thesecret.hu

Nem vagy egyedül ezzel,én is ilyesmikkel küszködtem,ebben az évben,nemrég váltottam úgy érzem véglegesen szemléletet.Utána pár nappal vonzottam be ezt az oldalt.Én tizenéves koromtól kezdve éreztem mi a célom az életben.Nem kezdtem el megvalósítani.Mert mi lesz, ha nem sikerül?Mi lesz,ha kudarcom lesz?Mi lesz,ha csak tinédzserként kitaláltam magamnak valamit,ami egy álom....és ha megvalósítom a célom és kudarc lesz,kiderül,hogy az álmok nem válnak valóra,csak én hittem azt?Mi lesz,ha az összes ember aki azt éreztette velem, hogy úgyse sikerül kábé semmi se nekem az életben körém gyűlik miközben kudarcom lesz és kinevetnek,hogy milyen kis hülye voltam,hogy egyáltalán mertem álmodni?Ezek a gondolatok voltak 10 éven keresztül a fejemben.Félelem a veszteségtől,félelem a saját erőmtől,félelem kilépni a "bizonytalanba",az ismeretlenbe.De csak félidőbe gondolkodtam így.Másik félidőbe tudtam,hogy az álmok valóra válnak,hogy minden lehetséges,hogy csak tőlem függ,hogy mások véleménye nem fontos,hogy a félelmet nem kéne beengedni,mert félelem nem is létezik,csak ha én gyártom.Tehát úgy viselkedtem,mint egy skizofrén,félig féltem,félig meg hülyének néztem magam,hogy félek.Félig éltem.Éltem az életemet néha másoknak megfelelve,néha kirobbanva,hogy csakazértse feleljek meg másoknak,a célom közelébe nem mentem még véletlenül se,arra csak gondoltam,megvalósítás sehol.Valahogy idén életem sok összetevője úgy alakult,hogy ezekre a dolgokra rájöttem.És elkezdtem megvalósítani a célom,amit tizenévesen találtam ki,amiben hittem és hiszek,csak nem mertem.Néha még most is félek,bár egyre kevesebbet,mert olyankor mindig eszembe jut,hogy nincs mitől. Elkezdtem végre hallgatni a belső hangomra,nemcsak félidőben.És már nem lázadok a félelem ellen,hanem elfogadom és átalakítom.Nem tudom miért írtam ezt ide,de jó volt kiírni magamból valahova.Köszönöm.

Szerintem a megoldás az hogy egyszerűen le kell ülnöd és megbeszélned önmagaddal. Fogsz egy üres papírt, és felírod rá, ami eszedbe jut. Felírod rá, hogy mit akarsz elérni. Lehet ez egy lista. Addig csináld, ameddig nem jutsz el oda, hogy lelkesedésedben ugrálni kezdesz, amikor rájössz, hogy mennyi mindent akarsz csinálni az életedben. Aztán elkezded leszűkíteni arra a néhány dologra ami igazán fontos. Ami nélkül nem akarsz meghalni. Amire azt mondod, hogy na ha ez megvan, akkor már boldogan halhatsz meg, mert elérted amiért itt vagy a Földön. Lesz ilyen. És ezt csak te tudhatod egyedül, hogy mi az. Ha rászánod az időt, és tényleg leülsz egyedül egy csendes órában, biztos hogy rájössz. De ezt csak te tudhatod, úgyhogy ne tőlünk kérdezd :-) Ezt a "gyakorlatot" egyébként nagyon kevesen csinálják meg, és akik nekiállnak, azok sem veszik elég komolyan. Ha ezt nem csinálod meg, és nem jössz rá, hogy mit is akarsz TE MAGAD az életedtől, és nem tűzöd ki célként, ami felé aztán elindulsz, akkor az egész életed csak sodródás lesz, és mások céljain fogsz dolgozni. De ha ezt megteszed, akkor tudatosan élsz, tisztában leszel a céljaiddal, és végre boldogan éled meg minden percét annak az útnak, ami eljuttat oda, ahol lenni akarsz. Sok sikert hozzá!!!

Szeretettel, Admin

Napok óta azon vagyok, hogy a muszály-perceket kellemes időtöltésé avassam. Mert ezek is hozzá tartoznak az élethez. S közben megjön az áldott ihlet!

Én úgy látom, hogy te egyelőre görcsösen ragaszkodsz a taposómalom lendítéséhez, de ezzel kapcsolatban sokan tudnak tanácsot adni neked. Kérdezd meg pl. Ritocskát, vagy Ragyogást, Shaktit, bocs, hogy a többieket nem sorolom fel. Én egy könnyű olvasnivalót ajánlok, sokaknak használt.
http://viktoriafaktorok.blog.hu/