thesecret.hu

Bevonzottam, egy nagy katarzist.
És rájöttem, azóta minden nap el kellett döntenem, hogy hogyan akarok élni.
A legtöbb érzés abba az irányba mutat, hogy nem akarok szenvedni.
Nem spóroltam meg a lelki munkát, sőt időt szántam rá.
De valahol a lelkem sarka-zuga folyamatosan azt súgdossa, hogy nem kell itt szenvedni.
Nem hagytam magam a végsőkig eltiporni.
Ezt az áldozat szemléletet is sikerült sikeresen lerázni magamról.
Kezd zsongani a fülemben: -Ma én döntök arról, hogy ki leszek.
Eddig úgy tűnt, hogy mások kezébe akarom ezt tenni.
Dehogy akarom!
Frászt!
Ha végig gondolom, hogy milyen voltam az elmúlt időszakban, egész jó az arány.
A jó érzések sokkal nagyobb arányban vannak a szenvedésnél.
Haladok...
De most még kéne fokozni a jó felé...
Megint belülről fogok elindulni érzem.
Kell nekem egy feladat!
Én magammal akarok találkozni!
Most elképzelem ezt a találkozást.
Olyan mint egy film, aminek csak az elejét, és a végét látod.
A többi filmszakadás.
Na akkor most jó merészet gondolok.
A film elején a szereplőt majd agyon nyomja a katarzis, a film végén, meg teli szájjal örül.
Na én ezt a film véget akarom megélni.
Tehát el kell tüntetnem a szenvedést a két egység közül.
Ahhoz hogy eltüntessem, meg kell határoznom, hogy ki vagyok...
A tuti befutó, a nagy mágus, aki nagyot mer gondolni magáról.
Ha más szemével mérem magam, akkor azt kéne látni, hogy a végcélig szenvedni kell.
De én nem más szemével akarom látni magam, hanem a sajátoméval, ami meg a másétól teljesen független látásmód.
Ez olyan nem is tudom...nemes bosszú ízű, de a legjobb értelemben.
Hogy úgy nem van összetörve, és nem mellékesen szereplő, hanem fő...
Direkt írtam, hogy nem van...
Na még egy neki futás...
Bele fogok lendülni a jelenbe, a svungommal!
Ezt akarom!
Mert ez példamutató.
Hát akkor ha filmszakadás van, akkor a legvalószínűbb, hogy kvantumugrást kell végrehajtanom.
Na ezt sem hittem volna, hogy ilyet fogok csinálni, pedig, hogy kicsúfoltam az egyik írásomban...
Nesze...
:D
Hát én megtudom csinálni azt a kvantumugrást.
Szerintem ez a belső elhatározás kellett nekem, hogy tényleg higyjek magamban.
Ami meg kint van, nem fog már számítani.
Ezzel a bátor, merész magammal akarok találkozni.
Lehet mindíg is vele akartam találkozni, csak nem mertem!
Hogy hogyan történik meg?
Hát...az mindegy...úgy emlékszem...volt egy filmszakadás...
:D