Emlékek, egy előző életből

Engedjétek meg, hogy elindulhasson egy szoba erről a témáról, mert véleményem szerint többen is hordozunk olyan emlékeket, amelyek nem a jelenlegi életünkből származnak. Erre erőteljes bizonyítékokat is kapunk esetleg és próbáljuk elrendezni a fejünkben a helyét. Nemrégiben leírtam novellaszerűen egyet a történetek közül, melyek velem esnek meg. Szeretném, ha találkozhatnánk itt mi, akik némiképp feldolgozhatatlan, vagy tisztulni látszó emlékekkel bírkózunk. Jó lenne ha ti is csatlakoznátok ehhez. Álljon hát itt elsőként az én esetem:

EMLÉKSZEM RÁ, PEDIG SOSEM JÁRTAM OTT...

Amióta az eszemet tudom spirituálisan gondolkodom. Nem tudom van-e köze ennek ahhoz, hogy szigorú vallási neveltetést kaptam, mert egyáltalán nem olyan irányba kezdtem el keresni a magam igazságát, mint amit a szüleim elvártak volna tőlem. Sőőőőt! A mai napig hányják a kereszteket ha meg merek szólalni "hitehagyott" elképzeléseimről. Talán éreztél már olyat Te is, hogy vonz egy ország, egy vallási irányzat, egy viszonylag ismeretlen nép kultúrája, családi elrendezése... bármi, amihez elméletileg sosem volt közöd, mégis beleérzel, érted és szereted. Tudod mi miért történik náluk úgy, ahogy. Talán még egy kicsi "honvágyat" is érzel, oda akarsz menni, tudni akarod miért vonz magához. Hát így voltam én hosszú évekig. Édesapám - tinédzser koromban - hosszú ideig dolgozott a közel-keleten. Irak, Kuwait, Damaszkusz. Amikor hazajött, nem a mesés ajándékokkal varázsolt el, hanem a fényképeivel. Irak nem szép volt..nem-nem..inkább ismerős. Kopott kockaépületek, bazársorok, az ég felé meredő mecsetek, por és homok. Koszos barna gyerekek, akik a szappannal nem tudtak mit kezdeni, ezért szopogatták, a szigorúan eltakart asszonyok, kik néha csak némi hálón keresztül pisloghattak a világra, melybe születtek. A férfiak óriási szabadsággal sétáltak az utcákon, kávéztak a teraszokon, és mindenki cigarettázott. Nem egy dolgos nép - mint tudjuk -, unalmukban is bagóznak. Apa sokat mesélt nekünk róluk, a mecsetekből 5 óránként feljajduló müezinről, akinek hangja betölti a tereket, utcákat, felkígyózik a sivatagig. Az üzletekből áradó fájdalmasan szép arab zenéről, amiből egyszerre tizenöt félét hallasz, mégis olyan, mintha egy lenne csupán. Szinte éreztük a szagokat, ahogy a mindent betöltő sült bárány illatáról beszélt. Az utcákon nyárson forgó (hol volt még akkor itt gyros és társai?...) hústömbökről mesélt, az erős, zaccos feketéről, a menta teáról, melyet tűz forrón isznak 50 fokos hőségben is.
Otthon voltam ott, amikor apámat hallgattam. Olyan volt, mintha rég elfeledett életem emlékeit elevenítette volna fel. Fájt a szívem a honvágytól, hirtelen haza akartam menni. Arab férfinek éreztem magam nő létemre, aki pörgeti ima gyöngyeit és megbékélve a világgal várja, hogy a müezin szólítsa Allahot imádni.

Elmúltam már harminc is, amikor párommal úgy döntöttünk arab országba megyünk nyaralni. Jordániát választottuk. Kiváncsiak voltunk a Vörös-tenger megdöbbentő korallvilágára, Petrára a halott, rózsaszín városra, a holt-tengerben akartunk lebegni az iszappakolás után, és csak úgy, be akartuk szívni az iszlámot, a világot ami úgy vonzotta őt is, mint engem.
Befizettük az utat, elkezdtük bújni az útikönyveket, vásárolgattunk és vártuk az indulást. A repülőtéri terminálban már majd megfulladtam az izgalomtól, dübörgött a szívem, mint a légkalapács. Néhány órás repülés után éjjel 1 órakor kinyilt a gép ajtaja, kiléptem a lépcsőre és megértettem. Mélyeg szívtam az éjszaka meleg levegőjéből, hajamat csavarta a tenger felől fújó sós illatú szél, a ruhámba markolva köszöntött, mint egy régenvárt jóbarátot. Megértettem: hazaérkeztem végre. Kisétáltunk a pirinyó repülőtéri terminálhoz, miközben a szélben hajladozó pálmafák látványát élveztük. Egymásra néztünk, mindkettőnk szeme könnyel telt meg, mosolyogva ölelkeztünk össze. Másnap puritán, az arab stílusjegyeket tökéletesen ötvöző szállodánkból kisétálva, nyakunkba vettük a várost. Ahogy apa mesélt róla, pontosan olyan volt. Amikor először hallottam feljajdulni a müezint, földbe gyökerezett a lábam, felizzott a szívem, a szemem teleszaladt könnyel és mély áhitatott éreztem. Végig hallgattuk, majd a párom hozzám fordulva azt mondta:
- Jó lenne egyet vizipipázni, de van itt ilyen hely? Egyáltalán lehet valahol pipázni vagy mindenki vásárol magának és otthon szívja?
Mire én mutatva az irányt is, spontánul odavetettem:
- Jobbra felmegyünk a falafeles utcáján, majd a mecset mögött, a sarkon lesz a hely... Döbbent csend, egymásra pislogás, majd usgyi!, zihálva ügettünk a falafeles irányába.
Éltemben soha nem jártam abban az országban, főleg nem abban a városban. Nem láttam, hol van falafeles, azt meg végképp nem, hogy a mecset mögötti sarkon működik-e vizipipázó kert.
Ennek jelentőségét mindketten megéreztük, mert levegőt sem kaptunk, mire felértünk a mecsethez. Alig mertünk a mögötte lévő sarokra pillantani...
Igen-igen, ott volt. Sok asztal, körülötte ráérősen pipázgató emberek, akik nem értették miért rohanunk úgy, mint akiket kergetnek, amikor olyan nyugodtan is lehetne élni, ahogyan ők... a testvéreim...



A trendiség nem a módszer tartalma, hanem a használatának

módja és körülményei között lelhető fel. A nyolcvanas években a jóga és a meditáció volt trendi, kilencvenes években a buddhiznus robbant be, a kilencvenes évek közepén a reiki volt trendi, utána a parapszichológia, a pránanádi lett, most meg az utaztatás az. Volt még állati trendi az elsők között az agykontroll, utána divatos lett az NLP, majd az integrálpszichológia és jött az EFT, sőt az instant EFT is itt van már, és a családfeállítás is kopogtat. Divatok jönnek-mennek, a módszerek hatásossága pedig sok mindenen múlik, elsősorban az alanyon.
Az, hogy a 8-9. utaztatás után már nem akaródzik menni és önmagad megfigyelőjévé kezdesz válni, kifejezetten pozitív változás, na végre. Sőt, kedves gandika77, egy csomó okot nem találhtasz meg a saját múltadban, hanem örökség a családtól, és a felmenők históriájában van benne, nem a sajátodban, így utaztatással fel sem lehet tárni. Veri trendi a biorezonancia is, Nelsonnal pl. közvetlenül kérdezhető a tudatalatti is. Sok minden van, az összes módszer korlátozott hatékonysága jó esetben elindít a belső vizsgálat felé. Veled ez megtörténhet. Érdemes sok mindennel megismerkedni és a belül meglelt problémához legjobban alkalmazhatót használni.



Hm

Aki engem utaztat egó miatt nem visz vissza. Lehet trendi, de nézd a másik oldalát. Mert ha valaki divatból megy is vissza, gondolom az összefüggéseket beazonositja. Lehet rájön, mit kell másképp csinálnia.Utolsó előtti utazásom előtt mentem is volna meg nem is. Ego nem akarta, lelkem küzdött. Igen, fájt a lelkem, éreztem is, hogy nem semmi lesz amit látni fogok. De amit mutattak égiek, arra legvadabb álmaimban sem gondoltam volna... Egyébként én úgy tudom, nem kell mondani hová akarsz menni, az égiek aktuális problémádhoz mutatják a multat. Vagyis hol a trendi?
Mert az, hogy elsőn megmutatják, hogy az a lélek, akivel van problémád, az már megélte (általában) azt amit most te. Ez még csak mutatás, a probléma gyökere általában előtte van. Én csak a saját tapasztalatomról tudok beszélni.
De nem hiszem, hogy a terapeuta az én bonyolult történetemet utaztatás nélkül oldaná.
Weblapon le van írva. 8 vagy 9 utazás kapcsolódik hozzá.
De most csak várok, figyelem magam, változok. Nem trendiskedünk ám... :)



Akkor keveseket ismersz.

Bizony trendi, sőt nagyon trendi. Nem is tudom hányan utaztak kíváncsiságból, és hogy az ezokörökben beszámolhassanak élményeikről, s nem azért, hogy megoldjanak olyan helyzeteket, ami ebben az életben nem feloldható.

Az egóduma felejthető, többnyire nem az egó zárkózik el akár az előző életes emlékektől, hiszen az egó dicsekszik ezekkel, olvasd csak ezt a blogot, hanem a lélek zár. Ahogy írtad is, nem az egód, hanem a lelked fájt. Természetesen nagyon sok probléma mindenféle utaztatás nélkül oldható lenne, ha tisztában lennének a terapeuták a tudatszerkezettel, és hogy milyen szintű problémát hol kell oldani.

Nyugodt lehetsz sokan meghalnak a lelkük fájdalmába, hiszen minden krónikus betegség a lélek fájdalma.



Ez nem trendi, nem azért utazik senki vissza.

Én pl majd belehaltam a lelkem fájdalmába. Egóm nem is nagyon akarta, nehogy feloldjam érzést. De aztán lesz ami lesz alapon mentem, mert már mindegy volt, csak túléljem. Olyat láttam, amiről álmodni sem mertem volna...
www.reinkarnacio-elozoeletek.hupont.hu



Értem.

A karmikus utaztatás egyike az ezobiznisz legdivatosabb irányzatának, ami után lehet dicsekedni az előző életes emlékekkel.

Olyannal találkoztál ezos beállítotságod megszerzése közben, hogy az energetikai eszközöket csak morálisan helyesen szabad használni, az energetikai világba csak a morális szabályok betartásával lehet belépni?



Szia Trepaca

Köszönöm! Az agyhártyagyulladásom 4 éves koromban volt. Az hogy vissza vontam az akkori döntésem elűzte ezeket a gondolatokat, a tanárra sem haragudtam utána egy picit ő is kedvesebb volt hozzám, talán igaza volt az utaztatónak hogy más blokk is lehet köztünk és ha ezeket is feloldjuk teljesen megszűnik köztünk az ellentét. Még csak egyszer voltam , majd szeretnék még menni, ugye az első 5 utazásnál az jön elő ami a felszínen van ,aminek fel kell ugrani, 5 után lehet irányítottra menni pl. anyám vagy a pasik. Azt hiszem ,hogy abból is 5 utazás kell. A barátnőm egyik ismerőse ő csak kíváncsiságból ment el neki pl jelen élet ugrott fel az édesapja halála. A barátnőmet az 5 utazás után jelen életbe utaztatták a sok blokk miatt ( ő már viszonylag sokat utazott,de még mindig nem ismer fel senkit jelen életéből) Néha van 1-2 dolog amit nm értek jelen életemben miért van pl. ugye én ezoterikus beállítottságú vagyok a buddhizmus érdekel inkább ,de mégis néha vágyat érzek rá hogy apáca legyek noha a katolikus vallás távol áll tőlem, de pl a vitorlás hajók is igazán vonzanak ( bár ez nem probléma egyáltalán a másik inkább). Gondolom az utazás is olyan ha már nem először mész jobban tudod értelmezni amit láttál, hogy mi miért van..



Szia Milibindi!

Örülök, hogy a gyakrolat nem volt annyira szakszerűtlen, mint amilyennek a beszámolódból kitűnt.

Az agyhártyagyulladás mögötti lelki okokról az alábbiakat írja a Dahlke: A betegség, mint szimbólum című könyve:
95. oldal
"Testi szint: agy (kommunikáció, logisztika), agyhártya (védelem)

Tüneti szint felnőtteknél: elfojtott agresszió; nincs felkészülve a döntésre, hogy tudatosan részt vegyen-e az életért folytatott harcban, vagy leváljon az ősanyáról; átaludja-e az életet, elmegy az élethez való kedve; nincs fekészülve arra, hogy képes legyen kivívni a neki szükséges életteret; merev tartás a központban (nyakszirtmerevedés); a polaritások küzdelme, nincs egyensúly a női (vizes) és a férfi (tüzes) elemek, illetve a sötét (anyai) és a világos (szellemi) erők között.

Feldolgozás: harcolni saját életünkért; megtalálni a középpontot; egyensúly az érzelmek és az intellektus között; szembeszállni életünk "nyomasztó", zavaró területeivel; a legmagasabb szinten harcolni az öntudat és a büszkeség fejlesztéséért; elhagyni az anyai ölet, és egy magasabb szinten megvalósítani vágyainkat.

Feloldás: újjászületés; összecsapás a megtartó (női) és az előremutató (férfi) erők között."

A tanárral folytatott csata biztosítja a lehetőséget számodra, hogy kiállj magadért, megharcolj a saját életedért, azért, amit szeretnél. Magyarán a tanárod szívességet tesz neked, lehetőséget ad arra, hogy az életet válaszd, megharcolj érte és kigyógyulj lelki szinten az agyhártyagyulladásból, az azt okozó lelki problémából, hogy az életellenes hozzáállástól gyakorlati szinten megszabadulj.

Amitől fizikai szinten, a gyakorlatban megszabadultál, amit megoldottál, többé nem okoz gondot energetikai síkon, az előző életekben sem.

Ha harc a lecke, akkor harcolni kell. Megkapjuk a lehetőséget, hogy harcolhassunk.
Sok sikert kívánok!



Szia! Természetesen problémák

Szia!
Természetesen problémák miatt utaztam, ezeket az utazás előtt el kellett mondanom az utaztatónak, pl. az anyámmal való kapcsolatom miért nem szeret engem igazán ( ez elsőre nem ugrott fel), miért lettem depressziós, miért nem jövök ki a férfiakkal ( 27 éves elmúltam már de még pasim nem volt ) , miért szívat a tanár az egyetemen ( erre megkaptam a választ értem is, meg is bocsájtottam neki ott, de az utaztató az azt mondta,hogy ez nem biztos,hogy elég ,mert lehet más életben is volt problémánk egymással pl egy csata mezőn), miért volt agyhártya gyulladásom és ennek következtében miért nem jó a mozgásom, miért vagyok mindig peches. Azóta még jutottak eszembe dolgok. Az utaztató meg is dícsért ,hogy szépen utaztam.



Szia Milibindi!

Minek utaztál? Minek vettél részt a karmikus utaztatáson? Akkor most részt vettél a trendi utaztatáson és sikerült a jelened még rendezetlenebbé tenni? Vagy csak az volt a cél, hogy átlélj egy halálélményt?
Szórakozásból nem szabad utaztatáson részt venni. Az előző életeink megélései azért zároltak, mert nem kell tudni róla. A pránanádis utaztatásnak csak akkor van bármi értelme, ha traumaoldással együtt történik. Akkor most előző életekből vettél jeleneteket, párhuzamokat vontál mai életeddel és most keresed az értelmét, nosztalgiázgatsz? Mire volt ez most jó neked?

Az utaztatásnak fordítva kell felépülnie, csak nagyon nyomós indokkal szabad hozzányúlni az előző életek élményeihez. Legfeljebb, ha egy súlyos probléma okát keresed, aminek az okai ebben az életedben és a családi morfogenetikus mezőben nem találhatók meg.

Magam is részt vettem pránanádis utaztatáson és az utaztatás célja tökéletesen világos volt és a traumaoldás megtörtént. Lezárt kerek, minden a helyén van. Ilyen utaztatásra már csak akkor mentem el, amikor a spontán előző életes emlékeim feldolgozásában már többéves rutinnal rendelkeztem.

Amikor maguktól előjönnek előző életek élményei, eseményei, az teljesen normális. Ez a folyamatot a felettes én irányítja és minden külső beavatkozás nélkül megtörténik. Ezek az emlékek arra valók, hogy tanuljunk belőle és felhasználjuk saját fejlődésünk támogatására, kapcsolataink rendezésére, stb. A pránanádis utaztatáson viszont a tudatalattinban elzárt emlékeket rángatnak elő, amiket a felsőbb én még nem tart időszerűnek, mert önmagunktól képtelenek lennénk szembesülni vele.

Ami veled történt, nekem felelőtlenségnek tűnik. Ez az a fajta utaztatás, amit nem szabad csinálni. Nem vagy felkészülve arra, hogy az előző életeid élményeit feldolgozd. Most még olyan fogalomrendszerben gondolkodsz, ami nem alkalmas arra, hogy feldolgozd a felhozottakat. Például az öngyilkosságod értelmezése tökéletesen hibás. Jó lenne, ha tisztában lennél azzal, hogy az öngyilkosságot soha nem más, hanem magunk miatt követjük el. Az öngyilkossággal azért nehéz szembesülni, mert tisztán szembeszegülés az univerzum mindenkire kötelező etikájával. Amikor az öngyilkosság oka bármi vagy bárki más, az csak a felelősségg hárítása, hiszen az öngyilkosság ütközik az univerzális etikával, tilos megtenni. Ezzel képtelen szembesülni a lélek, hiszen az univerzális etika lelkiismeret formájában mindenkiben ott dolgozik. A karmikus utaztatás nem arra való, hogy igazoljuk önhazugságainkat. Szerintem nem vettétek át, hogy az öngyilkosság előtt milyen érzéseid voltak, kivel kapcsolatban és miért, nem tudod miért lettél öngyilkos.

Azon a tudatossági szinten, ahol most vagy, ebben a gondolatrendszerben, amiben megéled a hétköznapjaid és az előző életes élményeid, tökéletesen alkalmatlan a traumák feldolgozására. Elsősorben ezért nem emlékszel az előző életeidre, tökéletesen felesleges, mert nem tudsz velük mit kezdeni, ahogy most sem tudsz velük mit kezdeni, hogy megkaptad ezeket. Bíznod kéne önmagadban és a felsőbb énedben, hogy akkor és úgy tárja eléd az előző életeid emlékekeit, amikor már felkészült vagy rá. Voltaképp a mindennapi kihívásaid ezt a célt szolgálják. Nem szabad erőszakot tenned magadon, hidd el, nagyon bölcs irányítás alatt áll az életed: Te magad vagy az. Kérlek, hogy legyél türelmes és legyél nyitott, minden pont időben megtörténik.

Foglalkozz a mindennapi ügyeid megoldásával, itt és most, ne kutakodj előző életekben, legfeljebb kérd este, hogyha problémád oka az előző életeidben van, akkor álmodd meg, kerülj tudatába. És kérd azt is, hogy kapj meg minden segítséget a probléma megoldásához.



Kedves Demko! Értem már

Kedves Demko!
Értem már miért ilyen fontos a döntések előző életünkben, nekem azt hogy nam akarok élni vissza kellett vonnom az utazásom során értem most mr miért :) (Tényleg sokszor ilyen érzésem ebben az életemben)
Viki



Sziasztok! Én is megosztom

Sziasztok!
Én is megosztom veletek egy előzőéletem történetét, egy pránanadis utazáson voltam. Nő voltam szőke hajú. Első képem ami felugrott,hogy egy kukorica földön vagyok a szerelmemmel találkozom csókoloztunk . Felismertem az egyik tanárom. Utána következő kép otthon vagyok a nagymamámmal élek ő nevelt fel tudom ,hogy nincs anyukám (az nem derült ki mi történt vele) Ő azegyik legjobb . barátnőm Következő kép iskolába ülök különböző korú és nemű az osztály. 1854 van. A tanár megaláz mert nem tudtam amit kérdezett, pálcával a kezemre ver, amiért visszaszóltam hogy hogy mer velem így beszélni. Ő az a tanárom aki miatt esélyses hogy kirúgnak az egyetemről és elvesztem legnagyobb álmom. Következő kép erdőben vagyokkét férfivel nagyon jól érzem magam ott. Nyúlra vadászunk és eszünk . Na ez sokkolt ugyanis megrögzött vega vagyok. Következő kép nagymama meghal , lelkiiseret furdalásom van az erdő miatt,hogy nem voltam mellette hiszen aznap is rosszul volt ,ezt egy nő mesélte nekem. utána ugrunk az időben 31 éves vagyok boldog érzem,hogy boldog vagyok. Készülök az esküvőmre. Hiába várom a vőlegényem. Egyszercsk jön egy férfi ( mostani apám) elszaladok vele egy kunyhóba a vőlegényem sérült a karjaim közt hal meg ,még holtában is megcsókolom őt. Következő kép fekszem az ágyon otthon még mindig a menyasszonyi ruhában sírok, zokogok. Ekkor átugrottam egy másik életembe de az utaztató "visszaküldött". Eszméletlen vagyok ,majd meghalok. Arzénnal megmérgeztem magam azt láttah hogy a torkomhoz kapok fáj nagyon majd lerogyok az ágyra. Döbbenetes számomra,hogy rákerestem a neten és a nagy dózisnál tényleg nyelőcső fájdalom eszméletvesztés ésvégül halál van, ahogy itt láttam.
Az egész életem egy küzdelem , mindennél 5-szor annyira meg kell küzdenem mint másnak, mindig peches vagyok. Az egyetemi felvételim s nagyon nehezen jött össze, .és most lehet elvesztem :S Szerintetek ezért? A másik kérdésem az akkori szerelmem iránt erős vonzalmat érzek, néha úgy érzem kezdek többet érezni,mint szeretnék, túl nagy a kor külömbség Lehet ez is emiatt van? És van ennek valami konkrét oka,hogy most találkoztunk (ugye ő miatta öltem meg magam), lehet,hogy elvileg most kéne flytatnunk . (De nem lehet úgy érzem több okból kifolyólag is) és a férfiakkal elég nehezen jövök ki gyerekkorom óta az is lehet emiatt? A válaszokat köszönöm!



blokkok feloldasa

Sziasztok!
Engem is rendkivul foglalkoztat ez a tema, s ugy erzem, hogy ram is nagyon ramferne a blokkjaim feloldasa... Lenne egy kerdesem ezzel kapcsolatban. Mi van akkor, ha sikerul feloldanom a blokkokat, amiket teszem fel ebbol a mostani eletembol "nyertem", de a blokkom okozojaval (pl. az apammal) tovabbra is fent "kell" tartsam a kapcsolatot? Aki tortenetesen semmiben sem valtozott az utobbi 20 evben, s ugy erzem, hogy nem is fog... Ha elkezdenek vele ilyen spiritualis dolgokrol beszelni, tiszta hulyenek nezne, es csak kiabalna allandoan ahogy szokott, es csak anyukamnak okoznek ezzel meg tobb gondot... (En mar szerencsere elkoltoztem...)
Vagy annyi az egesz, hogy feloldom a blokkokat, emiatt sokkal jobban erzem magam es nem leszek tiszta ideg, ha beszelni kell vele?
Gini a Te esetedben olvastam a rendkivul megindito tortenetedet az anyukaddal. Elakadt a lelegzetem is! Koszonom szepen en is, hogy ezt leirtad!!! Az utazas utan javult a kapcsolatotok, vagy minden maradt a regiben?

Elore is koszonom, ha valaszoltok!

Puszi Mindenkinek:
Vir@g



Drága Zsu! :-)

Nincsenek véletlenek, a forgatókönyvünkben ott volt, hogy hiába élünk mi a világ - egymástól - végtelenül messzi pontján, találkoznunk kellett.
Az internet egy csoda. Fénysebességgel száguldunk rajta és meghazudtolva teret és időt, azonnal kapcsolatba léphetünk így is...
Nem tudom ki hogy van vele, én imádom.

Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nem volt közös életünk, akár muszlimként is...
Müller Péter írja, hogy lélekcsoportokként is működünk, nem csupán egyedi sorsokat járunk be.
Ki tudja, lehet hogy egy közös csoport célért jöttünk és találkoztunk - újra -.
Ez lehet számunkra az elsüllyedt város, a Lyoness is. A világ másik végén élsz és kiderült, hogy ugyanúgy hatott rád ez a csoda, mint rám. Mindketten érezzük, hogy ez a tudatosság hídja lehet ahhoz, hogy jóléti társadalmat teremtsen végre, igazságos elosztást.
Sokkal több, mint aminek látják azok, akik nem mélyednek el benne.
Szóval ki tudja mikor, kik, miért, és hogyan jönnek együtt dolgozni egy új célért...
Mi találkoztunk hál'Istennek.

Az előző életekben való kutakodás nagyon érdekes élmény, de valóban felkavaró.
Mostanában álmokat kérek, amiben látom ezeket a történeteket.
A napokban arra ébredtem zihálva, hogy álmomban a kislányomat és engem fogva tartanak - elraboltak - a II.Világháborúban. Egy mellényszerűséget húznak ránk és azt teletömik valamiféle robbanóanyagokkal. Szárnyas aknákra emlékeztettek. Arra kényszeritettek, hogy repülőre szálljunk, ejtőernyőt vegyünk a hátunkra és egy bizonyos ponton kiugorva, egy eldugott erdészház-szerű építménybe adjuk át. Mindez Franciaországban, Bretagne-ban.
Ott az erdész kunyhónál szövetkezni próbáltam emberekkel, hogy segítsenek eladni a házamat , kisebb villa volt, és segítsenek Magyarországra (!!) menekülni!
Ezzel a szóval ébredtem - sírva -. Bretagne... A párom kérdezte: - mi történt ott, mit álmodtál? Alig tudtam elmesélni neki, olyan mélyen érintett...
Egy több emléket kapok, csak kérnem kell.
Egy jó indián mondás szerint, a meg nem fejtett álmok, olyanok mint a fel nem bontott levelek...

Horváth Andreát én is nagyon szeretem, minden könyvét megrendeltem annak idején, amikor "felfedeztem" magamnak :-) Akkor még a kis eldugott debreceni kiadónál lehetett rábukkanni :-)
Persze, hogy Te is olvasod Őt... :-))) Meg lennék lepve, ha nem, de tényleg :-)



Hú Gini!

