thesecret.hu

Hadd mondjam én is a magamét.
Talán ez nem irodalmi beszélgetés, illetve ezen az oldalon a hozzászólások nem öncélúak, azt hiszem. Így aztán nem is akarnék egy szót sem szólni Márairól, nem vagyok autentikus a témában.
Azt gondolom, hogy ki mikor mit visz be a fejébe, elméjébe, szívébe, az a saját felelőssége, és van amikor érdemes ezzel törődni, és van amikor nem nagyon számít.
Én a főiskolai vizsgaidőszakban rendszeresen végigolvastam a kedvenc Rejtő könyveimet, mert valahogy nem tudtam ráhangolódni a tanulnivalóra. Okos dolog volt ez? Hasznos? Nyilvánvalóan nem. De legalább jól éreztem magam. Volt egy időszak, amikor faltam Dosztojevszkíjt, ma belehalnék, ha el kellene olvasnom a Bűn és bűnhődést. Nem tennék Raszkolnyikovval 2 lépést sem szívesen.
Amikor infarktuson estem át, a kórházban sok zenét hallgattam fülhallgatóval. Az orvosom gondosan ügyelt arra, mit hallgatok. Mi használ nekem és mi árt. És tilos volt például Beethoven, és ajánlott volt Mozart. És én elfogadtam a tanácsot, pedig rajongok Beethovenért. De akkor ez nem volt számomra jó.
És azt hiszem, ha célom van, és elkötelezett vagyok, és éles akarok lenni, akkor nyilván nem engedem meg magamnak, hogy olyasmit vigyek be, ami lehangol, eltompít, eltérít. Ez az a döntés, amit gyakran nehéz meghozni, hiszen a másik út nagyon csábító lehet.
Ha viszont éppen pihenni, lazítani, kikapcsolni szeretnék, akkor hagyom magam elandalítani, sőt akár törekszem is erre.
Így aztán az, hogy éppen aktuálisan mi fontos nekem, az nem a dolog abszolút értékétől függ, hanem az érték és a saját aktuális állapotom viszonyától is.
Ugyanúgy, ahogyan nekem volt szükségem arra, hogy a saját magam számára megfogalmazzam ezt a néhány gondolatot itt. Ez az én aktuális nézőpontom csak, semmi több.

Ritocska!
Köszi a fejtágítást :) már ami a blogírás technikai részét illeti:) Zöldfülű vagyok még e téren...:) (is)

Na, de a lényegi részt tekintve: elfogadom, ha úgy érzed negatív rezgésűek az írásai. Nem vidámak, az biztos... Számomra azonban ezek nem negatívak, sokkal inkább elgondolkodtatóak. Annyira mély mondanivalóval bírnak a számomra, olyan hatalmas bölcsességről és érzelmekről tanúskodnak, ami előtt én meghajtom a fejem. Az emberek csak piciny százaléka képes arra, amire Ő. Egyfelől sokan képtelenek arra, hogy ilyen mélyre ássanak magunkban, s eljussanak olyan felismerésekig, mint Ő. Másfelől ezeket így szavakba önteni... Tényleg meghajtom a fejem...
Öllelek!:) M.

Szerencse!
Veled teljesen egyezik a véleményem. Úgy gondolom én is, hogy bizony nem mindig értik /értjük meg Márai írásait. Át kell élni némely dolgokat ahhoz, hogy utat találjanak bennünk ezek a szavak. És az is igaz, hogy ezek a mai "légy happy és gazdagodj" elméletek porhintésre jók... A LÉNYEG sokkal mélyebben van...
Amit itt említettél írást, "Arról, hogyan kell búcsúzni a fiatalságtól", az egyik kedvencem. Ha lesz időm, lehet, hogy fel is dobom ide, mert szerintem hasznos lehet mindenkinek.
Köszönöm az írásod!
Üdvözlettel: Meli

Egyrészt az írást ki tudod felül javítani szerkesztés címszó alatt. (Pontosabban felett, mert fölül van a szerkesztés fül.) Ha mókázni akarnék, azt mondanám, tényleg elfáradtál és bizti azért rontottad el. :)) De ez csak vicc, nehogy komolyan vedd!

A másik, a gondolatra válaszolva. Tudod nekem az a bajom Márai-val, hogy számomra valami olyan negatív rezgésűek a könyvei és egyúttal a gondolatai, hogy bár néhánnyal megpróbálkoztam, nem olvasom őt szívesen, mert lehangol. Ez valamiért belőlem eredhet és már gondolkodtam rajta miért van ez. Mert ugyanakkor gyönyörűen ír. Olyan szép magyarsággal. Olyan szerkesztetten. :)
Na szóval, nekem ez a véredényem.
Szeretettel ölellek! :)