Schrödinger macskája

"Különös dolog a jövő. Valahányszor belenéztünk, megváltozik, mert belenéztünk, és ez mindent megváltoztat."

(Next - A holnap a múlté.)

Ajánló:

John Gribbin: A Schrödinger macskája ismerteti a kvantummechanika teljes történetét, a bármely kitalációnál különösebb igazságot. John Gribbin lépésről lépésre vezeti be az olvasót ebbe az egyre bizarrabb és lebilincselőbb világba, cserébe csak annyit kér, hogy nyitott elmével figyeljünk rá. Bemutatja azokat a tudósokat, akinek a kvantummechanika kifejlődését köszönhetjük. Szemügyre veszi az atomokat, a sugárzást, az időutazást, a Világegyetem születését, a szupravezetőket és magát az életet. Ebben a gyönyörűségekkel, rejtelmekkel és meglepetésekkel teli világban keresi Schrödinger macskáját - a kvantumok valóságát - miközben minden olvasó világosan megérti napjaink legfontosabb kutatási területét - a kvantummechanikát.

olvasói vélemények:

"A kvantumfizika - legalábbis egy olyan, fizikai témában alig jártas laikus számára, mint amilyen én is vagyok - nehéz téma. John Gribbinnek mégis sikerült úgy előadni, hogy legalább "képi világom" legyen a dolgokról. Nagyképűség lenne azt állítani, hogy 100%-ban abszolváltam a könyvet. Sokszor előfordult az olvasása során, hogy két-három oldalt vissza kellett lapozni és újra olvasni az adott részt. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de ez nyilván nem Gribbin úr hibája, hanem az én felfogásom nem volt toppon. (Azért valljuk be, nem "hétköznapi" gondolkodást igénylő feladat: pl. egy elektronnak 720 fokot kell fordulnia - tehát nem elég csak 360 fok - a saját tengelye körül ahhoz, hogy "ugyanazt az oldalát" lássuk, mint mielőtt elfordult volna.) Nagyon izgalmas könyv, olvasmányosan, néhol humorosan előadva. A témában érdeklődő polgár számára alapmű. Csak ajánlani tudom. (Folytatásának - "Schrödinger kiscicái és a valóság keresése" - 75. oldalánál járva talán már bizton állíthatom, hogy még jobb, mint a 10 évvel korábban íródott "Schrödinger macskája".)" (Kocsis Zoltán)

"John Gribbintől ez a második könyv, amit elolvastam, de egészen biztosan nem az utolsó. Egy másik írása, A Tudomány története 1543-tól napjainkig című meggyőzött arról, hogy írói stílusa rendkívül élvezetes. A tudományos igényességet, az érdekes témák megválasztását és logikus láncra való felfűzését remekül kiegészíti a finom humor és ahogy életet lehel a múlt történéseibe. A tudósok és a kutatások történetei mindkét könyvben megelevenednek, nyoma sincs száraz, unalmas, iskolaszagú részeknek. Eddigi két könyve alapján azt mondanám, alapvetően történeti megközelítést alkalmaz, tehát végig kell izgulnunk az egyes folyamatokat, nem a kész tudásanyagot tárja elénk, ami a tankönyvek sajátja. Bár matematikából egészen jó voltam, a fizikától és a kémiától valahogy mindig idegenkedtem. Atom, fény, elektron, magfizika: ki gondolná, hogy mindezt egészen más megközelítésben is elő lehet adni? Hogy az egyik legnagyobb olvasmányélmény válhat belőle? Számomra az egész könyv egy izgalmas és megrendítő utazás volt az egyre kisebb méretek világában. A munkahelyen állandó téma volt, rendszeresen beszámoltam az olvasottakról. És ami meghatározó: én mint szkeptikus és agnosztikus nem bővelkedem misztikus élményekben. Hát most megkaptam. Én a magam részéről kijegyzeteltem a könyvet, mert tisztában vagyok azzal, hogy a könnyedség sokszor csalóka. Hiába tudom követni, ha a tudás nem rögzül és a leírtakat újra előadva rájövök, hogy bizony nem tudom szépen visszamondani. Persze nem muszáj mindenben tananyagot látni. Az sem utolsó, ha csak átadjuk magunkat az önfeledt élvezeteknek. Mint mondtam, nem ez az utolsó könyv a szerző tollából, amit el fogok olvasni: ma megvettem a könyv folytatását. Schrödinger kiscicái és a valóság keresése már a könyvespolcról figyel." (Novalusz)

***

A Schrödinger macskája egy gondolatkísérlet, amely Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus nevéhez fűződik. A tudós ezzel a kísérlettel kívánta szemléltetni a mikrovilágban uralkodó törvények hétköznapi szemlélet számára meghökkentő idegenszerűségét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különféle állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra az abszurditásra mutat rá, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

A kísérlet leírása

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amibe kívülről nem lehetett belelátni. A macska egy puskacsővel szemben van elhelyezve. A puska ravasza egy Geiger-Müller számlálóhoz van csatlakoztatva. A dobozban van egy darab radioaktív urán (de nem akkora, hogy az megölje a macskát). Az urán magja instabil és véletlenszerű időpontban sugárzást bocsát ki, amit észlel a Geiger-Müller számláló, ami meghúzza a puska ravaszát, a puska elsül és a macska meghal. Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghal, ki kell nyitni a dobozt.

