2011. augusztus 12. péntek - 11:39 | beküldő: unique
Időnként érzékenyebb lesz az ember, úgy érzi kipottyan/t a kosárból, és fél a sérüléstől, a visszautasítástól, elutasítástól. Talán egyre nehezebben sírunk, védjük magunkat és bástyázunk. Van, hogy közönnyel, van, hogy beleszaromsággal, nemtörődömséggel, és olyan is előfordulhat, hogy fura módon - magad is megijedsz magadtól - flegmasággal, kinevetéssel, szurkálással, és bizony el is fajulhat a dolog: bosszúval és bírálgatással, önző akaratossággal, mások kioktatásával, dirigálással. Sajnos emberek vagyunk. Sosem tökéletesek.
ÉS csakúgy Emberek: mert aztán VÉGRE elszakad a lelkünk húrja, könnyed kis férccérnaként. És sírunk. Megszűnik a közöny, magunk és más felé. Új belső utakra tévedsz. Nyitott szívvel tanulod, de inkább vállalod azt a furcsa félelmet és még furább, megfejthetetlen szeretetet. A sírás, mely idevezet.
A sírás gyengít és valahol ez is egy paradoxon, mert egyben erősít is. Félelem ÉS szeretet. Szinte önmagunkat rekesztjük ki a 'normális világból' ezekkel a ráébredt és felvállalt érzésekkel. Mert az tuti, hogy belerúgnak a gyengébe, a magányosba, a gyászolóba. Minden gyász más mélységű és egyre világosabb, tisztább, rövidebb. Mindenki találkozik vele, még ha nem is így hívja, és nem egyszer, nem kétszer. Maga az elengedés, ami egyre nehezebb, amikor érzed, bizony van vesztenivaló. Az élet. Eliramodóban. Távolodóban a nekünk kedvesekkel. A kirepülő gyermekekkel, az élve eltemetett ex-szel, a régi-új szeretővel, elveszni tűnő, akkor még nagyon fontosnak tartott fizikai biztonságunkkal.
A VÁLTOZÁST kívánó, de egyre világosabban és sokkal inkább KÖVETELŐ jelen-jövő kopogtat csigaházadon és a gombóccá gyűrt lelkedet lassan lefejted a kandallóról, ahova a tisztító könnyektől száradni és melegedni raktad.
Aztán rájössz, csak gyenge rúg bele egy érző, síró emberbe. Ettől válik szorongásod, magad által vélt gyengeségérzésed köddé és erős leszel. Más leszel.
Néha csak egyetlen esélyünk van. Az a bizonyos változás. Váltás. Szembenézni a saját halálunkkal, amit érzünk, ahogy szeretteink vagy a nekünk kedves dolgok tűnnek el, áttetszőnek láttatva a semmit is. Jönnek azok a bizonyos fázisok. Tagadás, méreg, düh, harag, kételkedés, majd jön az alkudozás, a mély szomorúság és az Elfogadás. Alkalmazkodás. CSAK TE MARADSZ a változás egyre világosabbá váló, átjárható káoszában. Változás körülötted, változás benned. És ahogy változol, ez úgy hat ki köréd is. Megtanulsz talán látni is. A mögöttes határtalan nyugalma és végtelen intelligenciája tárulhat eléd egy szerencsés pillanatban.
JÖn egy belső érzés-gondolat, egy megbújó emlék, egy különleges hang, egy rádöbbentő szó, egy fáradt vagy éppen új illat és elindul valami nagyon más. Valami nagyon nem normális. Valami nagyon nem olyan. Valami sokk. Valami, amiről sosem gondolnád, hogy fordítva is működik.
'Születünk, élünk, meghalunk. S nem feltétlenül ebben a sorrendben.' (Grace klinika)
És most már ne sírj, hogy valaminek, valahogy, valamiért vége. Örülj, hogy megtörtént. Vagy csak örülj, hogy nem ural, vagy nem függsz tőle, oly nagyon.
- unique blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1470 olvasás
-
Hozzászólások
szabadság, szerelem
Két alapvető principium van a Mindenségben, a
(1)szabadság(on alapuló)
(2)szeretet.
Soha ne hagyd, hogy a szerelem elvegyen belőled vagy hogy olyanná változtasson, ami nem te vagy. Ne változtass meg, én sem teszem veled.
Szerelem?
