De honnan került elő ez a sok mester...?

Hogyan tévesztenek meg napjaink
szellemi vezetői?

3/1. rész
De honnan került elő ez a sok mester...?

Akik rendszeresen olvasnak apróhirdetéseket, az elmúlt néhány évben érdekes jelenségre figyelhettek fel: robbanásszerűen megnőtt a lelkünk rendbetételére jelentkező szellemi vezetők, tisztánlátók, guruk, jósok, boszorkányok, kineziológusok, pszichológusok, trénerek, mindenféle tanácsadók száma.

Ha mesterre van szükségünk, jelöltek százai közül válogathatunk, a legkülönbözőbb szempontok alapján. A piac törvényei szerint ekkora kínálat hosszú távon elképzelhetetlen volna számottevő kereslet nélkül.

Az igény tehát akkora, hogy a lelki vezetésre szép lassan egész iparág épült. Ennyien estünk kétségbe hirtelen? Esetleg már régóta szenvedünk, ám valamiért csak most jutottunk el oda, hogy tegyünk ellene valamit? Szorongunk? Megcsömörlöttünk? Vajon, mit keresünk, amikor úgy döntünk, hogy egy idegen útmutatására bízzuk életünket?

"Nézz ki jól, és érezd magad remekül!" - hangzik a fogyasztói társadalom jelmondata, amely már jó ideje meghatározza életünket. A diadalmas individualizmus korszakában, a reklámok civilizációjában élünk, amelynek szlogenje szerint bármi lehetséges és minden megkapható - az élet kellékei által a tökéletes boldogság is. Csupán a kellékeket kell megszerezni, ami viszont a legtöbbünket alapvető nehézségek elé állít. Ugyanakkor immár Magyarországon sem egészen szokatlanok a karrier-vagyon-luxus szentháromságára épülő sikertörténetek, melyeknek megvalósítóiról egyre többet hallhatunk.

Persze ha a sorok között is tudunk olvasni, hamar gyanút fogunk. A remek közérzethez ugyanis azok sem feltétlenül jutnak közelebb, akik irigylésre méltóan néznek ki, megengedhetik maguknak a síelést Svájcban és a nyaralást Dubaiban, miközben egyetlen telefonnal óriás gépezetet hoznak mozgásba, s mindenhová elér a kezük.

A sikeremberek és a "lúzerek" mára épp úgy tanácstalanul állnak életük megoldatlanságai előtt, csupán egyiküket a "miért nem sikerül?", másikukat az "akkor miért nem tudok örülni?" problémája gyötri. A fogyasztói civilizáció nem ad választ alapvető kérdésekre, az intenzív élvezetek és a luxuscikkek mámora csak ideig-óráig képes elnyomni a belül kongó ürességet, a szorongást és az élet valódi értelmének hiányát.

A hiányérzet piacot teremtett, s ezen a piacon a valódi segítők mellett hamar megjelentek a kétségbeesés vámszedői is, akik jól csengő hirdetésekben kínálnak megoldást kátyúba jutott életünk problémáira.

Több ezer éves szellemi iskolák követői versengenek a modern tudományok képviselőivel, így kerül egy lapra a buddhizmus az NLP-vel, a kabbalizmus a kineziológiával, a taoizmus az agykontrollal. E zavarba ejtő kínálat sokszor egyszerűen "ezotéria" vagy "oktatás" címszó alatt szerepel, mi pedig úgy válogathatunk a mesterek között, akár a zsibvásáron a megunt játékok, kinőtt cipők és divatjamúlt kalapok kupacában.

Más módszerek segítségével, de mindegyikük ugyanazt ígéri. Megelégedettséget a hiányérzet helyett, változást a defektállapot helyett, életprogramot a sodródás helyett, függetlenséget a kiszolgáltatottság helyett, kompetenciát az inkompetencia helyett.

Hogyan döntsük el, melyik hitre, módszerre, programra van szükségünk, s ki az, akire nyugodt szívvel rábízhatjuk magunkat? Minek alapján mondhatjuk ki az ítéletet: ez a mester, ez pedig a szélhámos? Mire figyeljünk, hogy a kétségbeesés legsötétebb órájában se keveredjünk egy csaló vagy egy szekta hálójába?

A 32 éves Csilla megszokott élete szinte napok alatt omlott össze, amikor egyszerre mondtak fel neki munkahelyén, és derült ki, hogy férje már jó ideje megcsalja valakivel. Kétségbeesésében saját maga számára is meglepő lépést tett: jelentkezett egy újsághirdetésre. Az ígéretes néhány sor feladója olyan egyedülálló módszert kínált, amelynek elsajátításával bárki jelentősen javíthat életminőségén. Hamarosan kiderült, hogy ezt a technikát egy meglehetősen drága hétvégi tanfolyam keretében lehet elsajátítani, ám Csilla úgy érezte, hogy jelenlegi helyzetében nincs sok veszítenivalója.

Kezdeti bizalmatlansága hamar feloldódott, amikor egy szuggesztív erejű előadó és egy maroknyi, de egyre lelkesebb csoport társaságában találta magát. A rendkívül jól felépített, magával ragadó előadások hatására rövid idő után úgy érezte, eddig szomorúságban, fásultságban és tudatlanságban tengette mindennapjait, s számára az élet csak most kezdődik igazán. A második nap végére már teljes eufóriában volt, korábbi problémái jelentéktelennek tűntek a káprázatos új lehetőségek fényében. Külön örült neki, hogy a kétnapos előadás valójában nem is kétnapos, mert még számos találkozón fogják tökéletesíteni az elsajátított módszert, és újabbakat tanulni. Még az sem rettentette el, hogy ezek az alkalmak - bár olcsóbban kínálták őket, mint az első hétvégét - az ő pénztárcájára szabva így is nagyon drágák voltak.

A hétvégét követő napok hihetetlen felszabadultságban teltek - soha nem volt még ennyire sugárzó és magabiztos. Váratlan állásajánlattal keresték meg, hűtlen férjének pedig könnyű szívvel adta ki az útját, bízván abban, hogy rövidesen megtalálja az igazán hozzá illő partnert. A tanfolyam csapata az időközben heti rendszerességűvé sűrűsödött találkozók során valódi közösséggé nőtte ki magát, a csodás módszer oktatója pedig olyan lelki mesterré, aki az élet minden területén pontos útbaigazítással szolgált.

A pozitív élményektől kivirágzott Csilla hamarosan megismerkedett egy vonzó férfivel. A kapcsolat ígéretesen indult, ezért Csilla enyhe lelkiismeret-furdalással ugyan, de minden második hétvégéjét szabaddá tette udvarlója számára. Igencsak meglepődött, amikor mestere dühösen kérte számon mulasztásaiért, és azt állítván, hogy a férfi "veszélyezteti megújult személyiségét", arra buzdította, hogy azonnal szakítson vele. Csilla megzavarodott az addig tapasztaltaktól szögesen eltérő reakciótól: erős bűntudatot érzett, ugyanakkor józan kritikai érzéke jelezte, hogy valami nincs rendben.

