Valahonnan - valahová...

gyakorlat:

kiruccanás-az út a fontos.

Menni, és éppen, ami elénk jön azt megmászni, vagy alatta átbújni, kikerülni, vagy másik utat választani. Felfelé, nagy reményekkel: megcsodálni, majd ereszkedni, hogy újra nekivághassunk felfelé. Valahol puha a talaj, és mohos a fű, valahol térdig ér a sár. Lehet, hogy éppen fönt? És lehet, hogy éppen lent? Mindegy: mert menni KELL tovább. kavics is van, kő is.
Néha csúszik is, meg hideg is. Van olyan, hogy csak négykézláb tudsz haladni, és van, hogy a következő nekirugaszkodás előtt pihenned kell egy kicsit. Előfordulhat, hogy nagy erővel mész neki, és meglep, milyen könnyed volt ez a szakasz. Van, hogy lebecsülöd az előtted álló emelkedőt.
És gyakran megeshet, hogy egy olyan rész, ami út közben figyelmen kívül maradt, visszatekintve a legmélyebb jelentőséget nyeri.
Eszedbe sem jut, hogy feladd. Együtt fejlődtök az úttal, mert arra van az ösvény, amerre Te mész, persze, vannak kísérők az úton, de mindig csak statiszták...

Ha lentről nézed meredek, ha fentről nézed mély. Pedig ugyanaz az út. Nem szégyen kikerülni sem, nincsenek rossz és jó ösvények. És nincsen cél. A cél, hogy az út ne érjen véget, csak átvezessen, átvezesd valahonnan valahová...

Ez "csak" egy kirándulás... ami megtaníthat arra (is), hogy az élet is csak olyan egyszerűen egyértelmű és gyönyörű, mint a természet, mely rész a részünkből, és így vagyunk egy egész.

Címkék: