thesecret.hu

Na jó. Szükségem van rátok, a segítségetekre. Azt hittem menni fog egyedül, de tegnap jöttem rá, hogy mélyebb válságban vagyok, mint azt gondoltam.
Az előbb ahogy beléptem, megláttam, hogy 1 éve és 38 hete regisztráltam az oldalra. (és csak most voltam hajlandó segítséget kérni - szomorú, tudom). Mindenesetre azóta folyamatosan olvaslak Titeket és nagyon sokat tanultam, fejlődtem a belsőmet illetően, - és ezért mély hálával tartozom azoknak akik az írásaikkal megajándékozzák ezt a közösséget - de még mindig nem sikerült megoldani azt amiért annak idején ide keveredtem, a problémáimat. Az elmúlt években, amióta először megismerkedtem a Vonzás Törvényével folyamatosan olvastam, gyakoroltam és meg kell mondjam voltak nagyon szép időszakok, mikor úgy éreztem, hogy na most, most végre meglesz. aztán annyira "akartam" (utólag visszagondolva inkább rágörcsöltem), hogy nem lett belőle semmi. Az az érdekes, hogy az életem szinte minden részén tökéletesen működik a "titok", (pl. a suliban, a vizsgaidőszakban sokat segít a tudatos gondolkodás és a vonzás törvényének alkalmazása), de mikor az életemről, saját magamhoz való viszonyról van szó...úgy érzem mintha szélmalomharcot vívnék önmagammal. valahogyan nem lelek békét magammal kapcsolatban, ijesztő, de így van.
És, hogy mit akarok elérni? A könnyedséget, a szabadságot, az egészséget, azt az állapotot, mikor nem azon jár az agyam, minden pillanatban, hogy mindennek ellenére ilyen meg olyan vagyok, és hogy nekem mennyire rossz....(nem panaszkodásból, de tényleg ez játszódik le bennem)
Sokat kutakodtam magamban, és tudom, hogy a múlt élményei élnek még bennem. Próbáltam elfelejteni, aztán feloldani, megbocsájtani magamnak, másoknak, mindezek sokat segítettek, de a problémák ugyanúgy maradtak, azt hiszem annyira hozzájuk szoktam, hogy a részemmé váltak, és most nem tudom őket elengedni...
Az önértékelés, az önszeretet, önbizalom csak nagyon halványan élnek bennem (ezek is csak azóta, mióta a titokkal foglalkozom). Őszintén megmondva, szar volt az életem, sokat szenvedtem amiatt, hogy hogyan nézek ki, nagyon leértékeltem magam meg aztán elég sok bántás is ért, (amit nem hárítok másra, tudom, hogy ezeket is mind én "akartam"), de mégis bennem van még az az időszak, amikor nullának érzetem magam, minden szempontból, sőt azt hiszem ez az időszak bizonyos értelemben még tart is.
Most olvastam Eckhart Tolle könyvét, (A Most hatalma), és tudom, mi az amit tennem kell, sőt igazából ez alatt a pár év alatt, annyi mindent olvastam, hogy elméletben tisztában vagyok vele, hogy mit kéne, de a megvalósítás....na az valahogy nem megy.
Próbálok elvonatkoztatni, és a jelenben maradni, de nem megy, mert mindig elindul az a gondolatfolyam, hogy "oké, hogy a jelenben vagy, de attól még itt az egészségügyi problémád, meg a ..." és ez teljesen kizökkent és megint visszazuhanok a mélybe.
Kérlek titeket, segítsetek abban, hogy hogyan tudnám ezt a kényszeres gondolkodást megállítani, elhagyni, hogyan lehet elvonatkoztatni attól, hogy "beteg" vagyok, hogyha minden pillanatban tapasztalom az állapotom tüneteit, hogyan lehet kimászni a gödörből, amelynek évek óta kaparom az oldalát?
Hogyan lehet megszüntetni az ellenállást, hogyan tudnék végre nem a múltam lenni, és nem a régi problémákkal azonosulni? hogyan lehet...húú mennyi kérdés lenne még itt

Akinek van bármi tanácsa, meglátása, vagy akár véleménye szívesen fogadom, és szeretettel megköszönöm.