thesecret.hu

Aki engem utaztat egó miatt nem visz vissza. Lehet trendi, de nézd a másik oldalát. Mert ha valaki divatból megy is vissza, gondolom az összefüggéseket beazonositja. Lehet rájön, mit kell másképp csinálnia.Utolsó előtti utazásom előtt mentem is volna meg nem is. Ego nem akarta, lelkem küzdött. Igen, fájt a lelkem, éreztem is, hogy nem semmi lesz amit látni fogok. De amit mutattak égiek, arra legvadabb álmaimban sem gondoltam volna... Egyébként én úgy tudom, nem kell mondani hová akarsz menni, az égiek aktuális problémádhoz mutatják a multat. Vagyis hol a trendi?
Mert az, hogy elsőn megmutatják, hogy az a lélek, akivel van problémád, az már megélte (általában) azt amit most te. Ez még csak mutatás, a probléma gyökere általában előtte van. Én csak a saját tapasztalatomról tudok beszélni.
De nem hiszem, hogy a terapeuta az én bonyolult történetemet utaztatás nélkül oldaná.
Weblapon le van írva. 8 vagy 9 utazás kapcsolódik hozzá.
De most csak várok, figyelem magam, változok. Nem trendiskedünk ám... :)

Én pl majd belehaltam a lelkem fájdalmába. Egóm nem is nagyon akarta, nehogy feloldjam érzést. De aztán lesz ami lesz alapon mentem, mert már mindegy volt, csak túléljem. Olyat láttam, amiről álmodni sem mertem volna...
www.reinkarnacio-elozoeletek.hupont.hu

Köszönöm! Az agyhártyagyulladásom 4 éves koromban volt. Az hogy vissza vontam az akkori döntésem elűzte ezeket a gondolatokat, a tanárra sem haragudtam utána egy picit ő is kedvesebb volt hozzám, talán igaza volt az utaztatónak hogy más blokk is lehet köztünk és ha ezeket is feloldjuk teljesen megszűnik köztünk az ellentét. Még csak egyszer voltam , majd szeretnék még menni, ugye az első 5 utazásnál az jön elő ami a felszínen van ,aminek fel kell ugrani, 5 után lehet irányítottra menni pl. anyám vagy a pasik. Azt hiszem ,hogy abból is 5 utazás kell. A barátnőm egyik ismerőse ő csak kíváncsiságból ment el neki pl jelen élet ugrott fel az édesapja halála. A barátnőmet az 5 utazás után jelen életbe utaztatták a sok blokk miatt ( ő már viszonylag sokat utazott,de még mindig nem ismer fel senkit jelen életéből) Néha van 1-2 dolog amit nm értek jelen életemben miért van pl. ugye én ezoterikus beállítottságú vagyok a buddhizmus érdekel inkább ,de mégis néha vágyat érzek rá hogy apáca legyek noha a katolikus vallás távol áll tőlem, de pl a vitorlás hajók is igazán vonzanak ( bár ez nem probléma egyáltalán a másik inkább). Gondolom az utazás is olyan ha már nem először mész jobban tudod értelmezni amit láttál, hogy mi miért van..

Szia!
Természetesen problémák miatt utaztam, ezeket az utazás előtt el kellett mondanom az utaztatónak, pl. az anyámmal való kapcsolatom miért nem szeret engem igazán ( ez elsőre nem ugrott fel), miért lettem depressziós, miért nem jövök ki a férfiakkal ( 27 éves elmúltam már de még pasim nem volt ) , miért szívat a tanár az egyetemen ( erre megkaptam a választ értem is, meg is bocsájtottam neki ott, de az utaztató az azt mondta,hogy ez nem biztos,hogy elég ,mert lehet más életben is volt problémánk egymással pl egy csata mezőn), miért volt agyhártya gyulladásom és ennek következtében miért nem jó a mozgásom, miért vagyok mindig peches. Azóta még jutottak eszembe dolgok. Az utaztató meg is dícsért ,hogy szépen utaztam.

Kedves Demko!
Értem már miért ilyen fontos a döntések előző életünkben, nekem azt hogy nam akarok élni vissza kellett vonnom az utazásom során értem most mr miért :) (Tényleg sokszor ilyen érzésem ebben az életemben)
Viki

Sziasztok!
Engem is rendkivul foglalkoztat ez a tema, s ugy erzem, hogy ram is nagyon ramferne a blokkjaim feloldasa... Lenne egy kerdesem ezzel kapcsolatban. Mi van akkor, ha sikerul feloldanom a blokkokat, amiket teszem fel ebbol a mostani eletembol "nyertem", de a blokkom okozojaval (pl. az apammal) tovabbra is fent "kell" tartsam a kapcsolatot? Aki tortenetesen semmiben sem valtozott az utobbi 20 evben, s ugy erzem, hogy nem is fog... Ha elkezdenek vele ilyen spiritualis dolgokrol beszelni, tiszta hulyenek nezne, es csak kiabalna allandoan ahogy szokott, es csak anyukamnak okoznek ezzel meg tobb gondot... (En mar szerencsere elkoltoztem...)
Vagy annyi az egesz, hogy feloldom a blokkokat, emiatt sokkal jobban erzem magam es nem leszek tiszta ideg, ha beszelni kell vele?
Gini a Te esetedben olvastam a rendkivul megindito tortenetedet az anyukaddal. Elakadt a lelegzetem is! Koszonom szepen en is, hogy ezt leirtad!!! Az utazas utan javult a kapcsolatotok, vagy minden maradt a regiben?

Elore is koszonom, ha valaszoltok!

Puszi Mindenkinek:
Vir@g

Ismét egy közös pont az életünkben, nekem is volt hasonló élményem Egyiptommal. Az első élményem döbbenetes volt, már az 1. nap remegés volt a gyomromban, nyugtalanság, meghatottság, öröm és folyton sírni akartam. Nem értettem, csak éreztem valamit.....a melegséget a szívemben, ami mint a vulkán robbant ki abban az országban, és a mérhetetlen szeretet, ami elöntötte a lelkemet. Furcsa, nagyon furcsa érzés volt......mintha lebegtem volna, mintha a föld felett jártam volna, és egyre jobban erősödött bennem az érzés: itthon vagyok. És csak lebegtem-lebegtem-szárnyalltam. Éreztem annak a földnek a vonzását, ott dübörgött az agyamban, a szívemben, a lelkemben.
Én oda visszamentem többször is. Csak úgy egyedül. Azután kezdett el érdekelni a reinkarnáció, mindent elolvastam róla, voltam én is "utazáson", és ott tudtam visszamenni abba korba, ahonnan az emlékeim a felszínre törtek. Férfi voltam, fiatal, Sité (nem tudom, jól írom-e a város nevét) városában éltem, láttam a helyszínt, az épületeket, le tudtam írni, hogy néztek ki akkor, lefestettem a saját házamat kívülről-belülről. láttam az embereket, férfiakat, asszonyokat......nem olyanok voltak, mint a mostani arab nép.
Láttam magamat 16 évesen, fiatalon.....aztán 33 évesen, annak a városnak a helytartójaként ültem egy aranyszínű trónon.....és szeretett a nép. Aztán nagyon öregen, a halálos ágyamon láttam magamat. És ott meghaltam.....átéltem a halál érzését, a fájdalmat a mellkasomban, aztán átléptem a lét-köz állapotba, megismertem a szürkeséget, megismertem az utazást.....most már tudom, nincs vége.....mert újraszületünk. A halálos ágyamnál volt egy pap, aki a kezemet fogta, csak mi ketten voltunk. Lelki barátom, tanácsadóm volt ott.....konkrétan emlékszem az arcára. Ezzel az arccal aztán 1 évre rá találkoztam Kuwaitból. Teljesen ledöbbentem.....
Nekem sokáig meghatározó élmény volt ez.....szenvedtem tőle. Vissza akartam menni mindenáron, ott akartam élni, annyira vonzott az ország. Ezért mentem oda vissza többször. De tudod vallom, hogy ezt nagyon nehéz feldolgozni, legalábbis nekem idő kellett. De az életemet teljesen megváltoztatta. Másképp gondolkodom sok mindenen, nagyon sok újat tanultam azóta, és most is tanulok. De most már nem akarok oda visszamenni, mert utána annyira szenvedek. Ha jól tudom, Horváth Andrea írt erről egy könyvet, és ő is azt mondja.....nem jó megtudni, hol voltak eddigi életeink.......mert csak szenvedünk tőlük. Én igazat adtam neki. Most már csak arra a gyönyörű érzésre gondolok, amit ott kaptam, átélhettem.

Gini a történeted.
Turpika:Ha tisztelnéd magad,másokat is tudnál tisztelni.Sok sikert a változáshoz!:)

Amikor gubancos az élete bárkinek, keresi a kiutat, ez természetes vágy! Néha mégis falakba ütközés van, vagy folyton hasonló és hasonló helyzetek állnak útba...no ilyenkor érdemes megutaztatni!!! Félni nem kell tőle, a félelem azért van, mert ismeretlen számotokra az utazás. Az utazó és az utaztató is ilyenkor védelemben van, erre vannak a képzések és a beavatások. Szóval védelemben van, mert amikor elkezd utazni valaki, akkor csak annyit kap a múltjából emlékképeket, amiket fel is tud dolgozni!!! Ezt hidd el nekem kérlek és ha úgy alakul, bátran és bizalomal kérjél segítséget, ha találsz számodra megfelelő segítőt!!!

Szurkolok és ölellek:)))

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)

Őrült jó volt olvasni benneteket!!
Most újra foglak olvasni, mert faltam az emlékeidet!
A beszámolód vége... lenyűgöző, mi ez ha nem áldás?
Azt hiszem tovább lépkedek én is ezen az úton, mert felszabadít, helyretesz, utat mutat.
Remek volt.
Alig várom a további írásokat!

