2011. november 30. szerda - 23:23 | beküldő: Kisvuk78
Sziasztok!
Miután olvas az ember egy kicsit a titokról, vagy akármilyen más "önsegítő" könyvet, filmet néz, tudja, hogy hinnie, bíznia és mosolyognia kéne bármilyen nehéz helyzetben.
Alapvetően hiszem azt, hogy minden mélypont után jön egy jobb időszak. De azért a mélypontok is lehetnek brutálisak. Amikor azt hinné az ember, hogy már mindent elveszített, jöhetnek még rosszabb és rosszabb hírek és szerencsétlenségek. Úgy vettem észre, hogy a rossz dolgok szeretnek 1 pontra koncentrálódni és akkor lecsapni az emberre, amikor a legkevésbé számít rá.
Ám tapasztalataim szerint egyik mélypont se tart örökké. Ha az ember elég erős és kitart, előbb-utóbb vége lesz. Vége kell, hogy legyen. És akkor jön egy legalább ugyanolyan erejű boldogsághullám.
Ám amikor az ember a mélyponton van és semmi sem akar összejönni, hanem negatív események sorai követik egymást, akkor nehéz elhinni, hogy valaha is jobb lesz.
Ti mit szoktatok tenni, amikor ilyen mélyponton vagytok?
Van valami technikátok arra, hogy emlékeztessétek magatokat, hogy minden jobb lesz?
Vagy csak szimplán erős a hitetek és pozitívan tudtok hozzáállni a dolgokhoz bármilyen helyzetben?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 624 olvasás
-
Hozzászólások
mit csinálok, ha mélypontos vagyok?
Nálam helyzete válogatja...
Van amikor arra vágyom, hogy mielőbb kijöhessek belőle, akkor figyelemelterelő dolgokat csinálok (olvasok, kirándulok, sétálok, beszélgetek, telefonálok, sütök v. főzök valami finomat, kitakarítok)
Aztán olyan mélypontjaim is tudnak lenni, amikor nem tudom a problémámra a megoldást és nem tudom hogy lehet kikeveredni belőle. Ekkor önvizsgálatot tartok, meditálok, lecsendesedek, elvonulok a világtól és próbálok a dolgok mögé hatolni, megérteni az összefüggéseket, a miérteket, a "hogyan tovább"-ot.
Ha másokat is érint, akkor meg bevonom őket is a problémamegoldásba, bármennyire is nehéz ezt megtenni néha. (de ezt csak akkor teszem meg, ha már önmagammal valahogy egyenesbe jutottam és tárgyilagos tárgyalópartner tudok lenni).
Azután olyan is tud lenni, amikor attól vagyok mélyponton, hogy túl sokat kívántam magamtól (v.mások tőlem), ettől nyűgös, hisztis, energiahiányos vagyok. Ekkor egy jó nagy alvás vagy a visszavonulás, elcsendesedés az ami leginkább helyrebillent.
Aztán olyan is van, hogy csak arra van szükségem, hogy kontrollálatlanul szabadjára engedhessem az érzéseimet és jól kidühöngjem, vagy kisírjam magam, s már ettől helyrebillenek.
Szóval igyekszem befelé figyelni, hogy mire is van leginkább szükségem az adott helyzetben.
Ezt vagy sikerül tudatosítanom, vagy nem, de a végén valahogy mégis helyrebillennek a dolgok. Ebbe persze az is beletartozik, hogy előfordult velem olyan is, hogy leültem meditálni, hogy megtöltsem magam békességgel és nyugalommal és a meditáció közben egyszer csak a legerőteljesebben előjött az az árnyékszemélyiségem, amelynek a tombolásra, dühöngésre, erőszakosságra van indíttatása. S ott azzal kellett szembesülnöm, hogy ez is én vagyok, ez az én részem is hozzám tartozik, engem szolgál és el kell fogadnom szeretettel a létezését.
Azt hiszem, hogy valami olyasmit talán leszűrhetek tanulságként, hogy a mélypontjaim is értem vannak, mert ha úgymond "átdolgoztam" magamat rajtuk, akkor bármi is volt előtte, utána mégis megkönnyebbülök, visszatalálok önmagamhoz.
Mit teszek, ha mélypont jön?
Nos, verseket írok, és olvasok belőlük, vagy hallgatom azokat, ad1.
ad2,
meditálok, relaxálok, mert a belső csönd ragyogó lehetőség rosszkedvem elküldéséhez
ad3
segítek embereknek, bármit, bármikor, akár pl. Marketinges munkámban, az O.-ben, hogy jobbá válhasson az ő életük is.
ad4.
olvasok, netezek, Secret oldalon irogatok, és tanulok tőletek.
ad5,
mindenképp kimozdulok otthonról, és hozzáteszem, ma már egyre kevesebbszer fordul elő velem ez a helyzet.
ad6.
ráhangolom magam belülről a jó kedvre!!!!!!!!!! Ez a legelső amúgy, és van, hogy kisírom magamból, van, hogy kitáncolom egy egy ritmusosabb zenére, van, hogy EFT-zek, a Ho"oponopono mindig segít!
( amúgy az Elmeprogramozás nekem nem nagyon jött be ) bár, ki tudja, hozzám tett biztosan, mert én megvettem a szoftverjüket!) Sose tudhatjuk, mi az az szalmaszál, amitől életünk egyszercsak jobbá válik, nem igaz?
A lényeg: légy jó kedvűen mosolygós, mesterségesen akár! Ez feltunningólja lelkünket:)
sims
Régen játszottam már vele, de ha jól emlékszem, akkor be lehet állítani, hogy ne öregedjenek, ugye?
Lehet, hogy kipróbálom ezt valamikor :)
off
Nemnem, Szivárványvirág, az én figuráim sose halnak meg a simsben ;) Sőt, ha valami rossz történik velük, mentés nélkül lépek ki, hogy még az emlék se maradjon meg :)
Egyébként "aktív vizualizálásra" is használom ezt a játékot, de időnként (most például) a gyerekkoromat írom vele újra. Ahol a szüleim szeretik egymást és engem, meg ilyen nyalánkságok.
+
+
Én pl. olvasgatok valami
Én pl. olvasgatok valami olyan könyvet, ami jobb kedvre derít.
Vagy ha szükséges, jól kidühöngöm vagy kibőgöm magam előtte. Na persze egyedül :)
Bevetem ami kell, és amim van. Meditáció, ho'oponopono, EFT, zene, valami hobbi, stb...
Ezen a SIMS dolgon már én is elgondolkoztam, csak nagyon rá tudok kattanni, és nagyon kifárasztja a szemem és a hátam. Meg ott túl gyorsan halnak az emberkék :( :)
Köszönöm a választ! Igazából
Köszönöm a választ! Igazából én is hasonlóképpen gondoltam. Sajnos volt már olyan, hogy sorozatos tragédiák miatt már élni se akartam, de szerencsére volt annyi "eszem", hogy találtam egy elfoglaltságot, amibe egy kicsit bele tudtam élni magam és elterelte a figyelmemet egy időre.
Van, amikor nekem is elég félrevonulni és nézni valami egyszerű, vicces filmet(úgymond resetelem az agyam), de van, amikor az egyedüllét csak ront a dolgokon és társaság kell, hogy elvonja a figyelmem.
A sims érdekes ötlet, ki kell, hogy próbáljam :)
itt és most
Attól függ, milyen mély az a mélypont.
Ha kicsi, elmegyek aludni. A legjobb, ha egy szar napnak minél hamarabb vége van.
Ha kicsit komolyabb, akkor arra figyelek, hogy jól érezzem magam. Valami olyan elfoglaltságot keresek, amiben szívesen vagyok. Merthogy a rezgésszintem leesik, és valahogy fel kellene vinni, de a körülmények erre most épp nem alkalmasak. Mert ilyenkor sötéten lát az ember, az is rossz, ami nem is az. Az első feladatom tehát, hogy legalább a rosszra ne figyeljek, ha már jó, amire képes lennék figyelni, nem nagyon akad. Játszom számítógéppel (én simset szoktam, mert ott úgy csinálhatom, hogy "jó dolgok történjenek velem", és az épp azt az érzést/rezgést kelti, mintha az életben történne, és a tudatalatti nem tesz különbséget ugyebár...), festek, vígjátékokat nézek, moziba megyek. Persze lehet horgászni, futni, úszni, gyertyát önteni, kézimunkázni, kinek mi az, amibe "bele tud merülni".
Ha nagy gáz van, akkor elvonulok két napra. Ennyire vagyok hitelesítve, ez bármekkora katyvaszhoz elég. Nekem. Mobil kikapcsol, semmi input. Se újság, se tévé, se könyv, se zene (az is tud érzelmeket generálni), se ember, se barát, se ellenség, se szomszéd, se idegen. 2000 db-os puzzle (vagy bármi más, amihez nem kell sok ész, de mégis leköt kicsit, tele hűtő és csend. Meditáció, esetleg gyakorlatok, Talen, NLP-s technikák (hatlépéses, Walt Disney), Belső utazásos keresgélés... gyógytea, nyugi. A második nap végére rend van belül.