A ragaszkodásról és a reményről

Olvastam, köszönöm, elgondolkodtam!

"a ragaszkodás
a félelem mércéje
nem a szereteté
az elvesztés fájdalmától való félelemé" (Erin)

Sosem a ragaszkodással van baj, hanem a túlzásokkal,
amikor függővé válunk,
amikor elvesztjük a magunkba vetett hitett emiatt,
amikor képtelenek vagyunk NEM-et mondani annak,
akit szeretünk, s emiatt vad dolgokba is belemegyünk,
amikor a szeretett másikakat önmagunk elé helyezzük,
amikor belemenekülünk valami külső csodavárásba...

amikor odáig fajul a helyzet, hogy nem fogadjuk a jogos dícséreteket
amikor alulértékeljük magunkat,
amikor befészkeli szívünkbe magát a félelem,
a félelem, hogy megbánt szavaival a szeretett másik

amikor megszűnünk belül szabadnak lenni és jól szeretni
amikor elárvulunk egy kapcsolatban
amikor nem sikerülnek az egyéni munkáink

ki gondolná ezt egy jónak tűnő szóról: ragaszkodás

***

De a reményről is hasonlókat írnék, hisz tétlenséget
vagy ugyanúgy, mint a ragaszkodás: függőséget szülhet

A REMÉNYT a reménykedés és a várakozás öli meg,
de a hála és a türelem tartja életben!

Hozzászólások



Néhány idézet...

- A vallások a lelkiismeret nagy tündérmeséi.
George Santayana

- A teológia tudatlanság szárnyakkal.
Sam Harris

- Amennyire én emlékszem, nincs egyetlen szó sem az evangéliumokban az intelligencia dicséretéről.
Bertrand Russell

- A vallás egyik igazán ártalmas hatása, hogy arra tanít, erény megelégedni a nemtudással.
Richard Dawkins

- A hivatalos kereszténységnek legálisan majd tizenöt évszázada volt, hogy bizonyítson. És mi lett a gyümölcse? Többé-kevésbé mindenütt a papságnál gőg és henyélés, a laikusoknál tudatlanság és szolgalelkűség, mindkettőnél pedig babona, bigottság és erőszak.
James Madison

- A vallás egyik legártalmasabb hatása, hogy a morált el akarja választani az emberek és a többi élőlény szenvedésétől. A vallás alapján az emberek erkölcsösnek képzelik azokat a törekvéseiket, amelyeknek nincs semmi közük a szenvedéshez, vagy annak enyhítéséhez. Mi több, egészen immorális törekvéseket is erkölcsösnek vélhetnek - amikor pontosan ezek a törekvések okoznak szükségtelenül másoknak rettenetes szenvedést. Ezért lehet, hogy Önök, keresztények, néha "több" erkölcsi energiát fektetnek be az abortuszellenes küzdelmükbe, mint a népirtások ellen. Ezért érdekli Önöket sokkal jobban az embriók sorsa, mint az őssejt-kutatás életmentő lehetőségei. És ezért képesek az óvszer ellen prédikálni fekete Afrikában, ahol minden évben milliók halnak meg AIDS-ben.
Sam Harris

- Az egyik legfontosabb feladat, amely a huszonegyedik század civilizációja előtt áll, hogy az emberek megtanuljanak végre legmélyebb személyes ügyeikről - az erkölcsről, a spirituális élményről, és az emberi szenvedés elkerülhetetlenségéről - mindenfajta égbekiáltó irracionalitás nélkül beszélni. Kétségbeesetten szükségünk van rá, hogy a közbeszéd a kritikai gondolkodást és az intellektuális tisztességet serkentse. És ennek a célnak semmi nem áll jobban útjában, mint a vallási hitnek garantált tisztelet.
Sam Harris

- Hogy a Biblia tökéletes erkölcsi útmutató lenne, az egyszerűen megdöbbentő gondolat, ha tekintetbe vesszük, mi áll benne. Isten egyenesen azt tanácsolja a szülőknek, hogy valahányszor gyerekeik rakoncátlankodnak, vesszőzzék meg őket (...). Ha pedig annyira szégyentelenek, hogy még vissza is beszélnek nekik, meg is kell ölniük őket (...). De megkövezés jár az eretnekség, házasságtörés, homoszexualitás, szombatnapon végzett munka, faragott képek imádása, varázslás vétkéért, és még egy sor másik elképzelt bűnért is.
Sam Harris

* *

További szép ünnepet mindenkinek! :)



Köszönöm szépen, igen, én is

Köszönöm szépen, igen, én is így gondolom!

:-)



Kedves unique !

Tetszett a versed... kétszer is átolvastam. :)
Tele kérdésekkel... lehetőségekkel, talányokkal, melyeket úgy istenigazából nem nagyon tudunk megválaszolni, csak győzködjük róla magunkat.