Eleinte megpróbálta összeegyeztetni kapcsolatát és a tanfolyamot, amely új magabiztossága forrását jelentette - ám próbálkozásaira csak még nyugtalanítóbb reakciókat kapott. Csoporttársai egyre hűvösebben bántak vele, a mester nyomán ők is azt sugallták, hogy súlyos hibát követ el - egyikük száján még az "áruló" szó is kicsúszott, amiért minden második alkalmat elmulaszt. Mestere többször megfenyegette, hogy ha nem hajlandó követni a "helyes utat", kitaszítják maguk közül, ám az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor felszólította, hogy fizesse ki azokat a találkozókat is, amelyeken nem vesz részt, hiszen ő sem követelhet más elbírálást, mint a többiek. Csilla ekkor döntött - és becsukta maga után az ajtót.

A fenti epizód óta másfél év telt el, és Csilla azóta is boldog, harmonikus kapcsolatban él új partnerével.
"Abban a kétségbeesett élethelyzetben nagyon jól jött, hogy találtam egy közeget, ahol elfogadtak, bíztattak, és azt állították, mindenre képes vagyok." - mondja - "Így utólag átgondolva, az 'egyedülálló módszer' lényege csupán ennyi volt, minden más eleme nélkülözhető. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy jókor találtam rájuk, s még hálásabb, hogy időben szállhattam ki. Ma már ugyanis tudom, hogy ez a közösség egy szekta volt. Mindenhez a mester jóváhagyása, bölcs ítélete kellett, aki az eredményeket csak addig támogatta, ameddig nem váltunk általuk túlságosan függetlenné - és legfőképpen ameddig fizettünk. Erre talán a mai napig sem döbbentem volna rá, ha akkor nem találkozom a jelenlegi barátommal. Mindenkinek azt javaslom, bármennyire is kétségbeesett, arra a néhány percre még őrizze meg lélekjelenlétét, amíg kiválasztja, kitől kér segítséget."

Csilla esete egyáltalán nem egyedi, és nem is a legkirívóbbak közül való. Ugyanakkor szép számmal akadnak pozitív példák is, olyan tanácsadók, akik egy-egy nehéz élethelyzetben valóban képesek segíteni rajtunk. A kérdés csupán az, miként találhatjuk meg őket a sok önjelölt próféta között.

***

Hogyan tévesztenek meg napjaink
szellemi vezetői?

3/2. rész
Fát vágni fejetlen baltával...
...avagy hogyan segítsenek rajtad, ha azt sem tudod, mit akarsz?

Ahhoz, hogy megtaláld a számodra legmegfelelőbb segítőt, először is nem árt tudnod, mit keresel. Ez a látszólagos közhely valójában jóval bonyolultabb feladat, mint amilyennek első hangzásra tűnik, sőt általában épp itt kezdődnek a problémák.

Sokszor csak annyit tudsz, hogy valami nem működik az életedben, rosszul érzed magad a bőrödben, és akár komoly áldozatokra is kész vagy a változásért. Nincs konkrétabb vágyad, mint hogy "legyen már jó végre".

Ez a bizonytalanul várakozó, befogadásra kész állapot akár veszélyes is lehet. Ilyenkor hiheted el könnyedén egy szélhámosnak, hogy ő jövőbeli boldogságod egyedüli letéteményese. Ilyenkor képzelheted azt egy szektáról, hogy ráleltél igazi családodra, s egész addigi életed tévedés, rossz álom volt csupán. Ilyenkor válhatsz fanatikus hívévé egy módszernek, egy vallásnak, egy eszmének. És ilyenkor történhet meg az, hogy szeretteid rémülten nézik, miként fordulsz ki önmagadból, de kétségbeesett meggyőzési kísérleteikben csupán tudatlanságuk, ne adj isten irigységük bizonyságát látod.

Mielőtt tehát úgy döntesz, segítőhöz fordulsz, érdemes tisztázod magadban, életed mely területén szeretnél változtatni, nagyjából mit akarsz elérni, és ebben milyen szerepet szánsz lelki/szellemi vezetődnek. Ha már ennél a kérdésnél elakadsz, és úgy érzed, tökéletes káosz uralkodik a fejedben, számodra első körben valószínűleg egy önismereti tanfolyam vagy egy pszichológus a megfelelő választás.

Bármely specifikusabb módszer korai lehet: hiába ad ugyanis életprogramot, ha üres edényedet saját tartalmaival tölti fel, s Te közben továbbra sem tudod meg, ki vagy és mire van szükséged valójában.

Lewis Carroll Alice Csodaországban című művében Alice egyszer csak egy útkereszteződéshez ér, ahol két ösvény áll előtte - mindkettő előre mutat, ám ellentétes irányban. Egy fán ülő macskától kérdi meg, melyik utat válassza.
- Az attól függ, hová akarsz menni - mondja a macska.
- Nem tudom - feleli Alice.
- Akkor voltaképpen mindegy, melyik utat választod, nem igaz? - hangzik a macska válasza.

Ha az első kérdésre már határozott válaszod van, lássuk a következőt. Az alapvető választás ugyanis az, hogy praktikus ismeretekre van szükséged, vagy spirituális útra kell, hogy lépj. Tehát mit szeretnél? Sikeresebbnek lenni abban, ami most vagy, esetleg egy egészen újfajta gondolkodásmódot és életformát?

Ha az előbbit, akkor ne a misztikus tanítások felé indulj. A vallás soha nem lesz igazi otthonod, ha kizárólag kudarcaid elől menekülsz bele, és az ezotéria rendeltetése sem az, hogy titokzatos varázsigék és meditációk segítségével jobban érvényesülj a fogyasztói civilizációban. Ne azért akarj megismerkedni ezekkel a tanításokkal, mert sikertelen vagy az üzleti életben vagy átmeneti válságba jutott a magánéleted.

Ha gyakorlati problémád van, gyakorlati módszert keress - pl. marketing kurzust, agykontroll tanfolyamot vagy kommunikációs tréninget. Bárki bármit ígér, a helytelenül értelmezett ezotéria nem oldja meg praktikus gondjaidat, és felszínes érdeklődésed miatt annak valódi tartalmaihoz sem tudsz eljutni. Így legfeljebb divat-ezoterikus lehetsz, akinek útkeresése társasági beszédtéma, tele homályos fogalmakkal és nagyképűséggel.

A zen-buddhizmus a vágyakat se beteljesíteni, se elfojtani nem segíti, pusztán átéli. Nem az emberi természet tökéletesítése, csupán megtapasztalása a célja. Bárhogyan döntünk, a szenvedést nem tudjuk kikerülni, pontosan ott vár ránk mindig, ahová menekülünk előle. A zen-buddhizmus szerint a mester nem mások, hanem önmaga mestere. Tanítványai nem azért gyűlnek köréje, hogy kövessék őt, hanem hogy bátorítást nyerjenek példájából. A mester sem kívánja vezetni a tanítványokat, de neki oly sok van, hogy szívesen megosztja másokkal. Egy zen-mestertől hiába is várnánk magyarázatot - sosem beszél nyíltan, nehogy megfossza tanítványát a felfedezés örömétől.

A keleti tanítások irányába kizárólag akkor érdemes elindulnod, ha kész vagy elkötelezni magad egy hosszú, csöppet sem csillogó, próbatételekkel teli útnak, melynek végére érve alapvetően más emberré válsz, mint aki most vagy - más szokásokkal, más célokkal, más értékrenddel. Hogy egy kicsit közelebb kerülj ahhoz, ez miről is szól voltaképpen, érdemes megismerkedned egy különös mester nevével.

A hatvanas évek Franciaországában óriási sikere volt egy bizonyos Arnauld Desjardins vezette, keleti tanításokkal foglalkozó televíziós műsornak. Desjardins lebilincselő riportfilmeket forgatott Ázsiában, a hindu ashrámokban, buddhista kolostorokban, szufita közösségekben, találkozott és beszélgetett az ott élő lelki mesterekkel, bölcsekkel.

Mindenkit meglepett, sőt sokan el is fordultak tőle, amikor népszerűsége csúcsán egyszer csak otthagyta a televíziót, és maga is lelki vezetésbe kezdett. Mivel nyitott szellemű keresőként csaknem minden vallási és szellemi hagyományt élénk érdeklődéssel tanulmányozott, némelyek szélsőséges szinkretizmussal vádolták, noha ő mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy keresztény.

Amikor évtizedekkel később egy vallási folyóirat riportere váltásának okáról faggatta, Desjardins meglepő kijelentést tett: Ázsia lelkisége lehanyatlott, elfogytak a mesterek, akiket felkereshetett volna. Meghaltak a tibeti aszkéták, az indiai bölcsek, s a szentek és szerzetesek világát egy pénzt és kényelmet hajszoló társadalom foglalta el.

Desjardins 1974-ben létrehozta első ashramját, ahol a szellemi keresőket fogadta - teljesen ingyen. A hozzá fordulókat meghallgatta, és legjobb tudása szerint tanácsot is adott nekik. Noha ezt a lelkigyakorlatos helyet semmi módon nem reklámozta, özönlöttek az érdeklődők, s hamarosan jóval tágasabb helyet kellett neki keresni.

Amikor megkérdezték tőle, hogyan válhat valaki lelki mesterré, Desjardins így válaszolt:

"Ahhoz, hogy valaki lelki mesterré váljon, le kell töltenie az inaséveket, és tapasztalatokat szereznie egy lelki úton, kiállva a próbákat. Mielőtt tanácsokat adna, el kell jutnia az igazi békéhez. Ami engem illet, türelmes, állhatatos, olykor nyakas voltam. Az évek során elindult bennem egy átalakulás, amelyre bárki képes.
Az emberi természet nem csupán képtelenség, erőszak, reménytelenség, hazugság, képmutatás és hitványság, de magában rejti a szeretetet és a részvétet is. A lelki mesternek hosszú felkészülésre van szüksége, a pszichológiai és lelki formálódás éveire, melyek elegendő bölcsességet biztosítanak. Magam mindig vigyázok, hogy a tanácsok ne alanyiságomból, ne tudattalanomból jöjjenek elő.
A rossz tanács igen nagy pusztítást okozhat, ezért ha nem látok világosan, inkább hallgatok."

Desjardins a nyugat lelki keresését gyakran zavarosnak és felszínesnek tartja. Az a tapasztalata, hogy a legtöbben gyorstalpaló kurzust szeretnének elvégezni a bölcsességért, valami mágikus receptet várnak, hogy eljuthassanak a legmagasabb tudatállapotba. Ő azonban senkinek sem ígér könnyű sikert, mint ahogyan véleménye szerint egyetlen lelki mesternek sem szabadna megtennie.

Noha egyszerű útról van szó, ez nem jelenti azt, hogy ez az út egyszersmind könnyű is. Rengeteg elmélkedéssel, gyakorlással és aszkézissel van kikövezve, és ami a legfontosabb, el kell fogadni, hogy ez az út nem hozzátesz valamit ahhoz, amik vagyunk, hanem mély belső átalakulást követel.

Ha már a második kérdésre is tudod a választ, elérkeztünk az utolsóhoz. Szellemi iskolákból és gyakorlati tanfolyamokból is ezer meg ezer kínálja magát - melyik a Neked való?

Nos, ez az a kérdés, amelyre annyi a válasz, ahányan feltesszük. A legjobb tanács, hogy nagyon figyelj arra a belső hangra, amely, ha nem nyomod el, meglepő pontossággal tudatja Veled, merre indulj. Fogadd meg, amit Hamvas Béla tanácsolt Smaragdina című művében: "Guarda e passa!" - vagyis nézd meg, és lépj tovább! Nézz meg mindent, s ami jó, tartsd meg! Ha épp annyira megőrzöd nyitottságodat és kiváncsiságodat, mint józan kritikai érzékedet, nagy felfedezések várnak Rád.

***

Hogyan tévesztenek meg napjaink
szellemi vezetői?

3/3. rész
A lélek Mekk Elekjei...
...avagy mire képes, aki bármit megígér?

"Egyszer - még régen, az iskolában - felelnem kellett. Nem tudtam megoldani egy matematikapéldát, valami képletet kellett volna használnom, de nem jutott eszembe. Körbelestem, hátha súg valaki - hát súgott is az osztályelső. Azt súgta:
- Gondolkozz!
Hát nem ilyen segítők vagyunk mi is?"
(Popper Péter)

Most érkeztünk el a legnehezebb kérdésekhez. Kinek helyezhetjük kezébe az életünket, s miről ismerhetjük fel a szélhámost? Létezik-e biztos támpont, amely megóv minket attól, hogy bizalmunkat és pénzünket egy csalóra pazaroljuk?

A probléma megközelítéséhez ne menjünk messzebbre a mester szó ipari jelentésénél, és gondoljunk a középkori céhekre, melyek egészen a 19. századig működtek Európában. Ezek a hierarchikus szervezetek kimondták, hogy csak azon mesterek űzhetnek valamely ipari foglalkozást, akik a céh tagjai közé tartoznak. Ide pedig csak a legjobbak kerülhettek be.

"A tiszteletet nem kierőszakolni, hanem megszolgálni kell."
(Gracián)
A mesterré válásnak igen szigorú feltételeket szabtak: a reménybeli jelöltnek a kiképzés után először inaskodnia, majd legénykednie kellett, sőt, hogy tudását tökéletesítse, előírták, hogy vándorlegényként külföldön is tapasztalatot szerezzen. Ezután készítette el az ún. mesterremeket, s ha ez megfelelő minőségű volt, próbaidőre bekerülhetett a céhbe. A megrendelő így biztos lehetett benne, hogy a pénzéért minőségi munkát kap, ha mégsem így történt, az iparos a céhhez tartozását tette kockára.

Voltak tehát egzakt feltételei, sőt garanciái annak, hogy valaki mesternek nevezhesse magát, s nem a laikus megrendelőnek kellett kitalálnia, mi alapján döntse el egy szakember alkalmasságát.
A lélek, a szellem persze jóval bonyolultabb kérdés - egy egyesületi tagság vagy hivatalos minősítés még egyáltalán nem garantálja, hogy jó kezekbe kerülünk. A régi szempontok között akad azonban, amely a mai napig is érvényes és jól alkalmazható. Néhány kulcsszó: BIZONYÍTOTT TUDÁS, TAPASZTALAT, REFERENCIA.

Hogyan fogj hozzá a kereséséhez?

- Ha teheted, első körben ne egy újságban vagy az interneten, hanem ismerőseid körében tájékozódj. Sokkal nagyobb biztonsággal fordulhatsz olyasvalakihez, akit egy barátod vagy munkatársad már kipróbált, és jó szívvel ajánl Neked.

- Ha valaki egy adott terület szaktekintélyeként hirdeti magát, alaposan nézz utána az addigi tevékenységének. Az internet az információk kimeríthetetlen forrása, ha valaki bármiben komoly eredményeket ért el, légy biztos benne, hogy számos oldalon találkozhatsz a nevével. Ha mégsem, nyugodtan elkezdhetsz gyanakodni.

- Látogass az adott témába vágó internetes fórumokat - ezek sokszorosan informatívabbak, mint egy hirdetés vagy akár újságcikk. Főleg a női magazinok fórumai hasznosak, itt a hölgyek egymás között, névtelenül, nagyon őszintén számolnak be személyes tapasztalataikról. Ne légy szemérmes kérdezni! Sorstársaid rengeteg kidobott időt és pénzt spórolhatnak meg Neked.

- Nem biztos, hogy mindig a "sztárok" a leghatékonyabbak, mégis egyfajta garanciát jelent, ha valakinek a neve sokat forog mértékadó tévéműsorokban vagy újságcikkekben.

- Ha az adott tanácsadó vagy mester hirdetésben kínálja szolgáltatásait, fordíts némi figyelmet annak nyelvezetére. A szenzációhajhász, túl sokat és túl gyorsan ígérő szöveg rendszerint semmi jót nem jelent. Az emberi lélek bonyolult, érzékeny szerkezet - hogyan ígérhetné valaki felelősséggel, hogy úgy rázza ki belőle a problémákat, akár egy nejlonzacskóból a szemetet? Bíztató a logikus, tömör, korrekt megfogalmazás és a referenciák.

"Más dolog valakinek megmutatni, hogy téved, és megint más az igazság birtokába juttatni."
(John Locke)
- Noha önmagában sem a diploma, sem annak hiánya nem dönti el, hogy valaki alkalmas-e lelki vezetőnek, azért nem árt, ha mesterünk korábban behatóan foglalkozott választott területének ismereteivel, módszertanával, s nem közvetlenül a motoros fűrész mellett határozta el, hogy holnaptól kezdve tanácsadással foglalkozik.

- Bíztató, ha személyes találkozáskor azonnali ígérgetés és kalkuláció helyett őszintén feltárja, hogyan látja a problémádat, annak megoldásában reálisan mit és mennyi idő alatt lehet elérni. Még bíztatóbb, ha elsősorban a Te teendőidet és nem saját csodálatos képességeit emeli ki.

"Ne félj túlságosan az ellentmondásoktól! Kényelmetlenek, de jótékony hatásúak."
(Martin Du Gard)
- Jó jel, ha a találkozáskor ösztönös rokonszenvet és bizalmat érzel - még az előtt vagy a nélkül, hogy a mester saját képességeinek és eredményeinek legendáriumát ismertette volna veled.

- Nagyobb bizalommal fordulhatsz hozzá, ha meggyőző publikációkat közöl könyvekben, szakfolyóiratokban, újságokban vagy az interneten.

Mikor kezdj el gyanakodni?

"A búzakalász, ami érett, fejét lehajtja. Minden, ami érett, fejét lehajtja. Ha peckesen áll, abból tudhatod, hogy üres, s hamar eltörik a szára."
(Zurab Murvanidze)

- Ha látatlanban vagy az első találkozáskor biztos sikert ígér, aminek érdekében tőled nem vár semmiféle erőfeszítést, csupán a pénzedet.

- Ha a vele való beszélgetés során többször is erőszakkal nyomod el a belső hangot, amely valamiért tiltakozik az együttműködés ellen.

"Az okos százfélét gondol, az ostoba csak egyet."
(Rusztaveli)
- Ha személyiségedtől független, általános, "egyedül üdvözítő" módszert kínál.

- Ha olyan stílusban hirdet egy lelki vagy szellemi fejlődést megcélzó módszert, mint egy kereskedelmi szolgáltatást.

- Ha feltűnően sokat ad a külsőségekre.

- Ha olyan erőszakosan, ellentmondást nem tűrőn vezet a világosság felé, hogy közben tehetetlen, ügyefogyott kiskorúnak érzed magad.

- Ha gyors, könnyű, fájdalommentes eredményekkel kecsegtet.

- Ha kezded úgy érezni, nélküle már nem boldogulnál a világban, ő pedig nem gyengíteni, hanem erősíteni próbálja ezt a meggyőződésedet.

- Ha tevékenységét megpróbálja a titokzatosság ködébe burkolni.

- Ha más módszereket/vallásokat/szellemiségeket nem ismer el, s szavaiból az tűnik ki, hogy ő az igazság egyedüli letéteményese.

- Ha tanfolyamán két hét alatt elsajátítható, amit máshol több év alatt tanítanak meg.

- Ha "nincs múltja", vagyis az első találkozáskor nem mesél saját magáról, a módszeréről, hitéről, lelki-szellemi útjáról, a kérdésekre pedig kitérő vagy homályos válaszokat ad.

- Ha van múltja, de az nem tűnik meggyőzőnek és hitelesnek.

- Ha irreálisan magas összeget vagy egyáltalán kér a segítségért.

- Ha nem ismeri azt a választ, hogy "nem tudom", ha soha nem tépelődik, egyetlen pillanatra sem bizonytalanodik el. Még a nagy próféták és vallásalapítók is küzdöttek olykor kétségekkel - ő volna az egyetlen, aki minden kérdésben tévedhetetlen?

- Ha pátosza mindent beborít, s akár egy bulvármagazin, kizárólag sorstragédiákban és tökéletes harmóniában képes gondolkodni. Nem feltétlenül érzékenyebb vagy hatékonyabb az a segítő, aki minden problémához könnyes szemmel, kenetteljes stílusban közelít.

- Ha viselkedésében nincs alázat, s nem nyilvánvaló, hogy épp annyira nyitott a tanulásra is, mint a tanításra.

És hogy a végén szolgáljunk némi jó hírrel is: ha a fentieket mind figyelembe veszed és betartod, az még nem garantálja, hogy adott esetben nem eshetsz áldozatául egy karizmatikus gazembernek. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy ígérjen bárki bármit, Te mindig tartsd fenn magadnak a kételkedés jogát.

Mesterkurzus hírlevél

****

********

"Ha körbenézünk a világban, a spirituális életben éppen annyi útvesztőt találunk, mint az élet bármely más területén. Tényleg elhisszük, hogy ha valaki már öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, akkor ő már emelkedettebb, mint a többiek? Jó esetben egy kicsit tudatosabb a problémáira – egy kicsit.

Ez a gondolat indított arra, hogy az elmúlt 15 évben a spirituális utak zűrösebb részeihez szükséges józan ítélőképesség kialakításáról írjak könyveket – mint a hatalom, szex, megvilágosodás, guruk, botrányok, pszichológia, neurózisok. De ide tartozik még a fejlődni vágyó emberek tudás hiánya miatti zavaros motivációja is.

Utazásaim során spirituális tanítók százaival és gyakorlók ezreivel találkoztam. Szinte arcon csapott az a felismerés, ahogyan a spirituális nézeteinket, élményeinket és világképünket alattomos és észrevétlen módon, a szexuális úton terjedő betegségekhez hasonlóan “fertőzik meg” a fogalmi tévedések. Ezek a tévedések a spirituális elvekhez kapcsolódó éretlen hozzáállásunkban és zavart megértésünkben gyökereznek.

A spirituális úton terjedő betegségek tízes listáját gyűjtöttem itt össze – a felsorolás nem teljes, de érdemes életünkben odafigyelni rájuk:

1. Instant spiritualitás: egy olyan kultúrában, amely a sebességet, az egyszerre több dolog párhuzamos végzését és az azonnali eredményeket értékeli, ott a spiritualitás is nagy eséllyel instant spiritualitássá válik. Ez nem más, mint egy kollektív elképzelés arról, hogy az emberi létből adódó szenvedésektől könnyen és gyorsan meg lehet szabadulni. Egy dologban biztosak lehetünk: a spirituális átalakulás soha nem megy gyorsan.

2. Hamis spiritualitás: úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy spirituális embert elképzelünk. A spiritualitás ilyen imitálásának annyi köze van a valódi spiritualitáshoz, mint egy leopárd mintás anyagnak az eredeti leopárdbőrhöz.

3. Zavart motiváció: bár a növekedésre való vágyunk tiszta és igaz, gyakran keverednek hozzá olyan szükségletek, mint a szeretet, a valahova tartozás, a belső üresség kitöltése iránti vágy, az az elképzelés, hogy egy spirituális ösvényt követve megszabadulunk a szenvedéseinktől, valamint az a törekvés, hogy különlegesebbek, jobbak, sőt kiválasztottak legyünk.

4. Azonosulás a spirituális élménnyel: az ego spirituális élményekkel azonosítja magát, és azt hisszük, mi magunk vagyunk az a dolog, amivel az élmény során találkoztunk. A legtöbb esetben ez az állapot nem tart örökké, de hosszúra nyúlhat a magukat megvilágosodottnak tartó és/vagy spirituális tanítóként működő embereknél.

5. A spiritualizált ego: akkor alakul ki, amikor egy erős egóval bíró ember személyiségét a spirituális eszmék és fogalmak megtámogatják, így tovább erősítve az egoját. Az eredmény ilyenkor egy “golyóálló” személyiségszerkezet, ugyanis amikor az ego spiritualizálódik, elvágjuk magunkat minden új behatástól, segítségtől, építő visszajelzéstől. Megközelíthetetlenné válunk, elzárva ezzel magunkat a spirituális növekedéstől – mindezt persze a spiritualitás nevében.

6. Önjelölt spirituális tanítók tömegei: manapság számos felkapott spirituális iskola működik, és ontják a magukat megvilágosodott mesternek gondoló embereket, akiknek a valós tudatszintje messze elmarad ettől. Úgy működik ez, mint egy spirituális futószalag: gyere, vedd át a tüzet, érezd meg te is, és bumm, megvilágosodtál, mostantól te is képes vagy hasonló módon megvilágosítani másokat. A probléma nem a tanításokkal van, hanem azzal, hogy ezek a tanítók spirituális mesternek adják el magukat.

7. Spirituális gőg: akkor következik be, amikor egy gyakorló több éves kemény munka eredményeként elérkezik a bölcsesség egy bizonyos szintjére, és ezt az eredményt a további tapasztalatoktól való elzárkózásra használja. A spirituális felsőbbrendűség érzése szintén egy fajtája a spirituális úton terjedő betegségeknek, és úgy nyilvánul meg, hogy jobbnak, bölcsebbnek tartjuk magunkat másoknál, mert mi spirituálisak vagyunk.

8. Csoportszellem, más néven ashram betegség: egy spirituális közösség normákat alakít ki a megfelelő gondolkodásról, beszédről, öltözködésről. Azok a személyek és közösségek, akiket megfertőzött a csoportszellem, elutasítják azokat az embereket, attitűdöket és helyzeteket, amelyek nem felelnek meg a csoport íratlan szabályainak.

9. Kiválasztottság érzés: annak a hite, hogy a mi csoportunk spirituálisan fejlettebb, emelkedettebb, közelebb van az Igazsághoz – magyarul jobb, mint a többi csoport. (És ez nem csak a zsidókra érvényes.) Nagy különbség van aközött, amikor valaki megtalálja a maga számára leginkább megfelelő utat, tanítót, közösséget, vagy megtalálja az Egyetlen Igaz Utat.

10. A halálos vírus: “én már megérkeztem”: Ez a betegség olyan súlyos, hogy végzetes lehet a spirituális fejlődésünkre nézve. Annak a hite, hogy mi már elérkeztünk a spirituális utunk végcéljához. Amint ez a hit beeszi magát az elménkbe, a fejlődésünk véget ér.

Ahogy Marc Gaffni tanítása szerint “a szeretet lényege az elfogadás”, úgy az önmagunk szeretetének lényege az önelfogadás. Csak olyan embert szerethetsz igazán, akit a teljes valójában tisztán látsz – önmagadat is ideértve.”

Marc tanítása szellemében én is úgy gondolom, a legkritikusabb pont a spirituális úton való tájékozódásban az, hogy fel tudjuk ismerni a személyiség egészét átható zavarokat és a mindannyiunkra jellemző önáltatásokat. Ehhez jó adag humorérzékre és a valódi barátaink támogatására van szükségünk. Amikor akadályba ütközünk a spirituális úton, a kétségbeesés, kételkedés és az önleértékelés lehet rajtunk úrrá, de bíznunk kell magunkban és másokban, hogy valóban változást hozzunk a világra.

Forrás: Mariana Caplan"

Hozzászólások



igen Pipacska, sajnos

igen Pipacska, sajnos letörölték a magyar nyelvűeket, na mindegy.

:-((

Majd nézd meg a "Bárcsak"ot!



**

Mindjárt abbahagyom, csak ugye idetartozik:

Hogyan tévesztenek meg napjaink vezetői?

Azt mondják ők ismerik a helyes utat.

:-))

... én pedig azt, hogy mitől alszom jól. :-))
... és hogy miért jó a 42.

:-)

Sziasztok! Szép hétvégét kívánok Nektek!



Dynamo magic

valahol van magyar nyelvű is:

https://www.youtube.com/watch?v=YOaeXRZYNDs

:-)



... és hogyan

... és hogyan vezet meg minket a saját elménk... na ez Alfi nagy területe..., de most volt a Natgeón egy nagyon érdekes bűvész-illuzionista, aki mindenkit megbabonáz, közben pedig csak egy modern Rodolfó! :-))

Csak a kezemet figyeljétek (ne a szemem!, vigyázzatok, csalok, ha besétáltok, a ti bajotok)!

:-)

Ebbe is annyira ügyesen belemegyünk... az agya a MOZGÁSRA fókuszál.

Neked magadnak KÜLÖN meg kell tanulnod a nyugvó pontokat is megfigyelni.

Figyelmed teremtő erő.

Ezért nehéz a Titok, a vonzás törvénye, mert néha még figyelni sem tudunk, elvonják a figyelmünk. Néha még elképzelni sem tudunk, mert annyira máshonnan látjuk a dolgokat. Néha még hinni sem tudunk, mert annyi a megtévesztés.

"Az egész világ illúzió. :-)) Igaz, nagyon kitartó." (Einstein)

:-)



Van olyan! De van egy ilyen

Van olyan!

De van egy ilyen féle is... olyan manipulálások, hogy magad sem tudsz róla...
először egy Colombó filmben találkoztam ezzel:
Egy vizes pohár képkockáját vágták be a filmbe, amiért is páran inni mentek. Aztán itt a párja:

Hogyan vezetnek szépen be szelíden és nem direkten minket (a reklámok) oda, hogy azt tegyük, vegyük, amit ők akarnak :
https://www.youtube.com/watch?v=k5bGRbCiU4c

te ezekről tudtál???



...ez pedig egy 27

...ez pedig egy 27 másodperces video... van olyan, hogy rosszkor kapcsolódunk be egy történetbe...

https://www.youtube.com/watch?v=E3h-T3KQNxU&feature=player_embedded



**

a dolgok sem látszanak mindig egyértelműnek:

https://scontent-b-fra.xx.fbcdn.net/hphotos-frc3/t1.0-9/1981815_62512516...

:-)



ezekről is jó tudni

Gondolom láttátok már ezt a fajta manipulálást,

https://www.youtube.com/watch?v=5mqhbu8MsKk

:-))



**

Én is sírok, de már nem annyit. Megtisztít a szomorúságtól.

Majd még leszek, csak most szaladok dolgozni.



Persze az embervilágban nem

Persze az embervilágban nem olyan egyszerű a képlet, nem mindenkiről látszik egyértelműen, hogy béka, vagy skorpió, és ahogy az állatvilágban is vannak megtévesztések, az embervilág ebben nagyon jeleskedik.

A manipulálásokról akartam még írni. A provokáció is manipulálás.

Az ilyen oldalakon lévő emberek sokan regelnek fel azért, mert magánéleti válságban vannak, érzelmileg sérülékenyebbek, és zömében megoldásokat keresnek, tehát mindenre vevők, amik egy kicsit is segítséget kínálnak, akár pénzért is. Persze meg is jelennek ezek a "segítők", mert akit le lehet venni, azt le kell venni! Ahol a piac széles, ott aratni lehet! Hátha...

Nagyon jó alap tehát kiismerni az emberi gyengeségeket, kis gyakorlat kell csak és kitörik a léleksérült, labilasabb érzelmi állapotú, elveszett, vesztes, szomorú emberek nyakát. Lesben várnak, vagy épp kedvességgel indítanak. Amikor a legkevésbé várnád, bekeményítenek és minden szavadat kiforgatják.

Ezért kell baromira jól lenni magaddal, bizonyosnak érezni az, amit képviselsz, még ha veszett harcnak is tűnhet kiállni egymásért.

Nagyon nagy dolog, hogy az emberek már nyitottabbak, nem élnek félelemben, már többen is mellémálltak és ez nagyon nagyon biztató!



Igazatok van!

tudod, bármi megtörténhet, igen, a béka és a skorpió meséjét is továbbgondoltam..

tudjátok hány olyan bejegyzést olvastam, ahol elsikkadt a provokálás ténye, vagy épp teljesen természetesnek tűnt, mert azt szabad... és aki belefut, kegyetlenül szétgyalázzák, meghurcolják a nevét és minden földi jó, mert ezt nekik szabad.

Furcsa állat az ember. Azt hiszi kiemelkedett az állatvilágból mert ír, gondolkozik, alkot, épít. De amit nem természetes és őszinte szeretetből tesz, minden csak lerontás.

De nézd meg, hányan teszik ezt szeretettel... mintha az valami elcsépelt, agyonhasznált, érthetetlen, sőt ciki szó vagy érzés lenne.

Nézzétek meg a körülöttünk lévő világot, ahol saját kis gömböcskéinkkel begurulunk. Ez a világ sértett, sérült, szúr, cinikus, gyanakvó, biztos hogy te is alapon már kész is a rágalomper, a pletyka... a lényeg, hogy bármit teszel, rád ragadnak és nem engednek, megfojtanak a gyakorlatukkal. Nekik ez az életük.

Valahol máshol csatároznak most, illetve nem tudom. Nem tudnak kilépni ebből. Valóban, ők ilyenek. Csakhogy ez nem menti fel őket! Megkérdőjelezek minden olyan elvet, ami azt mondja a skorpiónak létjogosultsága, hogy másokat a saját érdekei miatt hazugságokkal bánthasson!

És mint ilyen, aki nem akarja jobbá tenni a világot, vagy csak mások lehúzása árán, az bizony nem kap felmentést. Ugyanolyan felelőssége van, és bizony önmagát ítéltette meg és ítélte halálra.

És még nagyobb a baj. Ugyanis soha nem kapja meg azt, ami nekünk megvan. A barátságunkat. Fortyogva él, és melldöngetve hal, és sajnos senkinek nem fontos.

Nekünk itt nincs vesztenivalónk. Keressük az utunk, jókat vigyorgunk, olvasunk, írunk, és ennyi.

