thesecret.hu

Kedves Virág,

Én tartani fogom magam ahhoz,amit elhatároztam. Ha igazán szeret, akkor küzd értem. Csak már nagyon hiányzik :)

Kedves Hozzászólók!

Csak megerősíteni tudom azt az elvet, miszerint ha nem foglalkozol vele, akkor visszatér. Nálam is ez történik mindig. Mi szakítottunk már a párommal, legutóbb egy hónapja.
Az elején én nyomultam, folyton zaklattam, és mindig elküldött vagy menekült előlem :)
Utána már egy hete megfogadtam nagyanyám tanácsát: Ne keresd, mert akkor úgy érzi, hogy nem érdekled őt.
Így tettem, nem kerestem, eltűntem. Utána másnap már írt egy e-mailt, hogy szeret.
Viszont innentől már nem értem,ha szeret, akkor miért nem tudunk együtt lenni újra? :) Ha két ember szereti egymást, nincs annál erősebb kötelék.

Szóval a gyakorlati része az rendben van, azóta sem keresem, ha akar, majd hív.

Üdv

Az agykontroll nem ismeri a távolságot. Nem számít, hogy másik városban van. Bármilyen messzire hat...

Hogy lehet szeretetet küldeni ha esetleg egy másik városban tanul?:)

Mert azt lehet,hogy ott van melletted,vagy összefuttok ,de amikor fizikailag messze van tőled? :))

Csatlakozom hozzátok, én is hasonló cipőben járok. Szép kis lecke, és sokat tanultam belőle, és nagyon remélem, hogy nem túl későn...
Az elméletekbe én is kissé belezavarodtam, de már kezd tisztulni a saját meglátásom erről. Leírni még nem igazán tudnám, de hasonló ahhoz, amit gycsv írt. Meg kell hagyni, nem könnyű, mert a hiányának a fájdalma folyamatosan marcangol :(
Kedves gycsv! Megkérdezhetem, hogy te hogy küldesz a te szerelmednek szeretetet? Csak kíváncsi vagyok más hogy csinálja, hátha kapok valami jó ötletet :)
Sok sikert nektek! ;)

Akkor sokkal nehezebb a dolgom,hogyha van barátnője pár hete?? :( És sajnos Budapestre ment továbbtanulni.....:(
Küzdeni nem érdemes,úgy érzem! Nem ragaszkodhatok hozzá,nem hívogathatom,nem írhatok neki!Hiszen így jobban eltaszíthatom magamtól.... De csak az idő tudja ezt eldönteni.Fiatal vagyok,és nagyon sokáig együtt voltunk.Remélem egyszer rádöbben mit veszített...de ha akivel együtt van szerelmes lesz belé,nagyobb az esélye annak,hogy elfelejt engem...Ha esetleg,valóban nagy hatással voltam rá.Lehetetlennek érzem,hogy ennyi év után,hogy más városban van,és új párja van.Innentől kezdve soha ne kommunikáljunk,ne tudjam,hogy hogy van,esetleg pár szót ne váltsak vele,vagy ne hiányozzam neki...!

Szerintetek? :)

Ez fantasztikus!! Tegnap óta hihetetlen dolog történt velem. Pontosan az, amit a leveled elején említesz. Felismertem a helyzetet. Mindent úgy fogok tenni,ahogy írsz, biztos vagyok benne, hogy sikerrel járok, és újra egy pár leszünk...mert ezt a szerelmet nem szabad veszni hagyni. Én rontottam el, de erre eddig nem jöttem rá. Tegnap kaptam egy sugallatot és minden hirtelen megvilágosodott előttem. Ez annyira boldoggá tett...:)) Írtam neki egy bocsánatkérő, felismerő ímélt, amiben belátom, rájöttem, hol, miben hibáztam, ne haragudjon, de tiszteletben tartom a döntését, ha nem lesz köztünk többé semmi. (persze azért bízom benne,hogy értékelni fogja ezt) Sajnos mi elég messze élünk egymástól, ezért nem találkozunk. Együtt éltünk, de sértetten hazaköltöztem, mikor elrontottam. ---de ezt akkor még nem így láttam.
Egy biztos: nem adom fel, amíg egy icipicikicsike esélyt is látok a szebb folytatásra. Ehhez persze ő is kell.
A filmet megnézem, nagyon köszönöm. Nem láttam még.
Szép vasárnapot neked!

Sajnos, én nem tudok ehhez okosat hozzá fűzni, csupán azért érzem fontosnak, hogy hozzá szóljak, mert a jelenlegi (egyik) problémám éppen erről szól. Az imént kértem segítőimet, hogy magamban feltett kérdésemre adjanak nekem valami jelet, erre tessék, 10 perc múlva rábukkantam erre az írásra.. Picivel könnyebbnek érzem magam. Valahogy azt is jelnek veszem, hogy a kérdező azon a napon tette fel kérdését, mikor a szerelmem (?) születésnapja volt... Lehet, hogy mindezt már túlgondolkodom, és már mindenben "jelet" látok, de én szeretnék abban hinni, bízni, hogy mindebben van valami, hogy ez egy válasz a kérdésemre...Annyira jó lenne...! Azt ugyan itt sem tudtam meg, melyik a helyesebb cselekedet ahhoz, hogy önszántából visszatérjen hozzám. Ha elengedem,akkor már nem szeretem, így ebben az esetben már nem vágyom arra, hogy visszatérjen. De ha szeretem, nem tudom elengedni. Természetesen most a szívemről beszélek, és nem a zaklatásáról.

Ragaszkodás? Semmiképpen ne! Ha menni akar el kell engedni,el lehet neki mondani mindazt,amit jelent számodra.. Nem mer közeledni,vannak sebei? Mindenkinek vannak,ahogyan falak is mindig vannak,de ha a szeretet elég erös,ezek feloldodnak,és nem a te szeretetedröl beszélek! Neked fontos,mert el tudod engedni,hajlandó vagy várni,ez szeretet! Ö mit tesz eközben.? Éli tovább az életét,esetleg még egy ideig gondolkodik rajta,hogy elveszitett valakit,aki igazán szerette,de jobb igy,mert legalább nem fáj. Nem vállalja a kockázatot...
Engedd el,és míg számodra fontos várj,tudja azt,hogy mi van benned,de ha ezt nem képes értékelni,lépj tovább.

Ha azért szeretsz,hogy szerethess,"bárkit" szerethetsz.. Annyi különleges és nagyszerü ember van még,tanulj a kapcsolatokból,merj tovább lépni,merj szeretni..:)))))

Ugye tudjuk,ha szereted elengeded és visszatér magától!