Nyitott vagy rá?

Az elmúlt hetekben egyre többen kérdeztétek tõlünk, hogy idén tavasszal is lesz-e egész napos Nyitott Akadémia. Természetesen lesz - nem is akármilyen!

Tavaly tavasszal az egyik Nyitott Akadémia Pódiumot hirdettük meg Elfogadni és szeretni önmagunkat címmel. Az esti rendezvényre körülbelül háromszor annyian szerettetek volna eljönni, mint amit az egyébként hatalmas terem befogadóképessége lehetõvé tett, és még hónapokkal késõbb is kaptunk emaileket, telefonokat, amelyekben azt kértétek, hogy ismételjük meg ezt a programot.

Természetesen nem véletlen, hogy ezt a témát olyan sokan tartják izgalmasnak - mi is annak tartjuk. Az önmagunkhoz való viszony az alapja mindennek - a többi emberhez és a világ egyéb dolgaihoz fûzõdõ kapcsolatunknak is.

Ha tehát saját magunkkal nem vagyunk jóban, akkor az fájdalmasan mutatja meg magát életünk más területein is. A legkülönbözõbb kudarcok és szenvedések hátterében gyakran az alacsony önbecsülés, az érdemtelenség, az öngyûlölet érzései húzódnak meg.

Éppen ezért április 27-én közkívánatra újra ezzel a témával foglalkozunk - ám ezúttal lényegesen alaposabban, jóval több területre kitekintve, mint tavaly, nem csak egy estét, hanem egy egész napot szánva rá, a magyar lélektani ismeretterjesztés legnagyobb neveinek tolmácsolásában. Garantáltan felejthetetlen élmény lesz!

Sokszor a külvilágban próbáljuk (sikertelenül) megoldani mindazt, ami valójában belülrõl bomlaszt, s kívül legfeljebb tünetileg kezelhetõ. Nehéz és fájdalmas ezzel szembenézni, de hiába szeretnénk harmonikus kapcsolatokat kialakítani, vagy próbáljuk megjavítani az elromlott jelenlegieket: amíg önmagunkat kevésnek, elégtelennek, rossznak érezzük, a szeretteink oldalán is boldogtalanok leszünk, bármilyenek is legyenek õk.

Amíg nem vagyunk jóban önmagunkkal, semmilyen eredményünk, teljesítményünk nem hozza meg azt az érzést, amire vágyunk - csak pillanatnyi enyhületet nyerhetünk általuk, de mély örömet és elégedettséget nem. Amíg nem tudjuk becsülni azt az embert, aki ránk néz a tükörbõl, addig másokat sem vagyunk képesek teljesen elfogadni, bármennyire is törekedjünk erre - és a felõlük érkezõ szeretet is csak töredékesen jut el hozzánk, így mindig éhesen hagy.

Tiszta szívbõl elfogadni és szeretni önmagunkat azonban nem könnyû, ha fájdalmas kudarcok terhét cipeljük magunkkal, ha bizonyos lekicsinylõ mondatok belénk égtek, ha a szüleink sem fogadtak el minket feltétel nélkül. Ebben az esetben önismereti munkára van szükségünk, hogy felnõtt fejjel csodálkozzunk rá: minden negatív tulajdonságunkkal, kicsinyes gondolatunkkal, elhibázott tettünkkel együtt is értékes emberi lények vagyunk.

Az április 27-i egész napos Nyitott Akadémia elõadói gazdag eszköztárból válogatva nyújtanak gyakorlati segítséget ahhoz, hogy más nézõpontból tudjunk önmagunkra tekinteni, és észrevegyük azt is, amit a múltban megélt kudarcok, fájdalmas mondatok, saját negatív sémáink eddig eltakartak elõlünk.

MI MINDENRÕL LESZ SZÓ?

Dr. Almási Kitti gyakorlatiasan, konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogy milyen eszközöket használhatunk, és milyen eredményeket érhetünk el, ha szeretnénk jobb, elfogadóbb viszonyba kerülni önmagunkkal. Ezt az elõadást már több városban hallhattuk tõle - rendkívül érdekes, hasznos és szórakoztató!

Andrek Andreától megtudhatjuk, hogy méhen belüli élményeink és életünk elsõ idõszakának tapasztalatai miként befolyásolják önmagunkhoz fûzõdõ viszonyunkat. Mi történik velünk, ha édesanyánk bizonytalan vagy ellenséges érzelmek közepette várt minket, s csecsemõként, kisgyerekként nem kaptuk meg mindazt, ami a stabil önbecsülés kialakulásához alapvetõ lett volna? Hogyan szeretheti magát az, akit a saját édesanyja sem szeretett eléggé? Le lehet "dolgozni" valamiképp ezt a súlyos hátrányt, s ha igen, milyen lehetõségeink vannak erre?

