thesecret.hu

Valami nagyon hasonlót én is átéltem. Én közel 6.5 éve ismertem a volt barátnőmet akivel a 6 évből legalább 3-at a legjobb barátokként kezeltük egymást. Egy munkahelyen ismerkedtünk meg és ott is jöttünk össze. Mondanom sem kell , elkezdtünk járni. Sajnos elkövettem egy hatalmas nagy hibát, kiadtam 100% magam neki és nagyon érzékeny voltam vele mindig. 3 évig a tenyeremen hordoztam ittam minden szavát és mindig csak vele foglalkoztam. Nagyon szerettem , ahogy még most is szeretem. Sajnos ő elköltözött otthonról egy idelye és saját lakást vett. Persze jött az ami ilyenkor jönni szokott. Mikor a pillangók kiszabadulnak a ketrecükből , beleízlelnek a nagy szabadságba.. vele is ez történt. Elkezdett a szomszédokkal ismerkedni , pasikkal barátkozni (bár sose tette míg a szüleinél lakott) megváltozott. Mindene megvolt mellettem , sosem utasítottam el , mindig találkoztunk és minden rendben volt. Szerettük egymást nagyon. Mondogattuk örökre eggyütt maradunk. Persze nem így lett, máskülönben nem írnám ezeket a sorokat. Két hónapja kibökte már nem szeret (ezt smsben de a szemembe sose merte mondani :S ) majd emailben kitett 3 év után ok nélkül. Azzal a szöveggel hogy nem illünk össze, annak ellenére mindent eggyütt szerettünk csinálni és soha nem veszekedtünk. Én tudtam pasi van a dologban de ő tagadta. Telt az idő , egy hónapja letiltatta a telefonszámomat (megis szüntette azt :S ) se emailekre se hívásokra nem válaszol. Már persze közösségi oldalon az uj "párja" mellett virít..(mintha nem történt volna semmi bár tudom nem boldog és büntudata van mert ő is mondta mégis mással van ) Csak mert ő már "megváltozott".. a huga elhordott mindennek , bár semmit se tud a kettönkről történtekkel kapcsolatban de megtörtént. Már nem keresem egy idelye bár természetesen fáj a hiánya mert tudom soha senki nem fogja így becsülni ahogy én őt. Én vele képzeltem el az egész életem de ő valamiért nem, mert telebeszélték a fejét a szomszédai és barátnői hogy ne ragadjon le nálam mivel ő 32 éves én viszont csak 27.. Ezt tudtam hogy befog következni csak azt nem értem miért nem járt nekem egy normális szakítás szemtől szemben ennyi év után. Miért kellett szó nélkül eldobni mint egy zsacskó szemetet mikor mindenét én adtam neki és mindig mellette álltam a munkahelyén és az életben is. Talán ez a kedvesség átka. Most próbálok keresni egy olyan lányt aki hozzám hasonlóan tud szeretni és bízom benne hogy nem futok ujra bele egy hasonlóba. Örök életemben megmarad bennem ez az érzés hogy ő azt mondta nekem " örökre szeretni foglak" és egy napon már semmit se kaptam :( Hozzá teszem mindig dolgos ember voltam és becsületes ahogy munkám is van és nem vagyok bunkó sem semmirekellő mégsem jár ezekért az emberi tulajdonságokért jutalom sajnos. De teljességgel megtudom érten min haladtál keresztül. És nem vagy ezzel a problémával egyedül.

Na ez az igazi nagy arcon csapás, ami tegnap történt velem. Nem sokkal a tegnapi bejegyzésem után megtudtam, hogy randija lesz az exemnek a hétvégén ... ennék konkrétabb jel nem is lehetett volna. Tehát a Sors azt akarja ezzel mondani nekem, hogy felejtsem el, és ne reménykedjek, mert nem leszünk együtt már soha többé.
Én leírhatatlanul szomorú vagyok. Eddig reménykedtem, de most már semmi értelme. Nem értem miért ilyenek a pasik. Soha eszembe sem jutna a megcsalás gondolata sem ... a tisztességes, becsületes lányok nem kellenek senkinek sem. A pasiknak a ribancok kellenek akik megcsalják őket 100x és a szemükbe hazudnak ... Legalábbis az exemnek ezek kellenek, akik nem becsülik meg őt. Ilyen a világ sajnos :(
Én magamat egy tisztességes, becsületes lánynak tartom ... a tapasztalatlanságom miatt féltem, aggódtam, és meg akartam felelni neki ... ő ezt úgy vette mintha én hazudtam volna neki, nem voltam hozzá őszinte. Könyörgöm, hol nem őszinte itt az ember? Az, ha megcsalnak téged és hazudnak rosszindulatból, az hazugság .. na de az én "hibám" ez nem hazugság :/ Még meg sem közelíti a hazugságot!
21 éves vagyok, és nagyon csalódtam, hogy a férfiaknak nem kellek ...

Úgy gondolom, hogy a Sors tudja mit csinál, ennek valamiért így kellett történnie :(
A régi exemet sem tudtam elengedni. Hosszú idő kellett mire elengedtem őt (1 év...). Most azt tapasztalom hogy ha a mostani exemet nem engedem el, akkor csak saját magamnak okozok szenvedést. Úgyhogy el kell engednem őt.
A telefonszámát kitöröltem a telefonomból, és az sms-eket is. Facebook - ról töröltem a közös képünket, és msn-ről is letöröltem őt. Szóval száműztem az életemből. Már csak azt kell megálljam, hogy a képeit és az üzenőfalát ne nézegessem facebookon, és sehol máshol sem. :(
Az exem barátja, annak az anyukája, legtöbben azt mondják hogy nem érdemelt meg engem ... és még ő akar komoly kapcsolatot... állandóan azzal jött, hogy őt senki nem becsüli meg. Ott voltam én, én megbecsültem őt, talán túlságosan is. És ő volt az, aki nem becsült meg engem. Szerintem....
Miért ilyen az élet? Lehet, hogy ezzel "fizetek meg" a múltban elkövetett hibáimért :(

Szerintem egyáltalán nem kell szégyellned amiatt magad, hogy még nem találtál "normális kapcsolatra".
Ne ettől függjön a belső önértékelésed. Ez tévút. Félni attól, hogy a másik tökéletesebb és nagyszerűbb mint te, egyenlő azzal, hogy magad fölé helyezted, és még nem egyenrangú veled.
Túl nagy terhet vállalsz magadra, azzal, hogy azt irányozod elő, hogy komolyan megváltozol. Látszik, hogy hibákat követtél el, és most magadat vádolod, aminek az égegyadta világon semmi értelme sincs. Úgyhogy csak olyanokat fogsz vonzani így akik téged szánni fognak, de nem szeretni.
A legfontosabb, hogy megbocsáss magadnak, és megbocsáss majd a másiknak, mert nem egyedül tiéd a felelősség a kapcsolat megromlásáért. Feltehetőleg megvisel a szakítás, de ezeket az érzéseket ne hessegesd el magadtól, néha ránk törnek a bánat hullámai, ezt fogadd el.
Megváltozni idő kérdése, lépésről-lépésre lehetséges. És közben fokozatosan el kell tudni fogadni magunkat, hogy nem vagyunk tökéletesek. Csak így tudunk változni, és fejlődni, és természetesen a tapasztalatainkból tanulni.
Nem a barátnőnk, és a szerelmünk mondja meg majd nekünk, hogy mi a jó nekünk, hanem mi döntjük el belül.
Ha meggyászolod, és elengeded az érzések feldolgozásával a kapcsolatot, már csak a szépre fogsz emlékezni.
A kapcsolat sikertelenségét, a saját emberi kudarcodként érzékeled. Ez egy ideig rendben is, van, hogy ez fáj, de az már túlzás, hogy folyamatosan ettől szenvedj. Senki nem akarja, hogy ezt a terhet te egyedül magara vedd. Ha rájössz arra, hogy nem szerencsétlen vagy, hanem egyenesen szerencsés aki okulhat a tapasztalataiból, te magad fogod megválasztani, hogy milyen embereket fogsz magadhoz engedni.
Azzal, hogy azt mondod megváltozol, és minden jó lesz, majd a távoli jövőben - miközben ma szenvedsz és rosszul érzed magad időt adsz a szenvedésnek. Egy ideig rendben is van, aztán nem lesz értelme, és sokkal inkább vidám leszel.
A mában van a kulcs. Sehol máshol.
Ma tudsz csak szeretni, holnap már nem.
Minden nap egy új választás, egy új döntés.

Szia! :)

Tudom , hogy nehéz elfelejteni dolgokat pláne meg megemészteni..
De nem konkrétan erre gondoltam :D Hanem , hogy kelj fel úgy minden reggel ne gondolkozz azon mi volt tegnap vagy azelőtt nem jó mindig a múltban élni.. hogy mi lett volna ha szerintem , de lehet buta vagyok, de én így gondolom.

Sziaa :) Nos, nem tudom hogy én 17 évesen mit tanácsolhatnék de leírom a véleményem :)

Igazából én se voltam még szerelmes , de van fogalmam arról milyen is lehet valójában az igazi kölcsönös szeretet.
Az, hogy próbáltál mást mutatni és adni a fiúnak , mint ami te vagy ... az igazából nem csak a te hibád...
A fiú is hibás hiszen nem azért akarunk változni mert nem vagyunk elég jók hanem mert látjuk a másik illetőn , hogy ő teljesen más mint mi és próbálunk hozzáalkalmazkodni ami valamilyen szinten érthető. De Édesanyám mindig arra nevelt,hogy bármilyen vizekre sodor az élet mindig adjam önmagam. Nos, ezt a tanácsot idáig úgy érzem betudtam tartani és szeretném is . A szerelem mindig akkor jön mikor nem számítasz rá . Sőt lehet ott van előtted évek óta csak nem vetted észre még.. Járj nyitott szemmel és ne kövesd el azt a hibát, hogy te keresed őt hanem várd meg míg ő talál rád :)) Így talán ha ő kezdeményez látni fogod rajta , hogy akar téged és a bizalom is kialakul 100%-an
A munkával kapcsolatban pedig most ez egy állapot amit el kell fogadni !! Törődj bele , ne rágd magad azon mi lett volna ha.. Az sose vezet jóra. A fősulira és az egyetemre azt tudom írni,hogy ami késik nem múlik idővel mindent megkaphatsz.. Használd a vonzás törvényét relaxálj kapcsolódj ki, menj tarsaságba szabadulj meg a múlttól zárd le mert minden egyes nap, valami újat szül. Új nap , új remény :)) Bocsánat, hogy írtam remélem tudtam egy ici-picit segíteni :)