thesecret.hu

Szólt a szebbik felem,
s tekintetem gyorsan,
észrevétlen követte a hang forrását,
s a máskor agytompító külső,nyüzsgő zajok,
mintha csak hullámok alá buktak volna,
egyszerűen nem voltak ott.

Ezzel a hanggal a fejemben,
eltűnve az ismert világ elől,
ketten a néma csendben,
megbeszéltük mindent,ami már nem várhatott,
néha vitázva,néha egyetértve,
olykor meg úgy tűnt,mindennek a végére érve.

Nem adott tanácsot,
még csak nem is bízhatott,
nem vágott szavamba,
el sem átkozott,
a hangjában ítéletnek sem volt nyoma,
ha kellet szólt,s ha kellett,meghallgatott.

Van ez a hang,az enyémhez hasonlít nagyon,
de mást mond,mint amit a szám,
én pedig hagyom,hogy beszéljen,
mert ez tisztább hang,mélyebbről üzen,
csak én hallom,csak én tudom,
ő vagyok én,s azt a másikat csak magammal viszem..:)

A lehető legtökéletesebben fogalmaztál!!!
És azt látom, kezded érteni.

Egy mondatot emelek ki helyesbítésre.

"és akik magasabb tudati szinten vannak, azok a ugyanezeket szépnek látják?
Vagy ez utóbbiakhoz csak pozitív tapasztalatok társulnak?"

Na több mondat, de összefügg.
Szóval:
Egyrészt nem magasabb vagy alacsonyabb. Más rezgés. Más frekvencia. Ennyi.
Csak azért, hogy nehogy az az érzés keletkezzen, hogy bárki felemeljen engem, vagy hogy én nézek le.

Másik, hogy nem szépnek vagy csúnyának látod, hanem egyszerűen érzed majd a valóságát. Nem címkézed meg feleslegesen azért, hogy kilendítsen a jelenből. Aztán a másik, hogy tévedés ne essék afelől, hogy innentől csak is olyan dolgok történnek amit te jónak és kellemesnek érzel. Nem. Egyszerűen történnek majd a dolgok és te bátorsággal és szeretettel fogadod mindet, mert tudod, nincs hatással rád. Egyszerűen hagyni fogod a történéseket jönni menni a maguk útján. Amit pedig érdekesnek találsz, azt kiválasztod közülük és megtapasztalod.

És az is lehet, hogy pont olyan dolgok fognak érdekelni, amit te most zavarónak ítélsz, hogy a kiskorúak gyilkosságának megakadályozásában fogsz szerepet vállalni. És akkor már más szemszögből fogod látni ezeket az eseményeket. Csakis azért, mert amit képviselni szeretnél, az az emberek javát és a tiédet szolgálja majd.

Szóval nem lesz olyan, hogy csak kellemes dolgok történnek. És olyan sem, hogy csak kellemetlen. Neeeeeem Ez tévedés. Csak történések lesznek, mert képes leszel felhagyni az ítélkezéssel. Mert a jó és rossz megállapítása csak ítélet a saját szellemi életed játékaként. Hogy azonosíthasd magad.

Egyszer tedd fel a kérdést!
Ki vagyok én akkor, ha nem vagyok a testem, nem vagyok a nevem, a bölcsességem, a megszerzett tudásom, a tulajdonságaim, a munkám, a vállalt szerepem az életben, nem vagyok apa, sem anya, sem gyógyító?

Csak halkan súgom meg, hogy erre a legtöbbször a következő a válasz: Senki. Senki vagyok! Senki volnék?
És ekkor megrémül az ember, hogy az, hogy senki vagyok, az nem jó. Nem jó, mert senkinek lenni kutyaütő érzés. Senkinek a világban betöltött szerep?? Senki lennék? Neeeeem Ez nem lehet.
És akkor jön a B. terv. Én inkább leszek szenvedő és kínlódó apa, anya, doktor, professzort, tudós, munkásember, gonoszokat elfogó, bölcs, minthogy senki legyek. Jó ez így ahogy van.

