Komolyan ennyire hülye vagy? :)

Talán te is ismered ezt az érzést, amikor úgy jön, hogy ne ezt most leírom! :) …vagy el kell mondanom gyorsan. Hát nem vidám, amiről mesélek neked, de nem lehet minden tanulságos történet kacagtató.
Az autómat a haverom szokta szerelni, így van ez már 15 éve, és minden ilyen alkalommal, amikor begördülök a verdával, el is beszélgetünk kicsit. Ő is olyan, mint bárki más, volt jó kedvű, néha kiakadt stb., de ma teljes depresszió. Na az vesse rá az első követ, aki bűntelen, manapság ezzel valahogy nincs egyedül.

Kérdem, mi van? Először csak annyit mond, nincs jól. Kérdezem: gyomorrontás, vagy szifilisz, vagy mi az isten nyila? De aztán csak kiböki, hogy depressziós. Először nem akartam neki mondani, hogy csak udvariasságból tippeltem más betegségekre, mert ez úgy nagyjából egészében az arcára van pingálva.

- Na aztán mi az oka – kérdem tőle most már együtt érzőbben.
És akkor mesélni kezd:

Nincs jövőm. Miből fogunk megélni? 3 kisebb közlekedési szabálysértés (helytelen parkolás, nincs biztosítás, otthon felejtettem a jogsimat stb.) és börtönbe zárnak. Jövőre nincs adó szabálysértés, hanem az már államháztartási bűncselekmény, ha valamit nem vallasz be rögtön sittre vernek, és persze még mond néhány példát. És nem kamuzik, valóban nagyon maga alatt van. Teljes reménytelenség, amit tőle nem szoktam meg. Eddig mindig feltalálta magát, mindig megoldotta valahogy, de most őszintén kilátástalannak érez mindent.

Mi történik ebben az országban?

Volt az a játék, Okosabb vagy, mint egy ötödikes címmel. Lássuk be, a parlamenti képviselők nem okosabbak, mint egy ötödikes. Elárulom azt is, mért. Egy csomó ismerősöm 80 ezer Ft. körül keres. Van aki kevesebbet, van aki valamivel többet, de átlagnak ez az összeg jó. A rezsi, és egyéb kiadások százezer körül vannak, jobb esetben. És még jönnek az újabb adók, és az elvárások, hogy te legyél tisztességes, és becsületes. Kérdem mély tisztelettel, alázattal, és a lófasz a seggébe az összes politikusnak arckifejezéssel, ezek tényleg ennyire sötétek, vagy direkt csinálják? Lehetetlen tisztességesen még a legalapvetőbb létszükségleteket is megteremteni már manapság. De akkor mi van itt? Depresszióssá válik az országom azért, mert nyilvánvalóan idióta szabályok tömkelegével látnak el minket? GYEREKEK, ÉBRESZTŐ! Nem veszitek észre, hogy most nyomja az orrunkba egyre durvábban az élet, hogy ennek már nincs értelme, hogy ez elmúlt, hogy bárgyú, és lejárt az ideje. Hogy valóban jön valami új, mert ez így tovább élhetetlen? Pár száz ember kitalál valami baromságot, ami kilométerekről látszik, hogy betarthatatlan, és komolyan képes vagy azon gondolkozni még, hogyan alkalmazkodj ezekhez az idióta szabályozásokhoz? Nem tűnik fel, hogy minden okkal történik? És ha azt találják ki, hogy minden kedden délben nyald ki a seggedet, mert különben lecsuknak, akkor ki fogod nyalni a seggedet?:) Nem depressziósnak kéne lenni, és parázni, hanem kiröhögni ezt az egészet. Mik vagyunk, ovisok, akit befenyegetnek,. Aztán ha van értelme, ha nem akkor vigyázzba vágjuk magunkat és megtesszük? Gondolkodj már el egy kicsit drága testvérem!:)

Nincs szükséged irányításra, ez az idő elmúlt. Max. 8 év, és nem lesznek parlamentek, senki nem fogja megmondani, hogy hogyan éljél, vagy megy magadtól, vagy neked annyi. Az élet sosem igazságtalan, mindig azt nyújtja, amire éppen szükségünk van. Ha erre van szükségünk, ezekre a pszichiátriáról származó szabályokra, hogy leessen a húsz filléres, akkor ezeket kapjuk.

MINDENT TUDSZ, AMI AHHOZ KELL, HOGY MEGÁLLJ ÖNÁLLÓAN A LÁBADON!

Az egyetlen lehetőség, hogy megtaláljam magam végre,
Elhagyott szárnyaim híján azzal, ami félig még belőlem megmaradt,
Megismerni téged, a nevedbe itatott szófoszlányokon túl,
Szelíddé a vált tested, és a fáradt mosolyod alatt.

Hagyni visszatérni szándékosan elgyengült felem,
Ami nélkül eltompult gép lenne minden élet,
Néma szerelemtől megfosztott, és reménytelen,
A kihunyt, hideg csillagok közt, sötét, hűvös végtelen.

Háborúktól meggyötört, elfáradt, szánalmas szívem fölött,
Viselném újra láthatatlan terhedet,
Megszédült szerető szemeidben,
Élnék újra teljes életet.

Kezdenék elölről, megint újra mindent,
Számolnánk a földön égi csillagképeket,
Szemérmesen a világba bújva,
Nem hagyni, hogy újra elfelejtselek.

Hozzászólások



Kedves Ugyanaz!

2010. december 23-án, mikor jöttem hazafelé a munkából, rosszul lettem. Az utcán. Szédültem, kivert a víz, félelem fogott el és a szívem majd kiugrott a helyéről. Egyből tudtam, hogy pánik rohamom van.

Nekemmmmmmmmm???????????????????????

A lányomat hívtam fel, hogy várjon az otthonunk megállójában, mert már éreztem, hogy onnantól semerre nem fog menni a gyalog út.
Lementem persze orvoshoz. Vérkép vizsgálat (tökéletes persze) és beszélgetés következett. Közölte, valóban pánik roham. Nálam arról volt szó, hogy a január és február szédüléssel járt. Ha egyedül kellett lemennem az utcára, végem volt. A boltokig vagy orvosig volt olyan, hogy egy órán át győzködtem magam a leindulásra. A januárom azzal telt, hogy felfogjam és megemésszem, mi is történhetett, meg hát, hogy miért is történt ez meg.
Aztán februárban nagy nehezen rászántam magam, hogy lemenjek a pszichiáterhez. Na, ez volt a legnehezebb. Mert, hogy ez olyan "kínos".
De, jól tettem. Sok mindent amit amúgy sejtettem, újra átbeszéltünk csak más megvilágításban. Hasznomra volt az biztos!!!
Igen, beteg volt a lelkem. Tudod mit, hálás vagyok, hogy ilyen formába történt és nem válságosabb betegségben.
Sok mindenen át mentem, sok mindent végig gondoltam, sok mindent átértékeltem és van, amin még át kell rágnom magam. Például azt, hogy mit kezdjek magammal. Mit csináljak, amit eddig nem tettem, és min változtassak, hogy elfogadóbb legyek. Nem a napi szarral, hanem Önmagammal. Beteg lelkem döntött úgy, hogy MEGÁLLJ.
Azóta is itthon vagyok betegállományba. Egyelőre nem küldtek el a cégtől. Tart amíg tart. De egy biztos. Nem megyek vissza. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, hiszen az utazás még néha gondot okoz. Fogalmam sincs, hogyan tovább, mert a fizetésemet sejted mennyi. Deeeeeeee, és ennek nagyon örülök, nem is érdekel.

Február végén találtunk két kölyök kutyát. Haza hoztuk és megtartottuk. Ha dolgoznék, ez nem fordulhatott volna elő. Imádom őket és sokat sétálok velük. Felszabadít az itthon lét. Reggel felkelek, kutyát sétáltatok, utána bevásárolok, megfőzök, kitakarítok. Délután olvasok, vagy bármivel elfoglalom magam. Mire a család haza ér, minden meg van, és nyugodt vagyok, van energiám rájuk figyelni. Este, közös kutya futtatás az egyik szigeten.