Ismét egy közös pont az életünkben, nekem is volt hasonló élményem Egyiptommal. Az első élményem döbbenetes volt, már az 1. nap remegés volt a gyomromban, nyugtalanság, meghatottság, öröm és folyton sírni akartam. Nem értettem, csak éreztem valamit.....a melegséget a szívemben, ami mint a vulkán robbant ki abban az országban, és a mérhetetlen szeretet, ami elöntötte a lelkemet. Furcsa, nagyon furcsa érzés volt......mintha lebegtem volna, mintha a föld felett jártam volna, és egyre jobban erősödött bennem az érzés: itthon vagyok. És csak lebegtem-lebegtem-szárnyalltam. Éreztem annak a földnek a vonzását, ott dübörgött az agyamban, a szívemben, a lelkemben.
Én oda visszamentem többször is. Csak úgy egyedül. Azután kezdett el érdekelni a reinkarnáció, mindent elolvastam róla, voltam én is "utazáson", és ott tudtam visszamenni abba korba, ahonnan az emlékeim a felszínre törtek. Férfi voltam, fiatal, Sité (nem tudom, jól írom-e a város nevét) városában éltem, láttam a helyszínt, az épületeket, le tudtam írni, hogy néztek ki akkor, lefestettem a saját házamat kívülről-belülről. láttam az embereket, férfiakat, asszonyokat......nem olyanok voltak, mint a mostani arab nép.
Láttam magamat 16 évesen, fiatalon.....aztán 33 évesen, annak a városnak a helytartójaként ültem egy aranyszínű trónon.....és szeretett a nép. Aztán nagyon öregen, a halálos ágyamon láttam magamat. És ott meghaltam.....átéltem a halál érzését, a fájdalmat a mellkasomban, aztán átléptem a lét-köz állapotba, megismertem a szürkeséget, megismertem az utazást.....most már tudom, nincs vége.....mert újraszületünk. A halálos ágyamnál volt egy pap, aki a kezemet fogta, csak mi ketten voltunk. Lelki barátom, tanácsadóm volt ott.....konkrétan emlékszem az arcára. Ezzel az arccal aztán 1 évre rá találkoztam Kuwaitból. Teljesen ledöbbentem.....
Nekem sokáig meghatározó élmény volt ez.....szenvedtem tőle. Vissza akartam menni mindenáron, ott akartam élni, annyira vonzott az ország. Ezért mentem oda vissza többször. De tudod vallom, hogy ezt nagyon nehéz feldolgozni, legalábbis nekem idő kellett. De az életemet teljesen megváltoztatta. Másképp gondolkodom sok mindenen, nagyon sok újat tanultam azóta, és most is tanulok. De most már nem akarok oda visszamenni, mert utána annyira szenvedek. Ha jól tudom, Horváth Andrea írt erről egy könyvet, és ő is azt mondja.....nem jó megtudni, hol voltak eddigi életeink.......mert csak szenvedünk tőlük. Én igazat adtam neki. Most már csak arra a gyönyörű érzésre gondolok, amit ott kaptam, átélhettem.



Jamy,

a többiek történetei talán még izgalmasabbak, ha van időd, olvasd vissza a hozzászólásokat.
Megdöbbentőek...



Nagyon tetszett

Gini a történeted.
Turpika:Ha tisztelnéd magad,másokat is tudnál tisztelni.Sok sikert a változáshoz!:)



Nem vagyok meglepodve hogy

Nem vagyok meglepodve hogy ezen az oldalon a regisztralt felhasznalok 90%-a no!
Csak ti lehettek ilyen ostobak hogy hisztek ilyen kabitasokban :D



Drága La Mancha! - és mindenki :-)

Őrült jó volt olvasni benneteket!!
Most újra foglak olvasni, mert faltam az emlékeidet!
A beszámolód vége... lenyűgöző, mi ez ha nem áldás?
Azt hiszem tovább lépkedek én is ezen az úton, mert felszabadít, helyretesz, utat mutat.
Remek volt.
Alig várom a további írásokat!

Szeretettel ölelek mindenkit!

Életem...
Légy a Titok részese velem
Az első millióm 2 hónap alatt ebből lett...



Sziasztok! Szeretettel

Sziasztok!
Szeretettel üdvözlök mindenkit. Olyan jó ide benézni és ismerős „arcokat” látni újra és újra.

Kedves Evelion!

Én köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, ha ezzel bármit is adhattam neked, vagy bárkinek. Sok sikert kívánok a pránanadiban és az élet egyéb területén.
Többen említették már, hogy aki utazik, nem öncélúan megy vissza, hanem azért hogy az ott tapasztaltakból tanuljon, vagy megoldást kapjon egy problémájára. Látod én szinte akaratom ellenére próbáltam ki, és mégis kaptam valami nagyon értékeset. Pedig nem is azért indultam, de ezek után úgy vélem, hogy sok tanulságos kaland vár rám.
Talán nem véletlen, hogy egy pár éven belül el szeretnék jutni valamelyik pálmalevél könyvtárba. Biztos vagyok benne, hogy ott a helyem, és van könyvem.

Szeretném mindnyájatoknak megköszönni az itt megosztott élményeket főként Gininek Demkónak és heavenangelnek.

Addig is jó éjszakát mindenkinek: la mancha



Itt vagyok újra. Keresem a viszonyítási pontokat, melyek támpont

támpontot, vagy legalábbis alapot szolgáltatnak nekem.... itt. Hátha rátalálhatok!

Álmaimban gyakran álmodom magamat Amerikában. Volt, hogy repülőgépen érkeztem meg, amire emlékeztem is, volt, hogy nem emlékeztem rá, hogy kerültem oda, de mindig ugyanabba a házba. Hangulatos kertes ház, ezt mondjuk filmekből is kialakíthattam magamnak, de azt, hogy teljesen valósan élem életem, a hétköznapok megélései a döntőek, na ez az ami magas. Családom is volt mindig.
Arcokra nem emlékszem, meg személyekre sem, de pl. párommal álmodtam már többszőr, csak az amerikai álmomban nem szoktam rá emlékezni. Mármint, hogy ővele éltem-e ott.

viszont, érdekesség még életemben, hogy annyira vonzódom az orosz nyelvhez, akik oroszul beszélnek, szinte testvéreimnek érzem magam, / ők meg hnek gondolhatnak, mert próbálok velük oroszul beszélgetni, kis megszerzett nyelvtudásommal:) Ami nem sok.... persze, volt aki vevő volt rám, és jót dumáltunk:)

Hiányolom a beszámolókat! Nincs senkinek több élménye, amit megoszthatna velünk?
Borostyán, amit írtál nagyon különleges, és szomorú, hogy nem happy and vége lett, számodra!

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes zamatodat"! A döntés a Te kezedben van! IGENT mondtam magamra. :)



Köszönöm!

