Túl a tudatosságon

A születés nem más, mint lehetőség az életre. A halál pedig lehetőség az újrakezdésre.

A reinkarnáció már pedig létezik. S bár most, amikor éppen nem ez tűnik a legnagyobb gondunknak, hiszen elég a csekkeket befizetni, még is úgy gondoltam írok a lélekvándorlásról néhány gondolatot. Pontosabban két nyomvonalon ráznám gatyába ezt a témát. Az első épp a tudatossággal kapcsolatos. Mert amikor egy kisbaba megszületik, minden vitán felül áll, hogy új testben teszi azt. Tehát a halállal a test elvész. Ugyanilyen nyilvánvaló mindnyájunk számára az, hogy egy csecsemő még sok mindent nem tud. Tehát a halállal elvész a tudás. De akkor mi reinkarnálódik? Mi marad, ha nincs már sem testünk, sem gondolataink? Házi feladat

De ami talán most épp oly aktuális, hogy honnan hová is születünk vissza. Mert jó néhány vallás azt sulykolta belénk, hogy a halált követően ugyan elérkezünk valahová, de az már nem itt van, nem ebben a világban, nem ezen a Földön. De mi lesz akkor, ha rájönnek az emberek, hogy valójában ugyanoda születünk vissza, ahol azelőtt már éltünk? Hogy minden ami bánt minket, ami fájdalmat okoz, amitől szenvedünk, amit igazságtalannak érzünk, ugyanúgy itt lesz a halálunk után, és ugyanúgy szembesülnünk kell vele sok sok életen át. Egészen addig, amíg meg nem értjük azt az agyszerű tényt, hogy nem isten teremti olyannak a világot amilyen, hanem mi magunk. Ez a kijelentés istenkáromlás lenne? Nem, ez a saját felelősséged felvállalásának kulcs mondata, és egyben annak a képességnek a felismerése, amit eddig egy szakállas bácsinak tulajdonítottak sokan. Vagyis amit az „Isten”tud, azt te is tudod, bár tény, hogy időnként elfelejted.

Mi a megoldás? Ha abból indulok ki, amit megtanultam, két lehetőség kínálkozik. Vagy forradalom, folyjék a vér, vagy letargia, reményvesztettség, és életunt arcok a metrón. Egészen eddig ez a két lehetőségünk volt, hiszen egy egyszerű teremtmény nem tehet mást. De most, amikor „teljesen véletlenül” egyre több, és többünkben ébred a felismerés, hogy amit eddig elérhetetlennek, és megvalósíthatatlannak hittünk, az a mi képességünk is, megértjük, hogy ez a képesség nagyobb hatalom az erőszaknál, és erősebb minden kétségbeesésnél. És ahogy mondani szoktuk, az igazi hatalom mindig láthatatlan. Benned van a képesség a változtatásra, és nem csak azért, mert most sok minden nem kellemes, hanem azért is, mert ugyanebbe a kellemetlen helyzetbe neveled tovább a gyerekedet, és ugyanebbe a fájdalomba is születsz vissza. Elérkezik hamarosan az a pillanat, amikor az elfelejtett tudás visszatér a világunkba, és rendet tesz benne. Rajtad, rajta, és rajtam keresztül. És bármíly fájdalmas most még néhányaknak, most is elmondom, ez a tudás nem más, mint maga a nő. Mert egy nő nem képes végignézni mások szenvedését, gyerekek halálát, igazságtalanságot, háborút, fájdalmat, és éhezést. Egy nő nem keresi az okát, nem keresi a mikéntjét, csak egyszerűen érzi, hogy vagy így, vagy úgy, de véget vet ennek. Nem keres benne logikát, mert minden ami a jó érzéssel ellentétes, túl van a logika határain, nem magyarázható, hanem szívből jön.

Az igazi tudás, nem a fejünkben lakozik, hanem a szívünkben, és az olyan erőt képvisel, ami elsöpör minden igazságtalanságot, és félelmet. És a szívem azt súgja, még csak nem is egyféle reinkarnáció létezik, hanem alapból kettő. De hogy mi a másik márnem mondom el, mertúgy is rájössz magadtól. 

Címkék: