Gondolatok matematikai előjelekkel

Kádvás gyárekek!

A gondolatoknak alapvetően két formája létezik, a negatív, és a pozitív. Ezé az egyikben fázó, a másikban meg szakad rólad a víz :)

Próbálom tényszerűen megközelíteni. Mondom próbálom, ami egyértelműen arra utal, hogy azért nem tudok kibujkálni saját magamból teljesen, és ilyenformán nem biztos, hogy sikerül egyetemes következtetéseket levonnom. Ráadásul vannak itt azért bennem érzelmek is, amiket ma már lazán tudok leplezni :) és amik aljas, galád módon képesek összezavarni a gondolataimat.

Amikor egy esküvői vacsora közben a zenészúrral beszélgettem, illetve ő beszélt, én meg hallgattam - vannak ezek az emberek, akik a beszélgetést súlyosan egyirányú kommunikációban élik meg:) - nos, mint a cserfes patakocska folyt köztünk a nyíl egyenesen egyirányú kommunikáció, elmondta, hogy egyszer az egyik esküvőn flottul megdugta a menyasszonyt. Csak annyit kérdeztem: "Hogy a Hosszú fekete haj, vagy a Kacsatánc után történt mindez?" :) (Itt vagyok "kénytelen" beszúrni Norbi a vőfély szavait is, aki azt mondta: Egy esküvő után lefeküdtem a menyasszonnyal... csak ő a saját esküvőjéről beszélt :) ...na de vissza a zenészúrra :)

Tehát magáévá tette a menyasszonyt, és nem a saját esküvőjén. Utána a csaj még jó darabig hívogatta, már a kedves zenészbácsinak is kellemetlen volt. Elsősorban azért, mert az ifjasszonyka férje a megye egyik legnagyobb maffiózója cím büszke tulajdonosa volt :) De végső soron a zenészbácsi, mint az élet esszenciáját, létezésünk manifesztumát pontosan leíró megállapítást tette: "Ez a kurva szex, nagyon ki van találva" :)

Még mindig nem a szexualitásról fogok elmélkedni... egyébként is, valami azt súgja, ha van valami amin nem elmélkedni kell, hanem tenni, na az pontosan a szex... bár ebben erősen vívódom magammal. :)

Gondolataink vannak. És igaz ez a már megszűnt Mónika show-ra is. :) Mitől pozitív, és mitől negatív egy gondolat? A kérdés felvetése egyetemes, de a válaszom természetesen egyedi, messze nem reprezentatív, csak azt mutatja meg, én mit gondolok erről.

Egyszerű lenne azt mondanom, hogy minden pozitív gondolat jó érzéseket vált ki belőlem, és minden negatív rosszakat. De én ezt nem így látom. Mert ugyanaz a gondolat, mindkét érzést kiváltja belőlem egy időben. Mert egy gondolattal, automatikusan jön az ő ellentétpárja is. Társra vágyom... pozitív gondlat... de mért? Mert társtalannak érzem magam... negatív gondolat. Elképzelem, hogy sok pénzem van... pozitív. De mért vágyom erre, mert vagy nem elég ami van, vagy valóban nincs is... ez negatív. Egészséges akarok lenni... pozitív. De mért? Mert nem vagyok az, vagy félek attól, hogy beteg leszek... negatív. Érzéseim, vágyaim, a hiányból táplálkoznak, és a lehetséges negatív következmények elől menekülnek. Így is lehet gondolkozni.

"Könnyebb átvezetni a tevét a tű fokán, mint a gazdag embert elvezetni a paradicsomba."

Akinek mindene megvan, erre soha nem fog rájönni. Csak azt tudja értékelni a bőséget, a pozitív gondolkozás erejét, aki előtte valamiben hiányt szenvedett. A hiány, a negativitás ilyen formán az első lépés lehet a pozitív gondolkozás, a bőség felé. Megtapasztalom, megtanulom a negativitást, hogy utána értékelni tudja a pozitivitást. Buddha szegénysége vonul, feladja előző életét, amit már nem tudott értékelni. Meg kell hogy tapasztalja a szegénységet, az éhezést, hogy megtalálja az egyensúlyt.

Akkor rossz negatívnak lenni, hiány érzésben élni? Nem, mert motivál. Elemi erővel lökdös a pozitív gondolatok felé.

Felismerem. Erőt vesz rajtam az eufória, megértem, hogy minden ami eddig velem történt, csupán a negatív gondolataim, habitusom eredménye. Aztán jönnek az első arculcsapások. Elhiszem, megértettem, de aztán jönnek a visszaigazolások a környezetemből, hogy ácsi kisember, hát mindenki más negatív, egy fecske meg nem csinálhat nyarat. Vissza a negativitásba. Ezer és ezer kéz húz... nem vissza, nem lefelé. Hanem magához. És én ahelyett, hogy húznám magamhoz őket, visszatérek hozzájuk.

"Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre! Szembe fordítom a fiút az apjával, a lányt az anyjával."

Ha pozitív vagy, ha bőségben gondolkozol egy pillanat alatt szembetalálod magad azokkal, akik épp ellenkezőleg gondolkoznak, és éreznek. Ebben nincs békesség, ebből háború lesz. A hiányérzés, mely jellemzően még ma is az egyik legfőbb motiváció az életünkben, el akarja pusztítani a bőséget. Ha bőség van, mi értelme a hiányérzés létezésének? Erőszakos, intrikus, és pusztítani akar. Ez az ő létezésének alapja. Attól lesz hiány, hogy pusztul a bőség. Így már faja az élet, ő uralkodik, a mindent átjáró hiány érzése.

"Az ember nem szolgálhat két isten egyszerre."

Hiány van, vagy bőség? Melyik istent szolgálod? :)

Címkék:

Hozzászólások



am

am más:)ok,megbeszéltük:)...írok még egy utolsót,aztán cipzár a számra:)



Miért érezném?

Nem ismerjük egymást, nem tudjuk, ki hol tart a felfedezésekben, felismerésekben.
Egyszerűen leírtam, ami az eszembe jutott. Lehet, hogy másnak jelent valamit. Akkor már jó.

Az emberi kérdések nem változnak - ha néhány hasonló oldalra ellátogat az ember, rögön megtapasztalhatja. Ha hosszú ideig vagyunk egy honlapon, azt is észrevehetjük, hogy a problémák, kérdések vissza-visszatérnek más-más emberektől.

Ebből én arra következtettem, hogy nem érdemes ilyen elméletekkel foglalkozni. Édesapám azt mondta, lehet, hogy a válaszokat nekünk nem is kell tudnunk.
"titkom ne firtasd:
fölhasítod labdád: se
tudás — se játék."
(Fodor Ákos)

A legjobb amit tehetünk, hogy élünk, úgy, ahogy tőlünk a legjobban telik, tanulunk a hibáinkból, változunk, amennyire tudunk. Én ilyen egyszerűen gondolom már. És inkább a gyakorlatra helyezem a hangsúlyt. Arra a gyakorlatra, amivel változhatunk, jobb döntéseket hozhatunk. Hogy megtehessük, amit kell. :)



remélem nem érzed bántónak,ha

remélem nem érzed bántónak,ha azt mondom,ezekre már mind rájöttem.És ebből fakadóen ez a végő következtetésem:)

Ahol még az isten sem járt

Végül is rá kellett hogy jöjjek,hogy semmi újat nem tudtam kitalálni,csupán rendszereztem azokat a gondolatokat,amik már amúgy is megvoltak,némelyik ismereteink szerint több ezer évesek.Tulajdonképpen kitaláltam újra a Buddhizmust,és a kereszténységet:)Lefordítottam magam számára,és nem mondom,hogy nem vittem bele valamennyit hegyeket rengető egyéniségemből,de tulajdonképpen ennyi.Ez egy kicsit kiábrándító.Valóban ennyire egyszerű és kiszámítható lenne az életünk,és mi emberek?Két pólus között mozgunk,néha egységre lelünk,és cselekedeteink,érzéseink okai ezzel meg is lettek magyarázva.

Még mindig nem a szexualitásról beszélek:):)

Van egy hely,ahol még az isten sem járt.Az isten a teremtő erő,megtapasztalta már a a teremtést,pusztítást is,a mindent,a semmit.De melyik az a hely,ami ezek közül egyik sem?Amit mi emberek nem tudunk értelmezni,vagy épp eszünkbe sem jut?Mert amikor azt mondom,hogy van egy hely ahol még az isten sem járt,akkor valójában arról beszélek,hogy kilépve a dualitás,és az egység örökös körforgásából,mi van még?

Mi ezt a világot,mivel emberek vagyunk,két pólusúnak látjuk.sajátosan azért,mert létezik a férfi,és létezik a nő.Saját kettősségünket keressük,ezt kívánjuk visszaigazolni a világunkból-ban.

Mindenki magából indul ki.Ha mi emberek magunkban hordozzuk a kettősséget,akkor törvényszerű,hogy rajtunk kívül minden más is az.De ez korántsem biztos.Lépjünk ki egy kicsit a dualitás,és az egység bűvköréből,engedjük el saját emberségünket,dőljünk hanyat,és fedezzük fel újra ugyanezt a világot.

Elménk fogva tart minket.A tudás,a gondolatok segítségünkre vannak.Segítenek a problémák megoldásában.De meg is kötik a kezünket,bezárnak egy világba,nem véletlen,hogy az összes jelentősebb gondolkodó ugyanarra a következtetésre jutott.Különbözőségünk a variációk számából adódik,de minden variáció ugyanabból az algoritmusból táplálkozik,ezért vagyunk mégis egyek.

A dualitás,és egység algoritmusa,elvonja a figyelmünket,vagy épp egy irányba tereli,nézőpont kérdése.De ha elvonja,akkor miről vonja el a figyelmünket,vagy épp a maga kettősségével,mire hívja fel a figyelmünket?
Hogy egy robot vagy.Mely pontosan attól kiszámítható,hogy rendszert,és logikát akar látni mindenbe.Elménk rendszerez,és következtetéseket von le.Néha küzd,néha meg elfogad...de folyamatosan választ.És keresi a választási lehetőségeket.És ez igaz még akkor is,ha úgy döntök,hogy a megérzéseimre hagyatkozom.Folyamatos választási kényszerben élek.Időpontok,korlátok,melyeket vagy elfogadok,vagy lázadok ellenük.Saját elmém korlátoz abban,hogy felfedjem a valót.
Ez a világ,döntések sorozata,akár csak én magam.Azért van így,mer így döntöttem.Felfogásom a világról,magamról,másokról,a döntéskényszerből adódik.Ítéleteimnek alapja van.Az én dolgom,feladatom,hogy rendszert vigyek a világba.Meghatározzam,hogyan működik.Felfedjem szabályszerűségeit,vagy épp én adjak szabályokat.Saját korlátolt elmém fogságában vergődöm.

És sajnos ez az igazság..legalábbis az enyém:)..és ha valaki tudja cáfolni,konkrétan megcsókolom kezét:)



egy kis geometria

..a matematika mellé.

Vágjunk ki egy tetszőlegesen hosszú csíkot papírból, majd a két végére írjunk fel egy szabadon választott ellentétpárt. Pl. pontosság-pontatlanság, türelem-türelmetlenség, és a többi. Válasszuk azt, ami most a legjobban foglalkoztat.
Majd illesszük és ragasszuk össze a csík két végét. Most jól nézzük meg. Mi lett belőle? :))



hát ez az..mi lenne velünk

hát ez az..mi lenne velünk ezek nélkül?:)...van egy hely,ahol még az isten sem járt...ha meglesz,szólok:)



Akár....:) :) Ez mozgatja a

Akár....:) :)
Ez mozgatja a világot. Mi lenne velünk sötét - világos, lent-fent, jó-rossz, sok-kevés nélkül?
Honnan tudnám, hogy kevés a pénzem, ha nem ismerném a sokat? :)
Honnan tudnám, hogy milyen a hideg a meleg nélkül?
Lenne-e élet halál nélkül?
Két ellentétes rész kiegészíti egymást, és rövid időre nullára (egységre) fut ki.
Ez az élet.



a motiváció miatt,hogy

a motiváció miatt,hogy tudjunk választani,hogy ne unatkozzunk:)



Vagyis miért van szükségünk a

Vagyis miért van szükségünk a polaritásra......? :)



az meg mint tudjuk mindennek

az meg mint tudjuk mindennek a kezdete és a vége:)



- plusz + = 0

- plusz + = 0