2009. április 18. szombat - 22:00 | beküldő: unique
"...A nap legélvezetesebb előadását nem szakember tartja, hanem egy zenész, a Quimbyből és A kutya vacsorájából ismert Varga Livius. Ő pszichológusként végzett, de inkább élményeiről beszél, méghozzá a flowélményről [4]. A flow-t egy magyar származású tudós, Csíkszentmihályi Mihály nevéhez kötik, holott ókori kínai írásokban és Marcus Aurelius tanításaiban is megtaláljuk a lényegét, csak a 20. századi embernek Csíkszentmihályi fogalmazta meg jól és ő helyezte tudományos alapokra. A boldogságkutatónak is nevezett tudós gondolatait Livius úgy interpretálja, hogy „nem a cselekvés tartalma számít, hanem hogy el tudok-e benne merülni, eggyé tudok-e válni a feladattal.” Szerinte a boldogság abban rejlik, hogy megtaláljuk a munkában a flow-t (vagy inkább flowélményeink alapján válasszunk munkát), mert akkor többet nem érezzük munkának az erőfeszítést. Abszolút egyetértek vele, így lett belőlem programozóból újságíró, de Liviusnak nyilván a koncertek okoznak flowélményt. Remek humorral meséli el, hogy miután „unicum laudae” elvégezte a pszichológiaszakot, még mennyit kellett küzdeni azért, hogy azzal kereshesse a kenyerét, amit szeret csinálni, és hogy mennyire megérte. Előadásával kicsit flowélményben részesíti a közönséget is.
Az előadás után Livius a gyakorlatban is bemutatja a „tanultakat”, koncertezni kezd a kutya vacsorája. Véget ér az első nap, de szombaton és vasárnap még tart a Pszinapszis, talán újabb flowélményekkel."
http://index.hu/tudomany/2009/04/18/hogy_ne_erezzuk_munkanak_a_munkat/
"Kezdetek
Mi az élet értelme? Hogyan legyünk boldogok? Csíkszentmihályi Mihály könyvében ezekre az örök kérdésekre adott választ, amivel nagy sikert aratott a társadalom körében.
A munka mögött az író életen át tartó kutatása állt. Saját tapasztalatait használta fel és mondta el könyvében és előadásai során.
A modern pszichológia vizsgálati eszközeinek széles skáláját felhasználva több mint két évtizeden keresztül gyűjtötte az adatokat elmélete kidolgozásához. A tudományos munka eredménye a tökéletes élmény elmélete. Csíkszentmihályi professzor hosszú ideig a Chicagói Egyetem pszichológiai tanszékét vezette. A Flow-t megelőzően már több világsikert megért könyvet írt.
A flow lényege
Csíkszentmihályi 1975-ben írta le tudományos pontossággal az ún. „flow-élményt”. E tudományterület egyik legkiválóbb kutatójának számít azóta is, bár többen utaltak már arra, hogy nem ő az első, aki erről a jelenségről beszámol. Ebben az összefüggésben említésre méltó Kurt Hahn és Maria Montessori, aki hasonló értelmezésben beszélt az alkotói szenvedélyről.
Csíkszentmihályi Mihály szerint az, hogy hogyan alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ: a génektől, a kultúrától és saját élményeitől. Döntő azonban, hogy mit kezdünk a lehetőségeinkkel, s hogy hogyan használjuk ki őket. A legfontosabb az életben azt megtalálni, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk: legyen ez akár a sport, akár művészet vagy a tudomány, illetve bármi más. A lényeg, hogy ezáltal jól érezzük magunkat, és előbbre vigyük a társadalmat, az emberiséget.
Találjuk meg, mi is számunkra a boldogság, ezáltal jövünk rá, mi az élet értelme – vallja a tapasztalt professzor. A flow-elképzelés mögött pszichológiai kutatások állnak.
