A ládikó!

Egy tanár, minden diákjának azt a feladatot adta fel a következő hétre, hogy vegyenek egy ládát és az elkövetkező héten minden egyes személyért aki bosszúságot okoz nekik, akiket nem szivlelnek és akiknek nem tudnak megbocsátani, tegyenek be a ládikóba egy barackot, melyre tegyenek egy cimkét is az illető személy nevével.
Egy héten keresztül ezt a ládikót a hallgatóknak magukkal kellett cipelniük állandóan, otthonukba, az autójukba, az órákra, még éjszaka is ágyuk mellé kellett helyezniük azt.

A hallgatóknak szórakoztatónak tűnt az elején a feladat és mindannyian buzgón irták a neveket, melyek gyermekkoruktól kezdve eszükbe ötlöttek. Ezután, lassan-lassan, amint múltak a napok, a hallgatók újabb neveket irtak a listára, olyan emberek neveit akikkel naponta találkoztak és úgy tűnt, megbocsáthatatlanul viselkedtek velük szemben...
Feltűnt nekik időközben, hogy a ládikó egyre súlyosabbá válik. A hét elején beletett barackok kezdtek ragacsos masszává rothadni, elviselhetetlen bűzt árasztva és a rothadás gyorsan átterjedt a többi barackra is.

Nehéz problémát okozott az is, hogy kötelesek voltak állandóan magukkal hordani ezt, vigyázzanak arra, nehogy az üzletekben, az autóbuszban, az éttermben, találkozón, ebédlőben, fürdőben felejtsék azt, főképp mert minden egyes hallgató neve és lakcime valamint a kisérlet témája rá volt irva a ládikóra. Ráadásul, a doboz is kezdett szétbomlani, siralmas állapotba kerülve: nehezen cipelve súlyos terhét.

Mindannyian gyorsan és világosan megértették a leckét, amit a tanár megpróbált elmagyarázni nekik a hét végén, vagyis, annak a ládikónak a súlya, amit egy héten keresztül magukkal cipeltek, csupán a magunkkal cipelt spirituális nehézség súlyát képviseli, akkor amikor gyűlöletet, irigységet, más személyek iránti megvetést cipelünk magunkban. Gyakran azt hisszük, hogy kegyelmet gyakorolunk másoknak megbocsátva. A valóságban azonban, ez a legnagyobb szivesség, amit önmagunknak tehetünk!

A te ládikódban hány barack van... és mit szándékozol velük tenni?!

Hozzászólások



Látom Kila felvillanyozott a téma :)

Remélem más is így lesz ezzel! :)



elengedés

Bizony, más kárán tanul az okos...Jó a tanmese... az elengedés nem okoz nehézséget...( a fene se cipelje a más gonoszságát...) Csak a módszer nehéz...Az 1800-as évek közepén, egy francia paitukus, Émile Coué, felfedezte a szuggesztió-önszuggesztió gyógyító hatását...Minden nappal egyre jobban és jobban érzem magam...valami ilyes mondatokat mantráztatott, a személyes gyógyításnál csak annyit mondott mindenkinek: Passa! Elmúlik...Végső soron - igaz...minden elmúlik...de nem mindegy, ameddig itt van, mi cipeljük, vagy rá sem tekintve annyit mondunk: Passa!Az össze ötletetek jó lenne, nyersen evéstől a pálinkafőzésig...csak hát nem az a cél, hogy valami kellemes formában kvázi bekebelezzük a haragosaink szimbólumát...Persze, könnyebb annak, aki elvonulhat a kristálypalotájába...Aki nem nyugdíjas, és nap mint nap elmegy a csatába...annak nehezebb...



jó ötletek :)

Csináljunk belőle pálinkát, és igyunk azok egészségegére is akiket nem kedvelünk annyira! :)