Csak hogy ne vegyem túl komolyan magam

Mottó: Tedd meg te az első lépést .... és a szerencse is melléd áll!
Nem azért nem játszol már, mert megöregedtél, hanem azért lettél öreg, mert elfelejtettél játszani...
Légy merész és kockáztass, semmi sem pótolhatja a tapasztalatot...

**

Amikor a fókusz, a koncentráció hiányzik... vagy csak mérges vagyok magamra, vagy... csak unatkozom... a régi Invaders számítógépes játékok egyik nagyon jóra sikerült újítását veszem elő. Büntetlenül lőhetek és rengeteget gyűjtögethetek gyakorló szinten, kevés az ellenség, kicsi a feladat: csak megmenteni a világot. :-)))

A Chicken Invaders az egyik leghumorosabb játék, amit mostanában játszottam. Közben szép lassan rájöttem, hogy veterán szinten sokkal nagyobb a kockázat, a veszély, de gyakorlatot szerezhetek és akkor kiismerhető lesz, sőt... még több pontot is gyűjthetek ... . Az külön vicc, hogy valóban és halálosan lesz@rnak és letojnak mindeközben... :-)

Aztán mikor már eléggé benne voltam, arra jöttem rá, hogy a legtöbb pontot akkor kapom, ha superhero fokozatba kapcsolok, igen ám, de ahhoz csúcs munka és kitartás kell, mert 40 kulcs az ára, ráadásul elég jól rejtegették ezt az infót.. Aztán ugye hatalmas kockázat, iszonyatos fókuszálás, jó poénok, és hatalmas pontok gyűlnek. Néha kockáztatni kell. Néha engedni kell. Néha hagyni kell. És néha rohanni kell a lepattanóért, ha a másik bedobta a kosárba a labdát, de már rajtunk a sor.

Pont, mint az életben. Ha kiszámítható vagyis megismerhető kockázatot vállalunk, nagyobb lesz a "nyereség". De ehhez aztán 100 százalékban kell bíznunk, hinnünk Önmagunkban, és bele kell tenni az energiánkat is. Igen, valahol akarnom kell, de játszva! Belekalkulálni a veszteséget, elviselni a kudarcot, és újból és újból megpróbálni, soha nem feladni, ha az a célom, álmom.

Hányszor jöttem fel összesen 1 élettel (az 5-ből) nyerő pozícióba! Nem néztem semmit, csak ami épp elém került! Csináltam, figyeltem, nem adtam fel. De a görcs, az már rég spontán érzéssé alakult. Van olyan, mikor ésszerű abbahagyni, felesleges görcsölni, harcolni, küzdeni, mikor semmi sem megy, sehogy sem megy. Akkor aludni kell. Majd holnap, ma már nem megy több. Akkor kell kitartani, mikor belekerülsz abba a folyamba, ami visz, hátára vesz, ringat és felemel, játszik veled és érzed, bármi sikerülhet!

Hogy érem ezt el? Apró lépések, apró kis sikerek. Mind, mind egy-egy félelmem legyőzése. Félelmem az egyedülléttől, a semmitől, hogy lesz-e elég munkám, hogy gyerekeim boldogulnak-e, az érzéssel, hogy jó anya voltam-e, az érzéssel, hogy jó társ voltam-e, hogy valóban adtam-e magamból, a lelkemből, hogy valóban tettem-e a másikért is..

Hát ez van. Most már csak annyit kérdezek időnként magamtól, Jó játszótárs vagyok-e MOST?

Pont ettől lesz szép minden. Hogy néha nem. És néha igen. És ennek így kell történnie. Mert soha nem leszek olyan, mint aminek más látni akar, s nem mindig mondom azt, amit a másik hallani akar. és néha valóban nehéz megtennem, hogy ne akarjam megváltoztatni, a magam illúziói, akarata szerint a másikat, hogy ne akarjam birtokolni, csak engedni, hogy ne áldozzam fel magam, csak oldozzam, oldjam magam, őt.

Mert néha magamra is kell hallgatnom. Mert magamnak is jó kell maradjak. Fókusz, komám! Csak lazán. Épp meghódítom, megnyerem, felold(oz)om, megmentem magam. :-))

Címkék:

Hozzászólások



Szép estét! :-)

Szép estét! :-)



A nulla :-)

A matek habos oldala :-))

de jó, de jóó
hull a hullajó hó

a nulla meg, úgy ahogy van, jó!
se nem leges, mert semleges
osztókban sem végletes
vele osztani azonban nem hullajó
magunk leszünk hulla, jó?

Bármit is emelnénk a nulladikra
mindegyikhez egyforma eredmény társulna
kivétel természetesen a nulla
mit a nulladikra emelve
sehova sem érnénk fel, tán csak az alagsorba
éltünk nulla-hullaként tengetve

párosan szép az élet, a nulla
ebben viszont büszkélkedhet
mit is tud még hát a nulla?

Kiscsavar és fordulat s perdül is át végtelenbe!