Köszönöm a válaszodat,a valóságban kicsit több közünk volt egymáshoz,mint amit leírtam.De az igazsághoz az is hozzá tartózik,hogy Ő már azelején elmondta nekem,hogy Ő nem az én utam,viszont a kiskapukat mindig nyitva hagyta,ami engem félrevezetett.Nem tudtam a nősülési szándékról.:(De nincs bennem harag,csak hatalmas szeretet és tisztelet ami érzek.Kívánom,hogy nagyon boldog legyen .



La mancha...:)))))

Fantasztikus amiket írtál és csak hálásak lehetünk, hogy ilyen bensőséges történetet így közre adtál nekünk:)))))

Prananadizom...utaztam is....utaztatásra is be vagyok avatva...igaz, még csak kezdő szinten...de tudom, nagyon sokat jelentenek az életemben ezek az állomások!!!! Ezek szinte mérföldkövek az Életemben:))))

Köszönöm neked:))))

Borostyán36!

Megdöbbentő amit írsz...ebben az a fájdalmas, hogy te beleélted magadat, miközben lehet csak ennyi közötök volt egymáshoz...erre a 2 hónapi tanításra kellene rájönnöd, miért volt mindez és mit kamatoztathatsz belőle!!! Lehet az elengedést fogod megtanulni!!! Mert akit igazán szeretünk, azt el tudjuk engedni:)))

Bízom benne, lesz még hasonló szép élményed mással, ami persze tartósabb lesz:))))

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)



Fantasztikus amiket írtál

Fantasztikus amiket írtál La mancha és csak hálásak lehetünk, hogy ilyen bensőséges történetet így közre adtál nekünk:)))))

Prananadizom...utaztam is....utaztatásra is be vagyok avatva...igaz, még csak kezdő szinten...de tudom, nagyon sokat jelentenek az életemben ezek az állomások!!!! Ezek szinte mérföldkövek az Életemben:))))

Köszönöm neked:))))

Borostyán36!

Megdöbbentő amit írsz...ebben az a fájdalmas, hogy te beleélted magadat, miközben lehet csak ennyi közötök volt egymáshoz...erre a 2 hónapi tanításra kellene rájönnöd, miért volt mindez és mit kamatoztathatsz belőle!!! Lehet az elengedést fogod megtanulni!!! Mert akit igazán szeretünk, azt el tudjuk engedni:)))

Bízom benne, lesz még hasonló szép élményed mással, ami persze tartósabb lesz:))))

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)



Mese

Mese vagy valóság?Márciusba egy nagy bevásárló áruházba sétáltam a családommal.Egy fiatal ember rámköszönt,aki számomra idegen volt,de még is ismerős.Ez a találkozás még két bevásárlást követően megismétlödött.Majd a netnek köszönhetően,közelebbről is megismertem Őt.Meghívott magához és én szinte ismeretlenül is ,de elmentem hozzá.Meglepetés nem ért,megláttam a házat és azt éreztem,igen,én ezt a házat ismerem.A nagyságát a színét ,minde,ahogy a fiatalember,szemét is nagyon sokszor láttam valamikor.Tehát megismertem Őt és beleszerettem.Két hónapig találkozgattunk és fontos lett nekem Ő.Majd kérésére elváltak utjaink és elválásunk második hónapjában megtudtam megnősült.A történet itt vége ért.És én mégis úgyérzem,hogy Ő az én útam és én az ővé.De elengedem Őt,de az érzés,hogy Ő az életem rész,volt,vagy lesz..egyenlőre még .......titok.



Kedveseim! Végig, végestele-végig olvastam amiket írtatok.

Késztetést éreztem rá, és megmagyarázhatatlanul rejtélyes sok-sok dolog, történés életemben.

Legnagyobb bánatom, hogy : nekem miért nincsenek barátaim? Olyan barát, aki mindennapjainkat megszínezi, akire számíthatok, és ő is rám, természetesen!
Volt idő, amikor a számmisztikát kezdtem tanulmányozni, hogy az a "megfejtés" állt ott: barátokat, kapcsolatokat keresek.

Vonz nagyon az "utazás", és félek is magamtól.... ez ellentmondásos, és mégis így van:) Lennének kérdéseim, de most zaklatottnak érzem magam, és persze fáradtnak, és megyek is pihenni. Korán is keltem, meg nem is nagyon aludhattam, és reggel is ez vár rám:) De áldom, mert legalább van munkám:)

Sajnálom! Bocsáss meg kérlek! Köszönöm! Szeretlek:) Titeket, ti drága lelkek, akik színesebbé teszitek életemet.

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes zamatodat"! A döntés a Te kezedben van! IGENT mondtam magamra. :)



Pránanadis utaztatásom

Amikor utaztatásom után hazaértem, azonnal leültem a gép elé és mindent lejegyeztem. Remélem elég jól át tudom adni az élményt.

Az utaztatás hagyományos relaxációs technikákkal kezdődött: képzeld el, hogy egy olyan helyen vagy, ahol nagyon jól érzed magad és teljesen nyugodt vagy (vízpart, homok, növények) és könnyűnek érzed magad. Most képzeld el, hogy elkezdesz emelkedni, egyre feljebb és feljebb. Már alig látod a tájat, és most eléred a felhőket, amelyek végképp eltakarják előled a lent maradtakat. Itt megállsz. A felhőben nincs semmilyen támpontod. Nem tudod, hogy hol vagy és mikor. Ez csak akkor fog kiderülni, amikor visszaereszkedsz a földre. Most elkezdesz lefelé ereszkedni. Kibukkansz a felhőből, és egyre csak ereszkedsz lejjebb és lejjebb. Figyeld az alattad levő tájat. Megérkeztél. Nézz körül! Mit látsz? Hol vagy? Milyen a táj? Milyenek az emberek?

1. kép
Érkezés

Egy mezőgazdasági vidéken haladok a közeli város felé. Az országút mellet, a földeken rongyokba öltözött parasztok dolgoznak. Nyár van. Egy csat nélküli fekete félcipő, buggyos - hasítékos combú, térd alatt gombolódó nadrág és egy buggyos vállú, könyékig felhajtott ujjú fehér ing van rajtam. Kibontott hosszú hajam a hátam felső harmadáig ér. 30 éves vagyok. Ruházatom, valamint a parasztok ruhája alapján akár Spanyolországban is lehetnék, de az emberek arcformája és hajszíne mégis inkább Franciaországra utal. Öltözékem és érzéseim szerint ugyan nem vagyok gazdag, de nem is szűkölködöm. Nem messziről jövök, amire az is utal, hogy nem vagyok fáradt, valamint az öltözetem.
Valószínűleg valahol a közelben lakom.

