thesecret.hu

És attól, hogy mindenki hozzászól. Köszönöm, hogy olvashatom!
Külön-külön mindenkinek igaza va. A nagy egész meg kissé zavaros, de leül majd bennünk a tanulság, szerintem. És Szent Teréztől adom közzé az élet himnuszát, hiszen nagyon nagy a tanulsága.
Itt kifejtettem bővebben a férfi és a nő választását:
http://www.thesecret.hu/jo-veletek_sterkeni

Teréz anya: Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!
Minden pillanatban választanunk, döntenünk kell. Játsszuk az életet, vagy nem. Ébren álmodunk-e, vagy átalusszuk?
Egy idézettel zárnám: " Ne álmodd az életet! Éld az álmaid. "

És, ha az élet egy álom, legyen olyan amelyikből úgy ébredsz mindennap, hogy nagyot nyújtózol és mondod, de kipihentem magam!

Kreátor:

létezik... van vagyis inkább volt, egy hozzád hasonló kaliberű fickó, akivel jókat beszélgettünk, anno amikor még Miskolcon laktam... mondhatni jó ismerősök voltuk. Szóval, igen van... viszont perpillanat nem tudom elviselni, hogy valaki saját gondolatokkal keverve gyakorlatilag beidéz egy-egy író könyvét.... :)))

az 5x-esek nem nézik le a 2x-eseket, legalábbis nem mindegyik. Én nem. Pláne, ha a 2x-esek sem nézik le az 5x-eseket. Létezik értelmes kommunikáció két generáció között, szerintem. :)

Amúgy most én se értem mit írtál,bocs:DDD

Kreátor!

Fájdalomest úgy önmagában nem létezik, szerintem... Szvsz, Tolle összefoglalónéven érti ezalatt a első cuccokat... Nem lenne rossz olykor nekem sem és ahogy látom másnak sem, ha azt látná, ami ilyen szempontból...

Szerintem is forduljunk egymás felé!:)
Úgyhogy este írok egy fogalmazást ebbe a blogba arról,mi az én véleményem,szerintem ezt hogyan lehetne megtenni.Mármint az egymás felé fordulást.Persze én nőként írok.Aztán ha akarod,leírhatnád azt,hogy Te férfiként hogyan látod.Ugyanis engem nagyon is érdekelne.

nem értem egyikőtök hozzászólását sem.Lolli,miért lenne baj akár ha dolgozol,akár ha gyereket szülsz,nem értem.Kreátor,én válaszoltam,nem a fájdalomtestem.Megvédtem a férfiakat,mert szerinted mi lefikáztuk őket.Már csak azért se tettem ezt,mert férfipárti a gondolkodásom általában.Én maradok azon a véleményen,hogy a nőknek kéne változniuk,és akkor minden más lenne.Az a baj,hogy sok nő nagyon el van szállva magától.Azt hiszik,hogy a férfiak maguktól kitalálnak mindent.Fel kéne vállalniuk a nőknek magukat a kapcsolataikban és kommunikálni, nem befogni,aztán csodálkozni,hogy valami nem jó.Szóval nem a pasitok a "bunkó",ha bunkó,hanem ti nem vagytok önmagatok.
Amúgy szerintem itt már mindenki másról beszél.

Azt hiszem, megszólítottam a kollektív női fájdalomtestet. (vö. E. Tolle) Nem azt akartam, a nőt, a kedveset, a boldogságra vágyót akartam megszólítani.
Nem sikerült, a fájdalomtest volt a vonal másik végén.
Tolle azt mondja, vedd észre! Ne azonosíts senkit a fájdalomtestével! Ha a fájdalomtestre reagálsz, annak adsz energiát, növekszik, erősödik, hízik.
Namost. Ha a férfi fájdalomteste (ami szükségszerűen fölébred erre!) a női fájdalomtestre reagál, akkor mindkettő hízni kezd, mindkettő erősödik. És ha ezzel azonosulunk, akkor könnyű kimondani: ecce homó! Íme az ember. Íme a férfi, íme a nő!
És máris a barrikád két oldalán állunk, és beindul a harc. Illetve folytatódik. Akár örökké.

Mit lehet tenni?

