A bőség elméletének leellenőrzése

Amit itt leírok, az egy fejezet Lester életéből.
__________________________________________________________________________

Néhány héttel karácsony előtt történt, hogy szerettem volna egy rövid vakációt egy meleg helyen.

Los Angeles volt New Yorktól a legmesszebb, tehát azt mondtam magamnak: „Nos, egy részt a télből Los Angelesben töltök!”

Teljes bizalommal, hogy minden rendben van, és el van rendezve, becsomagoltam a bőröndömet és kisétáltam a házból. Egy háztömbnyire sem jutottam, amikor összefutottam egy emberrel, akit sok-sok éve nem láttam. „ Hé, Lester! Téged kerestelek! Emlékszel a pénzre, amivel tartozom neked? Vissza szeretném adni! Nem tudtam, mi van veled, hol keresselek!”-és átadott nekem elegendő pénzt, hogy megvegyem a retúrjegyet Los Angelesbe, amit rögtön meg is tettem, és elrepültem.

Amikor L.A.-be értem, eszembe jutott egy régi barát, akit rögtön fel is hívtam. „Olyan jó, hogy hívsz, Lester, most vettünk egy új apartmant, és van egy üres szobánk, nálunk kell laknod! Hol vagy most?” És eljöttek értem.

Másnap reggel a konyhában arra gondoltam, hogy L.A.ben vagyok autó nélkül. Lehetetlen itt autó nélkül ellenni. Aztán arra gondoltam, ez is el van intézve, és dobtam a gondolatot.

Jött a következő gondolat, hogy hívjam fel Burlt. Ő egy régi barát volt, akit pár éve New Yorkból hoztam ide autóval. „Épp rólad gondolkodtam Lester! Hol vagy? Szeretnék veled találkozni! Azonnal jövök!” Ott is volt negyed órán belül.

Amíg kávéztunk a konyhában, mielőtt egyáltalán kérhettem volna valamit, benyúlt a kabátzsebébe, és előhúzta a kocsi kulcsait „Használd az autómat, amíg itt vagy, nekem nincs szükségem rá! A stúdió mellet lakom, ahol dolgozom. Megköszöntem. Most már mindenem megvolt, ami kellett.

Kb. tíz nap múlva az volt az érzésem, hogy itt az ideje hazamenni New Yorkba. Január 3. volt, felhívtam a TWA-t, és azt mondták, hogy sajnálják, de a következő két hétre minden hely foglalt. Még várólistára sem kerülhettem, mert azon is több mint harminc ember van.
Annyit feleltem, hogy köszönöm, és letettem. Kinek van szüksége foglalásra? Ha úgy érzem menni kéne, akkor megyek!

A következő reggelen felkeltem, és megkérdeztem magamtól, hogy akarok-e menni?
Ühüm, menni akarok!

Összecsomagoltam, tízre a reptérre mentem, és megkérdeztem, honnan indulnak a gépek New Yorkba? Oda mentem a kapuhoz, és megkérdeztem a beléptető embert, hogy van-e aki nem jelent meg?

Azt mondta, hogy igen, van egy, de várjak, amíg mindenki felszállít, csak álljak itt oldalt.
Kicsit később jött egy nő, aki ugyanezt kérdezte. Mellém állította őt is, hogy várjunk.
Amikor végzett a beszállítással, elindult felém, majd megkerült és a nőt felvezette a gépre.
Még mindig meg voltam győződve, hogy minden teljesen rendben van!

Amikor visszajött, leesett az álla! Tátva maradt a szája, amikor rájött, hogy mit tett. Nekem kellett megnyugtatni, ahelyett, hogy fordítva történt volna. Miután megnyugtattam, megkérdeztem, hogy mikor megy a következő gép?
„Körülbelül egy óra múlva. Épp most áll be!”

Nos, feltett a gépre, ami New Yorkba juttatott, körülbelül két órával előbb, mint az előző járat, mivel ez non-stop járat volt. Az ilyenek akkoriban újak és ritkák voltak. Akkoriban nem voltak sugárhajtású gépek, így nem volt könnyű ekkora utat egyben megtenni.

Aztán emlékeztem csak, hogy amikor letettem, és azt mondtam,. „Kinek kell foglalás?”, azt is mondtam: „Nem csak ez, de megteszem az első non-stop utam, át az országon!” Ezért maradtam le az első járatról!

Tehát visszaértem New Yorkba. Pénz nélkül indultam el, és anélkül is érkeztem haza.

Később egy föld körüli út szintén bizonyította a bőség elméletét. Mindenem megvan, amire és ahogy szükségem van.

Eddig az önéletrajzi részlet.
Most pár tanítás Lestertől:

Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindig irányítjuk a dolgokat. Akár be akarod ezt mutatni, akár nem. Lehetetlen nem teremtőnek lenni mindig. Mindenki minden nap teremt.

Azért nem vagyunk tudatában, mert nem nézünk rá. Minden gondolat materializálódik a fizikai világban. Lehetetlen hogy olyan gondolatunk legyen, ami nem valósul meg, kivéve, hogy visszacsináljuk. Ahogy az ellenkezőjét mondjuk annak, amit az előbb kigondoltunk, ugyanakkora erővel, egyszerűen semlegesítjük. De minden gondolat, ami nem lett visszafordítva, semlegesítve, megvalósul a jövőben, ha nem azonnal. Tehát a bizonyíték, amit annyira küszködve próbálunk megszerezni az elme hatalmáról, meg van, csak nem nézünk szembe vele. Annyit kell tennünk, hogy tudatosan irányítjuk a figyelmet.

Minden, amid van az életben bizonyíték. Nem jöhetett volna létre semmi, ha előtte nem gondolod ki. Ha tudni akarod, hogy mi a gondolkodásod összegzése, nézz körül! Amid van, ami körbevesz, az a demonstrációja a gondolataidnak. Ha tetszik, akkor tarts meg! Ha nem tetszik, akkor kezdd el megváltoztatni a gondolkodásodat. Koncentrálj abba az irányba, amit szeretnél, amíg ezek a gondolatok válnak elsődlegessé. És bármik lesznek azok a gondolatok, materializálódni fognak. És ahogy bizonyítani kezdesz magadnak, apró dolgokkal, rájössz, hogy ezek azért aprók, mert nem mersz nagyobban gondolkodni. Ugyanaz az alapelv hozza a pennyt, mint a milliárd dollárt. Az elme határozza meg a méretet.

Bárki, aki megteremt egy dollárt, az képes megteremteni milliókat is. Bizonyítsd be, hogy megteremtesz magadnak egy dollárt, aztán egyszerűen tegyél mögé még hat nullát! Légy tudatos inkább a millióról, mint az egyről.

Ez azzal függ össze, amit mindig mondok: nincs különbség a fizikai és a spirituális között. A fizikai lény csak a tudatunk kivetítése abba, amit univerzumnak, világnak, több testnek hívunk. Amikor meglátjuk, hogy ez csak egy kivetítés, csak egy kép, amit mi teremtettünk, könnyedén megváltoztatjuk, azonnal.
Tehát ismételjük: mindenki bizonyítja, teremti ezt, minden percben, ahogy gondolkodik. Nincs választásod. Teremtő vagy, amíg van elméd, és gondolkodsz.

Hogy tovább lépj a teremtésnél, tovább kell lépj az elméden. Az elmén túl van a valódi mindent tudás, ahol nincs szükség a teremtésre. Van egy magasabb állapot, mint a teremtés. Ez a vanság, a létezés állapota, amit néha Tudatosságnak, Önvalónak, Tudatnak, Tudat Természetének hívnak. Ez az elme mögött van. Ez túl van a teremtésen. Az elme nehezen képzeli el, hogy mi az, ami meghaladja a teremtést, mert elsősorban a teremtéssel van elfoglalva, benne a folyamatban. Ő a teremtő ereje mindannak, ami a világban történik. Ha tehát az elmével akarod megragadni, hogy milyen, ami nem elme, vagyis milyen meghaladni a teremtést, ez lehetetlen. Az elme soha nem ismeri a békét, csendet, mivel meg kell haladnod az elmét, hogy megismerd ezt, hogy megismerd a végtelen lényed, és túl juss a teremtésen. A végső állapot változatlan. A teremtésben minden változik. Ezért a teremtésben nincs jelen a végső igazság.
Ahhoz, hogy megkapjuk, amit akarunk, csak arra kell gondolnunk, amit akarunk, és csak azt fogjuk kapni. Csak arra gondolj, amit szeretnél, és csak ezt fogod kapni mindig. Szép és egyszerű, ugye? Vállald fel a felelősséget mindazért, amit teremtettél, de nem tetszik. Csak mond ki. „Nézd mit tettem!”, mert ahogy tudatába kerülsz annak, hogy olyant teremtettél, amit nem szeretsz, akkor még mindig a teremtő helyzetében vagy. Ha nem tetszik, csak fordítsd fejjel lefelé, és tetszeni fog!

________________________________________________________________________________
Lester 42 évesen halálra ítélten, két infarktussal, fekélyekkel ment haza a kórházból. Őszintén szembenézett magával, és három hónap alatt elérte a megvilágosodást. További 42 évet tanított. Ő dolgozta ki az Elengedés módszerét.

Hozzászólások



hmm, köszönöm!

Mire jó egy széles ismerettségi kör?:))))



Megtennéd kedves András, hogy

Megtennéd kedves András, hogy ajánlanál irodalmat az úriembertől?
Köszönöm előre is.