2. kép
Gyermekkor 1

Egy korábbi időpont ebben az életben. Az 1500-as évek elején valahol Franciaországban, egy jómódú család gyermekeként élek. Apámra nem emlékszem, kb. 10 éves lehetek, anyám egy 180 cm magas sötétbarna hajú, csinos karcsú asszony. Emlékszem továbbá egy testesebb 170 cm magas, ötven év körüli asszonyra is, aki állandóan egy pártás fejkötőt viselt. Valószínűleg ő a dadám. Házunk egy jobb módú polgári ház, faragott bútorokkal és sok-sok könyvvel a polcokon. Házunk szomszédságában van egy holland, vagy észak német típusú épület, melynek külső falai, betétes szerkezetűek, a fehérre meszelt fal síkjából kilátszanak a beleépített, barnára pácolt gerendák. Valami gazdasági épület lehet, ahol vagy malom, vagy esetleg nyomda működik, bár a pontos rendeltetését nem ismerem. Bent az épületben fából ácsolt szerkezet áll, amelynek függőleges tengelyét két ember forgatja egy vízszintes rúd segítségével. Késő tavasz, vagy nyárelő lehet, és én egy kis térdig érő feszes nadrágban, egy világos, homokszínű, könnyű kis ingecskében, és valami csatos cipőben sétálok az udvaron. Világosbarna hajam, 5-10 cm-rel ér a vállam alá.

3. kép
Gyermekkor 2

Szinte ugyanakkor, mint az előző kép, talán egy-két évvel később, de még mindig gyerekként. Anyám épp visz valahová. Fontos egy hely lehet, mert nagyon puccosan ki vagyok öltöztetve. Macskaköves szűk kis utcákon megyünk, aztán kiérünk valami nagy térre, ami szintén macskakővel van kirakva. A tér túloldalán bemegyünk valami épületbe, ami talán templom, vagy iskola lehet. De inkább iskola, mert a férfi, akivel anyám beszélget, nem pap, hanem inkább amolyan tanító úr kinézetű.

4. kép
Beavatás

25 éves lehetek. Egy sötét helyiségben állok, amiről először nem is tudom, hogy milyen célra szolgál. Előttem furcsa alakú kovácsoltvas dudorok vannak, amelyek leginkább valami gömbölyített hatszögletű csavarfejre emlékeztetnek, és amelyekről először nem is érzékelem, hogy mekkorák. Nem tudom, hogy valóban óriásiak, vagy csak közelről látom őket. Aztán ahogy hátrébb lépek, észreveszem, hogy egy jobbra fölfelé tartó, tényleg kovácsoltvasból készült csigalépcsőn állok, felfelé haladó irányba, valami kör alakú „toronyban”. A toronybelső átmérője mintegy 2-2.5 m. Elindulok fölfelé. Körülbelül egy forduló után egy kétszárnyas vasajtót találok, amelyen először nem is látom a kilincset. De miután meglelem is, csak nehezen nyílik. Belépés után egy kb. 40 m átmérőjű, kör alakú helyiségben, a falon körbe húzódó, függőfolyosón találom magam, amelynek az egyik oldala maga az épület, a másik pedig egy vaskorlát. A függőfolyosó szemközti része homályba vész. A korláton túl kb. két emelet mélységben egy labirintus látható, amely több, innen nem látható, de valami világoskék színű, erős fényforrással van megvilágítva. Ami azonban ahhoz kevés, hogy az egész helyiséget bevilágítsa, mert idefent homály van, és nem látni azt sem, hogy milyen magas az épület belseje.
Bár az is lehet, sőt ez a valószínűbb, hogy a labirintus falaknak van ilyen színük.
Elindulok balra ezen az „erkélyfolyosón”. A túloldalon egy bejáró nyílik egy „normális” helyiségbe, melynek világítása legalább olyan misztikus, mint az előzőé, vagy talán még inkább. Itt piros színnel megvilágítottak a falak és a padlózat egyes részei. Az egyik sötétebb részben egy piros köpenyes, kámzsás alakot veszek észre. Valahonnan előkerül egy másik is, és egy hosszú folyosón vezetnek valahová. Az arcuk nem látható. Ahogy megyünk, időnként hozzánk csapódik egy-egy fekete köpenyes is, akiknek a kámzsája hátra van hajtva, így látható lenne az arcuk is, ha lenne elegendő fény. De az egymástól nagy távolságra, ráadásul fejmagasság felett elhelyezett egy-egy gyertya épp’ hogy csak arra elegendő, hogy ne botoljunk egymásba. Idővel észreveszem, hogy én magam is a „feketékhez” tartozom. Aztán megérkezünk egy aránylag nagy csarnokba, ami nagyságából és formájából ítélve, leginkább egy templomhajóhoz hasonlít, csak annál jóval puritánabb. A helyiség falai és boltívei terméskövekből épültek. Ez is gyertyákkal van megvilágítva, bár jóval erősebben, mint a folyosó. Elöl egy vörös kámzsás alak olvas valamit, egy állványon fekvő nagy, vastag fekete könyvből, és mi vele szemben állunk. Én a tömeg végén állok, ezért látom, hogy mi „feketék” kb. harmincan vagyunk. De rajtunk kívül mások is vannak a helyiségben, tőlünk jobbra, balra és mögöttünk. Ők szintén vörös kámzsások és csak nézői az eseménynek. A felolvasás után hoznak egy serleget, amiből minden „feketének” innia kell egy kortyot. Az ital nagyon keserű és valószínűleg tartalmaz valamiféle tudattágítót, mert nem sokkal azután, hogy kortyoltam belőle, kezd szétfolyni a környezet, majd elveszítem az öntudatomat.

5. kép
Küldetés

Egy városban vagyok, valamikor az esti szürkület idején, és valahová sietek. Nem ott ahol születtem, bár ez még mindig lehet Franciaország, de épp úgy lehet spanyol vagy akár Olaszország is. A házfalak terméskövekből épültek. A ruházatom: fekete térdig érő csizma, szűk fekete nadrág, fekete rövid ujjú mellény, valamilyen ing, sötétszürke, félhosszú utiköpeny, és egy egyszerű fekete kalap. Derekamon egy keskeny pengéjű tőr lóg. Életkorom a harmincon jóval túl van, de még negyvenen innen. Valamilyen feladatot kell végrehajtanom, valami üzenetet kell átadnom.

