Most múlik pontosan

Döbbenetes, hányan dúdolják mostanában ezt a dalt, hogy mennyire népszerű az emberek körében, mindannak ellenére, hogy nem egy tucc-tucc muzsika. :) Gyönyörű a népdalos verzió is, akárcsak a Quimby-é. Mert én is így érzem, most múlik pontosan... végre :) ...és ha gondolod, gondold végig a dal szövegét, mert minden szava igaz szerintem.

Én is csak azt tudom mondani, mint Ezvan Karcsi, van akinek a hír hozó személye is fontos, hát mesélek magamról kicsit. Hozzáteszem számomra teljesen mindegy már, hogy ki mondja, hogy mondja, hogy férfi, vagy nő, gyerek vagy felnőtt, látom mindenki szándékát, és csak ez a fontos. Tőlem mondhat valaki bájosan negédesen valamit,ha az arról szól, hogy legyek még mindig állat. És belevághatja valaki kőkeményen az arcomba az igazságot, szeretni fogom, sőt egyenese hálás leszek érte.

Én egy transzformátor vagyok... tudod, Julcsa gyere be a trafóházba... :) Súgnak nekem, én csupán azzal a képességgel születtem, hogy le tudom fordítani emberi nyelvre, értem az üzeneteket, és sok félképpen el tudom magyarázni. Minket akik megkaptuk ezt a képességet rendszerint lehülyéznek, nagyképűnek neveznek, idealistának titulálnak, és képletesen ránk rakják a bohóc sapkát időnként... bár egyre ritkábban, és egyre kevesebb meggyőződéssel. Mert valami megállíthatatlanul történik, formálódik, és ebben a helyzeteben azzal a szabad akarattal a szívedben élsz, hogy vagy szembe nézel vele, vagy sem. Szembenézel magaddal, vagy még mindig kifelé fordulsz.

Miközben kapom az infókat, és értelmezem, persze magam is tanulok, és ilyenformán megkapom a lehetőséget arra, hogy átgondoljam, átérezzem, és meghozzam a magam döntéseit.

37 éves koromig sosem éltem egyedül. Mer' ugye vagy anyukával, apukával, vagy párkapcsolatban,aztán egy hosszabb élettársi kapcsolatban, amiből a kislányom született. De aztán csak megajándékozott az élet az egyedüllét ajándékával. Az első pillanattól kezdve élveztem a helyzetet.

Kb. 3 hónapja éltem egedül, és bevallom abban a helyzetben semmilyen késztetést nem is éreztem arra, hogy ezen változtassak, amikor egyszer csak írni kezdtem. Voltak kísérletek bennem máskor is az írásra, mindig is vonzódtam a fantasy és a sci-fi műfajához, és magam is megpróbálkoztam ilyen típusú könyv írásával, de bevallom, én magam is úgy éreztem, nem tudok jobbat írni, mint amiket addig láttam, olvastam, így aztán felhagytam vele.

Szóval egyszer csak el kezdtem írni. A cím ennyire bonyolult volt: A változás. Már nincs meg az írás, talán saját fejlődéstörténetem szempontjából érdekes lenne újra elolvasni, hogy mit is gondoltam akkor, de úgy érzem alapjában véve lényegtelen, hogy miket írtam akkor össze. Fontos ezen a ponton az is, hogy akkoriban jó passzban voltam. Mondhatni pozitív hangulatban. Tehát nem az elkeseredés, az üresség érzése irányította a kezem és a gondolataimat... épp ellenkezőleg: ÉLVEZTEM! Olyasmivel töltöttem az időmet, amiben örömömet leletem. Egyedül voltam, egyedül a gondolataimmal, önmagammal, és az igazsággal, ami nem hagyott nyugodni azóta,amióta csak az első értelmes szót kimondtam. Szüleim elmeséléséből tudom, hogy már komolyan kezdtek aggódni, mert 2 éves koromig nem tudtam "beszélni". Értelmezhetetlen halandzsa nyelven beszéltem, igaz folyamatosan:) Ma már meggyőződésem, hogy az értelmes volt, csak az ember számára nem volt értelmezhető. Így aztán úgy döntöttem, hogy megtanulom a magyar nyelvet, és hamarosan kimondtam az első "érthető" szavakat is.

Szóval,amikor egyedül éltem már kemény 3 hónapja, és írni kezdetem, akkor tulajdonképpen megvilágosodtam, de aztán rájöttem, hogy ez nem egy pont ahová az ember megérkezik, hanem "csupán" egy út, ami sok mindent tartogat, amire ha rálépek, újabb és újabb tudással leszek gazdagabb, és ezzel egy időben mindent átértékelek magamban amit addig hitem, vagy hinni véltem, vagy tudtam, vagy aminek értelmét láttam.

Az volt a végső következtetésem akkor, és ezt a részét most is tartom, hogy azért élek, és meggyőződésem mindnyájan azért élünk, hogy a világ "mozgásban" legyen. Ez egy folytonos energiaáramlása létezés minden szintjén, és formájában, és minden amit itt látok,csupán ennek az eredménye. Amit ma már másképpen gondolok, az az, hogy éppen ezért társadalmi szinten mindent azért teszünk, hogy ne unatkozzunk. Elménknek szüksége van célokra, hogy mozgásban tartson minket.
Ezen a ponton aztán meg is álltam, és kb. fél évig nem is foglalkoztam ezzel tovább. Hiszen mit állapítottam meg? Bármi történhet, az egész csupán unalom űzés. Vagyis, ez a világ olyan amilyen, maradhat ilyen is, így is jó. Csak aztán még mindig nem stimmelt valami.

A kislányomat vittem angol órára. Kis kitérő:beszélgetünk a kocsiban, mondom a 4 éves kishercegnőnek, mert akkoriban waltdizni lázban égtünk :) hogy később még más nyelvekkel is próbálkozhatunk, mint pl. az olasz. Mire az én lányom, azt én nem akarom!!! Kérdem mért nem? Mire a gyerek: Mert nem akarok rekedt lenni :) Mondom gyerekem az olaszok nem azért rekedtek, mert olaszul beszélnek, hanem azért mert kajalabálva :) Na mindegy :) ...Az angol óra közben, az előszobában szóba elegyedtem egy anyukával, sok mindenről beszélgettünk, és elmeséli nekem, hogy a kisfiát elvitte valakihez, aki energiával gyógyít. Rögtön érdekelni kezdet, nekem is volt bajom, mondom már csak ezért is, de úgy általában az engem hajtó kíváncsiság okán is megnézném én magamnak ezt az embert, meg hát érdekelt, hogy mit is csinál. Prána nadival, arab, ázsiai gyógymódokkal ismerkedtem meg akkor. Vagyis csupa olyasmivel, amivel azelőtt nem. De a legfontosabb a gondolatok ereje, amik akkoriban nagy hatást gyakoroltak rám. Értékes egy évet tudtam magam mögött.

Sokat lendített a gondolkozás módomon az az egy év.

Aztán történt egy napon, és talán ezt már írtam, hogy András haverommal sétálgattunk karácsony előtt az egyik plázában, ahol ugye megszóltuk a pláza cicákat, mert alapból kurva jól néznek ki, de velünk nem dugnak. De igazából András ajándékot akart venni valamelyik ügyfelének, mert ő világ életében bussines man volt, és a mai napig az. Okos, kreatív, és becsületes, ezért rendszerint max. 3 év után kirúgják:) Elballagunk egy thai masszázsszalon előtt, és úgy dönt ott vesz egy bérletet, ez lesz az ajándék... na mondom magamnak, ez egész jó ötlet! Akkoriban sok iskolát bezártak, és már gondolkodtam rajta, ha esetleg ez minket is elérne, nem ártana valami szakmát megtanulni, hogy ne legyek gondban, ha ez esetleg bekövetkezne. És akkor ott, elhatároztam, hogy ez a masszírozás lesz.
Érdekelt is, gyógyításhoz csak van köze, meg jó közérzethez is, éppen menő szakma volt, vagy felfelé ívelt a csillaga, meg hát fizikai munka is, vagyis változatos a mindennapok szellemi munkájában. Az ünnepek után, rágyúrtam a netre, és láttam, hogy csak Pesten 30 helyen oktatják már, és végül is kiválasztottam egyet.Mert többet nem igazán lehetett, hülyén nézett volna ki, ha 3 masszőr iskolába iratkozom be egyszerre.:)
A képzés egy éves volt, elméleti, és gyakorlati ismeretekkel. Elmondták, hogy mákunk van, mert ez az utolsó évfolyam, aki ezt még egy évig tanulja, az utánunk következőknek már másfél év lesz.
Ettől függetlenül, az egy év elteltével, én úgy éreztem, korai a vizsga, még rám fér a gyakorlás, majd elmegyek én a következőre, és ennek természetesen semmi akadálya nem volt. Ráadásul az idő sem sürgetett, hiszen az iskolám még mindig élt és virult. Mert abban a pillanatban, hogy biztonságban éreztem magam, hiszen én már megtaláltam az esetleges menekülő útvonalat az életemben, ha felszámolnák a munkahelyemet, nos mivel a hitrendszeremből kikerült az a félelem, hogy munka nélkül maradhatok, így a munkám meg is maradt... aki érti, érti. :)
Na, el kezdtem volna én ezt otthon szépen tanulni, már mint az elméletet, mert a gyakorlati részét teljesen jól tudtam, és azon kaptam magam, hogy nekem ehhez nincs kedvem. Egyszerűen nem látom értelmét annak, hogy ezt az elméleti rész én elsajátítsam. Pontosan tudtam, hogy a 90%-ra nekem nincs szükségem. Persze az anatómiai ismerteket nem árt elsajátítanom, mert nem árt ha tudom, hogy hol van a páciens gerincoszlopa meg ilyenek. :) De hogy hogyan épülnek fel a különböző sejtek, az engem hol érdekel? Ki nem szarja le, hogy milyen a sejt magja, amikor odajön hozzám a csávó, hogy beállt a nyaka, és masszam ki neki. És akkor arra is rádöbbentem, hogy életem során ez mindig is zavart, hogy én számomra teljesen fölösleges dolgokat tanulok meg. Igaz máskor is lázadtam ez ellen, és így vagy úgy de elsumákoltam valahogy,magyarul puskáztam ha kellett, de most úgy döntöttem, véget vetek ennek az életemben. 38 éves vagyok, van diplomám, munkahelyem, már akkor is volt vállalkozásom is, mit trenírozzam itt magam? Nem tanulom meg, mert nincs értelme, és ha így átmegyek úgy is jó, ha nem, akkor sem próbálom meg többet. Majd masszírozok papír nélkül azt jó van.