Már rég nem akarjuk megváltani EZT a világot, csak a kis védőgömböcskéinket erősebbé tenni.

Képzeljétek el, milyen az, amikor a sötét sziklákon kis piros és kék és sárga gömböcskék ugrálnak és nem pattannak szét!

Vajon hány patással kell ahhoz találkozni, hogy ez a gömb ennyire erős legyen??? Hogy egyre több gömböcske legyen, aki fel meri vállalni az egoisták világában önmagát, és útkeresését?



Pankráció!

Megfogalmazódott a kérdés hogy az egész eseményhorizont amit Unigue számlájára ír Kozma és Joó mind pankráció, a negatív reklám is reklám, így tesznek figyelmet magukra hogy léteznek (van oly botor akit így vonzanak pénzes vállalkozásukba). Nézve ahogyan telekürtölték a nett világát, ők hozták létre a Gerlei akárkit is, ez mind egy nagy etetés. Voltam olyan fórumon ahol a rendszer gazdának volt 4neve voltunk hatan, önmagának adott válaszokat, valamiért ez fészkelte magát nemrég a gondolatomba, mert értelmetlen az egész amit Kozma és Joó képvisel a szeresd felebarátodat mint ten magadat világjelszó alatt amiben élünk, Ébredjetek végre fel már, és szeressétek saját magadat Kozma és Joó te is szeresd, tudom hogy kitudjátok bírni magatokat e kis időre amikor szeretetben vagytok önmagatokkal, a többi meg jön magától. <3 :)



...

... és még egy kávéscsészét is ki kell cseréljek, annyian használják.

Jól van. Majd csak szembejön, mi legyen helyette. Addig jó vagyok így, üresen is. :-))



Ez a téma belegyűrűzik a

Ez a téma belegyűrűzik a manipulálás tudományába is. A megvezetés, amit látsz, de nem értesz, vagy amit csak tudatalatt azonosítasz és észre sem veszed. Erről jó videók vannak, csak tudni kell ezekről.

No de maradnak a valódi kérdések:
Vajon oldhatjuk-e jó cselekedettel, ha eleve "rossz" a karmánk?
Vajon tényleg be tudom-e valaha is fogadni, hogy Hitler már jó fej?

Á, nem agyalok. Beleveszek. Magas ez nekem.

Na, akkor megnézem a filmet, amit Ági küldött neked.



Mi van, ha az életben

Mi van, ha az életben történik ilyen? Vajon megbocsátható a düh, ha védelem?

...

Vajon megbocsátható egy ember lelki/fizikai megölése, mert mondjuk megmentek vele 100 másikat?

NEM TUDOM!

na most kéne a Titkot jobban elolvasni....



Mármint leírni azt a sok

Mármint leírni azt a sok érzést, ami kavargott bennem.

De jó, hogy írtál. Amíg én is írtam.

Köszönöm.



Ennyit tudtam tenni.

Ennyit tudtam tenni.



Kedves Hét szín Angyal!

Mi volt a kérdés Szilárd részéről?

Tudom, téged bántottalak meg a legjobban. Hozzám szóltál, örülgettél, én meg azt írtam, miért higgyek neked, ha a másik oldalon sárt dobáltál.
Ezért tőled külön elnézést kérek.

Szilárdot továbbra sem tudom elolvasni, egyszerűen annyira sok, és annyi helyen van, hogy elveszik a hozzám intézett kérdés és ennyi. Ha egy mondatban tudnád idézni, megköszönném.

A további kérdésekből azonban köszönöm nem kérek, a véleményem már jeleztem, a békejobbot kinyújtottam. Aki nem fogadja, rendben.

Köszönöm külön Violának a gyors elfogadást. A Szilárd oldalon megkértek, hogy ne lépjek be, ha nem én vagyok Ünige, Éva, vagy a többiek. Rendben. Nem lépek be, elfogadom. De a továbbiakban a többi oldalra sem fogok, ami ezzel foglalkozik.

ITT várom a választ, ugye nem baj. Követhetetlen ez a sok szétszórt komment.

Köszönöm.



:-)

Ha mertek! :-))

Jó éjt Pipacska!



Már elmúlt éjfél. Napok óta

Már elmúlt éjfél. Napok óta pontosan éjfélkor nézek az órára.
Köszönöm Viola. Vajon ki nyit még?



Elfogadom a békét unique-kal.

Elfogadom a bocsánatkérésed. Tisztességesnek érzem ezt a hangnemet és az eddigi támadások után nagyon becsületes gesztusnak ítélem meg, hogy ezt a cikket is kicserélted a a bocsánatkéréssel. Ezt kérni is akartam. Tehát részemről béke.

Annyit szeretnék hozzátenni, hogy azt én teljesen elfogadom, hogy ha te más gyereknevelési nézeteket vallasz, semmi közöm hozzá, és mivel nem is tudtam, hogy vannak gyerekeid, vagy van gyereked ezért szóba sem került. És nem is akarok ezzel foglalkozni. Csak azt kérem még tőled, hogy légy szíves ne írd azt, hogy te azt láttad, hogy "rosszul bánnak gyerekekkel" mert te ilyet nem láthattál tőlünk. Nézd meg a videóinkat majd. Lehet, hogy az én írásaim gyereknevelési a témák esetén félreérthetőek helyenként - át fogom őket nézni, de hónapok óta nincs időm ezzel foglalkozni amiatt, mert internetes rágalom hadjárat alá vagyunk véve... Én nem akarok dicsekedni, dicsérni a gyerekeinket, mert az sokszor visszatetszést is kelt, de nem csak mi látjuk úgy, hogy a lányaink nagyon jó természetűek, lazák, rugalmasak, nyitottak, barátságosak, önállóak, elevenek (meg minden ami kell!) és egészségesek is, de mindenki, aki élőben látja őket, és főként nők csodálkoznak rájuk és közlik velünk a teljes elismerésüket. Nem régiben egy 30 évet ovónősködő ismerősöm nem győzte csodálatát-csodálkozását kifejezni Ividő kislányunkkal kapcsolatosan (nyáron lesz 3 éves) hogy mennyire ügyes, önálló, mosolygós, türelmes és jópofa... És bizony beszámolt arról, hogy az átlag messze nem ilyen még óvodás korban sem, és egyre inkább az a jellemző, hogy a kicsi gyermekek is kétségbeejtően gátlástalanok, hisztisek és akaratosak, de ugyanakkor nagyon önállótlanok is. De ugyanezt hallom külföldön bébiszitterkedő, vagy háznál takarítást vállaló ismerősöktől is, hogy hedonista, rigolyás, rögeszmés, szemtelen és több szempontból igénytelen-önállótlan gyermeket eredményez a ma divatos nevelés. Én nem állítom, hogy ne lenne gyermek, aki mindig mindent megért szép szóból, és aztán felnőtt korában is megállja a helyét... Bár, szerintem hihetetlenül hangzik :D Főleg azok után, amiket egymástól teljesen eltérő közegekből hallok vagy ott látok. De én nem zárom, és nem vitatkozom ezzel. De a többség nem ilyen és rengeteget szenvednek emiatt, úgy gyermekek, mint felnőttek. Holott egyszerű a megoldás és ez a megoldás, amihez tulajdonképpen az egész emberiség vissza kell érjen, ha nem akarjuk, hogy pár száz év múlva megint visszatérjen a sötét középkor, az átlag életkor pedig 24-26 év legyen mindenféle hiper-szuper fejlett tudomány és technika ellenére... Mert ezzel a nevelési elvvel és gyermekpszichológiával, ami most divatos pár száz év alatt ki lehet irtani az emberiséget. Elég két 3-4 generáció és szellemileg annyira eltorzulunk, elvadulunk és természet-ellenesek leszünk, hogy egyrészt a nők rettegni fognak a megtermékenyüléstől és a szüléstől, másfelől ennek a szellemi agressziónak (félelemnek) megfelelően a nők teste sem lesz képes életet adni. Igaz, a van számos ország, ahol egészen más eszmék és szokások uralkodnak, mint itt Európában , és nem lehet pontosan megjósolni, hogy ők mikorra veszik-vennék át a nyugati "szellemiséget", de egyértelmű, hogy változniuk kell, fejlődni azoknak a népeknek is, kérdés, hogy mit kínál tálcán és mit tukmál rájuk a nyugat... Még ha az etióp, arab vagy az indiai nők helyzetét is nézzük, azt tudjuk, hogy nyugati típusú társadalomban teljesen átveszik az ottani gondolkodást, a tudattalanjuk megtelik ugyanazokkal a félelmekkel a baktériumoktól, a kényelmetlenségektől, a férfiaktől, a szüléstől stb.

Hogy minden humanista és liberális társadalmi fejlődés (emberi jogok meghatározása) ellenére mégis a sötét középkor kacsingat ránk, azt a saját bőrömön sikerült megtapasztalnom Gerle Évától, és az itt pár napja kitört "eretnek-üldözésből", vagyis, hogy olyasmiért, ami évezredeken és évmilliókon keresztül normális és természetes volt (pl. a gyermeknevelésben) amiatt ma - annak ellenére, hogy láthatóan normális és jól működő - "tűzzel-vassal" lehet üldözni valakit, köpdösni és gúnyolni, mint a csőcselék a halálraítélteket... A kívülállók meg sokszor csak azt észlelik, hogy a csőcseléket csőcseléknek nevezzük, és nem értik, miért állítjuk, normálisnak látszó emberekről... Nem látják mi ellen védekezünk. Ki akarnak maradni ebből az egészből, de itt nem rólunk van szó, nem arról, kinek melyik a kedvenc évszaka, vagy színe, itt a szubjektivitásnak sok keresni valója nincs. Az, hogy egy gyerek mely életfázisban mit tud és mit nem tud, mit csinál és mit nem, hogy 3-4 éves korától hülyézi-e, rugdossa-e a szüleit és káromkodik-e mint a kocsis miközben a fenekét sem tudja kitörölni, sőt esetleg nem is szobatiszta... hogy egy átlagos hiszti 2 percet tart-e nála vagy fél napot - erről egyáltalán nem nehéz eldönteni, hogy sem a szülőnek nem öröm és nem egészséges, se a gyereknek. S amelyik tudomány szerint egy gyereknél fél nap hisztéria normális - az nem tudomány, hanem közönséges kuruzslás és csalás, mégpedig egyértelműen gazdasági játszmákhoz kapcsolódó csalás.

Ötödik hónapja tart ez az egyértelműen Gerle Évától eredő és általa és néhány gátlástalan barátnője által rendezett embervadászat - a rágalmakkal való tönkretétel egymásra épülő végtelen lépései. Hogy a törvény útján véget lehet-e ennek vetni, nem tudjuk. Igazából én minden esetben az ilyen személyes belátásokban és békekötésekben hiszek és ezekben reménykedek, mert aki magától nem akarja abbahagyni az üldözésünket, az olyanféle ember, akit csak a törvény állíthat meg, vagy valamilyen más külső erők (sors-erők) de ezek nagyon lassan dolgoznak (Isten malmai lassan őrölnek - de porig)... És ha lehet, én nem ezt választanám, de nem én döntök, mert én nem a támadó, csak a védekező vagyok.

Ez az én tapasztalati tudáson alapuló meggyőződésem, és nem a véleményem.

Végszó: Én nem voltam dühös és szerintem a mellénk állók közül senki. Én sem nem ítélkezem dühből, sem nem érvelek dühből. Általában a feltáratlan karmikus tudattalannal rendelkező emberek azt hiszik, hogy mi azért írunk kemény szavakat, azért ítéljük meg finomkodás nélkül a másikat, hogy csaló-e, hazug-e vagy egyenesen sátánian gonosz-e éppen, mert hogy mi dühösek lennénk. Dehogyis. Óriási tévedés. Amikor kezdem sejteni, hogy valaki igazságtalanul viselkedett velem - mielőtt kezdem átgondolni és átlátni - addig én mindig udvarias voltam és ezért kegyetlenül belém is gyalogoltak sokan, mert azt érezték, hogy tovább mehetnek. Szóval, amikor én kemény szavakkal ítélkezem, akkor arra az illető már túlon-túl is rászolgált és a határon messze túlment...

Joó Viola



Jó éjt!

:-)



**

Na akkor koncentrálj (titok nyelven: fókuszálj), ne siess, békafeladat :-)

ha kell másik, szólj!

... na meg is dumáltuk a Titkot!

:-))

/Figyelmed teremtő erő./



Majdnem sikerült! Dehogy

Majdnem sikerült! Dehogy fulladt kudarcba! Képzeld, ha ideír még egy csomó hosszút valakiről, akit nem ismerünk, hogy unatkoztunk volna!

Ez így pont jó lett! :-))



jóóó Gerike :-))

Francba, azt mondta elmegy! Bipoláris? Jóóóó ... Ő csak tudja...

:-))



Szép álmokat, jó éjt Pipacska!

No, akkor végre csend, próbáld ki a békásat!

Szép álmokat, jó éjt Pipacska!



Szegény, lehet, hogy bánatos,

Szegény, lehet, hogy bánatos, mert nem hívta ide senki!

De csak jött és mondta...

Ej de hálátlan népség vagyunk.

Francba a 200-zal. Így nem érvényes. :-))))



Pedig már úgy rákészültünk.

Pedig már úgy rákészültünk.



Hmmm...nem bírta 200-ig.

Hmmm...nem bírta 200-ig.



Képzeld, elment! nem jön

Képzeld, elment! nem jön vissza!!!

Milyen csodálatos, végre!