Az az igazság, másokat, főként idegeneket viszonylag reálisan meg tudunk ítélni, adunk jó tanácsokat.
Viszont szeretteinkkel és önmagunkkal szemben már elfogultak vagyunk.
Hiába tudjuk lelkünk legmélyén a teljes igazságot, legyen szó rosszról, akár jóról, képtelenek vagyunk azt úgy tálalni, elfogadni ahogy van.
Ez még akkor is így van, ha most kifelé azt mutatjuk, hogy ááá- dehogy! :)
A bűnökre mentségeket keresünk/találunk, a jó dolgokat pedig egy fokkal még jobban éljük meg.

De hát emberek vagyunk, gya(ko)rlók és így van ez rendjén.



"Ma már nem értjük, hogy az

"Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk."

Müller Péter író

További szép hétvégét!



Köszönöm, hogy leírtad, erre

Köszönöm, hogy leírtad, erre meg én nem is gondoltam.

Magadon gyakorolsz Leire! Nem másokkal játszmázol, hanem felismered a saját játszmáidat és leveszed az álarcaidat!

Nem vagyok gyarló ember! Az élet csak egy gyakorlat, célja a fejlődés: a magammal és a másokkal való jó kapcsolat.

Semmi nem visz előrébb!

Mostanában már munkát lelni is kapcsolat kell!

A gyakorlás jó dolog! Nem érzem bűnösnek magam, pl: ha a másikat akarat nélkül, de megbántottam és bocsánatot kértem, de ő nem, bocsát meg... Akkor ki bocsát meg nekem? ÉN! Magamnak kell ezt elfogadnom és elngednem! Az elme hatalma, a hit hatalma!

Vagy ha olyan traumákkal élünk, ami nem megoldható. Akkor hogyan mented fel magad? Vagy élsz bűntudattal, hogy elszúrtad, és nem tudsz tovább mozdulni, élni a jelenben, ami a jövőd is?

Erre gondoltam.

Egy régi versem erről: http://elekmeselek.blogspot.hu/2013/04/megmento-gyakorlo-ember.html

HOSSZÚ!



Szójátékok... "Gya(ko)rló emberek"

"Ahogy a tűz, a remény, a hit is megsebezhet, ha csak arra támaszkodunk s elfeledünk cselekedni. Ha képtelenek vagyunk jókor, jó okkal, jó célért nemet mondani, igent mondani.
De talán semmi nem fontosabb ezekben az időkben annál, mint figyelni a másikra, hogy jelen legyünk, amikor kellünk, hogy adni tudjunk, mikor várunk inkább valamit, hogy szeretni tudjunk, jól, mikor azt várjuk, hogy szeressenek."

"Gya(ko)rló emberek"

Igen. Nagyon fontos lenne figyelnünk egymásra, ott lenni, ha szüksége van a másiknak ránk teljes szívvel, támogatva segítve.
Bár segíteni csak azokon az embereken lehet, akik önmaguk is akarják és engedik.
De mindenképpen meg kell próbálnunk.
Jószándékkal, szeretettel, felelősségtudattal, őszintén, tiszta szívünkkel...

VISZONT!! Nem gyakorlásként!!

Bízom benne, ezt tényleg csak a szójáték kedvéért írtad.
Én biztosan nem szeretném, valaki csak arra használjon fel, hogy gyakoroljon rajtam... tanulságként, unaloműzésből, szórakozásból, vagy tudomisén miért...
Itt nem kimondottan a testi dolgokra gondoltam. Az érzelmekkel játszani , reményt kelteni, majd elfordulni a másiktól még nagyobb bűn.

Félre ne érts, az írásaidból ítélve nem ilyennek tartalak, biztos vagyok benne, tényleg csak a szójáték miatt írtad, így viszont kissé félreérthető.

Az alábbi Teréz anya idézettel kívánok mindenkinek csodaszép ünnepet!! :)

Szerintem illik ide...

"Teréz anya üzenete:
1. Amit évek hosszú során felépítettél, egy másodperc alatt romba dőlhet. Ne törődj vele! Te csak építs.
2. Ha valakinek segítesz, az emberek haragudni fognak rád.
Ne törődj vele! Te csak segíts annak, akinek szüksége van rá!
3. Minden tőled telhetőt tegyél meg a világért! Ezért rúgást kapsz cserébe. Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!
4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
5. A becsületesség, a tisztesség és az igazmondás támadhatóvá tesz. Ne törődj vele! Te csak legyél becsületes, tisztességes és őszinte!
6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik, helytelenül cselekszik és önző. Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!
7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd, hogy hátsó szándék vezet. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!
8. Ha céljaid vezérelnek, hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek. Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!"



