thesecret.hu

Van egy ismerősünk, aki ha betéved egy üzletbe, és azt kérdezi tőle az eladó, hogy: "Mit parancsol?", ő már csak ennyit szokott kiabálni határozottan a földre mutatva, hogy: "FEKÜDJ!!!!!!" :) Én jó ideje ott tartok, hogy ha megkérdezik tőlem egy bótban, hogy "miben segíthetek?", azt válaszolom, "Kéne egy olajcsere a kocsiba". Mert tudod úgy vagyok ezzel, nekem annyi is elég, ha kedvesen rám mosolyognak, és jó napot kívánnak (amire persze én jó reggelt-tel szoktam válaszolni:) ). És tekintettel arra, hogy nagy fiú vagyok, majd intézem én a dolgomat, ki tudom választani azt, amire nekem szükségem van, ha meg még sem, van szám, azt tudok kérdezni.

Azt is "szeretem", amikor belépek a csiriviri kirakatok mögé, és le se szarnak. Érzem, hogy vérbeli kereskedővel van dolgom. :)

Pedagógus vagyok, de ahogy elnézem nem sokáig :) na nem a gyerekek vették el a kedvem a szakmától, hanem azok, akik okosabbnak hiszik magukat a gyerekeknél, vagyis a felnőttek. Csak néhány történetet osztok meg veled, és szerintem pontosan érteni fogod, mi ezeknek a történeteknek a tanulsága, anélkül is, hogy a szádba rágnám.

Forrong a pedagógus társadalom egy része, óraszámemelésről rebesgetnek, és persze minél többet mondogatjuk, még a végén úgy is lesz. Sztrájk hangulat van. Ismernek, sosem voltam egy beállok a sorba szemléletű birka ember, és persze megkérdezik tőlem, hogy megyek-e tüntetni? Én aki már ismerem a titkot előbb kérdezek. Miről lesz azon a tüntetésen szó? Válasz (és próbáld meg röhögés nélkül feldolgozni, amúgy nekem sem ment:) ) szóval a válasz: Nem akarjuk, hogy a heti kötelező óraszámot 32-re emeljék meg! Nem akarjuk azt, hogy amit a kormány mond megvalósuljon! Ja, és a Hoffmann Rózsa egy köcsög, kurva! ......veszek egy mély levegőt, magamba szívom, ezt a kellemesen negatív hangulatot, és nyugalmat sugározva csak ennyit kérdezek: Ezt értem, és világos, hogy mit nem akartok, de mit szeretnétek? Figyelj, mert nem hiszed el, hogy mi a válasz: Azt akarjuk, hogy ne legyen 32 óra a kötelező óraszám. 40-50 éves emberekről beszélek!

Megkérdezem újra: Világos, de mit akarunk? Azt akarjuk, hogy ne az legyen amit a kormány akar..... Amikor egy 8 éves gyerekkel beszélgetek, idáig vagy el sem jutunk, vagy ha igen, elzavarom a francba. :) ....De mivel tudatában vagyok annak, hogy milyenek a pedagógusok, és a szeretet türelmes, a szeretet jóságos :) hát megkérdezem még egyszer: Azt mond meg nekem légy oly drága, mire vágysz, mi lenne számodra jó, ha hogyan alakulna az életünk? .....már gondolkodik... jól van, haladunk :) ...pár másodperc néma csend, és jön a válasz: Az lenne a jó, ha nem lenne 32 óra a kötelező óraszám..... veszek még egy mély levegőt, és ezt mondom határozottan: Nos akkor a válaszom az, hogy otthon maradok.

Nem értik. Sőt hamarosan bebizonyítják nekem, hogy birka vagyok, közönyös stb. Akkor azért kezd kicsit kinyílni a bicska a zsebemben, mer én is emberből vagyok, és megkérdezem ellentmondást nem tűrően, elmondhatom-e azén verziómat. Belemennek. Na, én az mondanám azon a tüntetésen, hogy heti 20 órás kötelező óraszámot akarunk, nettó 250 ezer forintos fizetést, és tudjuk, hogy a kormány van annyira ügyes, hogy ezt meg tudja teremteni. Előre is köszönjük, ennek szellemében találkozunk szeptemberben. Aztán elénekelnék egy Cserháti Zsuzsa dalt, és hazamennék füvet nyírni, vagy szeretkezni. Ennyi.

Eddig csak közömbösnek néztek, most egyenesen nem normálisnak. És tudod azt kell mondanom, az önbecsülésem szempontjából is, jó érzéssel tölt el, hogy így néznek rám.

Állok a konyha udvar felé néző ajtajánál, kilép Niki az egyik konyhás csaj, akiket imádok :) Ha kiülnek az udvarra kicsit ejtőzni, élből köréjük gyűlnek a gyerekek. Tudod mért? Mert a gyerekek érzik, hogy szeretik őket. Ha szeretetre van szükségük a konyhásokhoz mennek, ha panaszkodni kell, a pedagógusokhoz... hogy ez rajtam kívül nem tűnik fel senkinek? ...na szóval kilép Niki, és így szól: Csak ne essen! ...Kérdezem, mért ne? ...mert akkor olyan fülledt minden, így is nyomott a hangulatom. Jó van - mondom, akkor mit szeretnél? Azt, hogy ne essen... veszek egy mély levegőt :) Niki! Azt mond mit akarsz! ......Hogy kellemes idő legyen. Helyes, én is ezt szeretném, és akkor így van. És ha hiszed, ha hiszed :) tegnap egy csepp eső sem esett Pesten. Niki harmadszorra csak megértette miről van szó. És tudod nincs 3 diplomája, mosogat, felmos, és ételt oszt. De mégis több esze van, mint sok kollégámnak.

Néhány hete, az egyik kisfiú magába van roskadva, küszködik a könnyeivel. Kérdezem tőle, mi a helyzet? Nem azt, hogy mi a gond, hanem hogy mi a helyzet ......Nem akarja elmondani, de persze látom rajta, hogy el akarja mondani. Az ölembe veszem, nyomom bele a szeretet, úgy ül ott, mintha az anyja lennék, és hamarosan megnyílik. Ezt mondja: nekem semmi sem sikerül. És még? - kérdezem. Akár mit csinálok, tönkre megy. Mikor kicsi voltam, azt hitték, hogy hülye vagyok, neki mentem az ajtónak is. (azt tudni kell, hogy a gyerek zseni, rengeteg esze van). Na akkor drága kisbabám :) és elmagyarázom neki, hogy ő úgy jó ahogy van, és nyugalom, minden megy az életében, mert okos, ügyes. Lazíts, képezd el, hogy sikerül és úgy lesz. Ezt lejátszottuk aztán két nappal később is. Nagyjából egy hónapja ennek. Csináltam a kölyköknek egy rohangálós, titokkeresős, tájékozódásos vetélkedőt az udvaron. Ő volt az egyik csapatkapitány, úgy megnyerték mint a sicc. Azt mondja a gyerek: Elolvastam a kérdéseket, egyből bementek a fejembe, és rögtön tudtam a választ... és mostanában nekem minden sikerül. Köszönjük :) ....zseni lennék? Csak épp annyira mint bárki más. Nyomtam a gyerekbe a szeretet, a pozitivitást. Ennyi volt a történet.

Drága testvéreim, természetesen minden általánosítás sántít valahol, és pontosan tudom, hogy vannak jó érzésű, pozitív pedagógusok, és tapasztalom is. Csak hát hányan?

Szerintem egyre többen :) Mert hiszek abban, hogy az emberek jók. Hiszem, hogy mindenki jónak született. Hiszem, hogy mindenkiben ott van a mindent tudás. Érzem mindenkiben a szeretet, és sugárzik belőlem is. Biztos vagyok abban, hogy a magyarok felébrednek, sőt már éberek is. Hisznek magukban, a béke, a szeretet, és a pozitív gondolkozás erejében. Látom, hogy összefogunk pozitív célokkal a szívünkben, nyugodtan, lazán, mosolyogva. Látom, ahogy szépül a hazám, értelmet nyer az életünk, látom a kézzelfogható boldogságot, látom a megvalósult vágyakat.

Szeretném, ha TE is látnád... még mielőtt megvalósulna :)