Ismerem ezt az érzést. Amikor úgy szereted, hogy nem hiányzik, mert egy vagy vele: ez az igazi szerelem. Ritkán van ilyen.
A többi csak ócska hasonmás. Ahol szenvedés van, hiány, féltékenység, gyötrelem: az csak mintha-szerelem.
Mégis, a mintha-szerelmek is fontosak, mert tanítanak.
Arra, hogyan legyünk egyszer majd igaz szerelemre alkalmasak.
Buktatóit rendre megéljük, hisz ezt is meg kell tapasztaljuk. Mert amíg EGY másikban találom meg az életem értelmét, addig ki vagyok szolgáltatva.
Szabadság?
Igen. Már ismerem ezt az érzést. Csak még nem mindig birtoklom. Olyan, mint a pillangó. Ha görcsösen szorítom, hogy enyém legyen, szétporlad, kifolyik, eltűnik.... mint az idő...
Szabadság? Azt csinálom, amit akarok? Nekem talán inkább ez: Nem csinálom meg azt, amit nem akarok.
Valahol Fodor Ákos járt szerintem hozzá a legközelebb:
Szabad akkor vagy, ha te választod meg, mitől és mennyire függj.
Birtokában vagy, illetve ki tudsz fejleszteni magadban egy olyan erőt, hogy mindazzá válj, ami lehetséges számodra. Aki te vagy. Belül szabad.
Sírj hát, ha úgy érzed.
Van a sírásban mindenféle érzés, reménytelen fájdalom, kétségbeesés, de eljutsz oda is, hogy egy kis megbocsátás, csipet elfogadás, kis öröm, rengeteg elengedés, nagy tehertől való megszabadulás, mintha te magad oldoztad volna fel magad, hogy ne told a múlt szekerét magad előtt. Hisz akkor nem látod saját magadtól a jövőt. A reményt. Nem tudod megfogni a pillanatot s igazgatni, ami még a rád vár, hozzád tartozik, mert valahol a sorsod. Nagyon kell a biztos hit, magadban, hogy tudd, tied a világ és szép az élet. Mindenestül. Minden "baj" téged szolgál, érted van. Lásd a jót. Tanuld meg látni a jót.
Hogy ne csak hinni akarj, hanem hidd is, tudd is: megérdemled, LOREÁL a jót. Ahogy Müller tartja: a hit biztos tudás.
Állj ki a hitedért, s azért, akit szeretsz!
Tudd meg, ki vagy. Erre jó a sírás, a fájdalom, a szerelem. Megtalálhatod belső szabadságod, a lélekszerelmet, majd a mély szeretetet. És akkor már senki nem tud ellehetetleníteni vagy elbizonytalanítani.
Maradjatok a földön, mert most ez a dolgunk. Itt élni. A szeretettel teli érintés csodálatos!!!! Meg kell élni ezt is ahhoz, hogy .... látni és hallani tanuljunk.
De lóbáljátok a lábatok egy kis felhőn csücsülve. Álmodjatok, soha ne adjátok fel álmotok.
Az élet Ajándék.
Sziasztok!
Kedves Egnesz! "Ha keresel
Kedves Egnesz!
"Ha keresel valamit, az a valami is keresni fog téged." Ez is Coelho Alefjéből van. De lehetne akár a vonzás törvénye is.
S nem biztos, hogy a vágyott személytől kapod a jót, amit eddig adtál. De visszakapod!
Örülök a jó hírednek!
Kedves Andrika! A legnehezebb
Kedves Andrika!
A legnehezebb magunknak megbocsátani. Például azt, hogy képtelenek vagyunk megbocsátani valakinek azt, hogy nem szeretett minket. És talán ez sem könnyű: bocsánatot kérni mástól, pláne akkor, ha nem azért teszed, mert neked van igazad.
Kedves Unique!
Köszönöm leveled! Hetek óta befelé figyelek, Magamra. Még év elején egy asztrológus azt mondta Nekem, nagy lelki fejlődés előtt állok. Nem hittem el Neki. Gondoltam, mit fejlődhetek Én? De igaza volt.
Igen, dolgom van Vele! Méghozzá az, hogy tudat alatt, de Ő vezetett rá, hogy milyen Nő vagyok. A Milyenségemre. Arra, hogy nem "csak" a lelkem, ami szép. Nem csak egy lélek vagyok, amit ápolgatni kell, hanem test; Nő, Szerető, Barát. Erős Nő, aki teremteni képes. Mindig tudtam, hogy ez vagyok, de most már Érzem is! Soha nem mertem felvállalni ezt a milyenségemet. Mellette ez könnyen megy. És erre vágyott. Soha nem mondta, rávezetett!!! És megértettem. Mellette teljesedhetek ki mint NŐ! Mert csak így lehet Ő is FÉRFI!