A fogós kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt? A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza. Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

A kvantummechanika kísérletileg mégis ezt az eredményt erősíti meg.

***

A kísérlet értelmezése

A kísérletnek legalább három eltérő értelmezése létezik.

1. Feltételezhetjük isten létezését. Mivel minden megfigyeléshez kell egy megfigyelő, kell lennie valamilyen „tudatosságnak” az Univerzumban. Wigner Jenő fizikus úgy gondolta, hogy maga a kvantumelmélet egyenesen bizonyíték isten létére.

2. A legtöbb gyakorló fizikus nem vesz tudomást róla. Néhányuk rámutat, hogy egy kamera mindenféle tudatosság nélkül rögzítheti a macska állapotát.

3. A sokvilág-elmélet szerint minden kvantumvilág létezik és ezek útelágazáshoz hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. Az egyik ilyen világban a puska elsült és a macska meghalt, míg egy másikban ez nem történt meg és a macska életben maradt.

(wikipédia)

****

" Schrödinger macskája

Az egyik leghíresebb ilyen, igencsak paradox kísérlet már majdnem 100 éves, és azóta sem tud a tudományos világ egységes álláspontot kialakítani annak megítélésében. Több száz könyv, több ezer cikk és tanulmány született már az élőhalott macska értelmezésének témájában: mindhiába. Nincs egységes álláspont.

A kísérletben - amelyet szerencsére a valóságban sohasem végeztek el, és remélhetőleg soha nem is fognak (nem csak humanitárius okokból, hanem azért is, mert a kísérlet konkrét eredménye voltaképpen lényegtelen) - egy aranyos cica életét tesszük függővé egy kvantumfizikai szinten teljesen véletlenszerűnek tekintett, 50-50 %-ban bekövetkező folyamat kimenetelétől.

Konkrétan, egy külvilágtól hermetikusan elzárt dobozba zárjuk kedvenc macskánkat, egy óra időtartamra, egy instabil izotóppal, valamint egy annak esetleges bomlását érzékelő műszerrel (pl. Geiger-számlálóval). Ha az izotóp elbomlik - aminek pontosan 50 % a valószínűsége egy órán belül - a műszer azt érzékeli és gonosz módon összetör egy apró kémcsövet, amiben cianid kapszula van és gyorsan, fájdalommentesen, de végérvényesen jobb létre szenderíti a cicát. Ha viszont az izotóp nem bomlik el - amire éppúgy 50 % az esély - akkor nem történik semmi, és egy óra múlva kinyitva a dobozt, keblünkre ölelhetjük kedvencünket.

A doboz viszont egy óráig zárva van, és semmit, de semmit nem tudhatunk arról, hogy mi történt odabent (elbomlott-e az izotóp, vagy sem). Csak akkor, amikor kinyitjuk a dobozt derül ki, hogy a macska megúszta-e az igencsak kétesélyes orosz rulettet. A lényeg az, hogy amíg ki nem nyitjuk a dobozt, addig éppolyan valószínű, hogy a cica él és virul, mint az, hogy jobblétre szenderült.

Fontos megértenünk, hogy az izotópok időbeli bomlása éppolyan jelenség, mint a kétrés-kísérletben a részecskék útvonalválasztása. Amíg meg nem nézzük, melyik valósult meg a kettő közül - vagyis, hogy az izotóp elbomlott-e, vagy sem, illetve hogy a foton a baloldali, vagy a jobb oldali résen haladt át - addig a két állapot "egyszerre" létezik. Vagyis, a macska élő és halott egyszerre, a fotonok pedig mindkét résen áthaladnak.

Ha viszont kinyitjuk a dobozt - vagy megmérjük a fotonok röppályáját - akkor a hullámfüggvény "összeomlik", és immár nem élőhalott macskát, hanem egy élő VAGY halott macskát fogunk látni, de a kettőt semmiképpen sem egyszerre." (Fazekas László)

****

A Koppenhágai értelmezés

Schrödinger élőhalott macskája a 20. század egyik legnagyobb tudománytörténeti vitáját váltotta ki, amely máig sem ért véget - sőt, a kvantumfizikai kísérletek tükrében egyre érdekesebbé válik. Már Einstein és Schrödinger is hosszan leveleztek róla, később egész konferenciák témája volt, évtizedekig. A Koppenhágai értelmezés szerint a macska valóban "zombi" addig, amíg ki nem nyitjuk a dobozt, de amint ez megtörténik - és azt megfigyeljük - a hullámfüggvény törvényszerű összeomlásával a macska végérvényesen felveszi az egyik, vagy másik állapotot, és világegyetemünk eszerint alakul tovább.

A Koppenhágai értelmezés szerint tehát csak egyetlen, jól meghatározható kimenetele lehet a kísérletnek, és minden szemlélő azt fogja látni: amint kinyílik a doboz.

Ez egy egyszerű és logikus, paradoxonoktól mentes álláspont, és ezért máig sokan kedvelik. De van egy csavaros, mégis tökéletes ellenérv, amely megkérdőjelezi azt.

Mi történik, ha valaki egy óra elteltével kinyitja a dobozt, szomorúan tapasztalja, hogy a macska elpusztut, majd visszacsukja a dobozt; viszont mielőtt bárkivel beszélhetne erről, a fejére esik egy tégla, és maga is jobblétre szenderül. Barátja (Wiener's friend) a balesetről mit sem tud, de bemegy a laborba, kíváncsian újra kinyitja a dobozt, és csodák-csodája: a cica él és virul.

Be kell, hogy lássuk, hogy a kvantumfizika varázslatos világában (amely a mi világunk is egyben) ez igenis lehetséges. Hiszen, ha maga a megfigyelés omlasztja össze a valószínűségi hullámot, akkor egy másik, független megfigyelés épp olyan valószínűséggel juthat teljesen ellentétes eredményre.

Akkor ez most azt jelenti, hogy mi magunk döntjük el, hogy a macska élő, vagy halott legyen-e? Egy tudatos megfigyelő kívánságai határozzák meg a világegyetemet? Vagy csak elszenvedni kénytelenek a tudatos megfigyelők az egyik, vagy másik szubjektív állapotot? És mi van, ha a két független megfigyelés eredménye nem egyezik?

Ez a paradaxon vezetett a Több-világegyetem (Multiverzum-értelmezés) kialakításához.
(Nagy Gergely, idokep.hu)

online olvasható: http://www.scribd.com/doc/213489124/Schrodinger-Macskaja-John-Gribbin

*********

Héjjas: Buddha és a részecskegyorsító

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy XX. századi modern természettudományokban és az ókori távol-keleti
vallási bölcseletekben megfogalmazott kijelentések között számos meglepő, megdöbbentő analógia és párhuzamfedezhető fel.Ezeket a párhuzamokat azért nevezhetjük meglepőnek, sőt megdöbbentőnek, mert a hasonló eredmények nagyon eltérő módon születtek meg. A természettudomány módszere ugyanis a kísérletezés és a logikaikövetkeztetés. Az ókori bölcsek és tanítómesterek kijelentései ezzel szemben főleg meditatív tudatállapotban szerzett intuitív tapasztalások eredményei.

E meglepő párhuzamokkal neves természettudósok is foglalkoztak, és az utóbbi évtizedekben erről számos publikáció is megjelent. Az ilyen publikációk általában a relativitáselméletre és a kvantumelméletre épülő
modern fizikai világképet hasonlítják össze főleg a védikus, a buddhista és a taoista filozófiák világképével.

A modern természettudomány és a keleti tanítások közötti párhuzamok azonban ennél sokkal szélesebbkörűek, és kiterjednek más tudományterületekre is, így főleg a pszichológiára, a rendszerelméletre és a logikaelméletre.

E könyv első kiadása 1998- ban jelent meg, s a kis példányszám rövid idő alatt elfogyott.

A mostani második kiadás ezen mű bővített és átdolgozott változata, amely tartalmazza az azóta nyilvánosságra
került fontosabb tudományos eredményeket és figyelembe veszi az olvasói észrevételeket. Ez utóbbiakra tekintettel, a természettudományokban és/vagy a keleti filozófiákban kevésbé jártas olvasók kedvéért a könyvet két függelékkel is kiegészítettem.

http://hu.scribd.com/doc/74689301/Buddha-es-a-reszecskegyorsito

***

Tartoztam ezzel a bejegyzéssel, ha nagyon meredek az egész, nézzétek meg az alábbi linkeket!

Film: Mi a csudát tudunk a világról? https://www.youtube.com/watch?v=G2tGpnh1sbI

Youtube: Kétréses kísérlet : https://www.youtube.com/watch?v=LbubPpizIwg

Hozzászólások



A figyelem teremtő erő. Amire

A figyelem teremtő erő. Amire figyelek, abban ott vagyok én. Csak az, hogy figyelek, megváltoztat és odarendez dolgokat.

A belső lélekállapot, érzelmeink ismeretében, kiismerése tekintetében teremthetünk.

Ha borongósak vagyunk, ... olyat. Ha dühösek, ... olyat.. Saját önsorsrontó technikáinkat igen jól lehet feltérképezni, megérteni, ha tudjuk, hogy mennyire egy és ugyanaz a világ, az univerzum, s benne a tudat, az ember.

Ha túllendülünk valamin és belelátunk, saját viselkedéseinkbe, reakcióinkba, felismerhetjük, hogy mindig volt egy ezt megelőző érzelmi állapot.

És ez az, ami igazán teremt. És hogy figyelünk! Mennyire vagyunk ott....

Nagyon érdekes.

Gyakorlatilag a vonzás törvénye tudományosan igazolva.