Mindezt teszi azért, mert egyszerűen nem tudja, hogy minden, amit eddig tett, és tesz, az csak azért volt, mert egy soha véget nem érő keresésbe fogott bele. Abba, hogy megtudja, hogy ki is ő valójában. A keresés közben pedig félrevezette Önmagát azzal, hogy figyelmet, elismerést, szeretetet, elfogadást, akart kivívni mások által Önmagának, csakhogy érezhesse, hogy Ő valaki. Hogy volt értelme megszületni. Másokon keresztül akarja magának betölteni azt az űrt, hogy megbizonyosodjon magáról, hogy ő valaki. Ezért felelőssé tesz minden olyan társat, akin keresztül nem tudja magának betölteni az önbecsülés hiány keltette űrt.

Megint hosszú lett elnézést. De ömlenek a gondolatok, amiken ráadásul nem is agyalok.

Remélem segít.

szeretettel.

Lelki fejlődés?

Szép elterjedt szóhasználatok, de semmi köze az élethez.
Szerinted, ha mindent tudsz, de tényleg mindent, akkor szerinted mit kell még tudni, miben kell még fejlődni.

A léleknek nincs szüksége fejlődésre, mert mindent tud. MINDENT!
De a tudás, nem elég.
Ha tudod hogy kell autót vezetni elméletben, az nagyon jó dolog.
De ahhoz, hogy tapasztalattá legyen, vezetned kell.

Az élet a tapasztalatokról szól. Ez a játék lényege.
Nem kell kijavítani semmit, nem kell meggyógyítani semmit.
Egyszerűen élvezni kell. Mert csak olyan szövevényes életet teremtesz, amiből tényleg nehéznek fogod érezni a kijövetelt. És tapasztalati szinted a 12 éves kislány megölésének tapasztalatára és egyéb általad szörnyűségnek értékelt dologra korlátozod. "Mit keresek én egy olyan tudati szinten, ahol ezeket tapasztalom?"
Persze teljes mértékben megértem, hogy ha melletted ölik meg ezt a 12 évest, nem fogod tudni jó szemmel, boldogan nézni. Senki nem mondta hogy ezt tedd. Nem ezt kell tenni. Próbálj meg segíteni. Én is ugyan ezt tenném. De utána tedd fel a fenti idézett kérdést. És amint megtetted a tőled telhető legjobbat, amit annak gondolsz, akkor engedd tovább a dolgot és kész. Ne függj az esemény kimenetelének eredményétől, bármilyen is az. Az már nem a te felelősséged. És a halál dologról még nem is szólva.
Én úgy gondolom, nincs az életben egyetlen olyan feladat sem, amit el kell végezned. (saját elképzelés, nem szem elől téveszteni! :) )
Lehet eltervezted, hogy a mely körülmények lesznek számodra a legjobbak arra, hogy abban éld ki a tapasztalataid legtöbbjét, de én úgy gondolom, hogy tapasztalni születtünk és nem feladatot végrehajtani. De a tapasztalat is lehet feladat. Nem is ennek kiszámolása a cél. Hanem élni. ÉLNI! :) Nem kínlódni, szenvedni, körülményektől függetlenül. Felfedezni, mi az élet és hogy te milyen szerepet töltesz ki benne.

Nem célom, hogy megváltoztassam mások élethez való hozzáállását.
De célom, hogy leromboljam a hazugságokat azoknak, akik megértek szembenézni Önmagukkal.

Szeretettel

Értem, amit írsz, de mégsem tudom magamévá tenni, mert ha mellettem kínoznak meg, erőszakolnak meg, majd ölnek meg egy 12 éves kislányt, akkor elég nehéz a boldogsággal azonosulni és sugározni! Ez egy durva példa volt, csak, hogy érzékeltessem a világból jövő információk hatását!

jigsaw!

A tapasztalat számít!
Azért írom ezt, mert ezt tapasztalod.
Éhséget, szenvedést, nyomort tapasztalsz.
Az elitet mint külső dolgot okolsz. Ezzel csak a felelősséget hárítod másra, miközben saját magaddal kellene szembenézni.
Amit tapasztalsz, azt azért tapasztalod, mert létrehoztad.
Azon a tudati szinten, vagy rezgésszinten ahol vagy, ezeket éred el. Gondolatok formájában. Ezek persze létrehozzák benned az érzést és máris perpatvar van a fejedben, mert csak úgy özönlik be a többi gondolat, míg végül valóban meg is mutatkozik a külvilágodban, majd megerősíti a tapasztalatod a nézőpontodat, így jó mélyen bele is süllyedsz, amiből kimászni elég kellemetlen munka.
Mivel érted ezt el? Hogyan jött létre?
Ellenállsz annak, ami van. Ha pedig ellenállsz, akkor nem hagyod hogy tovább áramoljon, így figyelmeddel energiát biztosítasz neki, ami miatt csak nagyobbra nő. Benned is és a külvilágodban is.
Megijeszt a dolog így nehéz elengedni.
És itt valójában nem is elengedésről van szó, hanem MEGENGEDÉSRŐL. Ha megengeded, hogy legyen, tudván azt, hogy rád nem lesz hatással, mivel csak egy gondolat, csak egy érzés, így tovább tudod engedni, aminek egyenes következménye az elengedés.
De ha nem tudod megengedni valamilyen dolog miatt, ami legtöbbször a félelem miatt van, akkor csak erősen megragadod, elkezded elemezni, vizsgálni, azzal az illuzórikus elképzeléssel, hogy ezzel a vizsgálódással kiismered és el tudod kerülni.
Szóval a megengedés=elengedés Az ellenállás=megmarkolás.
Azzal, hogy vizsgálgatod és elemezgeted, nem tudod elengedni, így csak szövöd a történetet tovább, míg a figyelmed miatt létrejön a tapasztalat.

(gondold csak el,, hogy ha szembe mennék veled, hogyan tudnál engem megvizsgálni tüzetesen? Úgy, hogy elém állsz. Nem engedsz tovább, azaz megfogsz, ellenállsz nekem, a továbbhaladásomnak. Teszed mindezt azért, hogy megtudd, ki vagyok én.. Muszáj ellenállnod nekem, mivel ha nem teszed, akkor továbbállok és semmilyen hatást nem gyakorlok rád, soha nem tudod meg, ki is voltam én, nem tudod, miért voltam ott stb. De mivel lehet ismerősnek tűntem, muszáj volt megállítanod, egy pillanatra megtartanod magadnak engem, hiszen csak így tudhatod meg, hogy tényleg ismersz e vagy sem.)

Az elme fecsegésével kell felhagyni.
Mindent meg akar tudni, elemezni, kiismerni.
Nincs szükséged arra, hogy a miérteket megtudd. Azzal nem lehetsz soha előrébb.
Az elme folyamatosan keres. Keresi, hogy ki vagyok én. Mi az élet? Mi az értelme? Csak az elme tesz fel ilyen kérdéseket, mert nem tudja ki is ő valójában.
Közben nem veszi észre, hogy hogy benne van. Mert ő maga az élet és az értelme is egyben.
Nem kell komolyan venni, amit dumál az elme. Had mondja a magáét még így az elején, de ne fogd meg őket, ne akard tudni, ne hagyd hogy rászedjen holmi intellektuális tudás megszerzésére, mert nincs haszna. Azzal nem jutsz el a magad igazságához. Egy idő után ha téged nem érdekelnek, akkor te sem fogod érdekelni őket.
Inkább lazíts. Lazítsd el magad ott ahol éppen vagy, és hagyd, hogy beáramoljon az élet. Ott van és volt mindig is körülötted, csak nem tudtad, mert annyira megfeszültél a sok tudnivaló miatt, hogy nem engedted beáramolni magadba. Ez a titka. A lazítás. A lazítás=megengedés=elengedés=ÉLET
Ez a legkényelmesebb útja szerintem.