Eljött a két napos vizsga ideje. Azért stratégiám volt:)...ez két ponton fogalmazódott meg,egyrészt beülök az írásbeli vizsgán olyasvalaki mellé, aki tuti, hogy tanult, és tud is valamit, illetve, a táskámba raktam az összes jegyzetet, hogy abból én kiírom valahogy ami kell. Mindkettő megvalósult. :) A kérdések majdnem felét meglepő módon tudtam, néhány választ megkérdeztem a mellettem ülőtől, aztán elegánsan kimentem a táskámmal a hónom alatt, nem kérdeztem én azt, hogy lehet-e, és a folyosó fordulóban még kinéztem egy két választ a jegyzetekből, sőt egy cetlire le is írtam, visszamentem, és befejeztem az írásbeli vizsgát.

Úgy éreztem, eddig minden az elképzeléseimnek megfelelően alakul. :) Utólag kiderült, így is lett, 4-re teljesítettem meg az írásbeli vizsgát. Délután gyakorlat. Kihúztam az 5 legkönnyebb tétel egyikét, ami azért is törvényszerű, mert bármelyiket húzhattam volna, mindent meg tudtam csinálni.
Eddig nem is volt gond, de hát tudtam, hogy másnap szóbeli, és az igazság ugye felszabadít, vagyis ott pillanatok alatt ki fog derülni, hogy én mit tudok elméletben, vagyis hogy jóformán semmit :) ez mondjuk nem akadályozott meg abban, hogy a szóbeli előtti este ne nézzek megy pornófilmet, vagy hogy ne vacsorázzak rendesen, vagy épp hogy ne zuhanyozzak vagy ilyenek. :)
Eljött e reggel, és úgy döntöttem, hogy ha lúd, legyen kövér, ha jóformán semmit nem tudok, akkor ennek kurvára megadom a módját. :) Nem sokkal előtte vettem én egy igen élénk színű inget, mert közben el kezdtem én ismerkedni a prána nadival, és ott mondták nekem, hogy a színes rucik jók, ha csak lehet ne feketét hordjunk, mer az energetikailag nem előnyös... na mindegy, vettem színesebb cucokkat, mer azelőtt tény, hogy szürkében, feketében, sötétbarnában jártam főleg, vagy a zöld valamilyen sötétebb árnyalatában. De azért van bennem a túlzásokra való hajlam, és belenyúltam ebbe az égetlenül rikító narancssárga ingbe is, amit aztán sosem hordtam, mert éreztem, hogy energiaáramlás ide, energiaáramlás oda, buzi azért nem vagyok. :)

De most felvettem... most mit játsszam az eszem? Nem tudok jóformán semmit, most öltözzek alázatos szerzetesnek, menjek be fű alatt a terembe, és játsszam el, hogy szerintem is ezt tudni kéne? A faszom fogja :) Narancssárga!! :)

Egy darabig gyalog mentem, útközben megszólított egy hölgy, tudom-e merre van a Hős utca, mondom neki a régi tréfát, nem tudom, pedig rólam nevezték el, ezen aztán jót röhögtünk, és felszálltam a trolira is. Már ott többen végigmértek azzal az aggodalommal a szemükben, hogy mikor penderülök ki a troli közepére Viktor! Viktor! felkiáltással. :) Na de mit ad isten, találkozom ott a református lelkész ismerősömmel, ő keresztelte a gyerekemet is, megszentelte annak idején a lakásomat is. A keresztelőnél fontos szempont volt az is, hogy olyasvalaki keresztelje meg a gyerekemet, akit ismerünk, ráadásul a gyerekem anyja "pogány" (ezt a szót minimum 9 idézőjelbe tettem magamban!), tehát ennek ismeretében is meg lehessen keresztelni a lányomat, és hát az is fontos volt, hogy csak olyas valakit engedek a gyerekem közelébe, aki előző este a feleségével hancúrozott, és nem egy másik gyereket molesztált isten szent nevében, vagyis köcsög katolikus papot nem mutogatunk a gyereknek élőben... :)

Kérdezi Gábor hová megyek, mondom vizsgázni, masszőrvizsga... de azért ha így momentán megáldanál azt így előre is köszönöm, végül is te vagy kettőnk közül közelebb a jóistenhez (gondoltam én még azt akkor:) mert bevallom férfiasan, én itt isten segítsége nélkül már nem boldogulok. Megáldott, elköszöntem, azt le a troliról. És látod ehhez nem kellett templom, de még csak fizetnem sem kellett érte... így egyszerűen a trolin, minden hókusz-pókusz nélkül megkaptam az áldást.

Beérek én a vizsga helyszínére, na ott elsősorban Lajostól kapok hideget meleget, hogy na mi van fideszes vagy vazze? :) ...és ha igen vazze, akkor mi van, délutánra rikító vörösben jövök, nekem mindegy melyik párt van hatalmon vazze. :) Megkérdezik, kik mennének be első körben 5öd magukkal vizsgázni. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉn!!!!!!!!!!!!!
Azt már korábban is megtanultam, hogy a vizsgát húzni halasztani nem érdemes... még akkor sem, ha éppen tanultam. :) Mer amíg kinn ülök, mást se hallok, csak vernyogást, meg parázást, meg aggodalmaskodást, meg azt, hogy ezt tanultad, arra emlékszel, és hallottad, hogy szigorúak... erre én egyszer voltam hajlandó, soha többet. Én mindig bementem első körben, lesz ami lesz, de ezt a sok nyervogást, meg negatív hangulatot én nem veszem fel.

Már nem tudom, hány tétel volt, asszem 7-et húztunk mindenféle témakörben, mintha legalább is az orvosin ülnénk. Rögtön láttam, hogy 3 stimt, kettőről valamit el tudok mondani, de volt még mindig kettő, amiről annyi elképzelésem volt, hogy a világon semmi. Egyrészt latinul volt majdnem az egész tétel, másrészt nem magyarul, és ez két tényező engem a nem ismerés útjába lökdösött. :)

3. voltam a sorban, tehát volt majdnem 45 percem, hogy ezt átlássam, ami azt jelenti, hogy fél perc alatt átláttam, és 44 és fél percem volt arra, hogy ne aludjak el.