Szeretettel ölelek mindenkit!

Életem...
Légy a Titok részese velem
Az első millióm 2 hónap alatt ebből lett...

támpontot, vagy legalábbis alapot szolgáltatnak nekem.... itt. Hátha rátalálhatok!

Álmaimban gyakran álmodom magamat Amerikában. Volt, hogy repülőgépen érkeztem meg, amire emlékeztem is, volt, hogy nem emlékeztem rá, hogy kerültem oda, de mindig ugyanabba a házba. Hangulatos kertes ház, ezt mondjuk filmekből is kialakíthattam magamnak, de azt, hogy teljesen valósan élem életem, a hétköznapok megélései a döntőek, na ez az ami magas. Családom is volt mindig.
Arcokra nem emlékszem, meg személyekre sem, de pl. párommal álmodtam már többszőr, csak az amerikai álmomban nem szoktam rá emlékezni. Mármint, hogy ővele éltem-e ott.

viszont, érdekesség még életemben, hogy annyira vonzódom az orosz nyelvhez, akik oroszul beszélnek, szinte testvéreimnek érzem magam, / ők meg hnek gondolhatnak, mert próbálok velük oroszul beszélgetni, kis megszerzett nyelvtudásommal:) Ami nem sok.... persze, volt aki vevő volt rám, és jót dumáltunk:)

Hiányolom a beszámolókat! Nincs senkinek több élménye, amit megoszthatna velünk?
Borostyán, amit írtál nagyon különleges, és szomorú, hogy nem happy and vége lett, számodra!

Ne hagyd magad legyőzni! Emelkedj sorsod fölé, mert az élet kegyetlensége csupán megfelelő alkalmat jelenti a számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes zamatodat"! A döntés a Te kezedben van! IGENT mondtam magamra. :)

Fantasztikus amiket írtál és csak hálásak lehetünk, hogy ilyen bensőséges történetet így közre adtál nekünk:)))))

Prananadizom...utaztam is....utaztatásra is be vagyok avatva...igaz, még csak kezdő szinten...de tudom, nagyon sokat jelentenek az életemben ezek az állomások!!!! Ezek szinte mérföldkövek az Életemben:))))

Köszönöm neked:))))

Borostyán36!

Megdöbbentő amit írsz...ebben az a fájdalmas, hogy te beleélted magadat, miközben lehet csak ennyi közötök volt egymáshoz...erre a 2 hónapi tanításra kellene rájönnöd, miért volt mindez és mit kamatoztathatsz belőle!!! Lehet az elengedést fogod megtanulni!!! Mert akit igazán szeretünk, azt el tudjuk engedni:)))

Bízom benne, lesz még hasonló szép élményed mással, ami persze tartósabb lesz:))))

"Sok ember azért nem lesz soha sikeres, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, ők éppen a hátsó kertben négylevelű lóherét keresnek:)))" /Walter Chrysler/
Evelyn:)

Mese vagy valóság?Márciusba egy nagy bevásárló áruházba sétáltam a családommal.Egy fiatal ember rámköszönt,aki számomra idegen volt,de még is ismerős.Ez a találkozás még két bevásárlást követően megismétlödött.Majd a netnek köszönhetően,közelebbről is megismertem Őt.Meghívott magához és én szinte ismeretlenül is ,de elmentem hozzá.Meglepetés nem ért,megláttam a házat és azt éreztem,igen,én ezt a házat ismerem.A nagyságát a színét ,minde,ahogy a fiatalember,szemét is nagyon sokszor láttam valamikor.Tehát megismertem Őt és beleszerettem.Két hónapig találkozgattunk és fontos lett nekem Ő.Majd kérésére elváltak utjaink és elválásunk második hónapjában megtudtam megnősült.A történet itt vége ért.És én mégis úgyérzem,hogy Ő az én útam és én az ővé.De elengedem Őt,de az érzés,hogy Ő az életem rész,volt,vagy lesz..egyenlőre még .......titok.

Amikor utaztatásom után hazaértem, azonnal leültem a gép elé és mindent lejegyeztem. Remélem elég jól át tudom adni az élményt.

Az utaztatás hagyományos relaxációs technikákkal kezdődött: képzeld el, hogy egy olyan helyen vagy, ahol nagyon jól érzed magad és teljesen nyugodt vagy (vízpart, homok, növények) és könnyűnek érzed magad. Most képzeld el, hogy elkezdesz emelkedni, egyre feljebb és feljebb. Már alig látod a tájat, és most eléred a felhőket, amelyek végképp eltakarják előled a lent maradtakat. Itt megállsz. A felhőben nincs semmilyen támpontod. Nem tudod, hogy hol vagy és mikor. Ez csak akkor fog kiderülni, amikor visszaereszkedsz a földre. Most elkezdesz lefelé ereszkedni. Kibukkansz a felhőből, és egyre csak ereszkedsz lejjebb és lejjebb. Figyeld az alattad levő tájat. Megérkeztél. Nézz körül! Mit látsz? Hol vagy? Milyen a táj? Milyenek az emberek?