A test az elmével együtt csak egy biokémiai érzékelő rendszer, semmi egyéb. Ezt irányítod Te.
Ám ha azonosítod magad az érzékelőddel, akkor kerülsz bajba önmagaddal.
Ha beülsz az autódba, nem vagy autó attól. De ha azt hiszed, akkor nagy zűrzavar lesz benned, mert nem fogod tudni, ki is vagy.

Próbáltam mindenki hozzáállása alapján leírni a szabadon beáramló gondolatokat. Nem gondolkodtam sokat rajtuk, csak jöttek.
Ezek nem képezik vita tárgyát, egyszerűen ezek jöttek és bármikor elvethetők bárki számára.
Akiben erős érzelmi reakciót váltott ki, az vizsgálja meg magában azok eredetét és ne kíséreljen meg felelőssé tenni azért, mert csak megnehezíti az életét.

Összegzésül:
A magadban keletkezett érzéseket saját magad hozod létre az adott szituáció alapján. Emlékképeket és eseményeket idézel fel, amik alapján értékelsz és címkézel. Ezek a gondolatok létrehozzák az érzést. A Te emlékeid alapján. Ezért, ezekért az érzésekért nem hibáztathatsz senki mást, még azokat sem, akik emlékeztettek téged ezekre az emlékekre. Inkább köszönd meg nekik, hogy felszínre hozták, hogy szeretettel foglalkozni tudj velük.
Ők nem okok, nem okozók. Ők a te érzelmi postásaid, akik hozták az üzenetet. Te magad vagy egyben az üzenet fogadója és a küldője is, látszólag két személyben.

Szeretettel

Értem, amit írsz, de mégsem tudom megérteni. Valahogy nem tudok békességet érezni a világban működő szeretethiány miatt, amelynek köszönhetően milliók éheznek, szenvednek, nyomorban élnek, míg az elit két véglett közötti rést folyamatosan növeli.

Szerintem nincs miért elnézést kérned Horpia.Ahogy látom,jellemzően olyan emberek írnak ide,akiket foglalkoztatják ezek a kérdések.Nyilván ennek is sok oka lehet,hogy mért foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel,de csak pörög az agyunk.Aztán vagy jutunk valamire,vagy nem...:)Baj nem lehet belőle:)

A megfelelési kenyszerrol szeretnek kérdezni, hogy azt hogyan lehet elengedni. Mert azt érzem és tapasztalom, hogy állandóan meg akarok felelni a külvilágnak, másoknak, és a főnök nőknek, ami annyira nem megy hogy blokk, Es hibahalmok. Egy siker megis volt, amikor éreztem a késztetést a megfelelesre akkor használtam a csak lazán vedd konnyedent, Es azóta is jo azzal a főnökkel viszony. Amúgy most levetitem főnök Es magam kapcsolatára, de ez nem csak a munkára vonatkozik. Aki nekem fontos annak meg akarok felelni. Milyen játékot űzok magammal Es másokkal?
Es bizonyára teremtem is magamnak ezeket a helyzeteket.
Üdv
Andi

Enti!

Pontosan így van! Az életről van szó.

Ameddig el akarsz kerülni valamit, addig mindig lesz mit elkerülni.
Ugyanis el akarsz kerülni valamit. Ez a célod: Elkerülni a kellemetlen embereket, így kénytelen vagy teremteni is magadnak ilyeneket, hiszen akkor a célod nem teljesülhetne, hiszen nincs elkerülendő kellemetlen ember.