A flow olyan állapotot jelent, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi, mintha egy energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, a gondjai háttérbe szorulnának. Az időérzékelése is megváltozik, mert úgy érzi, mintha állna az óra. Bármilyen tevékenység kiválthatja ezt az érzést: sportolás, művészet gyakorlása, gyerekekkel játszás vagy akár éppen a futószalag melletti munka. Ez azt jelenti, hogy a flow nem a tartalomtól függ, hanem a tevékenység minőségétől. A legfontosabb feladat, hogy legyen előttünk egy konkrét cél. A kihívás sem lehet túl magas, de túl alacsony se, mindig optimális szintre helyezzük. A megfelelő mérték révén lehet a a legjobban teljesíteni, és ehhez viszonyíthatjuk a képességünket. Ez azért fontos, mert az eredmény befolyásolja a hogylétünket: ha jól teljesítünk, jól érezzük magunkat, és boldogok vagyunk; ha pedig nem tudunk teljesíteni, rossz hangulatunk lesz, a kudarcsorozat pedig depressziót okoz. A tevékenység közben nem tapasztalunk boldogságérzetet, ahhoz túl erősen koncentrálunk, de utólag létrejön az önmegerősítés, a kiteljesedés és az elégedettség érzése – melyről Csíkszentmihályi kísérleti alanyai is beszámolnak. Akiknek gyakran van flow-élménye, azoknak az életminősége is jobb.
Későbbi munkája során a tudós a flow fogalmát kiegészítette. Az evolúció kulcsa című könyvében arra ad válasz, hogy a flow élménye miként kapcsolódik a kellemes érzéshez, és hogy miért következhet be más és más jellegű tevékenységeknél. Feltevése szerint egy cselekvésben való teljes feloldódás képessége a fejlődés következtében alakulhatott ki. Eleinte úgy vélte, hogy a flow és a boldogság közti összefüggés véletlen egybeesés volt, de rájött, hogy a flow túlélést biztosított azoknak, akik gyakran átélték. A tevékenységbe való bevonódás ekkora örömet okoz, ezért igyeszik mindenki újra és újra átélni. De nem mindig ugyanazon a szinten, hanem kissé magasabb fokú kihívásra volt szükség, különben unalmassá vált volna egy idő után a cselekvés. A tudós szerint még ma is továbbviheti a társadalmat a „flow-érzés”, ha az emberek megtanulják energiájukat értelmes cselekvésre áldozni.
Az EU és flow kapcsolata (Magyarország)
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, a média és a kommunikációs szakma szakértőinek segítségével készítették elő a stratégiát, mely Csíkszentmihályi Mihály „flow”-elméletére épült. A kampány középpontjában tehát a „felelősség” gondolata áll: felelősek vagyunk Magyarországért.
Ez azt foglalja magába, hogy az Európai Uniótól kapott támogatásokat hasznosan használjuk fel, és az ezekből létrejövő fejlesztések nemzeti üggyé váljanak minden polgár számára. Így tudunk elégedettséget elérni, és ha a nép akkor lehet boldog, ha elégedett: ez hozza létre a „flow”-élményt."






Hozzászólások
Flow -
Flow - Folytatás
http://www.thesecret.hu/node/9395
Unique**
Keep smiling :-)
akiélniakaréséliamiéliőt
Flow élmények
Kedves Unique !
A flow téma szerintem hatalmas horderejű dolog. Az egyénre és a társadalomra nézve is. A flowban megélt pillanatok adják az élet értelmét. Törekedni kell a megismerésére. Magamra visszaemlékezve sokszor voltam ebben, de tudattalanul. Már tudom azt is, hogy nagyon illékony.
Elkeztem olvasni Csikszentmihályi Mihály Flow-ját, a tartalomjegyzék sok izgalmas témát ígér. Az életrajzában írja, hogy " saját tapasztalatomból tudtam, munka és élvezet együtt járhat", pedig a felnőttek azt tanították neki, hogy a munka kemény dolog, nem szórakozás.
Az élet értelmét így látja:
„Az egyik legnagyobb kihívás, hogy megtaláljuk azt, ami örömet okoz, és amiben kiteljesedhetünk. Ennek egy magasabb értelme is van, hiszen ez viszi tovább a társadalmat és az emberiséget.”