Leülök aztán én szépen a vizsgabizottság elé, lehettek vagy 6-an, és tudod mért? Mert ők hatan együtt tudták azt, amit nekem egyedül keltett volna. :) Itt éreztem újra indokoltnak, hogy ezt nem is lett volna érdemes megtanulnom. :) Én pedig egyszerűen így kezdem határozottan, teljesen narancssárga ingben, hogy:
Na akkor :) Van 5 tétel, amiről tudok beszélni, van kettő, amiről lövésem sincs, de úgy gondolom a ketteshez ez elég lesz, és az nekem elég.
Lehet, hogy van olyan képzelőerőd, amivel fel tudod idézni azokat az arcokat, amik így az emelvényről visszanéztek rám... de szerintem nincs :) És látod, itt a mások dolog, hogy én a köcsög, egy iskolapad mögött ülök, ők meg egy szinttel feljebb a katedrán, hogy érezzem már, hogy hol van az én helyem... és ez a helyzet, ez a felállás egyetlen pillanatban összeomlott körülöttünk, és bennünk.
A vizsga elnöke egyébként egy végtelenül jó indulatú, a szakmáját szerető, intelligens masszőrnő volt, aki szemben a többiek döbbenetével, így szólt:
Ezzel csak az a baj, hogy a vizsgaszabályzat szerint, mindenről kell tudnom mondani valamit, tehát nem hagyhatok ki egyetlen tételt sem, mert akkor nem tudnak átengedni.
Mondom, úgy is jó, játsszuk el, hogy azokat is tudom, és akkor kezdem... nem megkérdeztem, hogy kezdhetem-e, meg hogy akkor nem - lehetne-e, és igaz-e az, és az-e igaz-e... hanem kijelentettem, hogy akkor én most belevágok.
Mondom az első tételt, az egyikük, az asztal egyik szélén ülő vizsgabizottsági tag, egyébként egy dögös nő volt, asszem ő is valami orvos, szóval ő belekérdez... azt mondja, álljak csak meg egy kicsit, mit is jelent amit én mondtam? Há mondom, ne kérdezzünk bele, meg ne szóljunk közbe, mert én azt nem nagyon szeretem, elmondom amit tudok, aztán ha esetleg utána van kérdése, szívesen válaszolok, de amúgy meg azt gondolom, elmondom amit tudok, aztán ha az jó jó, ha nem akkor ez van :) ...na ez olt az a pillanat, amikor a vizsgabizottság tagjai szemében egész jól körvonalazódott az a tekintet, hogy valami azért nálam nincs rendben :) Ketten hangosan felröhögtek, és csak az egyikük tűnt őszinte kacajnak, amúgy megdöbbentek. Hogy ki ez a fasz, aki itt nekik dirigálni mer????????? MIKOR AZ AZ Ő DOLGUK BASZD MEG!!!!!!!!! :) Há mi van itt, felcserélődtek a szerepek? Nem tudtak velem mit kezdeni. A vége az lett, hogy többet nem kérdeztek bele semmibe :) és azt a két tételt, amiről lövésem sem volt a belgyógyász elmondta, én meg megköszöntem, hogy elmondta helyettem, de ha megbocsájt, nem ismételném vissza, mert minek, és ha nem bocsájt meg, akkor sem mondom vissza ) ...és ezek után szépen haza mentem, megebédeltem, ha jól emlékszem, még szunyáltam is egy kicsit, és du. 4-re kellett visszamenni, hogy megtudjuk az eredményeket.
Amíg ott várakoztunk, beszélgettem az egyik csajjal, aki elmondta, ő most újrázik, mert fél évvel ezelőtt olyan vizsgabizottság volt, olyan elnökkel, hogy sorra hajították ki az embereket... na mondom, biztos véletlen, hogy én most jöttem, és nem akkor :) És ő mondja nekem akkor azt, hogy van egy rokona, aki prána nadit tanít, és tudom abban a pillanatban, hogy ez engem érdekel, van is már róla fogalmam, Béla egy évig azzal is kezelt, és érzem, hogy nekem azt tanulnom kell.
Aztán bemegyünk, mindenki megkapja a bizijét, csak ketten nem... és hányast kaptam a szóbelimre? 3-ast :) 4+5+3 szóval négyes átlaggal levizsgáztam, úgy hogy gyakorlatban mindent tudtam, elméletben csak 10%-ot. És ha belegondolok, akkor ez tulajdonképpen lehetetlen, főleg annak tükrében, hogy mindvégig provokatív, és teljes mertékben őszinte voltam. Csak hogy az univerzumot ez nem érdekli... csak az érdekelte, hogy én mindvégig biztos voltam abban, hogy levizsgázom. Hogy ezt én eldöntöttem, és erre is vágytam.
És nem csak ez a vágyam teljesült az nap, hanem az is, hogy végérvényesen és visszafordíthatatlanul belódultam a spiritualitás útján, mert aznap kaptam meg azt a telószámot, aminek köszönhetően el kezdtem nadizni... és a történet innen folytatódik, ha érdekel... ha nem, akkor is leírom. :)

Tsók :)


http://www.youtube.com/watch?v=VjWX-WPO6Hk

Hozzászólások



Lollipop kedves. Őszintén

Lollipop kedves.

Őszintén tisztellek, amiért leírod a véleményed. Tiéd, te látod, te tapasztalod, te érzékeled. Nem vehetem el és jogom sincs arra, hogy kétségbe vonjam, mit látsz. Tudom, miért vagy ilyen, így nem bánthatlak érte. Nem róhatom fel neked és senkinek sem, azt, amit megtesz, mond, gondol, mivel tudom, hogy ha szeretné önmagát, akkor nem lenne ilyen. Így csak bízom benne, hogy felismered az önmagad iránti szeretet hiányát.

Egy dolog azonban teljesen bizonyos számomra. Jelenleg túl öntelt vagy ahhoz, hogy tisztán láss. Nem sértésnek szánom, hanem ébresztésnek. Önteltséged eltakarja a látásod. Bátorítani tudlak csak, hogy bátran kinyithatod a szemed.
De kezdesz ezzel amit tudsz és jónak látsz.

Sok sikert az emlékezéshez.



Hát jót röhögtem...

