thesecret.hu

"De a szerelem átalakul idővel szeretetté."
Nem értem miért ragaszkodtok ehhez a hülyeséghez.

Köszi, Ragyogás abszolút jól látod mire van szükségem a kirakós hasonlat pedig nagyon találó. Te jó ég, hogy még mennyi darab hiányzik a képből! Az az egy amiben gyerekkorom óta biztos vagyok, hogy férjhez akarok menni. Első időkben katonaférjről ábrándoztam valami ezredes vagy ilyesmi aztán politikusról, ügyvédről és végül arra gondoltam, hogy mindegy, hogy mi a foglalkozása csak olyan legyen, aki a jég hátán is megél és szép egyenes orra legyen. Figyelitek, nem az a szempont, hogy nagy szenvedélyes szerelem legyen köztünk hanem, hogy életrevaló legyen! Be is jött és nagyon-nagyon remélem, hogy hamarosan lassan 6 év után végre férjhezmehetek. Hogy utána mi lesz fogalmam sincs arra nem gondoltam, mert akkoriban ez még olyan távolinak tűnt. Tulajdonképpen azért ragaszkodom ehhez olyan görcsösen, mert ez az egyetlen dolog az életemben amiben biztos vagyok és amiben nem csalódtam. Komolyan mondom férfiban nem csalódtam soha! Ez csak hozzáállás kérdése. Mindig is imádtam a férfiakat, nemcsak a testük lenyűgöző hanem valahogy olyan letisztultabbak. Csodálatos lények! Ha egy férfival a szex után nem történt folytatás azt úgy fogtam fel, hogy kár, hogy odébbállt, de nekem is jó volt akkor meg minek búslakodni majd jön a következő :)

* Szivárványosvirágom, és ez így van :)

Kamilla azért írta bevezetőjében, az én olvasatom szerint, hogy kíváncsi a MI MEGLÁTÁSUNKRA. Nem a véleményünket akarta, ezt már elmondta. Hogy segítsük neki több szögből megvizsgálnia a helyzetet. Ez csak egy kifejezési forma volt a részéről, hogy kiváncsi a mi véleményünkre. Nem így, nem ezt akarta, csak azt, ami történik: hogy megláttatjuk vele az érem több oldalát. Nem a szavakon, hanem az egészen van a hangsúly. Persze, hogy nem a mások véleménye alapján kell az életet élnünk, ezt jól látod.
Csak nincs egy SÉMA, egy ÚTMUTATÓ, egy KÖNYV, vagy bármi okos dolog, a Bibliát kivéve, amit meg a szenteskedők eléggé lejárattak mára. És ez nem azt jelenti, hogy ezért ne olvassuk. Csak, mivel a szöveg formátuma nehezen értelmezhető egy mondjuk úgy, átlagember számára, bizony nehezen talál egy útmutatóra az ember. Én ezt így értelmezem, és ha nem így gondolná a blogoló, sajnálom! Én most arra utalok, hogy több nézőpontból megláttatni, az az igazi! Életünk PUZZLE kirakós játék. És amikor egy-egy szigetecske összeáll, az rész a képből. És a puzzle kirakójához kért képdarabkákat Kamilla31.

Amit nekem válaszolsz Kamilla, azt beidézem, most. > Ragyogás számomra veszélyes vizekre evezett, aminek amúgy rendkívül örülök, mert bizony ez egy nagyon kényes kérdés számomra, amit igyekszem időről-időre elhessegetni és nem szembenézni ezzel a ténnyel. Eddig még takarózhattam azzal a kifogással, hogy fiatal vagyok a felelősségvállalással kapcsolatban csakhogy így 30 után már eléggé kilóg a lóláb. Ha magambanézek elszorul a torkom és komolyan mondom rosszul leszek, szinte fáj. A munka terén amit nagyon vártam annak idején a tanulmányaim után szinte folyamatosan csalódnom kellett. Miért? Mert azt sehol senki nem tanította meg, hogy az édes-kevés, hogy az adott feladatot a legjobb tudásunk szerint elvégezzük hanem bizony foglalkozni kell a kollégákkal értem itt a kötelező jópofizást és nyalást és folyamatosan figyelni kell arra, hogy lehetőleg mindenkivel kommunikáljunk még akkor is ha még a látványát is utáljuk, mert nagyon gyorsan utcára lehet kerülni egy-két rosszakaró miatt. Teljesen egyetértek azzal, hogy ha valaki dolgozik azért ugyanúgy felelősséget kell vállalni, mint egy gyerekért és akkor is szeretni kell és kitartani mellette ha éppen nagy fájdalmat okoz nekünk, amit pont tőle nem várnánk. Sajnos erre csak mostanában döbbentem rá és bár nagyon hiányzik az életemből az, hogy legyen elfoglaltságom és legyenek kollégáim, de már olyan sokszor megmart a kígyó, hogy én már a gyíktól is félek :(< És a válaszom:
Mintha magamat olvastam volna, a pár évvel ezelőtti állapotomig. Mindig csak hessegettem a lelki, tudaalatti síkon megjelent figyelmeztető jeleket. Aztán jött életemben a nagy áttörés, ami vitt minden értékeset: önbecsülésem, mert elvesztettem munkám, s a munkaeszközöm... ( de a leges-legfontosabból kettő megmaradt: egészségem s a családom. Ez 2005.-ben történt, aztán rátok találtam, na meg az Internet segítségével számtalan barátra, pedig a gyermekeim óva intettek az Internetes barátságoktól! Ami miatt nekem mégis így alakult sok értékes barátságom, az a " másságom" miatti gát, és így az életemben nem volt tartós barátom. Mindig én voltam az aki " más", mint a többiek. Az emberek azt szeretik, akivel sutyuri-mutyurizhatnak együtt, és ő azt a szelet fújja, amit ők. Nos, én nem szerettem a sutyuri-mutyuri pletykás szaftokat, mert beleborzongtam, hogy, ha hátat fordítok nekik, engemet is ugyanúgy kibeszélnek!!!!!!!!!! Ezt meg is mondtam a szemükbe.... és így jártam szomszédi, munkatársa és alkalmi baráti kapcsolataimmal. Az egyenes beszéd bántó tud lenni, így aztán inkább nem váltam senki "barátjává", mert az én számomra a BARÁTSÁG szó, szent. Szóval, ma a világ legnagyobb hiánya: az emberiség hárít. Az egyén, nem vállalja fel a felelősséget, újjal mutogat mindenkire, és ez kitolja az értékeset világunkból. Egy ember is a világ, sok ember az tömeg, és így a sok ember okozta tett már komoly kárt tud okozni a világban. Ezért mondja azt a fáma, csak én, csakis egyedül én vagyok, lehetek a felelős mindenért, ami életemben, a világomban történik. Ha megtanuljuk helyén kezelni dolgainkat, akár felelősségünket és csak úgy, hogy mindenre, amit gondolok, mondok teszek, kijelentem, hogy enyém a felelősség, fordul a kocka, és elkezd ha a kritikus tömeg számát eléri ez a fajta tendencia, elkezd megfordulni a sorsunk kereke. ( amúgy erről az jutott eszembe, hogy ezidáig nem tudtam, miért jó, ha az óramutató járása szerint forog az ami forog. Az az isteni rend szerinti forgás. Érdekes! Anyukám a tésztát mindig úgy kavargattatta velünk. Mondta is, hogy csak abba az irányba kavargassam. Mert az a jó. Az az isteni rend szerinti forgás irány. Az ellenkezője az a negatív erőké. Lásd agyfélteke: a bal az a racionális elme, a jobb a zseni, a kreativítás térfele, s így, ha ezt az agyféltekénket szeretnénk használni, balról jobbra kell áttenni a hangsúlyt. Vagyis a táncosnő képét, ha megnézitek, ami az Interneten is kering, és azt kérdezi a kérdés, hogy merre forog, akkor, ha a jobb agyféltekénket használva működünk, balról jobbra látjuk majd forogni.

Jópofizás, nyalás.... én azt nem ismerem. Mert jól csak a szívével lát az ember, és bizony sokszor kényelmetlen, ha olyat kellene mondanom, ami nem a szívemből jön. Így hát hallgatok, és nem is gondolok olyant ami ne egyezne szívem gondolataival, vagyis, a jót keresem meg mindenkivel. Mert a rossz kilóg egyből! De a jót, az istennek se akarjuk észrevenni! Hú, erről órákat tudnék mesélni, mennyire szembe megyek az árral, mert családom szerint, aki nem szép, az csúnya. Ők nem ismerik a belülről kisugárzó szépség fogalmát, én meg csak arra fókuszálok. És itt megemlítem még, ne a különbségeket keresd embertársaidban! Az AZONOSSÁGOKAT, veled, és akkor máris szebbé válik a meglátásod. Én pl. mindennap ünneplőbe öltöztetem a szívemet, és gondolatban az ünneplő szemüvegemet biggyesztem fel a látószervemre, hogy ne a rosszat lássam, hanem azt ami szép, ami értékes, ami jó! Remek politika ez! Megváltoztat belülről. Amúgy, ha az ölelkező napokra eljössz, jöttök, találkozhatunk is, és eszmét cserélhetünk:)

Ha kellően foglalkozol így a belsőddel, nem lesz ember majd akit utálhatsz, mert Egyek vagyunk és mindenkiben saját édestestvéredet fogod meglátni. És ezt komolyan írom én:) :) Minden embert szeretek. Kivétel nélkül. Nincs senki, aki elkövetne mondjuk ellenem bármit, és ne találnám meg benne az emberit. Isten, saját képére formálta meg az embert. És ez a kép Istenhez hasonlóvá teszi őt. Akkor? Amúgy meg az élet végtelen körforgásában bárki, bármelyik ember lehet a testvérünk, párunk, anyánk, apánk, nem igaz? Na féket teszek gondolataimra! :)
Nekem 2007. éve hozta meg az áttörést, de a mai napig munkálkodom magamon. Kigyomlálom gondolataimból a negatív, a NEM ELŐRE VÍVŐ gondolatokat, szavakat, és csak választékosan fogalmazok. Párbeszédeket folytatok az önmagamban lakozó önmagammal, akár Istennek is hívom őt, de szólítani jó Atyámnak szólítom. Nincsenek csak elvétve, kommunikácós problémáim, és akkor is, ha elvétve előfordul, tudok segíteni a helyzeten. És ez remek!

" Teljesen egyetértek azzal, hogy ha valaki dolgozik azért ugyanúgy felelősséget kell vállalni, mint egy gyerekért és akkor is szeretni kell és kitartani mellette ha éppen nagy fájdalmat okoz nekünk, amit pont tőle nem várnánk. Sajnos erre csak mostanában döbbentem rá és bár nagyon hiányzik az életemből az, hogy legyen elfoglaltságom és legyenek kollégáim, de már olyan sokszor megmart a kígyó, hogy én már a gyíktól is félek "

Kamilla, a bizalom nagy érték! Hatalmas! Bízz! Higgy! Megéri és nem túl nagy ár életed szépségéért. Mert, ha megtanulsz, ha megtanítod a bizalomra a gondolkodásodat, nagyon szép lesz életed. A megélések által. Erről is sokat, de sokat mesélhetnék! Nagyon sokat! És annyit utolsó gondolatnak! Soha ne félj! SOHA. Senkitől és semmitől. Ha megmart a kígyó, és nem haltál bele, az megerősítsen inkább, mint félelemben tartson. Találd meg a kígyóban és a gyíkban is a szépséget helyette, értsd fonetikusan jól! Az élet szép! És élni jó! Mi választottuk a Földi életet, a megtapasztalásainkat csak földi testben tudjuk megszerezni:) Ehhez kellenek a tanulások, amik képekbe bújnak! Pl. A megpróbáltatásokéba, vagy amiről te írtál. Tanuld meg a leckéidet belőle. Keresd meg azt ami előre visz a rosszban is, és minőségileg lesz más, és jobb az életmegélésed és a meglátásod:))
Szeretettel: Anikó

Ragyogás számomra veszélyes vizekre evezett aminek amúgy rendkívül örülök, mert bizony ez egy nagyon kényes kérdés számomra, amit igyekszem időről-időre elhessegetni és nem szembenézni ezzel a ténnyel. Eddig még takarózhattam azzal a kifogással, hogy fiatal vagyok a felelősségvállalással kapcsolatban csakhogy így 30 után már eléggé kilóg a lóláb. Ha magambanézek elszorul a torkom és komolyan mondom rosszul leszek, szinte fáj. A munka terén amit nagyon vártam annak idején a tanulmányaim után szinte folyamatosan csalódnom kellett. Miért? Mert azt sehol senki nem tanította meg, hogy az édes-kevés, hogy az adott feladatot a legjobb tudásunk szerint elvégezzük hanem bizony foglalkozni kell a kollégákkal értem itt a kötelező jópofizást és nyalást és folyamatosan figyelni kell arra, hogy lehetőleg mindenkivel kommunikáljunk még akkor is ha még a látványát is utáljuk, mert nagyon gyorsan utcára lehet kerülni egy-két rosszakaró miatt. Teljesen egyetértek azzal, hogy ha valaki dolgozik azért ugyanúgy felelősséget kell vállalni, mint egy gyerekért és akkor is szeretni kell és kitartani mellette ha éppen nagy fájdalmat okoz nekünk, amit pont tőle nem várnánk. Sajnos erre csak mostanában döbbentem rá és bár nagyon hiányzik az életemből az, hogy legyen elfoglaltságom és legyenek kollégáim, de már olyan sokszor megmart a kígyó, hogy én már a gyíktól is félek :(

kedves Kamilla31, és semmi más nem akar sikerülni, annak lelki síkon egy komoly oka van: a Felelősségvállalás hiánya. A gyermek is, és egy komoly munka, ami karrierépítéssel jár, nagyon erős felelősséget igényel részünkről. Mit gondolsz erről, ha magadba nézel?
A Dalai Láma azt írta erről az Instrukciók az életben, írásában, hogy vedd figyelembe a nagy szerelem és a nagy siker, ( sicc ) nagy erőfeszítést igényel.

Kedves Jucuskám rátapintottál a lényegre!

Bekesseg nektek!

Es ma, mit tudnal adni egy ujszulottnek?

Szep napot! :)

Drága Kami!

Bár nem ismerlek, és nyilván egész másképpen éljük meg az életet, egyben hasonlítunk: túl a 30-on, nem szeretnénk gyereket.

Szerintem normális, ha aggódsz a jelenség miatt :)
Én is így éltem meg, zavarba esve, hogy talán nem vagyok normális :))))
Nyugi, az vagy.
Emiatt legalábbis nem vagy se több, se kevesebb.

Nem akarsz gyereket?
Ez is változhat!
Minden változik.
Biztosan veled is előfordult már, hogy múltbéli önmagad meglepődött volna a jelenlegi döntésein! :D

Talán egy meglátást felvetnék. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra :) Ha nem töltöd ki az életedet a "kötelező" biológiai programmal, hát keresd meg azt (a párkapcsolatodon felül), ami lázba hoz. Ami lelkesít. Ami kitöltheti az életedet. Mert ha szabadságra vágyunk, az is felelősséggel jár.
Nehogy kiüresedj a nagy szabadságban. :-D

Írhatok még? :) Az álmaid is ismerősek! Fogkihullás...Utáltam! :DDD
Egy bizonyos megközelítésben a fogak az önérvényesítés, akarat, (ön)irányítás témakörével állnak analógiában.
Érdemes a témára innen ránézni, fontos lehet!...és idővel ez is változhat!

Drukkolok neked. Hogy boldog légy :)
És energikus :-D

A félelem normális érzés. Arra való, hogy megóvjon a veszélyes helyzetektől, ne csináljuk olyasmit, ami árthat nekünk. A félelem erre jó. Az viszont nem normális, ha a félelem irányítja az életed.
Tudod, Sünike, a női test úgy van összerakva, hogy 10-12 éves kortól 50-55 éves korig minden egyes hónapban arra készül, hogy testet adjon egy leszülető léleknek. A nők számára az anyaság és gyermekszülés teljesen természetes. Na, az nem normális, ha egy teljesen természetes folyamattól való félelem gúzsba köti az életed. Ez nem normális.

A normális kifejezés azért nem jó, mert kultúránként különbözik, hogy mi a társadalmilag elfogadott, mi a normális. Hiszen a táliboknál mind a mai napig 7-8-10 éves kislányokat kényszerítenek hozzá pedofilokhoz férjhez. Ott az a normális. Nem, ez egyáltalán nem normális. Nem azért, mert én itt lakom és milyen messziről nézem, hanem azért, mert a női test és lélekfejlődést megrekeszti és kényszerekkel töri meg.

