2010. március 3. szerda - 13:59 | beküldő: szivecske
olyan furcsák? Nem képesek elengedni a gyermeküket. De miért nem? Jön egy nő , aki a fiát boldoggá szeretné tenni, csakhogy az édesanya közbelép! Nem lehetek több mint az anyja, de ezt a vetélkedést sem bírom sokáig. Teljesen lefojtanak. Na most már mit tegyek. Nehéz leírnom is. NEVETSÉGES AMIT MOST LEÍROK DE MUSZÁJ ! Reggel megbeszéltük, hogy bundás kenyér lesz. De az anyja már azt csinált. És mikor szóltam a páromnak felcsattant, hogy anyu haljon éhen??!! Ő a mindene. És én? Vicces nem? Úgy mindent összevetve féltékeny vagyok az édesanyjára! Na EHHEZ AZ ÉLETHELYZETHEZ MIT SZÓLTOK? (a férjem nem áll mellettem és nőnek se néz ) Na ja! Az én hibám is.Tudom .
MOST NAGYON ELKESEREDTEM ÉS TÉNYLEG NEM TUDOM MIT TEGYEK! Ez már lassan 4 éve fennáll. MÉRT VAN EZ ÍGY ?
(nyalókázni nem fogok)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 1085 olvasás
-
Hozzászólások
Köszönöm...
nektek! A férjem aki még mindig kisfiú nem érti meg nekem mi a problémám. Idétlen példa volt a bundi kenyér, de én ha valamit megbeszélek valakivel ahhoz tartom magam. Éhen halás? A KISFIÚ eltúlzott reakciója, az anyu a minden. JÓ! És a családja? 44 éves vagyok, van egy 2 éves kislányunk. De ő még most is képtelen felelöséggel gondoskodni rólunk. Amit kitalál azt teszi és az anyja mindig rábólint. De hol vagyok én?
Olyan az egész mint a szélmalom harc. Egy éve el akartam költözni. De könyörgött ne menjek el. Más lesz minden. Na, SEMMI SEM VÁLTOZOTT. Próbálok a sarkamra állni több kevesebb sikerrel. De ez már valahol szánalmas. A szüleim is sokszor megdöbbenve hallgatják mik történnek velem. Ők lopnak, csalnak, hazudnak, hitegetnek. Én ezt nagyon nehezen viselem. Elmenni? Tudom ezt kellene tennem. Kilépni ebből az átkozott körből. Csak félek! Félek tőlük, félek az újtól ami pedig NYUGALMAT ADNA
Még egyszer köszönöm nektek, hogy írtatok nekem!
szép napot
szivecske
Kedves Szivecske!
Én a helyedben (amiben persze nem vagyok), SZÖVETKEZNÉK az anyósommal, a FÉRJEMÉRT, az ő FIÁÉRT. Egyszer már írtál erről, emlékszem, úgy látszik, a helyzet makacsul tartja magát.
Két nő harcával, áskálódásával egy férfi nem tud mit kezdeni, ne a férjeddel keresd a megoldást. Állj tiszta szívvel az anyósod elé, és mondd el Neki, hogy szeretnél békében élni, találjátok ki együtt, hogy tudjátok együtt szeretni a férjedet.
Ha nem megy, akkor benned is nagy akadálya van ennek.
Ha ő akadályozza meg, akkor NEKI nem a harmónia a fontos.
Szivecske, tényleg mindennek bennünk van a megoldása, de tevőlegesen, nem szenvedve. Tegyél vagy a békéért, vagy ha nem lehet, találd meg hogy lehet különválni. Szerintem nincs harmadik megoldás, tegyél magaért, magatokért.
Kívánom, hogymegoldásra lelj magadban!
Bea
Kijelentetted: " Nyalókázni nem fogok. " Nem is kell.
Ám az a kérdés, mit vagy mégis hajlandó felvállalni ahhoz, hogy ez az áldatlan állapot elmúljon?
Mennyire tervezed közös jövőtöket pároddal?
Amennyiben pozitív képet igényelsz tőlem, tudok segíteni, előre bocsátom, szép, ám nehéz feladatra invitállak.
Bólints, ha neked így is megéri:)
Fiatal vagy, s mint ilyen, tapasztalás híján láthatsz dolgokat. Ez nem rossz, mivel a tapasztalást vagy megszerezzük, ehhez már kor szükségeltetik, vagy, mint amit igyekszem, elolvasod a már megélt tapasztalásokat, tapasztalatokat, amiket megosztanak veled, és az segít a döntésed meghozatalához:) Tény, hogy te is csak annyit tudsz, amit megtapasztaltál, megtanultál, átadták szüleid. Igaz?