6. kép
Halál

Fekszem a földön egy helyiségben. Fáj a mellkasom, mert az előbb, harc közben szúrt sebet kaptam. Valakik tőrbe csaltak, és hamis címre hívtak valaki nevében, akihez mennem kellett volna, és itt az alkonyi sötétben, a kivilágítatlan helyiségben orvul megtámadtak. Talán egyedül volt, de akár lehettek többen is. Csöpp elégtételt sem érzek, amiért én is megsebeztem (egyik?) támadómat az arcán és a vállán. Könnyezem és elszorul a torkom, de nem is annyira a fizikai, mint inkább a lelki fájdalom miatt, mert haldoklom.
A halál előtti percekben csökken, és végül megszűnik mindkét fájdalom, és egy határtalan nyugalom vesz rajtam erőt, ahol a fájdalomnak, vagy félelemnek már nincs jelentősége, csak a kíváncsiságnak, hogy mi jön ezután.
A halál érkezésével, egy egyre erősödő fény halványítja el a fizikai világot, és bár tudom, hogy valahogy félig még ott vagyok abban a helyiségben, és fizikai testem valahol ott fekszik alattam 1-2 méterre, ez a valóság fokozatosan olvad át egy másikba, ahol az előzőeknek már vajh’ mi kevés jelentősége van.
Csupa fehérség vesz körül, minden fehér, de ennek ellenére látok, mert a fehéren belül is vannak árnyalatok.
Egyszer csak egy fényfolt jelenik meg előttem és közli, hogy a pszichoszomatikus szívproblémáim, ebből az életből ott maradt és fel nem dolgozott tudatalatti emlékből fakadtak, és ezután többé nem fognak jelentkezni.

Ebben, az utolsó mondatban leírt eseményben az a döbbenetes, hogy az entitás, amely hozzám szólt, nem az akkori énemnek mondta szavait, hanem a mai énemhez szólt téren és időn keresztül, hiszen a szívritmus panaszaim és a szívtájéki – megmagyarázhatatlan, idegi eredetű – szúrások ebben az életben keserítették meg napjaimat.
Az egész utaztatás alatt magamnál voltam, és hallottam a külvilág zajait, amely ugyan nem volt zavaró, mert egy csendes nyugodt környéken levő zárt ablakú szobában voltunk. Amikor befejeztük, úgy gondoltam, hogy egy fél óra alatt történt mindez, de a legnagyobb megdöbbenésemre majdnem négy órát vett igénybe.



Prána nadis utaztatót keresek

Kedves Shally!
Aki keres az talál.
Üdv mindenkinek. Nagyon tetszik az oldal és örülök, hogy rátaláltam.
Talán túlzás lenne azt állítani, hogy utazó lennék, bár szeretek utazni, és hál' Istennek csak Afrikában és Dél-Amerikában nem jártam. Eddig. De oda is el fogok jutni.
Visszatérve a pránanadira, Valamikor, úgy öt éve egy nagyon kedves amerikai ismerősöm hatására, - aki időnként hazajár a pránanadi képzésekre, - beiratkoztam az alapképzésre.
Bár hívő emberként nem tartom elképzelhetetlennek ezeket a dolgokat, zsigereimben azonban mindig berzenkedtem a megmagyarázhatatlan dolgoktól, holott már magam is tapasztaltam, nem egyszer transzcendens élményt. Nem vagyok bigott, annyira nem, hogy konzervatívabb vélemények szerint sokszor a hit mezsgyéjének szélén egy borotvaélen egyensúlyozok, a személyes megtapasztalás végett, és természetesen tudom, hogy ha valamire nem tudjuk a választ, attól az még létezhet.
Nos az ismerősöm kedvéért elvégeztem az alaptanfolyamot, bár különösebben nem voltam meggyőződve az értelméről. Jól lehet azóta sem foglalkozom a pránanadival, nem tagadom a működőképességét, mert tapasztaltam már annyit, hogy kevés dologról merjem azt állítani, hogy nem létezik.
Így kerültem ismeretségbe egy (talán így mondták) hetes fokozatú utaztatóval, aki egy érdekes világot tárt fel előttem.



2 válasz

Szia Roli!

A hátadról írok privit . :)

Deja vu: szerintem egy része előző életbeli, amikor pl felismer az ember egy helyet, tudja hogy már járt itt, pedig a jelenben nem volt.
Ugyanakkor olyan is van, hogy testen kívül felkeretük a helyet korábban, és amikor a jelenben valóban ott vagyunk, akkor már ismerős.

Szerintem is.
Amikor leszülettünk, nagyon jól megterveztük, hogy kiktől, milyen szituban miket fogunk tapasztani, hogy végre sikerüljön tanulni.
Amíg éljük az életünket, az irányelvek meg vannak határozva, de mi döntünk, hogy merre haladunk.
Inkább azt mondanám, hogy egyes pontokat meghatároztunk az életünkben, de azt mi döntjük el, hogy közte milyen úton haladunk. Perszer az egyenes lenne a cél, mégis gyakran körutakat teszünk. :)

Köszönöm, hogy meghallgattatok, elolvastatok. :)
Puszi, Demko :)



Ma van a SZÍV VILÁGNAPJA!!!

Ma van a SZÍV VILÁGNAPJA!!!

Szeresd a SZÍVED, na és persze a többiekét is!!! Úgy az igazi... És főleg szeresd a mostani ÉLETEDET!!!

A többi csak bla-bla és ákom-bákom...

Meghajlok a Bennetek Élő Tudatosság Előtt!!!

Baráti Szeretettel.

zorba

http://www.lyoness.ag/hu/

totzoli129@freemail.hu-ez a saját e-mail címem...ide bátran írhatsz.

Ez már a Jelen, az egymásért tevékenykedők közössége.



Szia Demko :) Most láttam,

Szia Demko :)

Most láttam, hogy Te is válaszoltál. Köszönöm Neked is. Mostmár jobban értem az egészet.

Én azért is szeretnék részt venni egyszer egy utazáson, mert a gerincem nem tökéletes (amúgy szinte észre se lehet venni - csak én fújom fel )
és ebből nagyon nagy ügyet csináltam. (Van egy topikom erről: Gerinc-segítség. Ott le van írva minden.) És úgy gondolom, hogy ez is előző életből hozott dolog lehet nálam és mindennek így kellett lennie, ahogy történt, ez segít szerintem hozzá, hogy belsőleg fejlődjek.
http://www.thesecret.hu/node/2969 A topicomban kb. 3 hozzászólást írtam, ami leírja, hogy mi a "bajom magammal és a gerincemmel". Ha van egy kis időtök megtennétek, hogy elolvasnátok az ott leírt hozzászólásaimat, mert kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok róla.

A másik:

Sokszor mondták anyukámnak, nekem is, hogy én öreg lélek vagyok. Az öreg lelkekről mi a véleményetek?
(20 éves vagyok és teljesen máshogy gondolkozom a legtöbb dologról és mások számomra az értékek, mint a korombelieknek. Ezentúl nem iszok, cigizek, drogozok...stb.)

Kíváncsi vagyok,hogy mit gondoltok ezekről a dolgokról (akár ide írtok, akár privátba)

Roli

Plusz 2 kérdés még :)

- A deja vu-nak köze van az előző életekhez?
- Szerintem az egyén életében vannak olyan események, amiknek meg kell történniük, kvázi előre meg vannak írva. Szerintetek?