thesecret.hu

Kedves Mindenki és legfõképp akik ápolják már a lelkem egy ideje!

Mért van az, hogy már nem csak csukodt szemmel, de nyitottal is látom Õt (A Diákszerelmem...mostmár nevezzük D.-nek), ahogy közeledik felém, megcsókol, átölel stb? Hallom a hangját újra, mióta elkezdtem írni a történetünket, mintha már megtörtént volna. Közeledik az idõ?
Most úgy érzem, nem ebbe az álomképbe menekülök a rossz kapcsolatomból, hanem egyszerûen nem akarok innen visszasüllyedni megint a szenvedésbe. Rossz még egyedül, de lefoglalom ezzel magam. Írok! Ez nagyon jó érzés!
Ha írok, át is élem ezeket a pillanatokat Vele! Érzem a bõrömön! Érzek, hallok mindent!.... Komolyan! Lassan itt lehet a a Mi idõnk?
Szerintetek?

Saphira

Ugy erzem,raleptel a valtozas utjara, mindig az elso lepes a legnehezebb,a tobbi konnyebben jon,mert a tapasztalatok erositenek,az erzes ott belul,hogy jol erzed igy magad,elorevisz.
Balaton.Talan meg kene latogatni,ki tudja mi var ott rad.
Elindultal,kitartas!
Szeretettel,
felebarat

Elolvastam...és kicsit a veszteségekbe való beletörődést érzem rajta és valamiféle lila ködöt, minden szép és jó. Valószínűleg azért, mert én nagyon nem vagyok még azon a szinten. Egy olyan ember életének állandósága, akinek gyerekei vannak, közeli barátai, nem változik sokat, ha feldolgozza a kezdeti stresszt. Ha ezt a rossz élményt elengedi, megkönnyebbül és boldog lehet.... ettől még nem tartom szükségszerűnek, hogy férjfüggőségnek definiáljuk ezt a dolgot, hisz akkor van gyerekfüggőség, barátfüggőség stb. Ezt az ember csak akkor érti meg igazán, ha egyszer elvettek tőle valaki nagyon fontosat, és azt bizony nem ő teremtette... maximum választotta akkor, mikor a "földre" került, csak már nem emlékszik rá. Pontosítva:pl. ha valaki meghal a környezetedben, aki életed értelme, akkor ha nem is tartottad magad függőnek, akkor is azt fogod érezni, mikor eltűnik mellőled. Én ragaszkodom ahhoz, ami az enyém! Az életem, a gondolataim szabadsága! Nem én függök mástól, hanem a mindennapjaim függenek mástól maximum. Mikor most egyedül maradtam pár napra, kicsit beletörődtem, szomorú voltam de valahol élvezem is.... végre van magamra időm. Ha konkrét akarok lenni, a szerelem már talán régen elmúlt, csak a kapcsolat és a kimondott szó tart össze bennünket. Elindultam most egyedül a gondolataimmal, nem korlátoz senki, semmi csak saját magam, ha vagyok annyira buta, hogy hagyjam. Most úgy érzem, nem menekülök egy másikba, hanem mintha egész életemben arra a másikra vágytam volna, mintha az lenne a szívembe vésve....hisz annyi minden összepasszol bennünk....és ezt akkor is biztosan tudom, ha átgondolva szembesülök vele, hogy szinte alig láttam, alig találkoztam vele.
Mindenre kell időt hagyni. Az ember esendő, főleg, ha még csak most tanul élni. Esek-kelek... nem baj.... De akkor jön majd be az életembe újra az a "Diákszerelem", mikor itt lesz az ideje! És régóta azt érzem, hogy most van itt az ideje.

Megnéztem a napfelkeltét többször is és ugyanúgy a Balaton villant át az agyamon;)
két nagyon jó mondás számomra fontos emberektől:
"Nem lépek még nem teljesen befagyott tóra."
"Ne sírj, mert elmúlt! Mosolyogj, mert megtörtént!"
Elindítottam a teremtésem...... és nem türelmetlenkedem. Ahogy akartam a csendes elmúlást, most annyira kezd könnyebb lenni.., de ehhez 2 ember kell.... ha azonosak Párommal a rezgéseink, könnyedén lesz úgy, ahogy szerettük volna.

Saphira

Asszem kihoztál a szituáciából mindent!:)

Igaz volt a "zár"is, hiszen azt is meg kell találnunk, hogy használni tudjuk a kulcsot!
"Ismerd meg önmagad" és a kulcsot is megtalálod!:)

Nagyon szépen köszönöm nektek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem szabad ennyire görcsösen ragaszkodni a "hogyan" kérdéséhez. A legjobb megoldást úgy lelheted meg, ha addig próbálgatod a különböző lehetőségeket, formákat, amíg a lehető legjobban nem érzed magad valamelyiktől. A lényeg ez: érezd jól magad! Ha jól érzed magad, akkor felerősödnek benned ezek a frekvenciák, rá és átálsz! Ha beindúl a dolog, akkor hasonló rezgésen rezgő eseményeket, embereket fogsz bevonzani. Vagy hasonló emberek, vagy ugyanarra törekvő embereket! Egyébként úgy vettem észre, hogy két fogalom szokott nehézséget okozni: az egyik az elengedés, a másik pedig ez az "akarva nem akarás" fogalma. S végül: minden ember másként éli meg ugyanazt a végtelen univerzumot, tehát minden embernek saját kulcsa van élete "zárjához". Meg kell találnod a te zárodat!

Sziasztok!
Én már sokszor az elején megakadok. hogy kezditek a vágy megfogalmazását? pl:
boldog és hálás vagyok, hogy ujra együtt vagyunk a kedvesemmel,
vagy szeretnék ujra együtt lenni a kedvesemmel.
bocsika az értetlenségemért de már nekem az elején nem tiszta. Mert ha az első mondatot nézem rögtön belémnyilal az, hogy tudom hogy ez jelen pillanatban még nem igaz.

vannak helyzetek hogy rájövök egy idő után, hogy nem jól fogalmaztam meg a kérést, illetve nem egyértelműen, akkor mit kell tenni? mondjam az uninak, hogy ami eddig volt állj nem jó ujra kezdem? vagy mit kell ilyenkor tenni, gondolni, mondani hogy ne kavarjak be mindent? képzeletben radírozzak ki mindent és kezdjem ujra a kérést?
segítsetek!!!!Tényleg nem tudom!!!!

Szia lollipop! Igen, láttam már a filmet! Viszont nem sokat értettem belőle.

Sziasztok! Én arra szeretnék megkérni valakit (bár biztos hogy nem ebbe a fórumtémába tartozik), hogy tanítson meg alkalmazni a titkot! Nagyon szeretném megtanulni alkalmazni, de sajnos nem nagyon értem:S. Nagyon szépen köszönöm!

Szeretettel: Sanci

Eltûntem egy pár napra, kicsit elcsendesedtem.
Vasárnap 627. szakításunkon is túl voltunk telefonon (most Párom akarta) én meg valahogy belefáradtam a könyörgésbe és nem visszakoztam olyan hevesen. Rá két órára felhívott, hogy hogy vagyok, majd éjjel még írt smst, hogy tudja, ez milyen nehéz, ki fogja bírni, de hiányzom nagyon. Na így nem lehet szakítani. Nem vitte el a cuccait, de nem is volt kedvem vele találkozni...majd holnap.... Hétfõn elmentem egy nagyon jó barátommal sörözni (pasi Õ is), és lehetett érezni a féltékenységet Párom hangján, mikor felhívott éjfél körül, hogy hol vagyok....... Mindegy.
Most egyedül voltam egy kicsit, el kezdtem letisztulni, Diákszerelmem fotóit nézegettem, újból elkezdtem mesélgetni magamban....eleséltem csak úgy a levegõnek (mintha hallana vki), hogyan fogunk összetalálkozni, milyen jó lesz, hogy fogok örülni...elvégre az én életembe teremtek ezzel, ha én akarom átélni ezeket a fantasztikus élményeket, nem?
...hogy ott lesz a szülinapomon nem egész 2 hónap múlva és összejövünk, és forogni fogok a boldogságtól, mint egy bolond!
A dolgok megoldódnak maguktól....(remélem...még bennem van a félsz)...
Kérlek, szóljatok rám, ha valamit rosszul csinálok....
Újból fel akarom építeni magam, mostmár végleg álljon a vár!!!

Saphira

Amit érzel azt kapod. Ha rossz érzésed van (lényegtelen az ok), akkor azt kapod előbb-utóbb.. Abból kell kikászálódni, hogy az okozatai összefüggéseket keresgetjük. Nem csak felesleges, hanem még ártunk is vele, mert belemászunk a kellemetlen érzések tengerébe, és akkor csak még többet kapunk belőlük..

Mi van akkor, ha valamivel kapcsolatban pl. rossz érzésünk van, s nem tudjuk eldönteni, hogy ez azért van, mert egyszer már "megégettük magunkat", vagy az "érzékelő" jelez, hogy hagyni kéne a megközelítést, mert zsákutca, s másik úton kéne a "tisztásra jutni"? Hogyan érzékeljük hát a különbséget?

Megmondom őszintén, hogy a könyvet a mai napig még nem olvastam el. Már megvettem magamnak, aztán egy belső sugallatra becsomagoltam és elajándékoztam. A következő alkalommal mikor a pénztárhoz vittem volna hirtelen visszaraktam és egy másik könyvet vettem meg. Ez pedig a Mennyei Látomás volt. Több könyvvel együtt olvasom ezt szinkronban. A filmet viszont megnéztem már többször is, és kiírtam magamnak azokat a gondolatokat amik fontosak voltak számomra. A próféciákat pedig sokszor újra és újra elolvasom.
A saját életemben már gyerekkoromban gyanús volt az, hogy ez a világ nem csak a földi röghözkötött dolgokról szól. A neveltetésem a vallás felé irányított, amelyben hamar felismertem azt, hogy ez nem az az igazság, amit én belül érzek. Aztán az élet elvonta a figyelmemet a belső világomtól, de egy tragédia sorozat újra visszavezetett önmagamhoz. Akkor elkezdtem keresni az utamat, olvasgattam a buddhizmusról, a krisnákról, a zsidóságról, és a többi vallásról. A történelemben keresgettem, és nagyon sok mindent az egyiptomi és dél-amerikai történelemben találtam meg. A legelső csoportban elvégeztem az agykontrollt is 90-ben, de ezek a nagy egyvelegek igazán a titokfilm megnézése után áltak össze egy egésszé. Akkor kezdtem úgy istenigazából magamra figyelni, a világomra, aztán innen elindult valami, ami megnyitotta előttem hogy milyennek látom a külső valóságot. A próféciák pedig azt tudatosították bennem, amilyen felismerések már elindultak. Én is elkezdtem figyelni visszafelé az életem, és összeállt a kép, hogy a múltban mi miért történt velem. Rájöttem, hogy miért választottam magamnak azt a családot, amely felnevelt és terelgetett a maga legjobb tudásával. El tudom fogadni az akkor megtapasztaltakat. Most már odáig jutottam hogy időnként külső megfigyelőként is tudom nézni a saját életemet, gondolataimat, cselekedeteimet. Rájöttem, hogy az én életemben nagyon fontos döntések születtek, amik eddig nem voltak tudatosak. És most már tudom, hogy a tudatos gondolkozással, tudatos döntéssel megfordíthatom érzelmeimet, jobbá tehetem életemet.
Arra is rájöttem, hogy miért szerettek velem beszélgetni hosszú órákon keresztül, és ezután miért fáradtam le olyan nagyon. Most már tudatosan kezelem az energiáimat, és tudom befolyásolni hogy ezt folyamatosan pótoljam. Érdekes módon azóta elkerülnek ezek az „energiavámpírok” és csak olyanokkal találkozom, akik tiszteletben tudják tartani és nem csapolnak folyamatosan.
Régebben egyáltalán nem érzékeltem az energiát mint látványt. Az ősszel Dobogókőn kirándultunk, és Önmagam-Marcsi mesélt arról, hogy ő időnként látja az aurát. Ekkor olyan vágy fogott el, hogy eldöntöttem, én is látni akarom. Mikor visszaérkeztünk bp-re és vártam a fehérvári buszt, akkor arra lettem figyelmes, hogy egy piros kalapos hölgy fel-alá járkál előttem. Feltűnt hogy októberben, kb. 20 fok melegben miért van valakin ilyen feltűnő kalap. Ettől egyre kíváncsibb lettem rá, és akkor megláttam az auráját. Nem teljesen, csak hátul engedte láttatni. Aztán azóta észrevettem, hogy a fáknak is van, és időnként a sajátomat is látom.
Érdekes élményeket élek nap mint nap. Időnként annyira elgyönyörködök a táj szépségében, egyik nap is mikor a buszon utaztam, elkezdett potyogni a könnyem a gyönyörűségtől. Hiszem azt, hogy ezek az élmények folyamatosan töltenek energiával, a szeretet energiájával. És mikor felfedeztem hogy a világon a MOSOLY a legszebb, akkor elindult bennem valami, hogy én ezt egyre többször akarom látni. Tapasztalom azt, hogy egy mosolygó arc mennyire feltölti a környezetet. Mikor az egyik ügyfelem évekkel ezelőtt azt mondta, hogy azért jár hozzám mint szolgáltatóhoz, mert én mosolygok, és egyáltalán nem érdekli az ár, amennyiért vállalom a munkát. Ez akkor nagyon elgondolkoztatott és elkezdtem figyelni én is magamat, hogy mennyivel jobban érzem magam egy olyan üzletben, ahol visszamosolyognak rám.
És most már hogy többször kimentem az utcára „idegen” embereket ölelgetni, azt is tudom hogy ennek milyen óriási hatása van. Nem csak az embereknek adunk ilyenkor szeretet energiát, hanem bennünket is napokra feltölt, ilyenkor én napokig repkedek a boldogságtól.
Aztán azt is észlelem, hogy egyre több olyan csoport jön létre, akik a pozitív gondolkodásra serkentenek, akik tanítják azt, hogy nem a neveltetés során ránk aggatott megfelelni vágyás az alapja az életnek, hanem a saját boldogságunk megteremtése. Egyre több tanító és mester fedi fel tudását előttünk, és én ettől mérhetetlenül boldog vagyok.
Egyre több olyan könyv kerül a boltokba, amelyekből kiszűrhetjük a saját magunk világának igazságát. Egyre többen tudjuk, hogy nem kötelező az elvárásoknak élni, hanem választhatunk, dönthetünk a szabadságunkról is. És bízok abban, hogy egyre többen ismerjük fel, hogy nem a másikban kell keresnünk a hibákat, magunkra kell figyelnünk és megteremtenünk mindazt amire igazán vágyunk. Mikor elindul bennünk a változás, akkor kerülünk közel igazán magunkhoz, és megtapasztalhatjuk a valódi igazságot, hogy KI VAGYOK ÉN. És mikor eljutunk idáig, attól a pillanattól kezdve az életünket csodaként fogjuk megélni.
A próféciák megtanítottak még arra is, hogy figyeljek az érzéseimre és a megérzéseimre, hiszen nem az a feladatunk, hogy az életünket az elménkkel irányítsuk, hiszen az elme a földi, időnként gátló dolgokat fogja elénk tárni. Fontos hogy az érzéseinkre figyeljünk, hiszen mikor rossz érzéseink vannak valamivel kapcsolatban, azok a dolgok számunkra nem természetesek. Ha pedig jó érzés, boldogság vagy szeretet áramol, akkor az az amit el tudunk fogadni. Ha tudatosan figyeljük az érzéseinket, akkor tudjuk befolyásolni igazán az életünket, hogy olyan irányt vegyen, amiben állandóan jól érezzük magunkat.
Visszatérve a múltra, a gyerekkorra, a családra, a kapcsolatokra, amikor életünket rossznak éljük meg, akkor is abban meg kell keresnünk a jót. Én hiszek abban, hogy egy-egy rossz történés figyelmeztet arra bennünket, hogy egy nagyobb változásnak leszünk részei. A saját életemben is, mikor egy éven belül két tragédiát éltem meg, akkor indultam el végül is egy olyan irányba, ami igazán jó volt nekem. Azóta azt is megtanultam, hogy ne csak a felszínt nézzem. Ez az emberekre vonatkozik. Azt nézzem hogy legbelül mi lakozik. Időnként megélek olyan élményeket, hogy számomra tök vadidegen embereket jól ítélem meg. Aztán mikor elkezdünk ismerkedni és megismerem a felszínt is, akkor egy picit elbizonytalanodom, de már elég erős bennem a meggyőződés, hogy az első megérzés, megismerés a valódi. És mikor már még jobban megismerem, akkor megjön a bizonyosság is. Az emberek többsége védekezésül sokszor nem azt adja, ami igazán rejlik benne, vagy még önmaga sem ismeri fel a saját erejét. Hiszem, hogy ezen tudunk változtatni közösen.
Köszönöm a kérdésed :) Öbike

A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)

Ahogy en latom,mind azt,amit leirtal nagyon jol is csinalod!!!
Mondd,mi a velemenyed a konyvben irottakrol?Tenyleg erdekel!
Koszonom,szeretettel,
felebarat

Nem baj,hogy a parod kimaradt,nem is ra kell koncentralnod.Csakis arra,hogy mit latsz es ez milyen erzest kelt benned.Es mi jutott eszedbe.
Akkor most este elalvas elott idezd fol ,hogy mit lattal(naplemente) es mi jutott eszedbe.Holnap probalj koran kelni,ha tudsz napfelkeltekor,es ujra nezz ki az ablakon.Jo alaposan nezz korul,mit latsz.
Es kozben milyen gondolataid tamadnak.Ne felejtsd a legzogyakorlattal kezdeni.
Varom valaszod, a holnapi viszlat.
Szeretettel,
felebarat

Milyen erzest keltett benned a naplemente? Milyen gondolataid tamadtak?

Ma csak ugy beneztem ide,es vmi azt sugta,hogy olvassam el,amit irtal.Az az erzesem ,hogy jol belegabalyodtal a ketsegbeesesbe.
"Tudni akarom,hogy mit akarok!"-irtad.Hat ehhez,eloszor meg kene szakitanod azt a ketsegbeesett folytonos hangulatot, gondolatmenetet, amin pedalozol megallas nelkul.Es fellelegezni.Egy rovid idore nem gondolkodni,csak ugy eszrevenni a kornyezetedben levo vilagot.
Nyisd ki az ablakot,v. menj ki az erkelyre,teraszra, vagy a kertbe,amid eppen van.
Csukdd be a szemed,vegyel egy jo mely lelegzetet, engedd ki lassan a levegot,ismeteld meg meg 2x. Aztan nyisd ki a szemed es nezz korul,mit latsz.Mit latsz?
Varom a valaszt,szeretettel,
felebarat

Nagyon fontos kérdést tettél fel! Nemrégen, még 2007-ben én is feltettem egy ilyen kérdést a bátyámnak, igaz én nem pénz, hanem lány dolgában! Bölcs válasz nem jött, csak elmesélés. Elmesélte, hogy vele mi történik. Tudtam, hogy amit mond az igaz, az ő igaza. Becsültem is érte, mert nagyon szeretem a bátyámat. Jómagam viszont maradtam a saját élethelyzetemben.... egészen 2008-ig... nah ebbe most nem mennék bele, hanem...:) Ha egyszer valahogy átesnél te is a "tűzkeresztségen", s megéreznéd, átélnéd azt az érzést, hogy "te jó ég nekem most nincs okom boldognak lennem mégis boldognak érzem magam", akkor elindulhat benned egy folyamat. Akkor megtalálhatod azt a létállapotot, ahol bármi is történnyék, te boldog vagy. Ott lesz, ott marad veled a félelem, vagy a fájdalom is, de jelen lesz/lehet ez a boldogság is. S itt kapcsolódnék oda, amit itt írtak... ha ezzel a belső életörömmel élsz, be tudod vonzani mindíg azokat a lehetőségeket, anélkül, hogy épp ezt tennéd. Mert te csak boldog vagy, nem érzed ahogy éppen vonzod, csak megtörténik. Tudom, hogy ezen soraimnek se volt semmi értelmük, mert a saját példámból tudom, hogy amíg nem éltünk át hasonlókat, addig bárki bármit mondhat, csak egy szép igaz történetnek tűnik, ami sajnos nem velünk történik meg. Kívánom, hogy megtaláld magadban a boldogságot, hogy valami kiváltsa... s akkor elindulhatsz az úton, ami Te magad vagy!

"Ha arra gondolunk, hogy biztonságban vagyunk, akkor biztonságban fogunk lenni. Ez egy döntés. Döntsünk mindig arról, hogy mit szeretnénk. Éljük meg azt a pillanatot minden nap, ezáltal azok az energiák fognak elindulni felénk, amik a döntésünk eredményét segítik."
Azt hiszem, nem értem pontosan.
Hogyan dönthetem el én azt, hogy biztonságban vagyok, ha most nem vagyok abban? ...legyen itt szó konkrétan a pénzrõl. Azt nem dönthetem el, hogy nekem most van elég pénzem arra, hogy vegyek egy cipõt, amire szükségem lenne, ha még a napi ennivalóra is kevés a pénz a pénztárcámban. Maximum azt dönthetem el, hogy AZT AKAROM, hogy mindig bõségesen elég pénz legyen a pénztárcámban, nem?
Hogyan dönthetem el, hogy én boldog vagyok, amikor nyomorultul érzem magam és szerintem azt sem tudom, mi az?? Nem tudom, mi az a boldogság! Mit nevez más annak....én még egy igazán boldog embert sem láttam. Már annyira kikészültem, hogy nem emlékszem rá, milyen érzés örülni valaminek úgy igazából. Dönteni végképp nem tudok semmirõl. A kapcsolatomról meg pláne nem. Tudom, hogy azt vonzom be, hogy nyomorultul érezzem magam, ne tudjak dönteni stb.., ha ezeket mondom, de ha nem írom le õket honnan fogja tudni egyáltalán valaki, hogy segítségre van szükségem? Egyedül nem állok fel:(
Segítsetek kérlek!

Saphira

Köszönöm, hogy megosztottad velünk lelked egy darabkáját..:) Azonosultam vele:)))
Csodálatos vagy...
Amit most érzek nem tudnám hitelesen visszaadni szavakkal...így aztán nem is mondok semmit..csupán átadom magam a tőled keletkező rezgéseknek...

Köszönöm:

Ange

alig várom hogy megismerhesselek személyesen.Nagyon jó volt olvasni a sorokat.Erőt adott.

Köszönöm hogy olvastátok :)
Öbike :)
A szeretet mindent áthat.....
Mosolyogj Drága Magyarország :)

Ma találtam rá az írásodra, s nagyon jókor - persze, hisz nincsenek véletlenek. Már éppen kezdtem lefelé csúszni a béka alá, ahogy az írásokat olvasgattam.
De most döntöttem. :)))
És azt is eldöntöttem, hogy ezt az írást is rendszeresen el fogom olvasni. Nogyon köszönöm Neked, hogy leírtad a gondolataidat.
Szeretettel Judit
"Légy Önmagad és szeresd a Világot!"

Amíg saját magadban nincs béke, addig a környezeted folyamatosan ezt tükrözi vissza rád is.
Azzal segíted a saját békéd kialakítását, ha a haragra is nyugalommal válaszolsz. Ha megbántódsz, akkor
magadban keresd ennek okát, mert benned van az a gátlás, amit még oldanod kell. A harag ezért szül
haragot és a békétlenség békétlenséget. Aki egyszer is megtapasztalja ennek ellenkezőjét, az soha nem
fog visszaesni. Mindenkinek ezt kívánom!:)))) Csodás estét Mindannyiunknak!:)))))

"Élj a Szíved Erejével!"
Szeretettel: Ery