Érdekes módon, amikor kalandor megjelent - kis "k"-val, azóta ostoba, és tudatlan vagyok, és rendkívül alacsony a felfogó képességem - az ő megítélése szerint. Sőt már már gyenge elméjűnek hatok. :D
Szóval dobjak el mindent és tartsam fel a két kezem. :D
Egyszerűen élvezem, ahogy itt lebutít engem. :D
Annyira jól elbeszélgetett itt az oldalon egymással kalandor és Domoszlai Kati, hogy az már már feltűnő, hogy saját magával ennyire jól kijön.
Így szeretné igazolni saját magát.
Nincs jobb szó rá, mint a "szánalmas bohóc". :D
Tényleg Kalandor Kati - egyébként honnan jutott eszedbe, hogy klubot alapítsak?
Jó ötlet az ostobák klubja! Elsőként téged hívnálak oda vendég művésznőnek! :D
Dúlni fúlni?! Jót röhögök rajtad, hogy Domoszlai Katiként nem mersz írni, csak kalandorként mered osztani az észt.
Pápá!



Kár. Pedig legalább a gyerek számíthatna. :-(

Juj, hogy miért csak magukra figyelnek itt sokan?



Nem, Ori, nem ez számít!:)

Tulajdonképpen, ahol ennyi "ostoba" ember szalad össze, ott már a világon semmi sem számít:))



Lollipop, neked meg kéne

Lollipop, neked meg kéne alapítani az ostobák klubját, mert Te tökéletes vezetője lennél, aminek helyettese lehetne Keisla. Csak nem tudom, hogy lennének e hasonló szinten lévő tagok. Bár kétlem, hogy csak ketten lennétek ezen a földkerekségen ilyenek, de nem lehetetlen az sem.
:) :)

Saját magatok ellensége vagytok, csak bennem láttátok meg. Nem baj. Remélem jót szórakoztok saját ostobaságaitokon. Bár lollipop szerintem ezt sem érti a maga értelmi szintjével :) :)

Lazítsatok má kicsit. Minek vesztek ennyire komolyan?
Talán csak nem féltek valamitől? Nincs itt mumus. És talán én sem vagyok az.

Álszenteskedtek itt, csakhogy figyelmet kapjatok. Felesleges energiapazarlás.
Dobjátok le a terhelő álarcot magatokról és adjátok inkább magatokat. Ja, vagy féltek önmagatok lenni? Értem már akkor, ez itt a gond. És ha valakin meglátjátok akkor meg csak dultok fultok, hogy más meg meri, ti meg nem. Na majd megtanuljátok. Addig is áldás békesség nektek.



Na, szép, írás, meg fiú vagy lány, hát, nem mindegy?

Ez a fontos itt, valóban?



Nahát, kedves Lollipop...

...ezzel a hírrel megdöbbentettél. Ez a vehemencia nem igazán nőies, álmomba sem jutott volna eszembe, hoyg kalandor valójában egy nő.:)

Mindenesetre akkor igazad lehet, mert a lentebbi érvelésem, a "nehogy már egy nő mondja meg a frankót", fenntartom, csak hát ő nő létére ítéli el, veti meg, és tartja kevesebbre a nőket, vagyis elítéli, megveti, és kevesebbre tartja önmagát is - ami viszont a Te igazadat bizonyítja:) Nyilván ezért rejtőzik arc nélkül egy olyan nicknév mögé, amiből mindenki egy férfire asszociál:)

Kár, hogy nem veszi észre, hogy én épp erre hívom fel a nők figyelmét, és arra is, hogy a saját, és mások érdekében, tegyenek azért, hogy ez a kívánatos irányba változzon - nem értem, miért érez engem ellenségének. De végül is mindegy:)



Kedves Ugyanaz!

Ez egy klassz írás, élvezet volt olvasni.

Keislának meg üzenem, ha erre jár, hogy a kalandor nem férfi, hanem nő.
Mások csesztetésével azért van elfoglalva, mert saját magával elégedetlen.
Szeretne Guru szerepbe bújni, és mindenkinek így megmondogatni a tutit.
Ugye Domoszlai Kati?

:D
LoL



Igen, minden ember maga választ.

A gyerek nem magától akar megszületni, mindenki vállalja.
Vagy nem tud dönteni?
Akkor meg minek vállalja?



Jó kis kimagyarázások. :-)

Lényeg a gyerek lenne, nem csak önmagad.
De hát, ez egy egóoldal.



Egyet értek veled Secret Admin .

Igazad van . Egyet értek veled .



Egyetértek Kalandor:)

Egyetértek Kalandor:)



"A legtöbb ember egy másik

"A legtöbb ember egy másik ember. Gondolataik valaki más véleménye, életük utánzat, szenvedélyük idézet. "
Oscar Wilde



Aranyos vagy

Aranyos vagy köszönöm:)...egyébként igazad van,másrészt nem vagyunk tök egyformák.Rengeteg hazugság,mocsok halmozódott fel bennem,valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül.Ennek úgy ki kell jönnie:)..aztán szépen lenyugszik mindenki aki akar,és ahogy mondtad elkezd magával,meg a saját életével foglalkozni...van akinek ehhez idő kell.Az olyan kis köcsögöknek,mint én is:)...de ez is így van jól,ez is a folyamat része.