Dr. Buda László az önszabotázs jelenségét veszi górcsõ alá. Sokak tapasztalata, hogy miközben teljes elszántsággal haladnak valamely, számukra fontos cél felé, rajtuk látszólag kívül álló, véletlenszerû, fatális események rendszeresen meghiúsítják ezek elérését. Egy idõ után így elcsügged a remény, és az ember keserûvé válik. Úgy érzi: õ jóban van saját magával, csak a világ, a sors nincs jóban vele. De valóban igaz ez? Nem lehetséges, hogy valamiképp saját magunkat szabotáljuk? Nem lehetséges, hogy miközben tudatos tudatunkkal valaminek a megvalósításán fáradozunk, tudattalanunk nemet mond rá, mert úgy ítéli meg, hogy érdemtelenek vagyunk a sikerre/boldogságra? Hogyan lehet ezt kideríteni, s mit tehetünk az önszabotázs ellen?

Dr. Kádár Annamária azzal foglalkozik majd, hogy miként õrizzük meg az önmagunkhoz fûzõdõ jó viszonyt akkor is, amikor kudarcokkal, visszautasításokkal kell szembenéznünk. Hiszen sokkal könnyebb elfogadni és szeretni önmagunkat akkor, ha másoktól pozitív visszajelzéseket kapunk, és sikert sikerre halmozunk. Ez azonban nincs mindig így, és a nehézségek idején gyakran azt kell tapasztalnunk, hogy roppant gyönge volt az az önbizalom, amit az elsõ szél elfújt. Vajon hogyan ne veszítsük el az önmagunkba vetett hitet akkor sem, amikor a külvilág nem igyekszik azt megerõsíteni, vagy éppen hogy azt sugallja: semmit sem érünk? Ez az elõadás arról szól, hogy a különbözõ krízishelyzetek - ahelyett, hogy öngyûlöletbe taszítanának - miként segíthetnek önmagunk mély elfogadásában?

Kozma-Vízkeleti Dániel és Dr. Mihalec Gábor család- és párterapeuták azt vizsgálják, hogy az önmagunkhoz fûzõdõ viszony miképp mutatkozik meg párkapcsolatunkban, családunkban, és hogyan befolyásolja azok mûködését. Tud-e mást jól szeretni az, aki önmagát sem szereti igazán? Hogyan segíthetünk a társunknak, hogy képes legyen mélyebben elfogadni önmagát? Beszéljünk-e egymás között nyíltan errõl, vagy másként célszerû megközelíteni a témát?
Mi állhat a hátterében annak, ha valaki a partnerét folyamatosan leértékeli, és mit lehet ezzel kezdeni? Mi történik gyermekeinkkel, amikor ellentétes üzeneteket küldünk nekik: szavainkkal önbecsülésre, szeretetre, bizalomra tanítjuk õket, ám viselkedésünkbõl egészen mást olvashatnak ki? Hogyan könnyíthetjük meg számukra, ami nekünk annyira nehéz volt?

Pál Ferit arról hallgathatjuk meg, hogy rettenetesen fájdalmas elõzmények után és nehéz körülmények közepette is hogyan teszi lehetségessé önmagunk elfogadását és becsülését a spiritualitás. Miként segíthet nekünk akkor, amikor az önismereti munka és fejlõdés önmagában nem segít? Kitõl kaphatunk ezen az úton támogatást? Mibe kapaszkodhatunk, hogyan tápászkodhatunk fel a földrõl, amikor éppen nyomorultnak, értéktelennek érezzük magunkat? Meddig juthatunk el reálisan ebben a folyamatban, ha nagy hátrányból indulunk?

Prof. Dr. Bagdy Emõke a témán belül speciális irányba indul: hogyan szeressük (önmagunkban és gyermekeinkben) azt, amit látszólag könnyû, valójában azonban nagyon is nehéz jól szeretni: a kimagasló adottságokat, a tehetséget? Hogyan gondozhatjuk ezeket, miként segíthetjük a kibontakozásukat? Ahol ilyen ragyogó a fény, ott valahol jelentõs árnyék is van - a különlegesen tehetséges ember sok szempontból veszélyeztetettebb az átlagosnál, könnyebben megbillen, akár az öngyûlölet, az önpusztítás irányába is. Hogyan õrizzük meg a személyiség egyensúlyát, harmóniáját, ha valamilyen szempontból kiemelkedõ adottságokkal bírunk?

Üdvözlettel:

A Nyitott Akadémia szervezõi

Annak, akit érdekel: az előadás ápr. 27-én lesz. Részletek a neten.

Körlevél.

Címkék:

Hozzászólások



**

Kacagni és kocogni kéne - a boldogságomért. :-))

Kipróbáltam a Flabélost! (Kocogás még nem megy...)

A mosoly is néha sikerül :-)



A nevetés zsigeri kocogás, ez

A nevetés zsigeri kocogás, ez a kedvencem Bagdi Emőkétől.

Kacagj és kocogj - a boldogságodért. :-)) Abszolut egyetértek vele.



Pál Feri (atya) is megér egy

Pál Feri (atya) is megér egy misét, miket tud mondani, leesik az ember álla... az tuti... mármint jókat, ki gondolta volna, hogy ez is az miatt van... stb...
:-)) őt is bírom!



Az utóbbi! Rengeteget

Az utóbbi! Rengeteget segítettek az előadásaik, sok fent van a neten. Bagdi Emőke professzorasszony a kedvencem. Nagyon jó stílusban és érdekesen beszél.

És mivel ezek az előadások egyre népszerűbbek lesznek, időben kell helyet foglalni rájuk. Semmi hókusz-pókusz. Csak embertan. :-)