"Tedd" a szívedre valamelyik kezed!

Én ezt a kifejezést egész pontosan úgy szoktam használni, amikor csinos, dekoratív nőkkel hoz össze a jó sorsom, hogy tedd a szívedre a kezed drágám... hát vagy inkább én... :)

Na nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kitaláljuk, miről is szeretnék beszélni. Nem, még nem a szexualitásról :) Vagy már nem? :)

A szívemre tettem a kezem, hallgattam a megérzéseimre, általában az érzéseimre, és végre valahára eljött az a pillanat az életemben, amikor meghoztam azokat a döntéseket, amiket már régen meghozhattam volna. De mért nem tettem meg eddig?
Az idő nem tette ezt alkalmassá. Jó, hogy van ez az idő, mindent rá lehet kenni :)

Hogy ismét egy klasszikust idézzek, most épp a Mátrix c. filmből hoznék át egy gondolatot: "A döntésedet már meghoztad, most már csak meg kell értened a döntésedet!"

Eljutottam a döntésig.

Minden bizonytalanság, újabb bizonytalanságot szült az életemben.

Azt gondoltam, tudom mért élek úgy ahogy, szinte biztos voltam benne, hogy amit gondolok az úgy is van, sőt nem egyszer azon kaptam magam, hogy ráerőltetem az elképzeléseimet másokra, és ezt időnként mesterien csináltam.
A legcsodálatosabb, a legfelemelőbb érzés az, amikor mindenki mást képes vagyok megváltoztatni magam körül, egy valakit leszámítva... saját magamat. Mindenki táncoljon úgy, ahogy én fütyülök! Azt punktum!! :)

Valójában azonban teljes bizonytalanságban éltem. Nem hogy a döntéseim okát nem voltam képes felismerni, egyszerűen még a döntésig sem jutottam el. Ma már tudom, hogy minden bizonytalanságom (amit egyébként igyekeztem határozottsággal, vagy éppen erővel leplezni) abból adódott, hogy vívódtak bennem a gondolatok az érzéseimmel. Amit szerettem volna, nagyon ritkán valósult meg úgy, ahogy azt elképzeltem. Csalódottságomban pedig képes voltam másokat okolni. Ezért volt felemelő az az érzés, hogy majd jól megváltoztatok mindenkit magam körül, és a világ tetején táncolva végig nézek alattvalóimon, elégedetten megpödröm a bajszomat, és csak ennyit mondok: Szeresd a testem bébi... :)

Hihetetlenül szórakoztató egykori önmagam, akárcsak azok a felebarátaim, akik még mindig erőből nyomják. 5 éves gyerek szintjén toporzékolva.

A világunkban, ma már úgy látom, minden jelen van. Egyszerre, egy időben. A jó is, a rossz is, a szép, a csúf, a harag, a szeretet, a bátorság - a félelem. Ez a világ nem ítélkezik, legfeljebb én ítélkezem. Nem, ennek az én gondolataimban semmi köze az erkölcshöz. A világról alkotott ítélteim ugyanis nem azért lehetnek veszélyesek, mert ha megkritizálok másokat, nem kell csodálkoznom azon, ha engem is kíméletlenül górcső alá vesznek mások. Az ítélkezésemben rejlő veszélyt más okozza. Hogy saját ítéleteim a körülöttem lévő világról, visszaszállnak rám. Ha ez a világ úgy szar ahogy van, úgy is fogom magam érezni.

A döntésem lényege ezért épp ennyire egyszerű. Választok. Választok minden egyes pillanatban. De ez még nem gond, hiszen erről szól az élet... nem is az élet, hanem az ÉLET. Pontosabban erről is, mert hogy kinek miről szól az élet, legyen az a saját döntése, legyen a te hited szerint.

Felfedtem a sorsszerűségeket az életemben, és azt is, hogy ezek is csak lehetőségek. Van választásom. Ez az én döntésem.

Címkék:

Hozzászólások



..

la-la, ne csak mondd, ne csak linkeld, hanem tedd, ha mered... :D