1. kép
Érkezés

Egy mezőgazdasági vidéken haladok a közeli város felé. Az országút mellet, a földeken rongyokba öltözött parasztok dolgoznak. Nyár van. Egy csat nélküli fekete félcipő, buggyos - hasítékos combú, térd alatt gombolódó nadrág és egy buggyos vállú, könyékig felhajtott ujjú fehér ing van rajtam. Kibontott hosszú hajam a hátam felső harmadáig ér. 30 éves vagyok. Ruházatom, valamint a parasztok ruhája alapján akár Spanyolországban is lehetnék, de az emberek arcformája és hajszíne mégis inkább Franciaországra utal. Öltözékem és érzéseim szerint ugyan nem vagyok gazdag, de nem is szűkölködöm. Nem messziről jövök, amire az is utal, hogy nem vagyok fáradt, valamint az öltözetem.
Valószínűleg valahol a közelben lakom.

2. kép
Gyermekkor 1

Egy korábbi időpont ebben az életben. Az 1500-as évek elején valahol Franciaországban, egy jómódú család gyermekeként élek. Apámra nem emlékszem, kb. 10 éves lehetek, anyám egy 180 cm magas sötétbarna hajú, csinos karcsú asszony. Emlékszem továbbá egy testesebb 170 cm magas, ötven év körüli asszonyra is, aki állandóan egy pártás fejkötőt viselt. Valószínűleg ő a dadám. Házunk egy jobb módú polgári ház, faragott bútorokkal és sok-sok könyvvel a polcokon. Házunk szomszédságában van egy holland, vagy észak német típusú épület, melynek külső falai, betétes szerkezetűek, a fehérre meszelt fal síkjából kilátszanak a beleépített, barnára pácolt gerendák. Valami gazdasági épület lehet, ahol vagy malom, vagy esetleg nyomda működik, bár a pontos rendeltetését nem ismerem. Bent az épületben fából ácsolt szerkezet áll, amelynek függőleges tengelyét két ember forgatja egy vízszintes rúd segítségével. Késő tavasz, vagy nyárelő lehet, és én egy kis térdig érő feszes nadrágban, egy világos, homokszínű, könnyű kis ingecskében, és valami csatos cipőben sétálok az udvaron. Világosbarna hajam, 5-10 cm-rel ér a vállam alá.

3. kép
Gyermekkor 2

Szinte ugyanakkor, mint az előző kép, talán egy-két évvel később, de még mindig gyerekként. Anyám épp visz valahová. Fontos egy hely lehet, mert nagyon puccosan ki vagyok öltöztetve. Macskaköves szűk kis utcákon megyünk, aztán kiérünk valami nagy térre, ami szintén macskakővel van kirakva. A tér túloldalán bemegyünk valami épületbe, ami talán templom, vagy iskola lehet. De inkább iskola, mert a férfi, akivel anyám beszélget, nem pap, hanem inkább amolyan tanító úr kinézetű.

4. kép
Beavatás

25 éves lehetek. Egy sötét helyiségben állok, amiről először nem is tudom, hogy milyen célra szolgál. Előttem furcsa alakú kovácsoltvas dudorok vannak, amelyek leginkább valami gömbölyített hatszögletű csavarfejre emlékeztetnek, és amelyekről először nem is érzékelem, hogy mekkorák. Nem tudom, hogy valóban óriásiak, vagy csak közelről látom őket. Aztán ahogy hátrébb lépek, észreveszem, hogy egy jobbra fölfelé tartó, tényleg kovácsoltvasból készült csigalépcsőn állok, felfelé haladó irányba, valami kör alakú „toronyban”. A toronybelső átmérője mintegy 2-2.5 m. Elindulok fölfelé. Körülbelül egy forduló után egy kétszárnyas vasajtót találok, amelyen először nem is látom a kilincset. De miután meglelem is, csak nehezen nyílik. Belépés után egy kb. 40 m átmérőjű, kör alakú helyiségben, a falon körbe húzódó, függőfolyosón találom magam, amelynek az egyik oldala maga az épület, a másik pedig egy vaskorlát. A függőfolyosó szemközti része homályba vész. A korláton túl kb. két emelet mélységben egy labirintus látható, amely több, innen nem látható, de valami világoskék színű, erős fényforrással van megvilágítva. Ami azonban ahhoz kevés, hogy az egész helyiséget bevilágítsa, mert idefent homály van, és nem látni azt sem, hogy milyen magas az épület belseje.
Bár az is lehet, sőt ez a valószínűbb, hogy a labirintus falaknak van ilyen színük.
Elindulok balra ezen az „erkélyfolyosón”. A túloldalon egy bejáró nyílik egy „normális” helyiségbe, melynek világítása legalább olyan misztikus, mint az előzőé, vagy talán még inkább. Itt piros színnel megvilágítottak a falak és a padlózat egyes részei. Az egyik sötétebb részben egy piros köpenyes, kámzsás alakot veszek észre. Valahonnan előkerül egy másik is, és egy hosszú folyosón vezetnek valahová. Az arcuk nem látható. Ahogy megyünk, időnként hozzánk csapódik egy-egy fekete köpenyes is, akiknek a kámzsája hátra van hajtva, így látható lenne az arcuk is, ha lenne elegendő fény. De az egymástól nagy távolságra, ráadásul fejmagasság felett elhelyezett egy-egy gyertya épp’ hogy csak arra elegendő, hogy ne botoljunk egymásba. Idővel észreveszem, hogy én magam is a „feketékhez” tartozom. Aztán megérkezünk egy aránylag nagy csarnokba, ami nagyságából és formájából ítélve, leginkább egy templomhajóhoz hasonlít, csak annál jóval puritánabb. A helyiség falai és boltívei terméskövekből épültek. Ez is gyertyákkal van megvilágítva, bár jóval erősebben, mint a folyosó. Elöl egy vörös kámzsás alak olvas valamit, egy állványon fekvő nagy, vastag fekete könyvből, és mi vele szemben állunk. Én a tömeg végén állok, ezért látom, hogy mi „feketék” kb. harmincan vagyunk. De rajtunk kívül mások is vannak a helyiségben, tőlünk jobbra, balra és mögöttünk. Ők szintén vörös kámzsások és csak nézői az eseménynek. A felolvasás után hoznak egy serleget, amiből minden „feketének” innia kell egy kortyot. Az ital nagyon keserű és valószínűleg tartalmaz valamiféle tudattágítót, mert nem sokkal azután, hogy kortyoltam belőle, kezd szétfolyni a környezet, majd elveszítem az öntudatomat.

5. kép
Küldetés

Egy városban vagyok, valamikor az esti szürkület idején, és valahová sietek. Nem ott ahol születtem, bár ez még mindig lehet Franciaország, de épp úgy lehet spanyol vagy akár Olaszország is. A házfalak terméskövekből épültek. A ruházatom: fekete térdig érő csizma, szűk fekete nadrág, fekete rövid ujjú mellény, valamilyen ing, sötétszürke, félhosszú utiköpeny, és egy egyszerű fekete kalap. Derekamon egy keskeny pengéjű tőr lóg. Életkorom a harmincon jóval túl van, de még negyvenen innen. Valamilyen feladatot kell végrehajtanom, valami üzenetet kell átadnom.

6. kép
Halál

Fekszem a földön egy helyiségben. Fáj a mellkasom, mert az előbb, harc közben szúrt sebet kaptam. Valakik tőrbe csaltak, és hamis címre hívtak valaki nevében, akihez mennem kellett volna, és itt az alkonyi sötétben, a kivilágítatlan helyiségben orvul megtámadtak. Talán egyedül volt, de akár lehettek többen is. Csöpp elégtételt sem érzek, amiért én is megsebeztem (egyik?) támadómat az arcán és a vállán. Könnyezem és elszorul a torkom, de nem is annyira a fizikai, mint inkább a lelki fájdalom miatt, mert haldoklom.
A halál előtti percekben csökken, és végül megszűnik mindkét fájdalom, és egy határtalan nyugalom vesz rajtam erőt, ahol a fájdalomnak, vagy félelemnek már nincs jelentősége, csak a kíváncsiságnak, hogy mi jön ezután.
A halál érkezésével, egy egyre erősödő fény halványítja el a fizikai világot, és bár tudom, hogy valahogy félig még ott vagyok abban a helyiségben, és fizikai testem valahol ott fekszik alattam 1-2 méterre, ez a valóság fokozatosan olvad át egy másikba, ahol az előzőeknek már vajh’ mi kevés jelentősége van.
Csupa fehérség vesz körül, minden fehér, de ennek ellenére látok, mert a fehéren belül is vannak árnyalatok.
Egyszer csak egy fényfolt jelenik meg előttem és közli, hogy a pszichoszomatikus szívproblémáim, ebből az életből ott maradt és fel nem dolgozott tudatalatti emlékből fakadtak, és ezután többé nem fognak jelentkezni.

Ebben, az utolsó mondatban leírt eseményben az a döbbenetes, hogy az entitás, amely hozzám szólt, nem az akkori énemnek mondta szavait, hanem a mai énemhez szólt téren és időn keresztül, hiszen a szívritmus panaszaim és a szívtájéki – megmagyarázhatatlan, idegi eredetű – szúrások ebben az életben keserítették meg napjaimat.
Az egész utaztatás alatt magamnál voltam, és hallottam a külvilág zajait, amely ugyan nem volt zavaró, mert egy csendes nyugodt környéken levő zárt ablakú szobában voltunk. Amikor befejeztük, úgy gondoltam, hogy egy fél óra alatt történt mindez, de a legnagyobb megdöbbenésemre majdnem négy órát vett igénybe.

Szia Roli!

A hátadról írok privit . :)

Deja vu: szerintem egy része előző életbeli, amikor pl felismer az ember egy helyet, tudja hogy már járt itt, pedig a jelenben nem volt.
Ugyanakkor olyan is van, hogy testen kívül felkeretük a helyet korábban, és amikor a jelenben valóban ott vagyunk, akkor már ismerős.

Szerintem is.
Amikor leszülettünk, nagyon jól megterveztük, hogy kiktől, milyen szituban miket fogunk tapasztani, hogy végre sikerüljön tanulni.
Amíg éljük az életünket, az irányelvek meg vannak határozva, de mi döntünk, hogy merre haladunk.
Inkább azt mondanám, hogy egyes pontokat meghatároztunk az életünkben, de azt mi döntjük el, hogy közte milyen úton haladunk. Perszer az egyenes lenne a cél, mégis gyakran körutakat teszünk. :)

Köszönöm, hogy meghallgattatok, elolvastatok. :)
Puszi, Demko :)

Szia Demko :)

Most láttam, hogy Te is válaszoltál. Köszönöm Neked is. Mostmár jobban értem az egészet.

Én azért is szeretnék részt venni egyszer egy utazáson, mert a gerincem nem tökéletes (amúgy szinte észre se lehet venni - csak én fújom fel )
és ebből nagyon nagy ügyet csináltam. (Van egy topikom erről: Gerinc-segítség. Ott le van írva minden.) És úgy gondolom, hogy ez is előző életből hozott dolog lehet nálam és mindennek így kellett lennie, ahogy történt, ez segít szerintem hozzá, hogy belsőleg fejlődjek.
http://www.thesecret.hu/node/2969 A topicomban kb. 3 hozzászólást írtam, ami leírja, hogy mi a "bajom magammal és a gerincemmel". Ha van egy kis időtök megtennétek, hogy elolvasnátok az ott leírt hozzászólásaimat, mert kíváncsi lennék, hogy mit gondoltok róla.

A másik:

Sokszor mondták anyukámnak, nekem is, hogy én öreg lélek vagyok. Az öreg lelkekről mi a véleményetek?
(20 éves vagyok és teljesen máshogy gondolkozom a legtöbb dologról és mások számomra az értékek, mint a korombelieknek. Ezentúl nem iszok, cigizek, drogozok...stb.)

Kíváncsi vagyok,hogy mit gondoltok ezekről a dolgokról (akár ide írtok, akár privátba)

Roli

Plusz 2 kérdés még :)

- A deja vu-nak köze van az előző életekhez?
- Szerintem az egyén életében vannak olyan események, amiknek meg kell történniük, kvázi előre meg vannak írva. Szerintetek?

Van olyan mélymeditáció, melyen belepillanthatsz életeidbe, az olyan, mint egy film, melyet a moziban nézel. Hogy elhiszed-e, az tőled függ. De szerintem semmi olyat nem tud elképzelni az ember, ami a világban ne létezne, mert akkor honnan a gondolat?
De van mélyhipnózis, amikor nem "csak" látod, hanem átéled az egészet. Ez nem mindig nagy élmény. Néha fájdalmas. Onnantól kezdve, hogy megéled, sokkal hitelesebb. Ezek után nem voltak kétségeim.
A lélek nem hal meg, csak testet cserél. Bár lelkek is osztódhatnak.
Rengeteg bolygó van még, ahova születhetünk.
Igen, elég sok életemet felkutattam már, leginkább emberi kapcsolataimat értettem meg belőle. Van olyan ember pl az életembe, akit megmagyarázhatatlan okból nem szeretek. Aztán megtudtam, hogy több életembe már bántott. Ösztönösen érzi ezt az ember.
Sok életemben voltam gyógyító és varázsló, most is ez a szakmám, kicsi koromban látták már, hogy ehhez van tehetségem. Ezt hoztam.
Igen, van aki ennyire be tudja azonosítani, vannak könyvek a témában. Én nem erre mentem rá, mert nem annyira érdekelt.
Lehet jövendő életbe is belenézni, mivel nincs jövendő élet, hanem párhúzamos létsíkok vannak. Ez a döntéseid alapján változhat.
Én tudom, hogy van reinkarnáció, saját tapasztalatból. :)

Hitem hegyeket mozgat, és csodákat teremt!

Szia Viki!

:)

Puszi, Demko :)

Szia Roli!

Amit még mondanék…

2., Nem csak emberként lehet újra leszületni.
Olyan létformában születünk le, amit "választunk", és azt választjuk, ami a legjobban megfelel ahhoz, hogy meg tudjuk tanulni a leckéket.
Például az állat-életek nagyon egyszerűnek tűnnek, mégis tömények, egy-az-egyben adottak a viselkedési formák, stb.

Az, hogy most emberként élünk, az egy lehetőség, hogy fejlődjünk. Ez az egyedüli létforma, amiben valódi, tudatos fejlődésre lehetőség van.
A többiben a megtapasztaláson keresztül lehet fejlődni.

7., ez érdekes kérdés. ha valaki hiszi, akkor annak egyértelmű, hogy Igen, van reinkarnáció.
Aztán aki nem hisz, az inkább csak kíváncsi, és motoszkál az érzés, ami ellentmond a racionalitásnak.
Én hiszek, de valójában a régi beidegződések néha előjönnek, és felteszem uezt a kérdést.

Én mindig nyugszom meg, amikor végignézem, hogy az én életemben mi változott meg, és mi múlt el az utazás miatt, illetve ismerőseimnél megnézve uezt, arra kell rájönöm, hogy tényleg van utazás, reinkarnáció.

Ilyen igazolásokat akkor kapunk, ha vki nem csak kíváncsiságból utazik, mert annak nincs olyan eredménye. Hanem ha valódi ok miatt utazik (betegség, megoldatlan probléma, párkapcsolati probléma...), rendbe rakja az előző életeket, ami hatással van a mostanira, és eredményként megoldódik a probléma.

8., Akiken még sok blokk van (=sok megoldandó feladat), azok maguktól nem emlékeznek a korábbi életeikre, azok mégis „vannak”.

Például XY korábbi életedben leszületés előtt kiválasztottál néhányat a megoldandó feladatok közül, amit meg akarsz az XY életed alatt oldani. Ehhez ki lett (általad) választva az ország, város, .., szülők, anyagi helyzet, tesmagasság, nem, stb.
Leszülettél, elkezdtél élni.
Mígy élted az XY életedet, valójában uaz a "szellemi lény" voltál, mint korábban, csak "becsomagolva" egy létformába.
pl ha XY életed során hoztál egy döntést:pl szegénységi fogadalmat tettél (ez egy időben szokás volt, csakúgy mint a szüzességi fogadalom-apácák-, örökké szeretni foglak című fogadalmak-szerelmesek-,...)
ezt általában nem úgy hoztad meg, hogy "jelen életem végéig...", hanem úgy hogy "örökké/soha többé..."
véget ért az XY életed.

Szellemi lényként újra kiválasztasz néhányat a megoldandó feladatok közül (lehet, hogy már XY-ban sem tudtad megoldani, de újra nekiugrasz)
kiválsztod az helyet, a módot, a szüőket, a testedet,... mint korábban
leszületsz , elkezded élni az AB életedet.

újra uaz a szellemi lény maradtál, csak most AB csomagolásban.
Ami összeköt az XY életeddel az pl az ott hozott döntésed.
hiszen te ott azt fogadtad meg (pl), hogy "örökké szegény/szűz... leszel”.
ezzel szemben az AB életben már nem divat szegénységi/szüzességi elvek szerint élni, nem ezt szeretnéd, mégsem sikerül meggazdagodni, jó párkapcsolatot kialakítani, stb.

Hát kb ez a kapcsolat az előző életeinkkel.
Pl ebben segít az utazás, hogy ha rájön az ember, hogy "ja igen, én ott ezt a döntést hoztam, de már nem így gondolom, akkor mint szellemi lény, ezt vissza is tudom vonni!"

Puszi, Demko :)

Én jártam reinkarnációs terápiára, amely egy mélyhipnózis, és újra átéled az előző életeid. Nagyon nagy élmény, de nem mindig pozitív.
Igen, az emberek születhetnem másik bolygón is újjá, a föld egy nehéz lecke... :) Azt nem tudom, hogy csak emberként-e, mert erről sokfélét olvastam és személyes tapasztalatom nincs. Igen, változik a lelkek száma, még soha nem volt lent ennyi lélek a földön.
Igen, akik itt ragadtak, még nem születtek újjá. Sok ilyen van.
Ha Te visszaszülettél, akkor nem tudnak megidézni az szellemidézésen. Bár az ember lelke néha kóborol, még akkor is, ha testben él. Pl álmában.
Valóban, az előző életek nem régebben történtek, mivel idő csak itt nálunk a földön van. Párhúzamos létsíkok vannak, épp ezért a döntéseid nem csak a jövődet, hanem a múltadat is befolyásolják. Tudom, ez kicsit riasztónak hangzik, én nem értettem először. :)
Az utolsó kérdésed... Tehetségeket biztosan hoztál magaddal. Ha elkezdesz a témáról olvasni, érdeklődni, biztosan jönnek elő emlékeid, vagy már jöttek is, csak nem gondoltad, hogy ez az.

Én sokmindent átéltem reinkarnációs terápiákon, és rengeteg dolgot értettem meg eddigi életemből, mivel szépen egymásra épülnek. Nekem ezért nagyon hasznos. Megtaláltam a miérteket főleg emberi kapcsolataimban.

Szép napot!

Viki

Hitem hegyeket mozgat, és csodákat teremt!

Sziasztok!

Érdekesnek találom a témát, én is hiszek benne, hogy a lelkünk (v. szellemünk) reinkarnálódik.

