thesecret.hu

Részletezhetném, de most nem teszem, már túl vagyok rajta. Végigküzdöttem , nem kétszer, és nem is hússzor összeestem, kilátástalannak láttam az életem. De valahogy mindig talpra álltam, bár azt magam sem tudom, hogy sikerült. Az egész életem próbatételek sorozatából állt, amikhez egy idő után már úgy álltam hozzá : ezt kaptam az élettől, és ezt meg kell oldanom, ha tetszik, ha nem. Azt hiszem, minden lehetséges negatív élethelyzetet megtapasztaltam, amit csak lehetett. De azokból én utólag mindig nagyon sokat tanultam. És ez a lelki fejlődés lényege! Ezért vagyunk, hogy főképp a szenvedések által fejlődjünk. És , ha ezt így átlátjuk, akkor minden egészen más megvilágításba kerül, már nem szenvedő alanyok vagyunk, inkább a megoldások "mesterei". De mind eme reinkarnációs gondolkozásom ellenére mégis nagyon fárasztónak találtam már ezt az egészet, és az évek alatt nem kevés könnyet kifolyattam a szememből. Na , de itt most megjegyzem, hogy én még magamat is furcsának találom , hogy voltam képes rá, hogy én egy jó kedélyű nő maradjak. De nemhogy maradjak, én ilyen akartam lenni! Utálom a rossz kedvet, és amint csak tudtam, az arcképemet mosolygósra formáltam.
A gyerekeim épp hogy felnőttek, amikor megérkeztem a boldogság kapujához. Pedig én azt hittem, már egészen a boldogsághoz! Tévedtem. Innentől egész más fajta próbatételeket kellett kiállnom , a szerelemhez vezető érzelmi lépcsőfokokat kellett végigjárnom. Én eddig még a szerelmet nem ismertem, ez így alakult az életemben. és ezért a nulláról kellett indulnom. Kellett.....Hát ez a fránya karmai életúti tervem! Rájöttem erre én is időközben már , hogy erről van szó. Egy férfi, két férfi három férfi--fél év alatt, akik mind különböző érzelmeket ébresztettek fel bennem és általuk az amúgy is már széles érzelmi skálám még tovább bővült és bővült. De hova már? Hát őt már tényleg szeretem! De a csalódások bebizonyították nekem is végül, hogy egyik sem volt az igazi. És a pláne az egészben, az eddigiekben az volt, hogy velük személyesen nem is találkoztam! Gyengék voltak ahhoz, hogy értem tettekben is megmozduljanak. És amint a harmadik után is lenyomtam egy egész napos sírást-- őt volt a legnehezebb elengednem--, elegem lett az egész férfiügyből. Mikor már? Ez nem lehet igaz!? Nem tudtam sehogyan sem elképzelni , elhinni, hogy hamarosan ne találna rám a szerelem! Hát már annyira szeretném a boldogságot, és szerintem ki is érdemelhetném, hisz a tömérdek, próbatételes éveim, melyekben egymás után helyt álltam! Mit kell még itt tanulnom!?
Hirtelen történt,nem is számítottam rá. Kicsit lefásultam, nem vártam senkit, lesz, ami lesz, így gondoltam egykedvűen. Nem is fogtam fel igazán, hogy összeismerkedtünk, csak beszélgetés--nyomtam le magamat. Nagyon nem volt kedvem felébredni, megint belemerülni, aztán meg majd a padlón csücsülni. De egy hét után kénytelen voltam végre látni, mert olyan hatások értek, hogy arra már a halott is szerelmes lesz. Beleszerettem! De ő előbb énbelém! És éppen ettől volt nekem még erősebb a szerelmem, mert ő nyomult jobban felém! Ahogy kezdte. És ő meg is mozdult értem, találkoztunk is ! Azt érzem vele, hogy ő életem egyetlen őrült nagy szerelme, és ő is így! Másfél hónap egy egyedülálló szerelem bűvöletében lebegve!
Aztán történt valami. Nem közöttünk, más gondjai adódtak. Mindeközben két látót is fölkerestem, tudni akartam a jövőmet, hogy vele élem- e le az elkövetkezendő éveimet, de még ezen kívül rajta kívül eső, csakis rám vonatkozó kérdésekre is válaszokat akartam kapni. És amit megtudtam, nagyon nem örültem neki!
A látók szavai kb.-ra : Előző sok életemben voltam apáca, prostituált, egyebek, tehát nem csak a mostani, hanem már ki tudja hányadik életem óta fogalmam sincs , mi a szerelem. És hogy mindez végre megváltozzon, ez életemben azt tűztem ki célul, még lélekként, hogy kijárom az érzelmek iskolája rengeteg osztályát, ami rengeteg férfiból áll és , ha az utolsó osztályig eljutottam az újabb és újabb érzelmi megtapasztalások majd csalódások által, akkor ott vár rám a leges legigazibb ő. /
De mikor is lenne az? Nyolcvan éves koromban? És miféle csoda bogár lenne már az a leges legjobb? Hát, nem vagyok rá kíváncsi! Itt most meg akarok állni! Ez a szerelem már engem már bőven kielégít! Itt egy sor nehézséget /anyagiak / Vele meg kellene oldanunk, ahhoz hogy a jövőnket együtt tervezhessük. De én ezzel kapcsolatban akkora erőt érzek, és úgy gondolom, nincsenek problémák, csak megoldások.
Én, aki legalább húsz éve reinkarnációsan gondolkozok, élek, most két hete itt gyötrődök, mert ahhoz, ami innentől az életutamban folytatódna /a karmaiban/, nagyon nincsen kedvem. Eddigi életemben tulajdonképpen a megtervezett utamon lépdelhettem "kényelmesen " végig. Most akkor kiesik a lábam alól a talaj, ha a szabad akaratot indítom be? Én ezt nem érzem így , bár megfogant bennem egy pár kérdés ezzel kapcsolatban. Nem hittem eddig a szabad akarat tényében, de most hogy én is itt tartok, jócskán utánaolvastam ennek a kérdésnek.
Egy pár mondatot idéznék :" A karma nem sors. A szabad akarat képessé tesz arra, hogy megváltoztassuk a karmikus sor rendjét, mely már majdnem a jövőnkké vált. A szabad akarat annak a kezdete, hogy leállítsuk a reinkarnáció és a karma körforgását. A karma egy olyan kör, amiből csak a MOST megfogásából lehet kilépni. A "kereső" ember már felismeri, hogy a világ tükör a számára, amiben megláthatja önmagát, és ezáltal képessé válik, hogy észrevegye azokat a helyzeteket, amiket a karma, pontosabban a saját tudatos része/lélek/ elengedésre ítélt".
Ez az utolsó mondat nekem szól egészen, mert igen, észrevettem....egy reggel , felismerés -boldogság érzéssel vegyülve, ennek kíséretében jöttek belőlem a megérzés szavai. ..A karmám /lelkem/ elengedésre ítélt innentől bizonyos helyzeteket, amiket a terv szerint kellett volna folytatnom. ....