(A hozzászólás túl hosszú lett, a folytatás itt: http://www.thesecret.hu/teves-kapcsolas_kreator)

Egyébként kíváncsi lennék az unott férjek egymás közti dialógusaira is :D

Szerintem is félreértettél valamit, vagy mi nem beszélünk érthetően. Nekem sem a férfiakkal van bajom, csak a nem müködő kapcsolatokkal. Úgy gondolom egy házasságban mindent meg kell próbálni, hogy jól müködjön, ha semmiképp nem megy akkor kell lépni, mégpedig kifelé, minél gyorsabban. Nekem is az minden vágyam, hogy megtaláljam azt a férfit aki kiegészít, aki szeret enegm, ahogy vagyok, nem egy elképzelt ideált és akit én is szerethetek. Nem a férfiak összessége az ellenség. A nem müködő kapcsolatokért sem csak őket hibáztatom, sőt a nőknek is nagy a felellősségük abban, hogy szívesen játszanak mártír-szerepet. Én azt akartam elmondani, hogy amíg meg nem találom azt a bizonyos valakit, vagy ő engem, addi élvezem az életem egyedül, de ha megjelenik nem fogom elküldeni csak azért mert férfiből van. Szükségünk van egymasra a boldogsághoz!

Nem érzem úgy,hogy negatív véleménye lett volna bárkinek is itt a férfiakról.Én személy szerint úgy értettem amit írtam,hogy jobb egyedül lenni,mint egy olyan párkapcsolatban amiben érzi az ember, hogy nem illik össze a másikkal.És azt is írtam,hogy a legjobb egy olyan párkapcsolatban lenni,amiben két olyan ember van együtt,akik tudják egymást szeretni.És nagyon is remélem,hogy hamarosan találkozom Vele,mert nagyon is hiányzik.Ezért írtam,hogy egy nő férfi nélkül szerintem nem teljes, hiszen hiányzik a másik fele.Nem értem miért értelmezted a hozzászólásokat úgy,mintha gyűlölködnénk a férfiak iránt.NEm akartam megbántani ezzel egy férfit se.

a legjobb úton haladunk abba az irányba,hogy találkozzunk a nekünk való Férfival,mert nem vagyunk csak a biztonság illúziója miatt olyan mellett akit nem tudtunk szeretni.Na meg vonzás törvénye alapján ha jól bánunk magunkkal,velünk is jól fognak bánni,ha tisztába vagyunk magunkkal-és tartós egyedüllétben az ember nagyon tisztába jön szerintem-akkor velünk is tisztába lesznek:)
Jut eszembe:Nálunk a játszótéren felsorakozó anyukák többségének arcáról lerí a boldogtalanság,keserűség.Olyan "jaj,hát ilyen az élet,nekem sajna csak ez jutott" arckifejezéssel lézengenek gyermekük körül.Egyszer az egyik besértődött,mert amikor köszöntem,rámosolyogtam.Később derült ki,hogy azt hitte kiröhögtem.

Igazad van. Nekem még nem is mondták ki a válásom, de máris találkoztam ezzel. Baráti körömben is van nem is egy olyan nő, aki szabályosan szerencsésnek tart, mert én meg mertem tenni, mertem lépni. próbálom bíztatni őket, hogy ők si megtehetik, de mindig van kifogás, aminek persze megvan az alapja. Látom, ahoy szenvednek a házasságukban, de jobban félnek attól mi lenne a válás után velük. Mintha férfi nélkül képtelenek lennénk az életre. De nem így van!!!! Remélem idővel ők is ráébrednek.
Ugyanakkor van néhány boldog nőismerősöm is, aki őszintén el tudja mondani, hogy ha előröl kezdhetné, ugyanígy csinálná, rájuk utaltam. Ők azok, aki családjuknak élnek, dolgoznak és boldogok, mert az a férfi melletük, akit szeretni tudnak. Lehet ritkaságszámba megy ez mostanság, de még létezik. Nem elérhetetlen cél senki számára, még nekünk is összejöhet időve.

Igen, kedves Sterkeni, nagyjából ez a lényeg. Ne ítélj, hogy ne ítéltess! Ez a legfontosabb elv a mai világban - illetve ez kellene, hogy legyen, hiszen mi emberek valójában egymás életét keserítjük meg, de kitolunk magunkkal is, mert minden ítélkezésünk visszaszáll ránk. Meg kell tanulnunk, hogy amikor megszólunk másokat, akkor magunkon is ítélkezünk, és bilincsbe verjük önmagunkat az ítélkezéssel, hisz magnknak sem engedünk meg dolgokat, melyekre pedig titkon vágyunk.