Kellemetlen ember nem létezik, csak tudatlanul, a kellemetlen érzéseinkért felelőssé tett emberek.
Azt feltételezed még, hogy a tőled kívülálló másik ember, akit te kellemetlen embernek nevezel, tőled független. Pedig nem.
Azért látszik kellemetlennek, mert egy, a "kellemetlen ember" által keltett szituációra, kellemetlen gondolatokkal reagálsz, ami kellemetlen érzéseket kelt benned.
Ebben a szituban, meg van a szabad lehetőséged, hogy úgy reagálj, ahogyan akkor és ott jónak látod. Természetesen a kellemetlen reakció is reakció. Se nem jó, se nem rossz. De a hatása rád nézve már különböző. Ha olyan gondolatokkal reagálsz, hogy biztos csak rossz napja van és feszült, akkor megértőbbé válsz és nyugodt maradsz, mint ha úgy reagálsz, hogy egy "büdös paraszt". Nincs benne semmi rossz. De kellemetlennek fogod hívni. És ez csakis kizárólag döntés kérdése. És még megértő magatartást sem kell magadra eröltetni, ha megmaradsz a jelenbe, és megéled szeretettel a jelen kellemetlen érzéseidet, mert a megértés és a szeretet, automatikusan jön létre. Te nem tudod elérni, mert nem lehet sem kapni, sem adni a szeretetet. Az mindenütt ott van, és csakis megtapasztalni lehet.
De amilyen embernek értékelted esetleg korábban, olyannak fogod látni, hiszen az az elvárásod. Úgy viselkednek veled, ahogyan elvárod a másiktól. Azaz mondhatjuk, hogy magadat látod egy olyan aspektusban, amely üzenni akar neked valamit. Valamit, amire érdemes odafigyelned, esetleg egy régen elnyomott olyan érzelem, amit nem tudtál feloldani, így inkább elnyomtad mélyre.
Nem biztos, csak feltételezéseket írok. Te tudod biztosan.

Szóval ne elkerüld a kellemetlen embereket, hanem fogadd el, hogy léteznek, de nem sérthetnek téged addig, amíg te meg nem engeded nekik, hogy megsértsenek.
Ha a tetteikbe belekapaszkodsz és tovább szövöd a történetet a fejedben, a jelentől oly mértékig eltávolodhatsz, hogy komoly erőfeszítésekbe is kerülhet, míg kikecmeregsz.

Ezek amiket leírok, nem tanácsok. Saját tapasztalatok. Azért írom, mert... fogalmam sincs. Ezt érzem.
Semmit ne fogadj meg, amíg nem tudod megfogadni.

Kellemes napot.

A legkisebb erőfeszítés is azért, hogy boldogabb légy, csak kilendít a jelenedből.
Nincs szükséged pozitív gondolkodásra, nincs szükséged több pénzre, nincs szükséged semmire ahhoz, hogy úgy élj, ahogyan csak szeretnél.
Nem kell tenned érte semmit. Csak hagynod kell lazán átereszteni magadon.
Szó legszorosabb értelmében véve mondom: NINCS SZÜKSÉGED SEMMIRE ÉS SENKIRE SEM A BOLDOGSÁGHOZ.
Ha így gondolod, akkor csak keresni fogsz egész életedben és még akkor is, amikor megtalálod, mivel nem fogod tudni azt mondani rá, hogy ez az amit kerestem. Nem fogod felismerni hogy megtaláltad. Ezt tetted eddig is, most pedig csak egy dolgod van mégis, hogy lemondj arról az igényedről, arról az illuzórikus szükségérzetedről, hogy boldog akarj lenni. Hogyan lehetne a boldogság boldog? Hogyan lehetne a víz vizes?

Ennyit zárásképpen.
Köszönöm hogy elolvastad.
Szeretettel

a gondolat sorhoz, hogy vajon miért nem működik a jelenben lét?

Eckhart Tollét érdemes meghallgatni erről

http://www.youtube.com/watch?v=UzyjOoQndhU

A gonoszságnál történő leragadásnak kettő oka van. Az egyik, a múltban gonosz volt veled valaki és ezt nem dolgoztad fel. A másik ok, Te voltál gonosz és ezt nem bocsátottad meg magadnak.

Ha ezt a két dolgot rendbe teszed, meg tudsz nyílni a jelen felé. Ha nem, görcsösen tervezed a jövődet is, hogy próbáld elkerülni, nehogy olyan helyzetbe kerülj, hogy veled akár az egyik akár a másik vonatkozás megtörténhessen.
Nem fog sikerülni. Viszont ha befogadod a tanítást, amit eddig hárítottál, a lelki harmónia lesz a jutalmad.