Tény, hogy aki neked a párodat felnevelte is ugyanebben a cipőben jár, esetleg korosabb, ám de nem bölcsebb, mert..... töltsd ki te a hiányzó pontok helyét, mondjuk avval, hogy nem látott eddig más példát, nem tudja, hogyan kell másként élni, érezni, stb. És te is, velem együtt ugyan ezt érezheted.
Adott vagy te, aki itt olvasol az oldalon. Be is regisztráltad immáron magad, hogy ezt a helyzetet leírhasd, véleménykérés miatt: te már keresed az " Utad", a szebb jövőd felé. Segítő kéz itt sok száz lendül irányodba, érzésekkel, szépséges megoldást segítő gondolatokkal segítve téged, hogy a Sasok közt szárnyalhass, és ne a tyúkokkal kárálj.
Példa: Szeretet morzsa. Idézet lesz, Gyökössy Endre tanár úrtól, a tanulság a végére jutott:)))
" Utáltam anyósomat. Elhatároztam, elteszem láb alól, mivel mindennel akadályozta boldogságunkat férjemmel. Megkerestem gyógyszerész barátnőmet, és beavattam érzéseimbe, kértem őt, keverjen ki nekem egy nem túl gyorsan ölő mérget, hadd szenvedje végig életéből ami hátra marad! Barátnőm símán beleegyezett a kis "Titkom" segítésébe. Csinált is egy nagy adag port nekem, és mindösszesen csak egy kitétellel kellett szembenéznem: Nézd, mondta nekem, mivel ezek lesznek életének valószínűleg utolsó napjai, tedd meg azt az aprócska ellenszolgáltatást érte, magatokért cserébe, hogy minden áldott nap reggelén belekeverve italába, ételébe, szép terített tálcán magad szolgálod fel neki a mérget. Vállalod? Beleegyeztem, hisz nem tehettem mást, ez volt a kitétele barátnőmnek, és én megbíztam benne.
Így kezdődött kalandos napjaim sora. Anyósom olyan ember volt, akihez nem volt egyszerű közeledni. Ám a CÉL lebegett szemem előtt, boldogság, életünk hátralevő részében csak ketten párommal.... Lenyeltem indulataimat, és szívélyesen meginvitáltam anyósomat erre a reggelikre, és láss csodát! Legtöbb sikerrel is járt. Magam is meglepődtem az eredményen amit pár nap alatt elértem. Anyósom kivirult, kapcsolatom vele átalakult... már bármiről tudtunk beszélgetni, olyannyira, hogy észre sem vettem, és megszerettem.
Lelkiismeretem furdalt. Visszamentem barátnőmhöz, és sírva, őszintén kértem őt, segítsen, hogy visszafordíthassam cselekedetemet, mert szeretem anyósomat. És barátnőm megölelt, majd azt mondta: ............................................................................................................. nincs tovább. Képzeletedre bízom........
Ha a csattanóra kíváncsi vagy, írj nekem egy levelet. Saját blogomban, bármelyikben is elég. Ha azonban megfejtetted a titkát, megosztod velem azt is?
Köszönöm! Anikó
:)
Nálunk is ez a helyzet. vagyis ha azt vesszük, fokozottan veszélyesebb: emberem egyke, anya messze lakik, ritkán látja + egyedül nevelte. Na szerinted? :))))
Mosolyogj rá, válts nézőpontot. vagy elfogadod és nem harcolsz ellene, vagy egy életen át szenvedsz miatta.
Ja, ilyen szempontból a másik sem jobb. Ha szereted a párodat, akkor Nettike tanácsát fogadd meg. :)
Sok sikert
Szia Szívecske
Szia Szívecske
Először is köszönöm ezt az életből kiragadott példát.Én saját tapasztalatomat írom le,mert anyukám szintén fiús anyuka,hiszen egy bátyám van,és sokáig hasonló cipőben voltam.
Az előttem elhangzottakból sok mindennel egyetértek,hogy az lenne valóban az egészséges ha a fiúk leválnának a köldökzsinórról és FÉRFIAKKÁ VÁLNÁNAK,de sajnos sokszor ez nem így van.(Ahogy sok lány retteg a mai napig az apjától,és emiatt nem tudnak érett nőként viselkedni egy kapcsolatban)
Én is többször megkaptam azt az előző párkapcsolatomban hogy túlságosan beleszól anyám az életembe és idő kellett ahhoz hogy ráeszméljek tényleg.
Amit magamon észrevettem hogy engem az zavart a volt páromban hogy szintén iszonyatosan féltékeny volt az anyámra.Hogy miért? Hát egyszerűen azért mert birtokolni akart minden téren és rivalizált anyámmal.Én pedig két tűz között voltam,és hiába próbáltam ép ésszel,érvekkel meggyőzni őket nem ment.
Anyám azt érezte hogy kevesebbet keresem míg otthon állandóan jött a szöveg..Na megint anyáddal beszéltél?
Aztán idővel rájöttem hogy azért alakult ez így mert mindkettő érzelmileg éretlen volt beleértve magamat.
Dolgozott bennem egy nagyon régi program....amit anyám a fejembe elültetett még kicsi koromban,majd én megcsinálom szöveggel,és amikor erre rájöttem hogy ez a probléma gyökere..láss csodát idővel minden a helyére került.Képes voltam egyre határozottabban nemet mondani anyámnak amikor ő ennek ellenére sértődékeny kislányt bedobta és nem hagytam hogy bennem a lelkiismeret-furdalás eluralkodjon.
Manipulálni csak azt lehet aki attól fél hogy azt teszik vele,mert gyenge ahhoz hogy valódi nemet mondjon.
Bár nem ismerem a te élethelyzeted de egy dolgot szeretnék neked tanácsolni.A férjed ha szeret képes tenni érte és megváltozni hogy ez a helyzet javuljon...mellesleg egy apró játék jutott eszembe ami talán segíthet...nekem anno azt kellett csinálnom hogy álltam a szoba egyik sarkában és egy ismerősöm volt a másikban.Azt játszottuk hogyan tudok apámnak és anyának nemet mondani.Lecsuktam a szemem,és elképzeltem apámat.Amikor a másik ember elindult egy határozott nemet mondtam,és fél úton megállt...nos anyámnál előjött a dacos kamasz:)) és mondtam hogy NEM,NEM,NEM aztán ő megérintette a kezével a vállam mert érezte hogy ez nem FÉRFIAS nem hanem egy dühöngő kisgyereké,és ezért tud anyám a fejemen táncolni...ez a játék sokat segített nekem ahhoz hogy megértsem hol tartok...ebből azt akarom kihozni ha a férjed is vevő a játékra akkor talán rájöhettek együtt hol van a probléma gyökere elásva.
Sok sikert neked mindenhez
Szia Szivecske!
Amit leírsz nem egyedi jelenség. Hogy mi okozza? Nehéz megmondani, valószinűleg mindenkinél egyedi a képlet, de egy dologban mégis közös. Ezek az édesanyák érzelmileg zsarolják, manipilálják a fiúkat. De ehhez két ember kell. Szükséges hozzá egy felnőtt férfi is aki hagyja. Ott van anya és fia között egy láthatatlan, egészségtelen köldökzsinór. Nekem a volt párom hasonló volt, ez volt az egyik oka amiért nem mertem bevállalni egy életre szólóan a kapcsolatot. Nálunk vagyis nála a következő volt. Sokszor már halálra idegesítette őt is a saját édesanyja, de mégsem merte bevállalni, hogy megbántja. hiába magyaráztam neki, hogy csak egyszer kell kivívni a függetlenséget, ami lehet, hogy okoz majd valami átmeneti mosolyszűnetet, de lássuk be nem örökre. :) Hisz az anyukák félnek a legjobban, hogy elveszítik a kicsi fiukat. Tehát ha ezt sikerül, akkor kialakulhat egy két felnőtt közti, talán még mélyebb, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat. De hát erről szól a tizenéveskori lázadás is. (a páromnál pl. teljesen ki is maradt ez a nehéz, lázadó kor)Tehát amit leírok, azt tapasztalatból is mondom. Én is elvágtam kb. 15 éve a köldökzsinort, fájt mindenkinek, de ez az élet rendje és azóta is szeretjük egymást anyukámmal, csak már minőségben. Ám ezt hiába magyaráztam a páromnak...azt vettem észre, mintha fura köd ülne a szemén ebben a témában. Furcsa játék, két ember között, anya és fia közt. Én úgy döntöttem nem szállok be harmadiknak.
Véleményem szerint a köldökzsinort a férjednek kell elvágni, ahogy azt megtesszük mindannyian kamasz korunkban és majd remélhetőleg az én fiam is meg fogja tenni. Az viszont tény, hogy vannak nehezebben és könnyebben átvágható köldökzsínorok és ez már az anyán múlik, mennyire teljes ember. Mert ha pusztán az anyaságon keresztül azonoítja önmagát, akkor nagyon nehéz. Ám a szülöket mi választjuk! Tehát a velük és gyerekeinkkel járó nehézségek sem véletlenek, fontos karmikus feladatok!
Sok erőt kívánok!
Hú, de megkívántam a bundás
Hú, de megkívántam a bundás kenyeret.:D Amúgy nem értem, mire mondta a párod, hogy "akkor anyu haljon éhen?"
Figyelj, ha direkt meg akart előzni, akkor fordítsd hasznodra a dolgot, mindig olyat mondj, amit te kívánsz és örülj neki, hogy ő megsüti/megfőzi:) Sőt, köszönd is meg, hogy milyen finom volt:)
Nálunk úgy van, hogy minden hétvégén ki kell menni anyukáékhoz ebédelni:). Hááát.....először nekem is voltak romboló gondolataim, amik nem vittek semmire, de hamar megtaláltam a megoldást: Örülök neki, hogy a hétvégén csak egy nap kell főznöm, és ha úgy fogom fel, még spórolunk is, úgyhogy "köszönöm, anyuka":)))
Mindemellett persze ő is szeret irányítani, de én megbeszéltem a férjemmel, hogy oké: anyukád a királynő (mert ő volt előbb a családban), én viszont vagyok a hercegnő (úgyhogy nem ér bántani), tiszteletben tartom az anyukáját, amíg ő is minket, mert hogy mostmár szövetséget építünk, mint férj és feleség.
Tudod, az is sokat számít szerintem, hogy a környezeted mit mond. Mikor az én anyósomról elkezdtek beszélni, hogy "húú, látszik rajta, hogy ilyen meg olyan (negatív dolgok)", akkor szépen leállítottam az illetőt, ne ültessen nekem bogarat a fülembe, mert a jó viszony érdekében akarok tenni, és különben is, igenis hálás lehetek, hogy ilyen férfivé lett az ő kicsi fiacskája- ne felejtsük el-> Ő általa. Mert ő nevelte. És szerintem igencsak jó munkát végzett.:)))
Abban igazad van, és azt én is megmondtam az elején a férjemnek, hogy idefigyelj, én nem fogok nyalizni, arra ne is számíts, sosem voltam olyan. Erre ő, nem is kell, anyu utálja a nyalisokat. Na mondom oké.
Szeretném, ha arra figyelnél, ami jó anyósodban. Tudom, hogy ez most hülyeségnek hangzik, vagy talán azt mondod nincs is jó tulajdonsága,de szerintem érdemes. Nálam bevált. Nem kell neki erről tudni, nem kell hízelegni neki. Érezni fogja a hozzáállásod.
És változni fog a helyzet.
Tudod, én már úgy megszerettem, és ezt őszintén mondom, hogy legutóbb, mikor valaki lekezdte pedzegetni a témát, úgy védtem meg, mintha a saját anyámat akarták volna bántani. Magam is meglepődtem. És tudod, jó érzés volt.
átérzem
SZia Szivecske!
Teljesen átérzem a helyzeted, sajnos. Az én párom is ilyen volt, és bár még csak közel sem laktunk egymáshoz (annyira) az anyóssal, mégis mindig ő volt az elő, akit megkérdezett, az ő véleménye számított. Nem tudom pontosan, miért van így..de szerintem alapból az anyós életében van a gond, amin nyilván te nem tudsz egymagad változtatni. Én olyanokra gondoltam a saját esetünkben, hogy nem tudja magát mivel lefoglalni. Önértékelési zavarral küszködött, szerintem, és ő a fiacskáját látta az élete értelmének. És félt, hogy egy máik nő elveszi tőle..és akkor mi marad neki?? Egy űr az életében...és szerintem ettől félnek az anyósok, a magánytól. Meg hogy az ő kicsi fia, akiről más nem tud úgysem olyan jól gondoskodni, mint ő, nehogy már mást lásson értékesebbnek és más bundáskenyere finomabb legyen az övénél...mert neki sajnos csak ennyi öröme van az életben! Csak itt érezheti magát fontosnak, és ezt a pozícióját nem akarja elveszíteni. Nézd meg azokat a fiiús anyákat, akiknek van barátnőjük, járnak esetleg társaságba, vagy netalán sportolnak...ők eltudják engedni a fiúkat, mert van más, ahol rátalálnak önmagukra!
Én ebben látom enek az okát. Na az én felismerésem a kapcsolatunkat nem mentette meg:) persze nem csak ez volt a gond, de közrejátszott.
Lehet, ha a férjed figyelmét felhivnád ezekre a kiváltó okokra, ha egyetértesz velem...segíthetne!
Minden jót!