thesecret.hu

Mágikus Napló

A Hargita lábánál fekvő halastavak partján, ahol remélem, hogy a patrisztikus keresztények módjára önmagamat végre kihalászom, lehűlt az idő. Ezért a nagyobb gyermekeket is beköltöztettem, Ividő és Viola haza költözése után, a városközponti tömbház-lakásba. Én viszont, vissza jöttem, hogy továbbra is a sátorban aludjam ki magam, és a holnap reggeli karate-edzés után, illetve a következő napokon feloldjam a volt-feleségemnek a család-elhagyása óta beállt félelmemet, és ezzel megoldjam a három héttel korábban folytatott rövid éhségsztrájkom után végre egészen tisztán körvonalazódott, és egyben az életemnek is talán a legnagyobb spirituális problémáját. És ez nem más, mint a gyermekeim féltéséből eredő anyagi szükségtől, illetve az egyelőre miattuk végzetesnek érzett gazdasági szűkösségtől való nagy félelmem.
- Én azon már rég túl vagyok, hogy magam miatt féljek az esetleges nélkülözéstől, hiszen rég óta elvált és ezért gyermektelen (Az álházasságból született, két évig velem élő fiamat a nagyapja átcsempészte a határon, az anyja vissza perelte, majd közösen ellenem nevelték, tehát szabály szerint mindenestől le szakították rólam.) férfi koromban kétszer is éhségsztrájkoltam két – két hetet. Az éhezéstől tehát nem félek, de a külsőm kinézete miatti esztétikai vagy önérzeti problémáim sincsenek. A további spirituális fejlődésemet és a kiegyenlítődési (megváltódási) képességeim növekedését, már rég óta nem érzem a külső körülményektől – esetleges művelődési, vagy külső információ-szerzési lehetőségtől – függőnek. Sőt... Tovább »

A Szellem
"Nem élhetünk mindig a fényben. Ami fényt csak bírsz, magaddal kell vinned a sötétbe is." (Libba Bray)

"Hazáig átlagos, viszonylag átlagos dolgokról beszéltünk. Próbáltam megértetni vele, ahogyan fél órával ezelőtt öcsémmel is, hogy a szülőktől független az útja. Ha ragaszkodik, s nem változik semmi az nem az Élet.
- Tudod mire vagyok dühös? – kérdezte remegő hanggal, vizes tekintettel. Tovább »

Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz,
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent Tovább »