Ezt a Nőt láttam mindig is a szemében. Eddig láttam, most ÉRZEM!!
És már NEM SÍROK!!!
Szemeim már nem a könnyektől csillognak!
Köszönöm az Égnek, hogy nem engedte el kezemet a legnehezebb időkben, hanem megmutatta az utat a boldogságom felé!
Köszönöm!
:(
Szomorú vagyok és sírok. Jőtt a semmiből és beleszerettem. Nagyon szerettem , de ő elment . Majd kis idő múlva visszatért és újra szeretett. Én hittem neki. Aztán most ismét távozott, mert egy férjezett asszony sírt a vállán.
Nem tudom , hogy visszajön-e vagy sem. Szeretném nagyon........
Kedves Egnesz!
Kedves Egnesz!
Elolvastalak. A posztodat is. Valamit tanít neked ez a szituáció, ez az ember. Ez nem jelenti azt, hogy ő a nagy Ő. Csak hogy dolgotok van. Ne engedd, hogy játsszon az érzéseiddel. Őszinteség, éberség és kommunikáció nélkül semmi értelme.
Ki tudja meddig s miért kaptad ezt. Erre valahogy neked kell rájönnöd. Át kell élned, érezned, megértened.
Van egy nagyon fura megoldás. Engedd el. Ha hozzád tartozik visszajön, ha nem, sosem volt a "tied".
Nálam és sokaknál működik.
Mert a szerelem, az igazi, az valami nagyon más. Kölcsönös.
"Ne hagyd, hogy elpusztítson egy olyan erő, amit azért tettek a szívünkbe, hogy mindent jobbá tegyen."
"Két dolog tudja felfedni az élet titkait, a szenvedés és a szerelem."
Eddig Coelho szavai. Alef.
Ezek pedig egy barátom szavai:
LELKEKNEK - ennél szebbet rég nem olvastam. Szeretettel:
"A szemedben látom meg önmagam. A szemedből az Ég néz vissza rám. Úgy ölel(sz) át, ahogy magamat magamnak nem engedem.
Sok korlátomnak tudom már a nevét, és tudom, hogy csak én ragaszkodom hozzájuk. Mégis az ölelésedben válik valósággá, hogy nem kell lennem semmilyennek.
Ott is szeretsz, ahol én magamat még nem. Oda hozol szeretet, ahová egyedül nem tudok bemenni. Veled leszokom arról, hogy önmagam létjogosultságát bizonyítsam.
A szemed, ölelésed, befogadásod: szabadság."
Légy hű magadhoz.
Köszönöm gyönyörű soraid. Minden jót!
:((
Sírok. Hetek óta. Néha jobb, erősebb leszek. Lelkem túlcsordul a szeretettől. Aztán úgy érzem, kiürültem. Mint most is.
Sírok, mert megismertem egy férfit, aki először a lelki társam lett. Minden titkom az Övé volt. Megértett, vígasztalt, nevettetett. Ő megnyílt Nekem. Lelke csodálatos, bársonyos. Simogatott. Meglátta bennem azt a Nőt, akit férfi még soha. Boldog voltam, mert éreztem, amire évek óta vágytam, most itt van.
Sírok, mert hiányzik ez a férfi, bár együtt vagyunk. Keze simogat, testünk összeolvad. De a lelkét visszazárta, már nem férek hozzá. Cinikus mosoly, szavak mögé bújik. Hol van már az április? Hová lettek azok a szavak, melyeket nekem írt esténként? És amelyek erőt adtak minden újabb napomnak? Hol van az a 800 levél (!), amelyet váltottunk? Hol van az a férfi, aki Igazgyöngynek hívott, amit néha meg kell tisztogatni, hogy újra csilloghasson?
Hol van az a Férfi, akibe beleszerettem????
Ha rám néz, szemében meglátom. Ott van!! Zöld tükör mögé zárt lelke sír. Szeretnék beleolvadni ebbe a zöld tengerbe, belevetni magam és kimenteni onnan Őt. De most még csak sodródom az árral. Keresem.
És sírok!