Lenne viszont pár kérdésem:

1. Mi van akkor, pl. ha a Földünk elpusztul? A lelkek egy másik bolygón születnek újjá?
2. Ember elvileg csak emberként születhet már újjá, nem?
3. A lelkek száma is változik? Vagyis egyre több lélek jön létre?
4. A lelkek kötődnek ehhez a bolygóhoz, vagy máshova is leszülethetnek?
5. Egy csomót lehet hallani szellemjárta pl. kastélyokról, ahol a szellemek évszázadok óta kisértenek. Akkor ők azóta nem születtek újjá?
6. Tegyük fel, hogy én már sokszor éltem a Földön. Tegyük fel, hogy egy ismert ember voltam előző életemben és valaki egy szellemidézésen "meg akar idézni" és sikerül neki. Ez, hogy történhet? (mivel már újjászülettem) Gondolom itt jön be az, hogy nem a lélek, hanem a személyiség inkarnálódik...vagy nem tudom
7. Az elképzelhető, hogy nincsenek előző életek csak pl. az utaztatás során az ember elméje valahogy rákapcsolódik a Föld kollektív tudatára és onnan vesz ki információkat?
8. Tegyük fel, hogy előző életemben egy olyan ember voltam, aki szintén hitt a reinkarnációba, tessék most újjászülettem, de már nem az vagyok, aki voltam, hanem már egy más ember. Mi lehet bennem közös, azonos az előző életembelivel? Vagyis hogyan lehet megérteni legjobban a reinkarnálódást. XY voltam, de most AB vagyok, de még is van benne ami XY-ból való, de már mégse ő vagyok....
Ezt jól megfogalmaztam :D

:) Egyelőre ennyi.

Kíváncsi vagyok, hogy Ti hogyan látjátok ezeket a dolgokat.

Köszi!

Roli

Koszonom,hogy valaszoltal.
Mindent elolvastam,de nem vagyok meggyozve.
Miert?
Neked jot tett,elhiszem,de biztos,hogy mindenkinek jot tenne,ha tudna,hiszen ezt a tudast "lepel fedi", talan pont azert,mert jobb,ha nem tudjuk.
Talan,akinek eros megerzeseik,emlekeik vannak,meggyozodnek,es ez nyugtatolag hathat.
De aki csak kivancsisagbol keresgel,az lehet,hogy...
Mit gondolsz?
Azt hiszem,jobb ha a jelennel vagyunk elfoglalva,es ezen dolgozunk.
Szeretettel,
felebarat

Mondd,fontos azt tudni ,ki voltal elozo eletedben/eleteidben, szerinted?
Koszonom,szeretettel,
felebarat

Kedves Holdsugár és Mindenki,
de legfőképpen Te :D
;)

Az utazás vagy utaztatás két főszereplője az utazó, aki meg akarja találni problémáinak okait, és az utaztató, aki a módszert alkalmazva segíti az utazót visszatérni az okokhoz. A betegségek, lelki gyötrelmek okai jelen életünk korábbi szakaszaiban egészen a születés és a fogantatás pillanatáig vezethetők vissza, illetve előző életeinkben találhatók.

Az utazás során a páciens egy energetikailag támogatott, megváltozott tudatállapotban van. Mindenre képes emlékezni, amit az utazás során átélt. Csak olyan életet, eseményt tud megutazni, amit lelkileg fel is tud dolgozni.

Az utaztató feladata, hogy vezesse és segítse az utazót az utazás közben és elérje, hogy az utazó belemenjen jelen életének, vagy előző életeinek feldolgozatlan, fájdalmas eseményeibe is, ezzel feloldva a fájdalmakat és szenvedéseket. Ugyanis, ha egy fájdalmas eseményre pont úgy nézünk rá, ahogyan történt, akkor az többé nem lesz hatással felettünk, hiszen mindent tudunk már róla. A blokkok oldódását utazás közben sírás, vagy nevetés is kísérheti.

Az utazó megtapasztalja a születés és halál körforgását, azt, hogy halála után teljes tudatossággal tovább él és a tudatához tartozik egy finom energiatest, melyben megtalálható minden korábbi élet emléke, így a lelki traumák is. Az utazó ránézhet azokra a döntéseire is, amiket több száz, vagy ezer éve hozott és mivel nem vizsgálta felül, illetve nem vonta vissza őket befolyásolják jelenlegi életét is.

Az utazás során az utazó be tudja azonosítani az előző életek és a jelenlegi élete azonos szereplőit, így megértheti kivel milyen karmikus feladat köti össze.

Nagyon fontos a megbocsátás gyakorlása is az utazás végén, akár másokról, akár magunkról van szó, ugyanis a bosszúvágy és a bűntudat is a karmikus láncolatban tart bennünket.

Puszi Mindenkinek, Demko :)

Köszönöm, hogy meghallgattatok, elolvastatok. :)
Puszi, Demko :)

Szia Önmagam!

Szuper olvasni a lelkesedésed. ;)

jó éjszakát kívánok!

Köszönöm, hogy meghallgattatok, elolvastatok. :)
Puszi, Demko :)