Elmélkedés...

Az úgy volt,hogy voltam ÉN,és voltál TE.
Sokáig jártam az utam,elestem,felálltam,megint mentem,megint elestem,megint felálltam,és így ment ez sokáig...
A célom még nem láttam,csak az utam...amerre megyek. Úgy éreztem rossz irányba haladok a sok-sok kudarc után,
a sok-sok gödörbe-esés és kimászás után.
De most elgondolkodtam...
Az élet tanít...az élet a legjobb mester...az élet a legszebb szó.
Mikor a gödörbe voltam-úgy éreztem ez rossz...most úgy érzem:a legnagyobb jó hogy beleestem,
és minden egyes gödörnél ugyanúgy éreztem....Most mégis hálatelt szívvel köszönöm a sok gödröt,
a sok kudarcot, amit eddig átéltem,mert ezek nélkül nem tarthatnék ma itt ahol vagyok.

És voltál TE...
Köszönöm hogy végigjártad értem az utad...
Tudom...sokszor nagyon nehéz volt...tudom...érzem.
Sok-sok mindent meg kellett élned hogy végül találkozhassunk...
Hiszem,hogy van sorsunk...
Vágytuk a jót,vágytuk a szépet...
Kerestünk,kutattunk,elbuktunk,felálltunk.
Mennyi,mennyi mindent meg kell élni,míg az ember behúzhatja az evezőt,
és bátran kijelentheti:köszönöm megérkeztem,hazaértem.

MOST VAGYUNK MI...
Ez a legszebb szó,mit most kimondhatok.
És köszönöm hogy eljuthattam idáig.
Már nincs TE meg ÉN...most már MI VAGYUNK!
KÖSZÖNÖM.

Hozzászólások



.

Ezt saját magadtól írtad?Nagyon szép.Pár hónapja írtam én is egy metaforát az úttal.Az élet olyan mint egy út...:)



:)

Jóó.Én is arra törekszem ami a lényege az írásodnak:)

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges