thesecret.hu

Jön a karácsony. A szeretet ünnepe. Ezen okból Harácsony a belvárosban. Egyre vágyom: egy össz-családi finom vacsorára, nevetésekkel, beszélgetésekkel, jó zenével, finom borral. Dolgozom rajta. Már olvasom a szakácskönyveket is! És takarítok... nemcsak a lelkemben és ... és rendet rakok... nemcsak a gondolataimban... a polcaimon és a fiókjaimban is. Tovább »

Hosszú álom. Ki itt belépsz, hagyj fel minden (elő)ítélettel. Csak nyisd ki magad. Különben lépj tovább. Köszönöm. Novellakezdemény, némi háttérrel.

21 gramm + káprázat s töredékek

Még mindig a hajnali előtti sötét az úr. A lány csak állt és nézte a csillagokat. Ahogy az ősi indiánok, aztékok s maják, oly kitartóan s oly pontosan. Tovább »

- mondja a kártya, s nagyon is beletalált.

Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon sokat olvasgattam a kapcsolatok megtartásáról. Ezo-nyelven s embernyelven. Repkedve s kezem bilibe lógatva. Mindegyik kellett. Rá kellett jönnöm, ki vagyok s mit akarok az életben. Ebben vagy nem ebben, no az is egy érdekes kérdés, de ezt most hagyjuk, sokat beszélgettünk erről s nagyon érdekes az egész másvilág téma. Más világ. :-)) . Igazából ezek után jöttem rá, hogy itt és most kell élnünk, a lelkiismeretünk szerint, s nem más hangja által. Tovább »

Játszottunk, egymásba néztünk, láttunk, s megijedtünk. Riadtan menekültünk, hallgattunk vagy épp lázadtunk. Magunk elől, magunkra, s magunk ellen... Úgy volt, hogy jók leszünk, úgy volt, de nem mertünk. Álmodunk s ébredünk. Hullámok közt tépkedünk. Viharban embernek maradni, majd aprókat előre lépkedni és táncolni tanulunk.

Egy sokadik hatalmas zuhé után végre tisztábbnak vagy jobbnak érzed magad, s a világ ismét kerek. Pár levél még sodródik, a szél elfújja az utolsókat is, vagy csak hagyja ringani, s a csend jó dalát küldi szívedbe. Az élet ajándék. :-)) Tovább »

"A szabadság a lélek joga ahhoz, hogy lélegezzen. Ha nincs levegő, rosszak a törvények. A szabadság hiánya önbizalomhiányt okoz."

"Ő megismerte az én kis gyarlóságaimat. Sokan hibának tartják ezeket, de nincs igazuk, mert ezek szép dolgok. És azt mi döntjük el, ki jöhet be a saját kis világunkba. Nem vagy tökéletes, pajtás, de megnyugtatlak, az a lány sem tökéletes. A kérdés az, hogy egymásnak tökéletesek vagytok-e. Erről szól az egész, ez a bizalom alapja, és hogy tényleg így van-e, arról csak úgy győződhetsz meg, pajtás, ha kipróbálod." Tovább »

Film. A téma jó. Az idő a pénz: nincs pénz, helyette idővel fizetnek az emberek, mindenért, 25+1 éves kor felett. (25 évükig idő-büntetlenül élhet mindenki, majd kap egy évet, hogy megmutassa, ki is ő.) A szegények gettóba kerülnek s nem szalasztják el a pillanatot, hogy őrültségekbe belemenjenek, szeretetet s jót keresve vagy épp a túlélést kiváltva, a gazdagok meg nem is értékelik a vagyonukat (az időt), sőt unottan dőzsölnek, sőt egyesek 'egy idő' után legszívesebben meghalnának. Tovább »

A csizma

Nagymama... Állandóan dolgozott, alig aludt. Gyermekkoromban szomorúan nézte, hogy nekem két pár csizmám van, neki zoknira sem telt. A veséje nagyon beteg volt. Semmit sem tudtam ezekről. Csak csinálta a dolgát, hallgatagon, szótlanul, néha nagypapával veszekedve. A templom volt az egyetlen, ahol megpihentethette fáradt lelkét. Tovább »

"Születünk, élünk, s meghalunk. S nem feltétlenül ebben a sorrendben." Tovább »

Le akartam írni, kérlek szeress, aztán kifordult a billentyűzet az ujjaim alól. Hát ez nem ilyen egyszerű... nem, nem leírni...

Eszembe jut egy régi emlék, s tanítóim. Valahol egyszer régen is ezt akartam, teljes szívemből: Csak azt szeretném, hogy szeress. Mert ugye akkor meglesz!!! No, ez az az egyik, amit nem kérhetsz mástól. Magadból viszont adhatod. Tovább »

Haj ... legyetek jók, ha tudtok... Fodor Ákos... mára s egy időre... s tán örökre, annak, aki fogékony rá, netán megszereti, érzi, érti...:

Igen régi adósságom, nézzétek el az ismétléseket... az is lehet - önkéntelen - , oka van... :

HOSSZÚ, de jó!

Ahogy a tenger ír a fövenyre:

írja-törli, írja-törli
mindig ugyanazt
- sosem ugyanúgy.

Bölcsesség

Kapaszkodókat Tovább »

Időnként érzékenyebb lesz az ember, úgy érzi kipottyan/t a kosárból, és fél a sérüléstől, a visszautasítástól, elutasítástól. Talán egyre nehezebben sírunk, védjük magunkat és bástyázunk. Van, hogy közönnyel, van, hogy beleszaromsággal, nemtörődömséggel, és olyan is előfordulhat, hogy fura módon - magad is megijedsz magadtól - flegmasággal, kinevetéssel, szurkálással, és bizony el is fajulhat a dolog: bosszúval és bírálgatással, önző akaratossággal, mások kioktatásával, dirigálással. Sajnos emberek vagyunk. Sosem tökéletesek. Tovább »

Imádja a hajnalt, a pírját, a csendjét, a téli csillogó, roppanós, új havat, a tiszta csendet. A felhőket. (Néha látja a kutyáját egy foszlányban.) Lebeg. Van. Ilyenkor csukott szemmel szemlélődik. Tovább »

.... mondta a férfi és belefagyott a lányba a gondolat. Az érzés pedig szorongó-fáradt-feketévé vált. Értette, de mégsem. Viszont érezte, nem kicsit, de nagyon. Aztán ... megélte s megértette.

Tanult és élt: önkéntelenül és ösztönösen, néha csak úgy sodródva. A gyerekkorából áradó sötét-nehéz a lelkét gyűrött, megcibált papírzsepi-galacsinná tette. Tovább »

"Minden fizikálisan oldódik meg. Olyan nincs, hogy valamit megértesz, és megnyugszol benne. Vagy megaláznak a testedben, vagy felmagasztalnak, vagy megerőszakolnak, vagy befogadnak, de mindennek meg kell történnie a testben, különben soha nincs lezárva. Ami nem történik meg a test által, az örökké függőben marad. Ez az ember."

Nekem kell, hogy megértsem. Tovább »

Apa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt. A kép rémületbe ejtette a srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt. Az apa látta a történteket, de meg se moccant - háta mögött fejcsóválva súgtak össze az öregasszonyok. Tovább »