogadhatatlant is, mert úgy gondoljuk, ennek így kell, így kellett történnie. Pedig ez nem igaz. Tovább »
Egy történet
2009. november 14. szombat - 02:19 | beküldő: T.AnitaMama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni..............-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül? Tovább »
Addig is ragasztgatok
2009. november 13. péntek - 05:29 | beküldő: T.AnitaHogyan vegyem rá a páromat, hogy higyjen a titok működésében! Az a helyzet, hogy nagyon szeretjük egymást, de ő nap mint nap nagyon negatív. Folyton morog, és nagyon sok dologban csak a rosszat látja. Próbáltam már rávenni hogy nézze meg a filmet, de az első öt perc után azt mondta ez hülyeség. Tovább »
Lábnyomok
2009. november 11. szerda - 23:49 | beküldő: T.AnitaEgy éjjel egy ember azt álmodta, hogy Istennel sétál a tengerparton.
Az égen képek villantak át életéből. Minden egyes képnél megjelent két pár lábnyom a homokban.
Azutám észrevette, élete nehéz szakaszában csak egy pár lábnyom jelenik meg a homokban.
"Istenem, azt mondtad, ha követlek, akkor mellettem leszel az úton. De a nehéz időkben csak egy Tovább »
Az én történetem:
2009. november 10. kedd - 03:44 | beküldő: T.AnitaSajnos egy tragikus esettel kezdődött az egész, ami mára már nagy mértékben megváltoztatta az életem, és legfőbbképpen a gondolkodásmódomat. Egy évvel ezelött az apukám elhunyt. Elöször nem akartam elhinni, azt gondoltam hogy csak álmodom, és próbáltam minden erőmből felébredni, de rá kellett jönnöm, hogy ez sajnos a valóság. Féltem! Tovább »