Te például ahhoz szoktál hozzá, hogy mindenféle félelmek irányítsák az életed, mára már az lett a normális neked. Nos, ez nem normális. Élhetnél úgy is, hogy a félelmek csak jelzésként szolgálnak, és mérlegeled, hogy tényleg veszélyes-e vagy egyszerűen a félelem beszélt belőled. És Te döntesz, nem a benned munkáló félelem dönt helyetted.

Persze sok nő, aki nem akar gyereket nem tudja az okát, hogy miért nem. Ennek azért érdemes utánanézni, mert egy teljesen természetes folyamatnak mond ellent. Ez nyilvánvaló jelzés a lélektől, hogy baj van. Ezért és nem azért érdemes tisztázni, mert hú mit szólnak és nagymama akar lenni az anyu, és a többi. Nem baj, ha egy nő nem szül, de az senkinek nem jó, ha ezt egy tudatalatti lelki konfliktus okozza. Mindenkinek az a legjobb, ha egészséges nők szaladgálnak az utcán, dolgoznak akárhol és élnek férfiakkal vagy egyedül. Mert az sem baj, ha valaki egyedül él. Az baj, ha ezek mögött eltemetett, tudatalatt ható lelki bajok állnak. Persze nagy dolog önmagunkat a saját korlátainkkal, betegségeinkkel együtt elfogadni és mindaddig ez teljesen okés, ha ez valóban így van. Ha akármelyik kérdésben is füllentés esete forog fenn, elsősorban önmagunknak, az nemcsak az adott személyre, hanem az összes családtagjára is negatívan hat ki. Heted íziglen. Érdemes tudatosan viszonyulni önmagunkhoz, a viselkedésünkhöz, hogy miféle normát, életformát fogadunk el vagy élünk és miért? És, amit csinálunk, azt valóban fogadjuk el, nem pedig elhessegetni vagy szőnyeg alá söpörni, ami feszültséget vagy gondot okoz, de nem tudunk vele mit kezdni.
A Jó Isten nem fog helyetted döntést hozni, nem fogja helyetted élni az életed.

Kedves Kamilla!

Teljesen rendben van amit gondolsz. Miért nem bízol magadban? Miért kell más megerősítése? Miért nem elég, amit érzel és gondolsz?

Másnak, a külvilágnak akarsz megfelelni, a normálisak közé akarsz tartozni? MIért? Félsz, hogy nem leszel normális mások szemében?

Mi az, hogy normális? Mi a normális? Ki határozza meg?
És neked? Neked ki határozza meg a normálisba mi tartozik? Te, vagy más?
Ki életét akarod élni? Másét, vagy magadét?

Egyébként én sem akarok soha. Határozott döntés ez most, és nem számít ki mit mond. Ha meg egyszer megváltozik, akkor pedig úgy lesz jó.

Jó tanács: Éld a saját életedet, a saját elképzeléseiddel és ne a másét. Mered? :)

Bocs hogy újként ilyen határozottan szembeállok veled. De nincs mitől félned.

"Ha megjelenne az életedben a nagy szerelem, szenvedély, - amiről írtál, - vajon akkor sem akarnád meglátni egy picike ember mosolyában a kedvesed?"

NEM.
Most csak a magam nevében beszélek természetesen. Nekem a 2 dolog egyáltalán nem függ össze. (Amúgy látva hogy mennyien szülnek olyan valakinek, akiket amúgy nem is szeretnek, másoknál sem...)

Nálam ez egy belső zsigeri érzés, hogy nem akarok gyereket, ezen nem változtat, az, hogy szerelmes vagyok egy férfibe.

Kedves Kamilla!
Én 30 vagyok, és én se akarok gyereket. Ugyanúgy ahogy te, már gyerekkoromban ezt éreztem. Én már elfogadtam magamat, de régebben én is sokat vívódtam, hogy nem vagyok normális, pedig azok vagyunk, csak nekünk ez a 'norma'. Ne legyen benned negatív érzés emiatt, mert azt csak a környezeted/társadalom szítja benned, amiért ki mersz lógni a sorból.
A pozitív hozzászólásoknak is örülök, általában kapunk hideget-meleget, amiért ki merjük ezt mondani.

Az apaság átélése is valami fantasztikus és az anyaság érzése ennek sokszorosa szerintem. Kár kihagyni.