Ugyanaz, betettem. És én sem

Ugyanaz, betettem.

És én sem értem mi van itt... Titok azt mondja TE VAGY A FELELŐS az életedért, a tetteidért, a veled történő eseményekért. Ehhez képest itt mindenki a másikkal van elfoglalva... miért is? :)

Magatoknak bizonyítsatok, ne másnak! Másnak legfeljebb segítsetek, és csak ha kéri... legyen ez a mai nap mottója.



azt a kurva,mi van itt?:)

azt a kurva,mi van itt?:)



Origami!

Most "csak" megköszönöm, holnap pedig szeretnék mondani Neked valamit.

Most mennem kell.

Jó éjt Neked:)



Tévedsz, de drága!

Holnap elmondom, miért vagyok dühös, de most nincs rád több időm:)))



Rám vagy dühös? :)

Rám vagy dühös? :) Hűha.
Pedig azt írtad, hogy jó érzéked van a lélektanhoz. Csak szerintem pont magadat nem ismered ilyen téren.

Egy biztos, képtelen vagy rám dühös lenni. Az ember képtelen dühös lenni a másikra.
Az, hogy engem teszel felelőssé a dühödért, az oké, de éppen ezért nem rám vagy dühös, hanem magadra.

Na tanulgasd még kicsit azt a "lélektant" vagy mit.

Kezded nagyon ostobának feltüntetni magad. Pedig azért irkálsz nagyon jókat. Csak mikor veled szembefordítja valaki azt amit írsz, hogy kicsit magadat is figyeld, rögtön megijedsz magadtól. Ezért vagy dühös.



Csak úgy elmondok Neked egy régi történetet.

Református lelkész ismerősöm két gyerekkel bőszen csalta az asszonyt.
Az én értékrendembe ez sem fér bele.
Mert "csak" a két saját gyerekét tette vele tönkre.



Különben én is kedvelem Keislát. :-)

Sokat segít, ha figyelsz arra, amit mond.
De hát, egy kiválasztott mondhatja meg csak a tutit.
Egy kiválasztott miért nincs együtt a családjával?
Mert ez a lényeg ebben az életben, a szeretet, nem más.



Kígyó-béka megvolt:)))

Akarsz még bármi mást a fejemhez vágni, vagy egyelőre megnyugodtál?

Utáltok?
Kivel?
TE utálsz, és ebbe másokat ne vonj bele, ha kérhetlek!

Arról meg, hogy elmebéli képességeid nem teszik lehetővé, hogy felfogd, amiről írok, már valóban nem én tehetek, kedves kalandor. Tudod, miért utálsz? Mert a háttérben fut a program, hogy "Nehogy már egy nő mondja meg a frankót, nehogy már egy nőnek legyen igaza" - Üvegtigris szindróma, tudod! "Nehogy már az asszony ugasson be!:))) Fogadjunk, a hinta körül nem tudod lenyírni a füvet! Én le tudom:DDDDD

Ilyenkor van az, hogy szóljon a vita bármiről, tök mindegy ki okosabb, ki érvel értelmesebben, a pasik mindig összefognak, és a padlóba dönglik a nőket, fenti, a háttérben futó elmebéli programuknak köszönhetően:) Én már akkor tudtam, hogy Ugyanaz neked fog igazat adni, amikor előzőleg válaszoltam neked:)) Azért, mert ez így működik, és kész - volt alkalmam megfigyelni, amellett elég jó érzékem van a lélektanhoz, sajnos. Ezt irigyelheted is, de ha eleget sportolsz rajta, és elég intenzitással teszed, akkor még akár te is alkalmassá válhatsz rá.:))))

Ha megnyugtat, én nem utállak - amiért büszke is vagyok magamra, mert pár hónapja még nagyon utáltalak volna -, csak dühös vagyok rád, amiért nem kopsz le rólam, és folyton úgy érzed, akárhol megszólalok, nyomban ott kell teremned, és belém kell kötnöd. Irigy sem vagyok rád, mert nem látom okát, ami miatt kellene. :) Semmi pénzért nem lennék a helyedben.:)
Mások energiáit lopkodd, édes!:))

Na, adjon az Isten! (több észt, és türelmet neked, meg amit még adni akar):)



Tudod, ez az egész csak belemagyarázás.