A neten több fórumon is elmesélik sokan flow élményeiket, most ezek között is olvasgatok. Itt az enyémeimből is néhány:
- sportolás - tudtam, hogy nyerek
- iskola - irodalom dolgozatok / sőt, flow élményem volt az irodalom írásbeli érettségin, boldog voltam, hogy írhatom, tudtam, nagyon jó lesz - másnap gratulált is a magyar tanárom, mint a legjobb dolgozat írójának /
- hobbi - varrás közben eltűnik az időérzékelésem, szeretek szép, precíz munkát végezni / súlyos fejfájásom is múlt el varrás közben /
- zene - egész mámorító hatású
A könyvben a gyakorlati megvalósítások is szerepelnek, de ott még nem járok, az egész roppant érdekes.
Mivel te foglalkozol a témával, írjál légyszíves a tapasztalataidról!
Még egy idézet, amelyet érdemes megjegyezni:
" A flow-élmények vitaminbombaként hatnak a szervezetre és befolyásolják a szubjektív jóllétünket is.
... A tudós szerint még ma is továbbviheti az emberiséget, feltéve, ha az emberek megtanulják energiájukat értelmes cselekvésre áldozni."
Üdvözöllek,
Hono_Lulu
Kerítésfestés kényszerből ?
Sziasztok !
Valóban úgy néz ki, hogy ez a "flow élmény" megoldást hozhat a mai bajokra.
Munkára, álkotásra szüksége van az embereknek. És mennyire élvezetes is lehet !
Eszembe jutott szegény Tom Sawyer híres jelenete Mark Twain regényéből. Ez a könyv az ifjúsági irodalom egyik gyönygyszeme.
Az árva Tomot nénikéje neveli, és a sok-sok csínytevése miatt Tom rengeteg büntetőmunkát kap. Egy szép szombati napon is ilyesmit kellene végeznie, bánatos lelke vágyik a játszó gyerekek közé, de nem mehet, el sem cserélheti mással a munkát. Felajánl fizetségként még egy csillogó üveggolyót is egy fiúnak, de ez sem sikerül neki.
"...Tom buzgalma semeddig sem tartott. Eszébe jutott minden aznapra tervezett játék, móka, és bánata csak növekedett. Tudta, hogy minden pillanatban itt lehetnek a fiúk, mennek kirándulni, csatangolni, és mindenféle viccet fognak csinálni vele, mert neki dolgoznia kell. Az a gondolat, hogy kinevetik, úgy égette, mint a tűz. Zsebéből előkaparta "földi javait": szögeket, golyókat, drótot, madzagot, bár tudta, hogy értük legfeljebb csak valami másfajta munkát vehetne, mint ahogy például Jimtől meg akarta venni a vízhordást, mint mégis valamivel kellemesebb munkát. Minden kincse kevés volt arra, hogy csak félórai szabadságot is vásárolhasson magának. Lemondott tehát a vesztegetésről, és szomorúan rakosgatta vissza zsebébe kincseit. Egyszer csak ebben a sötét és reménytelen pillanatban RAGYOGÓ ÖTLETE támadt. Újra felvette a meszelőt, és csendesen nekilátott a munkának. Már fel is tűnt ekkor Ben Rogers, az éppen, akinek a gúnyolódásától leginkább tartott. Vígan ugrált feléje, annak jeléül, hogy szíve gondtalan, és büszke várakozás feszíti. Almát evett, s melléje időnként dallamosan felüvöltött. Üvöltését mély hangú búgással váltogatta: gőzhajót játszott. Amint közelebb ért, félgőzt adott, a kormányrúddal az utca közepére vezette hajóját, majd kecses ívet leírva, teljes méltósággal és nagy szakértelemmel partot ért, éppúgy, mint a három méter mély járatú Big Missouri gőzös, melynek ebben a pillanatban ő volt a kapitánya, legénysége, gőzszirénája és hajója is egy személyben.
...Tom nyugodtan meszelt tovább. Tudomást sem vett a gőzösről. Ben egy pillanatra csodálkozva nézte, majd megszólalt:
- Kitoltak veled, mi?
Semmi válasz. Tom műértő szemmel vizsgálta az utolsó ecsetvonásokat, gyöngéd kézzel még egyszer végigsuhant rajta a meszelővel, és az eredményt ugyanolyan szakértelemmel vizsgálta. Ben melléje szegődött. Tomnak folyt a nyála az alma láttára, de hősiesen kitartott munkája mellett.
- Kaptál jó munkát. Hogy ízlik, mi? - szólt újra Ben.
- Te vagy, Ben? Észre sem vettelek.
- Megyek fürdeni, nem jössz? Persze, majd elfelejtettem, te inkább dolgozol! Ugye?
Tom egy darabig szótlanul nézte.
- Mondd: mit értesz tulajdonképpen munka alatt? - kérdezte végre.
- Ezt a meszelést például.
Tom bemártotta a meszelőt, és közömbösen felelte:
- Lehet, de az is lehet, hogy a meszelés nem munka. Egy biztos, nekem tetszik.
- A végén még bebeszélnéd nekem, hogy szívesen dolgozol.
Tom csak meszelt szakadatlanul.
- Mi az, hogy szívesen! Csak azt mondd meg, miért ne csinálnám szívesen? Azt hiszed, mindennap meszelhetek kerítést?
Ez persze mindjárt más színben tüntette fel a dolgot.
Ben abbahagyta az almarágást. Tom nagy lendülettel húzta végig a meszelőt a kerítésen, föl-le, föl-le, hátralépett, hogy lássa az eredményt, itt-ott kiigazította munkáját, majd újra megnézte az összhatást. Ben percről percre nagyobb érdeklődést árult el, mindjobban figyelt, és egészen belemerült a munka szemlélésébe. Egyszer csak megszólalt:
- TOM, HADD MESZELJEK egy kicsit.
Tom pillanatra habozott, már-már beleegyezett, de hirtelen megváltoztatta véleményét.
- Sajnálom, Ben, nem tehetem. Tudod, Polly néni szörnyű kényes erre a kerítésre. Hát még itt az utcán! Még ha a kertre nézne, nem szólnék semmit, és neki se lenne kifogása ellene. De igazán nagyon kényes erre a kerítésre, igen szépen kell kimeszelni, és fogadjunk, hogy ezer meg ezer, kétezer fiú közt sincs egyetlenegy se, aki annak rendje-módja szerint megcsinálná!
- Nem igaz, eressz engem, hadd próbáljam meg! Csak egy kicsit eressz. Én biztos hagynálak meszelni. Na, eressz, Tom!
- Isten bizony, szívesen engednélek, Ben, de Polly néni nem hagyná. Jim is akart meszelni meg Sid is, de Polly néni nem engedte őket se. Látod, Ben, enyém a felelősség! Képzeld, ha akármi történne meszelés közben...
- Marhaság! Úgy fogok vigyázni, mintha te meszelnél. De add már ide, hadd próbáljam meg! Ne, itt van a fél almám is!
- Hát... nesze! De nem, Ben, inkább nem. Félek...
- Ugyan, itt az egész alma!
Tom keserű pofával adta át a meszelőt, de szíve vidám volt. És mialatt a kiérdemesült Big Missouri gőzös a forró napon arca verítékével dolgozott, a volt meszelőművész a közeli árnyékban egy hordón pihent, lábát a levegőbe lógatta, almáját rágta, és azon tűnődött, hogy keríthetné hálójába a többi ártatlant. Mert áldozatokban nem volt hiány. Egész sereg gyerek jött, hogy Tom munkáján mulasson, és ott maradt... meszelni.
Mikorára Ben megunta volna a munkát, Tom már "elcserélte" a következő részletmeszelést egy tűrhető állapotban levő papírsárkányért Billy Fisherrel, utána Johnny Miller következett, aki a ráeső részt egy döglött patkányért vette meg, amely egy hosszú madzagra volt kötve, hogy körbe lehessen forgatni.
Így ment ez órákon át, és mire a délután vége felé járt, Tom, aki még reggel földhözragadt szegény fiú volt, valósággal dúskált a "kincsekben".
Az említett földi javakon kívül a következőket gyűjtötte össze: tizenkét golyót, egy fél szájharmonikát, egy darab kék üveget, amelyen gyönyörűen át lehetett nézni, egy cérnaorsót, lakatkulcsot lakat nélkül, egy pár ebihalat, tűzköveket, egy félszemű macskakölyköt, egy rézkilincset, egy nyakörvet kutya nélkül, egy bicskanyelet, négy darab narancshéjat és egy öreg ablakráma darabjait. Azonfelül állandó társaságban, kellemes semmittevésben telt el ideje, a kerítést pedig "csak" háromszor sikerült végigmeszeltetnie. És ha nem fogy el a mész, Tom a falu összes gyermekeit teljes anyagi romlásba döntötte volna.
Ezek után Tom már nem tartotta reménytelennek az életet. Tudtán kívül FELFEDEZTE az emberi cselekedetek egyik örök rugóját. Nem kell mást tenni, ha kívánatossá akarunk varázsolni valamit - akár felnőttekről, akár kisfiúkról legyen szó -, mint nehézségeket gördíteni kívánságuk elé. Ha Tom bölcselkedő kedély lett volna - mint például ennek a könyvnek az írója -, hamarosan megérti a "munka" és a "szórakozás" közti különbséget. Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember. És ez a fogalmazás hozzásegítette volna annak a megértéséhez, hogy művirágokat csinálni vagy taposómalomban dolgozni bizony kemény munka, de a kuglizás vagy a Mont Blanc megmászása szórakozás. Vannak Angliában gazdag urak, akik komoly anyagi áldozattal szerzik meg azt a kiváltságot, hogy nyáron naponta húsz-harminc mérföldnyi útszakaszon ők hajtsák a postakocsit; de ha nekik kínálnának bért a fáradságért, kedvtelésük munkának minősülne, s így már nem vállalnák. "
Üdv,
Hono_Lulu
Unique:)))
Flow Köszi:)))Csak egy kis kiegészitő:)A flowt sokkan keverik a taós áramlásal pedig más lásd:"JÜ: Egy 2300 éve élt taoista tudós, Csuang-ce műveiben találjuk. A jü azt jelenti, hogy valaki helyes módon követi az utat, vagyis a taót; úgy fordították le angolra, hogy “bolyongás, lebegés, úszás, repülés, és áramlat” Csuang-ce úgy gondolta, a hogy a jü a megfelelő módja, ahogy az életet élni kell: spontán módon, teljes elkötelezettséggel, anélkül, hogy külső jutalmakra várnánk – röviden, totális autotelikus élményként.Kritikusok szerint az áramlat (nyugati változat) annak az eredménye, hoy valaki tudatosan törekszik a nehézségek legyőzésére, a jü (keleti típus) akkor következik be, amikor az egyén feladja a készségek tudatos gyakorlását.
A jü misztikus magaslataira nem misztikus ugrással jut fel valaki, hanem egyszerűen úgy, hogy fokozatosan a környezetében megnyíló cselekvési lehetőségekre összpontosítja figyelmét. Ez idővel azt eredményezi, hogy a készségek olyan automatikussá válnak, hogy spontán szinte túlvilági ügyességnek tűnnek.
A nyugati világ legnagyobb részében azonban az ilyen kényelmes, és áramlat felidéző rendnek véget vetett a szövőszék feltalálása, és a munkaerőt centralizáló gyárak megjelenése. ...
Elég néhány évtized ahhoz, hogy az átlagos munkakörülmények a viszonylag kellemesből rémálommá váljanak, mint ahogy Angliában történt az 1740-es években.
Elméletileg bármilyen munkát örömtelivé lehet változtatni, ha betartjuk az áramlat élmény szabályait.... "(pszichologiai tanulmány)