2008. január 30. szerda - 13:56 | beküldő: Hankara
Az embernek ki sosem látta még a tüzet, nem elég csak az, hogy elmondják: Éget. Neki akkor is a közelébe kell mennie, meg kell érintenie hullámzó vörös lényét ahhoz, hogy biztosan megtudja: Valóban hólyagos sebet pecsétel kezén. Persze ez még nem bűn, és nem is elítélendő cselekedet, hanem szükségszerű megtapasztalás…
Ezért ha gyermeked vére kiserken a tűtől, ne szidd meg feleslegesen. Tudja már, hogy fájdalmat okoz e játék…
Ha elcsúszik a havon, ne félj, többé nem siet a jeges úton…
S ha megégeti kezét a forró víz, ne sírj, hanem ápold bőrét hűs kenőccsel, s mondd el neki: A többi víz is ilyen forró, mit a tűz fölött neveltek…
Gyakran fájdalmas a tanulás. Hiszen hatalmánál fogva a fájdalom, éppúgy nyomja emlékét lelkedbe, mint az égnek pengéje teszi a tölgyerdő egy fájával. Az erdő tovább él, de sosem fogja feledni a vihar hatalmát…
Az élet szüntelen megtapasztalás…
Ezért ha sebet ejtettél bőrödön vagy fájdalmat égettél szívedbe, azt ne úgy raktározd lelkedben, hogy csak a szenvedésre gondolsz és emészted magad gyengeséged okán, hanem ismerd fel: A legközelebbi találkozásnál már te leszel az erősebb. Hiszen csak az erdő képtelen felkészülni a viharra…
Szóval hidd el, vég nélkül
Tapasztalnod kell, hogy felismerni tudj, tapasztalnod kell, hogy megbecsülni tudj, és tapasztalnod kell, hogy élni tudj!
- Hankara blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1410 olvasás
-
Hozzászólások
Alfajáró!
Ez az idézet is nagyon ott van.
Nekem a tükör törvényére mutat. Hiszen, csak azt vesszük észre másban, és azt tudjuk beazonosítani, ami bennünk is megvan. Milyen nehéz ezt elfogadni, amikor "idegesít valami" a másikban. Mert csupán arról van szó, hogy olyan minőséget találtunk, és projektáltunk a másikra, amit önmagunkban sem tudunk elfogadni. Mert egyébként nem tudnánk megfogalmazni.
Mint ahogy Gini " bagoly kartácsodnak" :-) is írtam, ritkán "találkozunk," amit sajnálok, mert jó lenne egyszerre itt lenni, és adott pillanatban reagálni értékes gondolataitokra.
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.
Gininek!
Drága vagy!
Tudod, a szülők is azt a gyereküket engedik el, aki erősebb. Vedd kitüntetésnek, és éld meg nagyon tudatosan, hogy feladatokat, megtapasztalásokat kapsz. Mert ez azt jelenti, hogy fejlődsz. Egyben azt is jelenti, hogy ott fennt, a Gondviselés figyel téged, és képesnek tart arra, hogy megoldod, elbírod.
Sajnos én pont ellentétes "műszakban" vagyok itt, mint Te, de örülök, hogy elolvastál, örülök, hogy leírtad azt amit megéltél.
Amióta Drága Adminunk láthatóvá tette az olvasottsági mutatót is, mindig elcsodálkozom, hogy több írásnál milyen sok olvasás mellett néhány hozzászólás van csak. Persze, sokan még csak ismerkednek az oldallal, csak olvasgatnak, vagy másik írás hozzászólásban összefoglalva jelenítik meg véleményüket.
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.
Ágica!
Örülök, hogy tetszett. Hiszem, hogy ha nyitott szemmel járunk, és tudatosak, éberek is vagyunk, megtalál minket minden tanítás, amire éppen szükségünk van. Hogy élni tudjon a gyerekünk, nem az a segítség, hogy üvegbúrában tartjuk, és mindent elvégzünk helyette, mert egyszerűen életképtelenné válik. A gyengébb gyereket is fokozatosan feladatokkal kell ellátni, hogy erősödjön, sikerélménye, gyakorlatiassága kialakuljon.
Ismerek olyan férfit, aki 30éves koráig édesanyjával élt, persze mindent a "szájába tett". Sajnos hirtelen meghalt a mama, és a férfi azt sem tudta, milyen számlákat, hol, hogyan kell fizetni. Természetesen nem a tanulást választotta, gyorsan keresett egy "anyapótlékot" egy pár évvel idősebb elvált asszony személyében. Mert mint ahogyan Alfajáró írta, minden megtapasztalás fájdalmas. Tanulni viszont nem kényelmes helyzetekben tudunk általában.
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.
Drága, kedves
Drága, kedves Hankara!
Belemarkoltál a szívembe ezzel az írásoddal, nagyon hálás vagyok érte!
Én, a kos, aki csakis fájdalmas tapasztalások árán tanulom meg a legkisebb dolgot is.
Ezt írtam, ezt járom, ezt élvezem a földi játszóteremen!:-)
Ölellek: Gini
www.aminababa.com
www.flavin7.com/gini99
Hankara igazad van!:))
Flow De eltart egy ideig míg ezt-"mindannyian csodák vagyunk, csak kicsit másként." -megértjük, mert:
"Mindenki csak azt érti meg, amit ÖNmagában is megtalál. "
(Nagy Zoltán)
Alfajárónak!
Igen, nagyon fájdalmas megtapasztalással válhatsz emberismerővé. Bár, nem tudom, hogy lehet-e kategorizálni az egyéni individuumokat. Mert mindannyian csodák vagyunk, csak kicsit másként. Az emberismerethez szükséges megtapasztalás fájdalma sokszor az elvárásainkból fakad. Hiszen nem ők a hibásak, hanem Te, mert rosszul választottál, többet, jobbat, szebbet gondoltál róluk.
- Szerintem! :-)
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.
Jutka!
Drága Jutka!
Jó, hogy látlak! :-) Igen, lehet túl aggódni is. Úgy tartom, hogy az arany középút megtartása harmóniát hoz. Ha valamit túlzásba viszünk, vagy csak éppenhogy módon élünk meg, az mindenképpen a harmónia-felborulásához vezet. Ráadásul az aggódással saját magunkat is romboljuk, miközben annak is negatívumot teremtünk, akiért aggódunk. A Bach virágterápiában a katángkórót ezért nevezzük anyavirágnak is.
Csodaszép napot!
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.
Az Élet tényleg szüntelen megtapasztalás
Flow Még ez ide "Csalódnod kell hogy emberismerő legyél."Na, ez még egy fájdalmas megtapasztalás-nemde?!:)))
Hankarám....
Köszöm irásod Drága....Megfogott utosó mondatod nagyon.......
tapasztalnod kell,hogy felismerni tudj, tapasztalnod kell, hogy megbecsülni tudj és tapasztalni kell,
hogy élni tudj!Szeretettel ölel : ágica
Hankarám!
Én is így látom, csak néha annyira szeretjük a szeretteinket, hogy meg szeretnénk őket óvni!
Szeretettel is lehet ártani , sajnos ! Nem is vagyunk tudatában, annyira aggódunk!
Én is voltam ebben a helyzetben gyerekként. Én már sokkal tudatosabban hagytam a gyerkőcömet, hadd legyenek " élményei ".
Ölellek szeretettel:
Jutka :-)
Katis!
Igazán nagyon szívesen. Örülök, hogy talált, és örülök, hogy ezáltal felismertél valamit önmagadban, és legközelebb kiállod ezt a próbát is, tehát fennt maradsz. :-)
Varázslatosan szép és hálával telt, fénnyel áldott pillanatokat, s hozzá gyermeki szemet, hogy észrevedd, és rácsodálkozhass.
Hankara!
Nekem ez kellett.
Köszönöm szépen!
Ölellek,
Katis
A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.