thesecret.hu

A világ nem kér a magyarokból?

Igen is meg nem is. A magyar emberek ugyanolyan részei ennek a világnak, mint az összes többi. Mi több, anélkül, hogy alábecsülnék bármely más nemzetet, nyugodtan kijelenthetem, hogy mi magyarok zseniálisak vagyunk. De a negativitásukból ez a világ már nem kér. És azt hiszem, hogy magyar emberként, az én számból ez önkritikaként hat, és azt mondom, a világnak igaza van.

Saját hiányunkat, nyomorunkat teremtettük eddig. Hagytuk magunkat megosztani, és a legfőbb alapelv az volt az életünkben, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is. És láss csodát, úgy is lett, lassan nincsenek tehenek...

Egy buddhista rinpocse azt mondta: A magyarok csodálatosak, és olyan változások indulnak el az országunkból, amik az egész világot meg fogják változtatni. Dobogókő a világ szívcsakrája.

Meguntam azt, hogy magyarságomban meg akarnak alázni. De meguntam azt is, hogy arra buzdítanak, hogy irtsak ki másokat azért, hogy az országomban rend legyen. Egy életre elegem lett abból, hogy azon vitatkozzam valakivel, hogy a kommunizmus, vagy a fasizmus volt a jobb, és melyiket állítsuk az országunkban vissza. Mert hogy világos, hogy egyiket sem.

Elegem lett abból, hogy a hitet és a tudományt szembeállítják egymással. Hogy az orvost szembe lehet fordítani a vasutassal, miközben világosan látszik, hogy mindegyik szakma fontos, és minden ember érték. Hogy azt akarják bemagyarázni nekem, hogy én attól leszek boldog, hogy meglátom másban a hibát, és csak robotolással, vagy erőszakkal szerezhetem meg amit akarok. És ha nem így teszek, akkor éhen halok.

Elegem lett a féloldalas világból

Amióta felnyit a szemem, sok mindent megértettem. Amikor azt mondja a Jézusi gondolat, hogy a betegeket jöttem gyógyítani, akkor nem is gondoltam, hogy én vagyok a beteg. De miután megértettem a lényeget, a gondolat meggyógyított.

Az eredeti kereszténységben ezt mondja ez a Jézus nevű ember: Mindig felbukkanok, ha a világban baj van, hívtak Krisnának,Hórusznak stb.

Azt mondja Csilla, amikor magáról beszél: Én mindig pozitív voltam, de most nem megy. Látom, hogy gond van, de nem látom a kiutat. Erre azt mondom neki: Nem vagy te pondró, te ennél sokkal többet érsz. Tudsz változtatni az életeden. Mire ő: De azok ott fönt a parlamenteben nem változtatnak, akkor hogyan változtatnék én? Mondom neki újra: nem féreg vagy, hanem egy okos ember, aki képes megtalálni a megoldást, és látod, ez a gond az agyadban, mindig valaki másra vársz... tulajdonképpen mindig egymásra vártunk... miközben, egyszerűen megérted, és azt mondod magadnak, mától normális életet akarok élni.

Volt egy ilyen kézműves dzsembori az iskolámban. Volt ott egy cigány házaspár. A férfi hol feszít, hol meg magába roskad. Feszít, fitogtatja az erejét, mert hozzá van szokva, hogy erősnek kell mutatnia magát, sose tudni ki mikor köt bele, mert cigány. Ugyanakkor magába roskad, mert nem találja a helyét. Ketten ültek a feleségével, és alapjában azt láttam rajta, hogy van ennek valami értelme? Ott ült, én szembe mentem vele, rámosolyogtam, szeretettel, magamban azt mondtam, látlak téged :) Mert milyen szép az a film is, az Avatar. Ő visszamosolygott, és a történetnek itt vége is. Nem hinném, hogy az embereket feltétlenül agitálni kell. Néha ennyi is elég.

Van akivel beszélgetni kell, van akire ráteszem a kezem, kedvesen megsimogatom, van akinek jól jön egy vicc, egy nőnek jól jöhet a dicséret, hogy ma is milyen csinos vagy, egy férfit nyugodtan is megdicsérhetek, hogy milyen okosat mondott, simán elmondhatom egy gyereknek, hogy zseniális agya van, vagy hogy mennyire jó szívű, és nyugodtan megdicsérhetem a szülőnek a gyerekét. Csak tudod ezek a dolgok is olyanok, hogy ha: Szeretet nincs bennem, csengő érc, és pengő cimbalom vagyok. De mivel van bennem, mindegyik hat, és tudom, hogy pozitívan.

Aztán lemegyek a konyhás csajokhoz. A legnagyobb pszichológusok :) Az a konyhás, akinek nincs humora, meggyőződésem, hogy nem való a konyhára :) Életvidámak, mindenről lehet velük hülyülni. Ha rossz kedvűen megyek be, biztos jó kedvűen jövök ki. Na most meg azt látom, hogy bili füle törés van, de kollektíven. De én már tudom, hogy ez eddig tartott... amíg meg nem érkeztem. 2 disznó vicc, és javul a kedélyállapotuk :) Aztán hogy hogy nem, szóba jön Michael Jakson... Mondom nekik: Látjátok csajok, egy zseni volt a pasi, hatalmas zenész, isszonyat jól táncolt, azt mégis egy köcsög volt... mert nem szerette a bőre színét, az orrát, fülét farkát. Tulajdonképpen egyetlen dolgot nem szeretett... saját magát. És bőszen bólogatnak... hát csak beraktam valamit az agyukba :)

Az apró dolgok is lehetnek szépek. Most már ezt is értem :)

Olyan országot teremthetünk, amilyenről még nem is álmodsz! De én ennél is sokkal jobbat mondok! Már ott van a fejedben, csak engedd szabadjára... engedd el azt a gyönyörű gondolatot, és hagyd, hogy valóra váljon :)