Mesés ajánló

"Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is. Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.
Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk. Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk. Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is. Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni. Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben. És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak le kellene ülnünk egy fotelba és elgondolkozni."

V. Varga Zoltán szavai Merengő közreadásban https://www.facebook.com/a.merengo?fref=photo

...és...

ha már eljutottunk idáig, hosszú út vár ránk. Vajon van-e megérteni, őszintén megbocsátani, elengedni, amit kell, elfogadni, ami épít, van-e erőnk újraképzelni életünk, játszva kicsit azzal a jóérzéssel, ahogy a jövő nagykabátjába bújunk, ahogy a képek éle(se)dnek bennünk, ahogy a meleg szétárad testünkben s agyunkban, s ahogy a fantáziánk álomszárnyra kel, élni és lélegezni kezd, csak szeresd, ébren nyitott szemmel és álmodban, éjjel, csukott szemmel, csak szeresd és tégy egy lépést... aztán még egyet... valami mást, valamit máshogy, valamit... fordítva...:

Álmodd meg a meséd? Talán igen!

„Mindannyiunk lelke mélyén van egy „hely”, ahol múlt, jelen és jövő keverednek. Az itt és most-ban, benne vannak a múlt nyomai és a még meg nem nyilvánult jövő csírái egyaránt. Így abban a „most”-ban, amikor valaki kitalál egy mesét, magában a mesében fellelhetők annak a nyomai, ami az illetővel korábban történt; az, ami éppen történik vele; és a jövőbeni fejlődés lehetősége is. /…/

Ugyanakkor azt gondolom, hogy minden mesének van egy végtelenül mély magva, amelyhez egyszerű „magyarázatokkal” nem juthatunk közelebb: ezért tartom ezeket a meséket misztériumnak, csodának.”

„Mindenki számára hasznos lehet mesét írni, mert fejleszti a kreativitást és mélyíti az önismeretet; segít kapcsolatban maradni saját magunkkal, segít kifejezni szükségleteinket, vágyainkat, lehetőségeinket. Ki lehet például időnként találni egy mesét „csak úgy”, határozott szándék nélkül – nagyon jó módszer ez. A meseírás ugyanis egy a számtalan önkifejezési mód közül; olyan, amivel életben tarthatjuk kreatív énünket: születhet belőle egyéb műalkotás: vers, zenemű, vagy kép is.”

„Megfigyeltem, hogy az öngyógyítási folyamat spontán módon akkor indul be, amikor megtaláljuk a megoldást a képi szinten megjelenő problémára. Ez attól függetlenül így van, hogy a mesélő talált-e párhuzamot meséje szimbólumai és a saját hétköznapi élete között. Sőt, a mese erőltetett értelmezése, a kitalált történet drámaisága és a valós élethelyzet közötti kapcsolat megteremtése még azelőtt, hogy a mesélő megoldást találhatott volna a mesebeli konfliktushelyzetre, csak akadályozza a képzelőerő hatékonyságát. /…/

A fantázia és a valós helyzet közötti kapcsolatteremtés mindazonáltal hasznos lehet akkor, amikor a képzeletbeli helyzetre már megvan a megoldás. Ekkor a mese, különösen, ha tudatosítjuk a megoldási mód szimbolikus jelentését, segíthet a megfelelő magatartás tudatos kialakításában.”

Paola Santagostino, a varázsmese írás módszerének létrehozója

Mese-Oldal ajánló: http://www.varazsmese.eu/aranyalmafa.htm

... egy másik mese:

"- Mi az, hogy "igazi"? - kérdezte egy napon Bársony-nyuszi a Bőr-lovacskától, amikor egymás mellett feküdtek a hintaszék alatt. - Azt jelenti, hogy van bennem valami, ami zúg és kiáll belőle egy fogantyú?

- Az, hogy "igazi" az nem azt jelenti, hogy milyennek csináltak. - felelte Bőr-lovacska. - Az, hogy "igazi" vagy, az csak úgy, váratlanul történik veled. Amikor egy gyerek hosszú-hosszú ideje szeret téged magadat, akkor attól leszel igaz.

- Nem fáj az? - kérdezte Bársony-nyuszi.
- Néha fáj. - mondta Bőr-lovacska, mert ő mindig megmondta az igazat. - De ha igazi vagy, akkor nem törődsz vele, hogy fáj.
- Hogy történik ez? Hirtelen? Úgy, mint amikor felhúznak? Vagy apránként?
- Nem hirtelen történik. - mondta Bőr-lovacska - csak történik. Lassan. Soká tart. Ezért nem szokott megtörténni olyanokkal, akik könnyen eltörnek, vagy elszakadnak. Mire igazi leszel, addigra rendszerint már majdnem az egész szőröd elkopott a sok szeretettől és simogatástól, amit kaptál, és a fél szemed is kiesett már, és minden ízületed lötyög. De ha "igazi" vagy, akkor már nem tudsz csúnya lenni, legföljebb azok szemében, akik úgyse értenek semmit."

Margery Williams írása Merengő közreadásában

Köszönet nekik!

Hozzászólások



...

Én köszi!