Azt hiszem, legalább 10 éve erről álmodoztam, hogy így éljek. Bár, már kicsit hiányzik a kreatív tevékenység is, hiszen én egy izgő, mozgó emberke vagyok. Most pihenek. A lelkem már gyógyulgat, a testem szép lassan új erőre kap. A családom hihetetlen tanúságot tett arról, hogy mennyire szeretnek. Az ára, ennek a betegségnek számomra kifizetődő volt. A családi szeretet és részemről nagyon sok erőfeszítés ugyan kellett hozzá, de megérte, megéri.

Depressziós a magyar, igen. De, gondolj csak bele, azok az emberek akik egész életükben azt hallották, hogy kitartás nemsokára jobb lesz. Te is írod, még 8 év. Hát nem mindenkinek van már erre 8 éve. Na, azokat nehéz kihozni a depiből. Egy idősebb embernek elmagyarázni, hogy saját maga alakíthatja az életét, már meddő vállalkozás.

Amúgy, teljesen igazad van. Ez így nem mehet tovább!!!!!!!!!!!!!!!



vérszívók

Minden politikát illető témát így tömörítenék: vérszívók. Most sem bocsátkoznék vélemény részletezésbe, maradjunk annyiban, hogy egyetértek Ugyanaz a soraiddal.

Tehát látom én is a dolgokat , s ami bennem ilyenkor megfogalmazódik csendesen, az valami ilyesmi:
"azt mondták, ez a föld a miénk, mindig is az volt és az is marad... azt is mondták, neked szeretni kell, s sokfelé sugározni azt... ne a hogyanokkal törődj... a szeretet mindnet megold... gennyes-fekélyes a magyar föld lelke, de nem marad így... van egy mosoly, egy kapcsolódás, egy kiáradás... mindent betölt lassan, csendesen - ez a szeretet... Onnan, :) s ezt semmilyen kis praktikákkal, összejátszásokkal, sumákolással, semmilyen kapcsolatokkal nem lehet megállítani... i t t h o n v a g y u n k... élünk, lüktetünk..."

Ez a sok hablaty mindössze egy "érzés"... én erre fókuszálok, igyekszek nagyon(...) erre fókuszálni.
Tudom, ha egy depressziós magyar családapánk ezt sutyorognám a fülébe, hát nem kicsit nézne hülyének.



Megosztas

Van ez az "oszd meg és uralkodj" elv...

Szóval, ha nem bánod, akkor én megosztanám ezt az írásod az arckönyvön. :) Nem azért, hogy én uralkodjak, inkább azért, hogy rajtunk minnél csekélyebb mértékben uralkodjanak. A tudás, az információ az, ami segíthet szabaddá válni. A tudás, az információ arról, hogy van más lehetőség is.



...

A lényeg nagyon benne van,...a vers, pedig végre láttatja velem az "öreg lelkedet" is. Kívánom Neked az ösvényt amely elvezet...:)



Jó volt olvasni...

Jó volt olvasni a soraidat...:)De legjobban az utolsó soraid tetszettek: "Mindent tudsz ami ahhoz kell hogy önállóan megállj a lábadon," én is így gondolom.



én is elsősorban a szívre

én is elsősorban a szívre szavazok:)



:)))))))))

Helló :)

Ismerem , hülye vagyok és a tarotból is mindig a bolondot húzom ki :)))
Vers ? igen valami ami mindenkiben ott van , csak vannak sajnos többen akik nem akarják meghallani saját gondolataikat sem , vagy csak a folyton lejárt lemez kattog , a szív hangjáról nem is beszélve :))
Pedig olyan egyszerű , hogy ettől egyszerűbb már nem is lehet , még tanulni sem kell , ahogyan említed ott van mindenkiben , hisz mindenkiben ott a mester, a guru, a tanító és tanítvány .:)
Ismételten tisztelettel Merkaba