Mindenkinek meg kell találnia és járnia a saját útját. Sok sikert :-)

Nem akarok már több mindent feszegetni, mert nincs értelme.

Sokkal közelebb van hozzád, mint hinnéd :)

Amíg kifele tekintesz addig így is érzékelheted.

De egyébként semmi gond. Nem azért van ez mert még nem tudsz eleget, hanem valamit nem értesz. Mert ennél egyszerűbb már nem is lehet. Nem mondanám, ha nem így lenne. Persze ez nekem van így, de mindenkinek ilyen könnyen elérhető. Egyszerűen nem kifelé kell nyúlni érte, hanem magadba. Erről szól.

Szurkolok!

Emlékezni fogok Rád :)
Emlékezni fogok arra amit tanácsoltál.

Tisztelem a Téged éltető Életet.

hurrááááá!!! jigsaw! :)

Erről van szó. Mármint amit a mondatodban írtál, amire azt írtad, hogy az egyik kedvenc gondolatod.

Ám amit meditációban elértél, azt azért nem tudod nagy valószínűség szerint előhozni, mert éppen hogy arra törekszel.
Tartóssá szeretnéd tenni? Nem fog menni, amíg a jelened nem fogadod el. Ami most van. Minden negatívnak címkézett gondolattal, érzéssel együtt. Mindegy mi az.
A gondolat eredményezi az érzést.
Viszont a gondolatot már nem te hozod létre. Te csak eléred azt, de nem a tiéd. Tehát jön és áthalad rajtad. Már ha nem tartod meg magadnak és nem tekintesz rá úgy, hogy a tiéd. Akkor szépen áthalad és nem okoz semmit. De ha belekapaszkodsz, akkor tovább szövöd, adod neki az energiát és csak nő, nő, nő. Ettől szenvedni fogsz, mert az érzés kellemetlen, így mindent kitalálsz, hogy elkerüld és eltaszítsd magadtól. Ám aminek ellenállsz, az veled marad. Így végül megjelenik a fizikai valódban is.
Ne tarts meg egy gondolatot sem, főleg ami nem hasznos, ezeknek ne higgy, és engedd el mindet.
De hagyd, és éld meg őket, tudd hogy vannak, az érzésekkel ugyan ez, még ha nagyon fáj is. Pár perc és letűnik, hiszen nem adsz neki figyelmet és energiát.
Ha téged nem érdekel egy gondolat és érzés, akkor őket sem fogja érdekelni a Te életed.
Tapasztalatból beszélek így.
Nem akarom, hogy elhidd. Próbáld ki.
Lazíts, engedd el magad, és csak érezd azt az érzést, ami létrejött benned. Engedd, hogy tegye a dolgát. És azt fogod észrevenni, hogy tovahalad. Keres mást, akit érdekel, mert energia nélkül meghal.

nem ellenállni kell, hanem megállni és szeretettel fogadni őket. A szeretet is feltölti. ÉS tovább áll.

Nincs ebben semmi nehéz. Ki kell próbálni és megtapasztalod.

A gondolatokat nem kell elemezni, nem kell vizsgálni, nem kell tovább szőni, az érzéseket nem kell elemezni, nem kell elmével kommentálni és megmagyarázni, mert ezek kilendítenek a jelenből és máris messzire vagy a most-tól.
Csak megengedni, hogy legyen.

Ha nem sikerül mindez, akkor ezt kell szeretettel fogadni és hagyni hogy legyen :)
Ez az igazi ördögi kör, mert ebből tuti hogy nyertesen szállsz ki, ha nem kommentálod elmével. Ha nem akarsz semmit sem tudni róla, csak annyit, hogy most van.

A tudatlanság áldásos.

Mesteri szintre utal az írásod.

Én amikor egy számomra bosszantó emberrel kerülök kapcsolatba, feladatnak fogom fel, hogy uralkodni tudjak magamon.
Az nem megoldás, hogy lenyelem és magamba fojtom az indulataimat.
Szerintem is az a megoldás, hogy még nagyobb figyelmet szentelek önmagamnak. Nem a másik bosszantó embernek, hanem a bennem keletkező érzelmeknek.
Nagyon szépen írod, hogy ebben az esetben, a kellemetlen érzelmek 'husss' eltűnnek.
De azért be kell ismerni, hogy ehhez sok gyakorlás szükséges. Hálásnak kell lenni, ha gyakorlatozni való helyzetbe kerülhetünk.
Katinak nagyon hálás vagyok. :)))

Örömteli napot :)

Egyetértek veled, de amit te is és sokan írnak, mondanak, javasolnak (te azt írod, hogy feladni az ellenállást), oda nagyon nehéz eljutniuk az embereknek. Nehéz odatartani a másik orcádat is, amikor megütik az egyiket! Vagy pl. nem könnyű kedélyesnek maradni a stílusából adódoan aggresszív kollégáddal, és szeretettel reagálni rá. Ilyenekre gondolok!

A legnagyobb poén abban van, hogy még a szabályokat is mi hozzuk létre.
Akár egyéni kis szabályról van benne szó, akár univerzális.
Vonzás törvénye ide, karma oda, gravitáció amoda, mi hozzuk létre.

De ami ennél is fontosabb, hogy mindez teljesen felesleges boncolgatása a történéseknek, amivel csak a múltban vagy a jövőben vagyunk, ami meg persze illúzió, hiszen csak egyetlen egy létezi, és ez az itt és most.
Aki ebben nem érzi jól magát, ugyan mikor és hol érezné jól?

Szoktuk mondani, majd ha elérem ezt és ezt, majd ha ilyen és olyan leszek, stb. Az soha nem fog eljönni. A jelen pedig mindent meg tud mutatni, csak rá kell figyelni.

A gondolkodás, részletezés, boncolgatás, stb, csak eltávolít attól ami van. A szeretettől. Vagy nevezd aminek jól esik, isten, kozmosz, Buddha, Jézus, ufó stb.

Egy nagyon fontos van csak! Az ellenállás. HA ezt feladod, akkor minden megszűnik körülötted és hihetetlen kegyelemben lesz részed. És ez csak döntés kérdése.

Szeretettel

Enti!

Az utolsó mondatodban van a legnagyobb igazság!

Ott a pont.

Engem is sokáig foglalkoztatott, hogy létezik e előre elrendeltetés.
De szerintem először azt kellene tudni, hogy ki, mi, vagyunk.
Persze ezt még senkinek sem sikerült meghatározni.
Akkor marad a rejtély, és érdemes abbahagyni az agyalást.
Ezt még nem nagyon próbáltuk, lehet, hogy jobban éreznénk magunkat filozofálások nélkül.

Örömteli napot :)

Huszti Sándor így foglalta ezt össze:

Mi a sorsom? Mi az életutam? Hogyan tudom elvégezni az életfeladatomat? Hogyan segít vagy akadályoz a karma? - Ezek a kérdések megjelennek minden Önmagát kereső emberben és ha megtaláljuk rájuk a pontos válaszokat, akkor máris sokkal biztosabban tudjuk élni az életünket!
Nem mindegy ugyanis, hogy én irányítom az életemet, vagy az életem irányít engem?! Ha a sorsnak mindenre kiterjedő eleve elrendeltsége van, akkor teljesen felesleges bármin is erőlködnöm, úgyis az lesz, aminek lennie kell!

Ha viszont én irányítok, akkor miért beszélünk sorsról, végzetről, elrendeltetésről? Ezek csak a gyenge és lusta emberek érvei lennének, hogy megmagyarázzák a tétlenségüket?

Hogy világosan lássunk ebben a szövevényben, érdemes lenne először meghatároznunk, hogy mely fogalom alatt pontosan mit is értünk! Számomra:

* A sors, az egy előre meghatározott események sora.
* Életút - az a javasolt, "megálmodott" út, amelyen a lelki fejlődésünk érdekében jó lenne végigmennünk, de az egonk ezt sokszor nem akarja!
* Karma - az a törvény, intelligencia, amely minden szándékunkat visszajelzi számunkra, hogy tanulhassunk belőle.
* Szabad akarat, amellyel mindenki rendelkezik, és Ő dönti el, hogy mit akar! Vagyis akarni, dönteni bármit lehet, - hogy azt meg tudod-e valósítani, az már egy másik kérdés.

Ezek összessége hat és működik egyszerre egy ember életében.Azonban ezek között van egy alá - felé rendeltségi viszony, ami meghatározza, hogy melyiknek van ráhatása a másikra. Így ha ellentétes erők mozognának, akkor azok nem kezdenek el küzdeni egymással (ahogy az ember szokta), hanem a magasabb rendű erő érvényesül, az alacsonyabb rendű pedig alulmarad.

1. Van egy sorsunk, amely eseményeit kötelező megélni, mert ezzel kapcsolódunk az Univerzum sorsához, ez tartja össze a rendszert és vezet a végkifejlet felé.
2. Ezen belül, a lelkünk minden leszületés előtt kitalál egy életutat, hogy azon végigmenve, olyan dolgokat éljünk meg és lehetőleg tudatosítsunk is, amelyek a lelki-spirituális fejlődésünkhöz szükségesek.
3. Viszont az egonk a maga akaratával bármit tehet, akár ellene is mehet ezeknek a javasolt utaknak, küzdhet a sorsa ellen, de akkor elbukik!
4. És ezért van a karma, mint a nagy tanító, aki mindent visszajelez. Ha tanulunk a hatásaiból, akkor hamarabb ráérzünk az életünk útjára.

Ha valaki hajlandó tanulni, az azt jelenti, hogy befogadja a karma hatásait, az intő vagy dicsérő jeleket, így Ő hamarabb észreveszi a visszajelzéseket.
Ha az ember nem akarja észrevenni ezeket a jeleket, akkor azok egyre nagyobb erővel jönnek felé, hogy végre tudomásul vegye őket. Először csak kopogtatnak, majd döngetik az ajtót, végül beszakítják az ego ellenállását. Amit ilyenkor kap, vagy elveszít, azt már nem tudja figyelmen kívül hagyni az illető.

Sajnos, sokan csak ezeket az erőteljes jeleket veszik észre, azért olyan ijesztő számukra a karma hatása! Pedig kezdetben a karma is finoman jelez, csak figyelni kellene rá!

A sors így irányít:
"Aminek meg kell történnie, az meg is fog történni!"

Az életútnak ez az üzenete:
"Ha az ember a saját útján jár, akkor kiegyensúlyozott."

Az egónak van szabad akarata:
"Mindent szabad Néktek, de nem minden hasznos!"

A karma így tanít:
"Jó tett helyébe jót várj!
Rossz tett helyébe rosszat várj!"

Ezek az erők mind jelen vannak, egyszerre hatnak, egymással összefüggnek és mi lavírozunk közöttük.
Ezért a tudatos ember:

* Nem küzd a sorsa ellen,
* keresi és követi az életútját,
* a szabad akaratát arra használja, hogy megvalósítsa ezt az élettervet, és
* tanul a karma üzeneteiből, hogy még tökéletesebben végezhesse a dolgát!

A hogyan tovább az egyéni.

De javaslok valamit. Ha megfogadod oké, ha nem akkor oké.

Szóval érdemes lenne kicsit csendbe maradnod.
Nem azt mondom, hogy ne írj, hanem a fejedben maradj csendben.
Azt látom, túlságosan is belegabalyodtál a gondolataidba.

Lehet félreértem, de úgy tűnik, mintha mindent tudni akarnál. Aztán mikor megtudod, akkor rájössz, nincs is rá szükséged, mert nem a Te tudásod és rájöttél, hogy "félrevezettek".

Nagyon jókat írsz. Én teljességgel értem is. Csak szerintem nincs semmi értelme.

Miért írod ezeket egyébként?