Gya(ko)rló emberek

Köszönöm Leire,

igen, egyetértek, nagyon is, már régóta, de olyan tág is ez a terület. Ahogy a tűz, a remény, a hit is megsebezhet, ha csak arra támaszkodunk s elfeledünk cselekedni. Ha képtelenek vagyunk jókor, jó okkal, jó célért nemet mondani, igent mondani.

De talán semmi nem fontosabb ezekben az időkben annál, mint figyelni a másikra, hogy jelen legyünk, amikor kellünk, hogy adni tudjunk, mikor várunk inkább valamit, hogy szeretni tudjunk, jól, mikor azt várjuk, hogy szeressenek.

Gyakorlás az élet.

Gyarló emberek helyett gyakorló emberek vagyunk.

Milyen mázli!



Gya(ko)rló emberek

Köszönöm Leire,

igen, egyetértek, nagyon is, már régóta, de olyan tág is ez a terület. Ahogy a tűz, a remény, a hit is megsebezhet, ha csak arra támaszkodunk s elfeledünk cselekedni. Ha képtelenek vagyunk jókor, jó okkal, jó célért nemet mondani, igent mondani.

De talán semmi nem fontosabb ezekben az időkben annál, mint figyelni a másikra, hogy jelen legyünk, amikor kellünk, hogy adni tudjunk, mikor várunk inkább valamit, hogy szeretni tudjunk, jól, mikor azt várjuk, hogy szeressenek.

Gyakorlás az élet.

Gyarló emberek helyett gyakorló emberek vagyunk.

Milyen mázli!



Kedves unique !

"Röviden: Azokban a vallásos hívőkkel, akikkel mostanában beszélgettem, egy a közös: hiányzik az akaraterő. Nincs önhitük, kicsi az önbecsülésük. Nem fogadják el magukat. Máshoz ragaszkodnak. Más tegyen értük. Más változzon meg."

Ha nem haragszol, talán még pár gondolattal reagálnék a fenti soraidhoz.
Valamikor, nem is olyan túl régen a vallásosságba, vallásba beleszülettek az emberek. Egyfajta felekezethez tartozva.
Majd mikor felnőttek, eldöntötték, gyakorolják-e a hitüket, vagy nem.
Volt, hogy házasság, vagy egyéb okok miatt átkeresztelkedtek
Akkoriban egészen mást jelentett ez a hit. Persze ott is a csodavárás, meg egyebek vezérelték ezt az egészet, de nem a félelem.

A félelem akkor jelent meg, illetve erősödött fel, amikor az emberek elkezdtek "megtérni".
Ezt a közelmúlt változásai, életünk, élethelyzeteink bizonytalansága hozta.
Magyarul, valami elől menekülnek, nehéz élethelyzetek, gondok, akár maga a félelem elől. Egyfajta vezeklésként kapaszkodnak bele... odafentről... Valakitől várnak segítséget.
Ráadásul megjelentek a "piacon" mindenféle sarlatánok, szekták, természetgyógyászok ilyen-olyan csalók mindenféle hit, vallás és ezotéria mögé bújva, akik jó érzékkel becserkészik a lelkileg sérült embereket, szabályosan átmossák az agyukat. Hihetetlen szuggesszióval rendelkeznek. Lehengerlő modorukkal behálózzák a gyengébb, befolyásolható egyéneket... még azt is el tudják hitetni velük, hogy a tej fekete.
Anyagilag jól lehúzzák őket.
Borzasztó nehéz ezeket az "áldozatokat" később visszaterelni a való világba... sokszor nem is lehet,



Önreflexió

Köszönöm, hogy írtatok.

Röviden: Azokban a vallásos hívőkkel, akikkel mostanában beszélgettem, egy a közös: hiányzik az akaraterő. Nincs önhitük, kicsi az önbecsülésük. Nem fogadják el magukat. Máshoz ragaszkodnak. Más tegyen értük. Más változzon meg.

És most ezzel dolgozom, azért írtam le.

De közben megoldottam azon alapulva, ahogy Erin írta. És igen Szmörcsi, akarja a fene magyarázgatni, közben rájöttem arra is...

- Beszéltél Istenről, és akkor nézzük, TE ki vagy.

Ennyi.

Csak egy mondatra volt szükségem, egy mondatra, átvezetni a saját valóságába. Ahol rájöhet, hogy van Isten és van ő. És ahol találkozik a kettő. Mert Isten is csak akkor segít, ha pontosan kérünk. A lépéseket is megmutatja, ha elég tudatosak és éberek vagyunk. DE LÉPNIE neki kell! (Most nem az egyházra épülő Istenről beszélek, vagyis a vallásról. Arról sajnos megvan a véleményem. Hanem Valami nagy Erőről, szeretetről, természetanyánkról, sorsról, gondviselésről, univerzumről, az elnevezése legyen legyen mindenkinek hite szerint.)

Értette. Elfogadta. Így zajlott a beszélgetés, mindenki örömére. Nem bántottam a vallását, nem akartam megváltani, egyszerűen csak elmentünk abba az irányba, amiért megkeresett.

Tanulságos volt. ÉN akadtam meg,a régi énem már magyarázott volna. De megálltam és bejöttem hozzátok. Külső szemlélő ilyenkor jobban lát, mint aki benne van nyakig.

Köszönöm!



:)

Unique én tőled kérdeznék....
"Na ezt értessem meg egy vallásos Istenhívővel."

Miért akarod "velük" megértetni?



Igen, ahogy másról beszélünk,

Igen, ahogy másról beszélünk, arról megismerszik a lényünk.

Ki egy másik?

És ki vagyok én?

Az önismeret útja itt hosszabb is lehet.

Renben, értem így. Köszönöm!



Ugyanis itt elakadtam.

Ugyanis itt elakadtam.



Tudod a hit is furcsa... én

Tudod a hit is furcsa... én mindenképp kettéválasztanám. Sokan hajlamosak menekülni egy külső csodába: remélni, hinni, ragaszkodni valami MÁSHOZ..., míg ezáltal fel is mentik magukat a döntés felelősségétől.

Sokszor kapok olyan válaszokat, amikor odajutok a kérdésekben, hogy mi vagy ki segített neked onnan kijönni?
A válasz: Isten!
- És még mi?
- Csak ez elég volt.

Na akkor itt elgondolkozom egy röpke pillanatra... a saját felelősségünk, tudatos döntéseink mennyire vesztik el ITT hatásfokukat?

Igen, én is úgy gondolom, Isten bennünk van. És mi benne. DE figyelnünk kell pár dologra, amit csak MI tehetünk meg, nem Isten: Tudatosság és felelősségvállalás.

A hitem és tapasztalatom: Ne reméld, hanem döntsd el! Ne hidd, hanem tudd! Álmodj és tégy érte! Csináld! Nem kell mindig tervezni, de térkép nélkül időveszteséggel érhetünk célba. Igen, az út a cél. Ahogy változunk, fejlődünk, úgy kerülünk közelebb. És az önmegvalósítás, a szeretni tudás, a jó munka, a jó kapcsolatok, a megvalósított álmok is a cél! Nekünk kell tenni érte! Kis emberparányoknak!

Én hiszek a csodákban! Hiszem, hogy van valami, ami rajtunk keresztül áramolva életet, lelket ad. Végül is valahol mindannyian közösek vagyunk. A szeretetben. Mi emberek és a Gondviselés, együtt.

Isten bennünk van. A csoda bennünk van. Szeretetben. Tiszteletben. Belső szabadságban. Döntéseinben. Tetteinkben.

Az egyházak hite, a vallásos hit kicsit másmilyen. Külső csodára vágyik, holott a boldogság bennünk van. Nagy belső munka ezt kibányászni.

Közben nem valaki mástól vagy másra várni, a sültgalambot várni, hanem álmainkért tenni is kell!

A Gondviselés csak azt a kérést hallgatja meg, ami meghatározza pontosan mit kérek, és kérem, hogy mutasson utat, jeleket, hogy észrevehessem, merre is induljak, de a lépéseket NEKEM kell megtennem! Isten valahol ilyenkor Bennem van, de nélkülem NEM müködik a dolog. Szakmai képzések szükségesek lehetnek, illetve alázat, hála, kitartás, szorgalom, szeretet és elkötelezettség. EZ is mind tőlem függy. Ráhatásom van... Tanulnom kell a céljaimért. Cselekednem kell. NEKEM. Nem másnak. Nem egy külső Istennek.

Na ezt értessem meg egy vallásos Istenhívővel.

Érted a dilemmám, Erin? Tudsz kérdéssel segíteni?

Röviden: Azokban a vallásos hívőkkel, akikkel mostanában beszélgettem, egy a közös: hiányzik az akaraterő. Nincs önhitük, kicsi az önbecsülésük. Nem fogadják el magukat. Máshoz ragaszkodnak. Más tegyen értük. Más változzon meg.

És ezzel most nekem is kell dolgoznom! Hogyan kérdezzek jól, ne tanácsot adva. Pedig prédikálni baromira tudok. :-)

Minden kommentet szívesen fogadok! Kérdésekre lennék kíváncsi. Köszönöm!



Még egyet kérdeznék... Melyik

Még egyet kérdeznék...

Melyik hitre gondolsz? Istenhit avgy a magunkbavetett hit?



Köszönöm Erin! Ma (egy

Köszönöm Erin! Ma (egy beszélgetés kapcsán) ezen morfondíroztam, míg végül pár szavad elindított és kiszabadulhattak a gondolatok.

Szép estét kívánok!