A tiszta gondolatok birodalmában

A tiszta gondolatok birodalmában járva kelve kialakult bennem egy érzés. Meglehetősen paradox helyzet érzésekről beszélni, amikor az ember tiszta gondolatokat keres. Mi értelme lenne bármely gondolatnak ezen a világon, ha nem társulna hozzá egy érzés, vagy éppen több? Egyáltalán mi az a tiszta, kifinomult gondolat, ami mentes miden előítélettől, félelemtől, vágytól? A gondolat az gondolat, mondhatnánk, de biztos vagyok benne, hogy egyetlen gondolat sem képes felül múlni azt amit érzésnek nevezünk, és amit kiváltott bennünk.

Én érzésből gondolkozom, és gondolkozásból érzek. De vajon melyik az a pillanat amelyikben e kettőt külön tudom választani? Egyáltalán szükséges-e ketté választani a gondolataimat az érzéseimtől, szabadságomat a rabságomtól, engedelmességemet és az uralkodás iránti elkötelezettségemtől, életemet a mindennapi halálok kínjaitól, és azt azt követő feltámadástól. Mert minden nap lerombolom a hitem, és abban a pillanatban újra élek, ha nem így lenne, biztosan tudnék róla. Mert mikor halok meg? Én úgy vélem, minden nap többször is, akár minden pillanatban. Ugyanaz a pillanat a halál és a születés. E kettő adja a létezést, a kérdés csak az, adott pillanatban melyiket élem meg, melyiket érzem erősebbnek.
A többi csak figyelem elterelés. Úgy tenni, mintha ez nem lenne érdekes, mintha nem lenne érdekes a döntés. Eldönteni, végre mit akarok. Ezért szól a háttérből a tv, ezért vásárolom meg a sokadik fölösleges dolgot az életembe. Nem szórakoztat, de addig sem töröm a fejem.
Az élet elején egy döntés áll. És a legtisztább gondolat éppen ez a döntés, a többi következmény, és ez maga az élet.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges