2010. augusztus 2. hétfő - 16:02 | beküldő: Jayme
"A föld lakóinak jelentős része hamarosan rájön, ha már rá nem jött, hogy az emberiség manapság kemény választás elé kerül: fejlődj vagy pusztulj! Az emberiség még mindig viszonylag kicsiny, de gyorsan növekvő hányada már tapasztalja magában a régi egós minták széttöredezését, és a tudat új dimenziójának a felbukkanását.
Ami most megjelenőben van, az nem valami új hitrendszer, új vallás, spirituális ideológia vagy mitológia. Nemcsak a mitológiák, és a hitrendszerek végórái felé is tartunk. A változás mélyebbre hatol, mint elméd tartalma, mélyebbre, mint a gondolataid. Az új tudatosság középpontjában történetesen a gondolat transzcendálása (átlépése) áll, az újonnan megtalált képesség a gondolat fölé emelkedése, egy olyan dimenzió felismerése önmagadban, ami végtelenszer hatalmasabb, mint a gondolat. azt követően már nem eredezteted identitásodat- annak tudatát, hogy te ki vagy- a gondolkodás szüntelen áramából, amit a régi tudatosságban élve önmagadnak hittél. Micsoda felszabadulás, hogy a "hang a fejemben" nem én vagyok! De akkor ki vagyok? Az, aki azt hallja. A gondolkodást megelőző tudat vagyok; a tér vagyok, amelyben a gondolat -vagy az érzés, vagy érzékszervi érzékelés- megjelenik, illetve megtörténik.
Az egó nem több ennél : azonosulás a formával, ami főként gondolatformát jelent. Ha a gonosznak van egyáltalán bármilyen realitása (valóságtartalma) - és relatív, s nem abszolút realitása van-,akkor ez is a definiciója : teljes azonosulás eredménye: sejtelmem sincs az egésszel való összekapcsolódottságomról, a minden "mással" és a Forrással való belső egységben levésemről. Ez a feledékenység az eredendő bűn, a szenvedés, a káprázat. Ha a totális elkülönültség e káprázata irányítja minden gondolatomat, szavamat és tettemet, akkor vajon milyen világot teremtek ? Hogy választ kapj erre a kérdésre, figyeld meg az emberek közti kapcsolatokat, olvass el egy történelemkönyvet, vagy nézd meg este a tévéhíradót!
Ha az emberi elme struktúrái változatlanok maradnak, akkor végül újra és újra alapvetően ugyanazt a világot, ugyanazokat a gonoszságokat, ugyanazt a működészavart teremtjük újra."
Sziasztok!
Halev ajánlására megvettem ezt a könyvet....és rájöttem,hogy idáig szinte semmi se történt velem az életemben tulajdonképpen,csak azt hittem,de igazából minden csak szerepjáték volt részemről és mások részéről is...én meg komolyan vettem....tök égőnek érzem magam most,mintha elbuktam volna....ha esetleg olvastátok légyszíves írjátok meg milyen hatással volt rátok a könyv mondanivalója.Köszönöm.






Hozzászólások
Jéééé:)
Most láttam csak, hogy írtál erről! Erre az idézetre nem is emlékszem, de komoly nagyon.
A baj az, hogy az egész könyvre nem emlékszem, és ez elmondható minden
spirituális könyvről is, amit olvastam. De remélhetőleg a lényeg megmaradt bennem valahol mélyen...
A negatív gondolataink nem kamu szövegek a fejünkben. Már nem nagyon emlékszem,
de asszem a problémákról, sérelmekről szólnak. És ha sokat agyalunk ezeken, akkor
csak felerősítjük a ránk nehezedő nyomást általa. Ha vannak nem tetsző gondolataid, kapcsold ki őket.
De először is gondold át, hogy miért vannak. Mi az, ami kiváltja őket benned.
Valszeg valami olyasmi, amit nem tudsz elfogadni. Mert nem érted, hogy miért van, miért történt meg veled.
Egy helyzet, ami a múltadból, nevelésedből, kapcsolataidból fájdalmas emléket hagyott maga után.
Nem a szőnyeg alá kell söpörni, hanem megismerni a kiindulási pontot, az első helyzetet, ami ezt
kiváltotta benned. És megérteni, hogy miért történt.........miért épített gátat az életedben.
Miért korlátoz azóta is. Megérteni, és megoldani. Hogy ne legyen több negatív gondolatod.
Vagy valami ilyesmi lehet a megoldás:).
Kérdés.
Miért érzem úgy amikor jönnek a negatív gondolatok és emlékeztetem magam arra,hogy ez csak kamu,hogy átverem magam? Honnan tudhatom meg,hogy melyik az igazi,a negatív vagy a pozitív?Hogyan gondolkodjak pozitívan,ha olyankor úgy érzem,hogy ha megpróbálom akkor csak a szőnyeg alá söpröm a negatív gondolatokat és hazudok magamnak?