Én is letettem a szakács vizsgát, mindenféle tanulás nélkül, de ennek az oka nem az, hogy bevonzottam, annak ellenére, hogy akkor főztem életemben először azokat a dolgokat, amiket kihúztam.
Ez azt jelenti, hogy a szakmai vizsgákra ma Magyarországon szánalmasan keveset kell tudni.
Ha van egy úgynevezett szívatós tanár, az azt jelenti, hogy az illető valóban a tudást osztályozza, vagyis a kevés kivételhez tartozik a vizsgáztatók között.
Szakiskolában tanít egyik barátnőm, folyamatosan fel van háborodva, hogy mindenkit átengednek.
Én vizsgám sem sikerült rosszul, annak ellenére, hogy nem vettem részt az órákon sem. Mondjuk szeretek főzni, és azért tudok is, de a suliban erről szinte semmit sem tanítottak, az az igazság. Ahogy a vizsga is szánalmas volt.
Más téma:
Van egy lányod. Miért nincs együtt a két szülője?
Neked ez nem rossz érzés?
Miért örültél az egyedüllétnek?



Ha Te azt mondod, hogy

Ha Te azt mondod, hogy megtanultál beszélni és kimondani amit gondoltál, és ez igaz lenne, akkor kedves Keisla nem zavarna téged szemernyit sem, hogy más is kimondja a magáét, de Te mindig bizonyságot mutatsz, hogy mások kimondott véleménye, igaza zavar és magadra veszed. Miért is? Ja igen. Azért, mert Te csak szeretnéd kimondani amit gondolsz, de nem mered, evégett "irigységben" szenvedsz.

Remélem érted és megvizsgálod, hogy ne csak feltételezgetés legyen részemről.
Aztán magadnak vond le a következtetést.
Ja és arra is keresd meg a lényeget, hogy mért is utálnak.
Szerintem Te magadat is nagyon utálod.
Nagyon sok olyan jelét mutatod az írásaidból és a stílusodból, ami ezeket egyértelművé teszi.
Csak egy egyértelmű jel: Szinte minden bejegyzéshez, amihez hozzászólsz, leginkább a másik hibáinak való megvilágításáról írsz. Nézd vissza az írásaidat. De ez csak egy a többi közül.



Ó, fölösleges energiapazarlás...

..."bírnod" engem, kedves Ugyanaz! Ahhoz vagyok szokva, hogy utálnak, és másképp már nem is érzem jól magam. Sok fejtörésembe került, mivel értem ezt el, mígnem rájöttem; ahogy megtanultam beszélni, mindig kimondtam, amit gondoltam. MINDIG!!!

Ettől aztán én lettem a "ROSSZ LÁNY", akitől mindenki elhatárolódott, jó messzire, mert senki sem akarta, hogy megrontsam. :DDDD A szüleim folyton haragudtak rám, a tanáraim nemkülönben, és sokan még azok közül is, akik merték magukat barátaimnak nevezni egy időben.

Vannak igazi barátaim is, és ŐK ÉPP AZT SZERETIK BENNEM, hogy olyan nagy a pofám, és azonnal reagálok, ha valamit igazságtalannak érzek. És nem akkor, ha magammal szemben, hanem ha másokkal szemben tapasztalok igazságtalanságot. Néha elkeserít, hogy ezt még soha, ismétlem:SOHA senkitől nem kaptam vissza, soha senki nem állt ki mellettem, ha engem támadtak, de teszek rá. Belehalni nem fogok:)

Szép napot Nektek!:)



Azzal együtt,hogy én bírlak

Azzal együtt,hogy én bírlak téged Keisla,Kalandornak szerintem is igaza van.



Kedves Kalandor!

Nem emlékszem, mikor támadtam Ugyanazt, és ha örülök annak, hogy Ő jól érzi magát, nem értem, ez Téged miért zavar. :) Én annak is örültem, amikor dühöngött, sőt, még biztattam is, csak Te azt látod, amit látni akarsz, és nem azt, ami van:)

De tudod mit?

Legyen igazad, hogy Te is örülj valaminek ma:))

Szép napot!



Csak nekem tűnik fel az, hogy

Csak nekem tűnik fel az, hogy amikor Ugyanaz éppen erényesebben fejezi ki magát, akkor támadják Őt, mikor hangulatosabban, viccesebben ír, akkor meg "örülnek"?

Miféle szeretet ez?
Én azt látom ebben csak, hogy egyes olvasók, a saját hangulatukért felelőssé teszik Ugyanazt és persze másokat is.
Elfogadni másokat olyannak amilyen, bármilyen érzéseket is tettünk hozzá, az a szeretet. Legalább is egy magasabb formája.

Vicces :)



Sokkal nyugodtabbnak....

...mi több, már-már vidámnak tűnsz:))

Akármivel érted is el, örülök:)