Azért a szavazati jogomat nem adnám oda.:DD
Már csak azért sem, mert ez a "ne ítélj" kivétel nélkül minden emberre vonatkozik, ebben nincs férfi-nő kérdés.

Nem KELL, és épp ezért nem tudatos, és épp ezért nem is tudunk róla a legtöbben. Egyszerűen felnőttünk valahol, valahogyan. Voltak körülöttünk emberek, helyzetek, történések, ezeket mi láttuk, hallottuk, és úgynevezett háttérinformációként él bennünk. Lehet, hogy nekünk soha, senki nem mondta konkrétan, hogy a férfi felsőbbrendű lény, ám világéletünkben azt láttuk, hogy a férfi többet keres, a szava többet nyom a latban, satöbbi, satöbbi, vagyis tudatt alatt levontuk a következtetést - a férfi eleve többet ér. Ez csak egy példa - talán túl durva is -, de csak érzékeltetni szerettem volna, hogyan működik a psziché, a tudattalan.

S hogy ki melyik oldalon áll, az sem tudatos, azt a meggyőződése határozza meg. Vagyis ha olyan környezetben, családban, olyan háttérrel nőttél fel - vegyünk most egy másik példát - ahol a szülőknek a lelkét ki kellett dolgoznia a megélhetésért, akkor meggyőződéseddé válik, hogy ez a megélhetés egyetlen biztos módja, és Te Magad is így fogsz élni, mert a tudattalanod ilyen körülményeket teremt, ezt tekinti normálisnak.

Ha egy várandós anyáról, aki ötödik gyermekét várja, azt gondolod titkon, hogy mekkora ökör, micsoda felelőtlenség ennyi gyereket szülni, akkor Neked nyilván sosem lesz sok gyereked - mert nem engeded meg Magadnak sem. Ha valahol mélyen azt tartod megbecsülésre méltónak, aki látástól vakulásig dolgozik, és pénzt keres, akkor nyilván - ezzel egyidőben - megveted önmagadnak azt részét - és másoknak is -, aki szeretne otthon maradni, és kizárólag a gyerekneveléssel foglalkozni, vagyis olyan körülményeket teremtesz Magadnak, amiben ez sosem fordulhat elő.

Satöbbi satöbbi.
Így működik ez a dolog, és az önmegismerés épp azért fontos, hogy tudd, milyen meggyőződések élnek és dolgoznak Benned mélyen legbelül. Ez sem azért fontos, hogy aztán változtass rajtuk. Ó nem!

Azért fontos, mert van egy szó, ami mindegyikünkben valami csodás érzést éleszt. Ez pedig az ÁRTATLANSÁG. Imádjuk a kisgyermekeket, mert olyan ártatlanok. De mit jelent ártatlannak lenni?????

Nos, azt, hogy senkinek nem ártunk, puszta gondolattal sem. Tehát nem ítélkezünk, nem cimkézünk - épp Kreátor ír erről valahol -, egyszerűen hagyjuk, hogy a dolgok, és főleg az emberek olyanok legyenek, amilyenek. Ártatlan akkor vagy, ha senkinek sem ártasz - ahogyan a kisgyermek. Nem ítél, nem cimkéz, nem bélyegez meg, elfogad, ahogyan vagy.

Azt hiszem ez az, amire Jézus is felszólítja az embereket.
Legyetek olyanok, mint a kisgyermekek!

Ha létezik mentális szennyezés - márpedig létezik -, akkor vajon mit követünk el egy várandós anyával - csak hogy a példánál maradjak -, és annak születendő gyermekével, amikor ránézünk, és azt gondoljuk; Na, a marha! Gyereket szülni ebbe a világba!!!!???

Tiszta, ártatlan és szép a világunk akkor lesz, ha mindig, minden helyzetben, minden körülmények között odafigyelünk erre, és meg tudjuk állni, hogy egyetlen ítélkező, cimkéző mondat, vagy gondolat se induljon útjára tőlünk. Ez a mi munkánk, és nem is kevés:)

Nem, Jayme, én nem ezt mondtam:))

Azt mondtam, hogy két pártra szakadt a női nem, mégpedig abban, hogy az általad is említettek közül melyiket tartja előbbre valónak, fontosabbnak, és ezért megbecsülésre méltónak, úgy önmagában, mint másokban:)

Egyébiránt én általában nem a tudatos, hanem a tudattalan tetteinkről, és gondolatainkról beszélek. A legtöbb nőben ez anélkül ment/megy végbe, hogy tudna róla, hogy egyáltalán megfogalmazódna benne.

Na látod Lolli, megint a lényegre tapintottál. Ezt a témát hosszan ecseteltem egyik cikkemben, ami aztán elég nagy port vert fel, de nem jutottunk dűlőre, és azt hiszem, ilyesmi még jó sokáig nem is várható.

Tudniillik a női nem is - legalább - két pártra szakadt az idők során. Vannak nők, akik igenis ragaszkod(ná)nak Isten adta jogaikhoz a kötelességeikhez, ami ugyebár az utódok nevelése, gondozása, a családi fészek melegen tartása, hogy úgy mondjam. És vannak nők, akik ezt kevésnek, sőt, lealázónak érzik, s meg akarják mutatni, hogy ami a férfiaknak megy, az nekik is. Utóbbiak csakis akkor érzik magukat jól, ha dolgoznak, és pénzt keresnek, ez adja az önbecsülésük alapját.

Na most a kétféle felfogás egyesül az EGY női nemben, vagyis a női energiában. A Te felfogásodtól én sem lehetek mentes, hisz valahol egyek vagyunk - nem személyeskedni akarok, csak így könnyebb fogalmaznom. Vagyis én, meg még sok más nő, aki feleség, anya vágyik lenni, a végletekig, minden lehetőséget kihasználva megélni ezt a szerepet, bár meggyőződésünk, hogy ez a dolgunk, és tesszük is szívvel-lélekkel, ugyanakkor "átjön" a női energia azon része is, hogy "nem vagyok elég jó, mert nem keresek pénzt". Ez vicaverza működik, mert akik meg a pénzkeresés helyes mivoltára esküsznek, nő létükre, azoknak meg a család a fájó pontjuk, ha valaki kijelenti, hogy márpedig egy nő azért nő, hogy anya, feleség legyen, ők rögtön reagálnak, és védelmezik az álláspontjukat, máris kevesebbnek érzik magukat, amiért ők "csak" pénzt keresnek, s azzal a váddal illetik őket, hogy nem eléggé nők.

A lényeg a lényeg, minden nő keresi a maga útját, de elszakadni egymástól nem tudunk egészen. És épp ezért lenne fontos elismerni egymást, illetve elismerni magunkat. Értem ez alatt, hogy értékelni, becsülni és tisztelni magunkban - és másokban -, a anyát, a nőt, a feleséget, de nem leszólni és nem megvetni azokat sem, akik nem anyák akarnak lenni, hanem családfenntartók, s fordítva. Értékelni, becsülni a családfenntartót, de nem leszólni, nem lustának, semmirekellőnek gondolni azokat sem, akik "csak" anyák, és feleségek vágynak lenni.

S lássatok csodát, amint mindez sikerül, máris megoldottuk a férfi-nő kérdést, kizárólag önmagunkban, hisz a kapcsolatok nagy részében nem csupán a férfi nem ismeri el a párját, de ugyanúgy a párja sem ismeri el őt - a családfenntartót. A férfi és női energiák MINDEN EMBERBEN, MÉLYEN LEGBELÜL VÍVJÁK HARUCKAT, s ez nyilvánul meg a külvilágban. Amint magunkban rendbe tesszük, béke lesz minden fronton.

Értitek, mire gondolok?

Végre egy olyan hely az éterben ahol az a normális,hogy nem nyomják el maguk nők és ez ügyben tudatosan élnek!Király ez a blog! :DDDDDDDDD

Ja,azt hittem már megint támad valaki és védekezni kell:DDDD

Egyetértek Keisla.

Na látod, Jayme, ez az!!!!!

És ez az, amire a nők egyre kevésbé hajlandók. És ez az, ami miatt kicsit felfordul a világ, és egyre több ember lesz egyedül, és nem azért, mert nem vágyik párra, hanem azért, mert mielőtt párt választ, pontosan meg szeretné határozni, milyet is szeretne, és pontosan miért. Mi is az, ami miatt nekem jobb azzal az emberrel élnem, mint nélküle? (És mellesleg mi az, ami miatt neki jobb velem, mint nélkülem?)

És amíg nincs meg a válasz, addig nem választ senkit, még akkor sem, ha ferde szemmel néznek. Ha megvan a válasz, akkor pedig már tudja, kit keres, és - ha minden igaz - rá is talál, s majd akkor jön el az ideje annak, hogy mindketten 100%-ot adnak.

Mert ez a társadalmi elvárás Keisla,hogy leértékeld magad.Ha nem értékeled magad le,akkor ferdén néznek rád.Szerencsére én ezt leszarom, sőt,van min kacarásznom.

én meg néztem anno és láttam.Nemcsak magamat,másokat is.Persze egy ideje már nem érdekel a téma.Ja és nem érzem magam keserűnek, valamint Keislát se látom annak.Csak reálisnak.Szerintem jó várni a megfelelőre.Hogy változtatni min kéne per.pill. azt nem tudom,de szerintem semmin.

Mhh, Jayme, akkor válaszok a kérdéseidre...

Önnyomsi praktikusabb. ----> praktikusabb
Ki mellett lenne könnyebb férfinak lennem? -------> ha önnyomsi kell, hogy férfinek érezzem, akkor ott kurva nagy gondok vannak...
Hát Önnyomsi mellett. --------> ajh, már. :P
Egyéniség mellett versenyeznem kéne,mert ott egyenrangúság van. ---> paradoxon! ha egyenrangúság van, akkor miért kellene versenyeznem? Ha kevesebbnek érzem magam a másiktól, akkor megint csak az önértékelésemet kell megvizsgálnom és kikupálni... Tudod, ha tudom(tudnám), hogy mennyit érek, akkor mondhat bárki bármit, akkor én annyit érek és kész... többit meg leszarom... ha bunkó vagyok, bunkó, ha kedves kedves... de egy a lényeg, szerethető és szerető..
Na most miért lennék hajlandó egy nőnek bebizonyítani,hogy én férfi vagyok? ---> magamnak akarok bizonyítani, mert én nem hiszem el magamról... ha ilyen a tényállás. Lővésem sincs ez esetben, hogy mennyit is érek mint férfi.. így nem nagyon lehet mire bizonyítani, mert hát... a lufiról is lefolyik a víz...
Inkább olyan kéne,aki alapból annak lát tulajdonságaimtól függetlenül. -----> ezt nincs kedvem kommentelni...

Annyira egyetértek a gondolataiddal!
Kivéve eggyel:"A nő ÖNMAGÁBAN IS TELJES EMBER, ÉS ÉLHET TELJES ÉLETET"-Ez szerintem csak részben igaz.Teljesség szerintem akkor van,ha párkapcsolat is van.Szerintem egy férfi se teljes egyedül,maximum csak rövidtávon.
Kérdés az,hogy egy nő,aki a fent említett példáid miatt nem nyomja el saját magát azért,hogy legyen párkapcsolata,talál-e olyan férfit a válogatása kellős közepette,akinek ő kell egyáltalán.
Ha én férfi lennék,én se biztos,hogy az Egyéniséget választanám az Önmagát elnyomó helyett,mert nehezebb vele bánni és egy kihívás,nem egyszer kell megfogni és marad a lelkem,hanem folyamatosan.Kellene ez a sok strapa nekem ha én férfi lennék?Szeretném azt mondani hogy igen,de tulajdonképpen nem.Önnyomsi kötelességszerűen megcsinálna nekem mindent,azt csinálnék amit csak akarnék és velem maradna muszájból,Egyéniséggel jól kéne bánnom és akkor elindulna benne egy folyamat,hogy elkezdjen értem mindent megcsinálni,hacsaknem nemet mond és tovaillan.Önnyomsi praktikusabb.Ki mellett lenne könnyebb férfinak lennem?Hát Önnyomsi mellett.Egyéniség mellett versenyeznem kéne,mert ott egyenrangúság van.Na most miért lennék hajlandó egy nőnek bebizonyítani,hogy én férfi vagyok?Inkább olyan kéne,aki alapból annak lát tulajdonságaimtól függetlenül.