2011. május 12. csütörtök - 12:46 | beküldő: Catea
Sziasztok!
A téma a meglévő párkapcsolat harmonizációja, jobbá tétele.
Van konkrét problémám ("tipikus" női-férfi viselkedés - én több ölelést, símogatást, figyelmet szeretnék, míg ő a saját szeretetnyelvén mutatja ki (gondoskodás, segítség a háztartásban...) a szeretetét).
Elküldtem a rendelést az "Univerzumnak", hogy segítsenek ebben, hogy mindkettőnk számára boldog, kielégítő, harmonikus legyen a kapcsolatunk. Egyébként nagyszerű kapcsolatunk van, csak mégis folyamatosan van bennem egy kis neheztelés - mindig vmi (egy, vagy több) apróság miatt. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok "középen", hogy tőle várom, hogy jobban érezzem magam. No, ezen szeretnék változtatni. Keresem a másfajta gondolatokat, hozzáállást és ezekkel együtt a jobb érzésket, hogy bevonzhassam a kapcsolat jobbá válását, de elakadtam a saját egómban. :) (remélem értitek hogy értem). Nem tudok szabadulni a beléívódott negatív képektől.
Ebben kérném segítségeteket, hogy hogy tudnék leengendi és egyben elgendni a görcsös "foglalkozz velem" érzést felé, hogy kerülhetnék újra egyensúlyba.
Remélem, hogy ez a téma másoknak is hasznos lesz majd, aki leendő, vagy meglévő kapcsolatát szeretné jobbá, boldogabbá, harmónikusabbá tenni.
Véleményeitek, javaslataitok köszönöm előre is!
Kati :)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 970 olvasás
-
Hozzászólások
Kedves Catea Te magad is
Kedves Catea
Te magad is tudod mi a gond a gorcsos akaras egy eve vagyok a paromal,aki nagyon edes gyenged figyelmes agyon olel puszil,a szuleim nem fogadjak el, igy sokszor mikor otthon toltom a hetveget a fejemben ultetnek csomo hujeseget a paromrol h kihasznal nem hozzad valo stb es mijkor vissza jovok es gorcsosen varom h mutasa h szeret, nem kapom meg, akkor nem ojan edes ,vagy mikor nem bizzom magamban es varom h o mondja h mijen szep vagyok nem mondja maskor igen de mikor legjobban szeretnem hallani es varom akkor nem.
Ne gondoj erre gondolj osszpontosits a jo tulajdonsagaira h meg tobbet kaphas ezekbol ha vminek a hianyara osszpontositunk abbol kapunk tobbet.Es en nem tartom azt h valaki azert vagyik tobb olelesre mert nem kapot otthonrol mert en igenis kaptam megis elvarom es jol esik a paromtol. Sok sikert es orulok h letrehoztad ezt a forumot en is hozztam letre egy hasonlot keves sikerel ,az en velemenyem az h ne ujra bevonzom topikba kelljen irnom hanem a meglevo kapcsolatot eletben tartani.
Szia Ildikó!Azért jártam
Szia Ildikó!
Azért jártam kineziológushoz, illetve családállításra, mert akkoriban nem volt párom, illetve nagyon komolytalan kapcsolatokat vonzottam be. HA azt vesszük mégis volt hatásuk, mert most a párommal több, mint 2 éve vagyunk együtt (egyébként lassan 12 éve ismerjük is egymást)
Beszélgettem a párommal is erről, az esetleges "apakomplexus-ról", de sem én, sem ő nem érzi, hogy ilyen jellegűen viszonyodnék hozzá.
Ha elképzelem - ahogy írtad - hogy megölel valaki, akkor nem tudok elvonatkoztatni a páromtól: egy fiatal, felnőtt férfit látok, korban velem egykorút. Persze lehet, hogy mélyebben az édesanyám ölelésének hiánya áll, egy próbát megér, hogy erre is keressem a megoldást. Szerencsére édesanyámmal nagyon jó a kapcsolatom, ma este meg is kérem, hogy öleljük meg egymást. :) Szóval ezt gond nélkül kérhetem anyumtól.
Én még az önbizalom, önértékelés hiányára tippelek magamnál, hogy ezek (ölelés, puszi, símogatás) azok, amik révén szerethetőnek érzem magam, illetve, így érzem talán azt igazolva, hogy ő szeret engem. De ésszel tudom, hogy nem "külsőségek", "kinti" megnyílvánulások azok, amikből az elégedettség és a boldogság fakad, akár bennem, akár a párkapcsolatomban.
Kati
Lehet, hogy nem megfelelő
Lehet, hogy nem megfelelő kérdéssel mentél a kineziológushoz, vagy a családállításra.
Mi volt a problémád akkor? Mert mindig a kérdésre kapsz választ Ha nem jó a kérdés,.....
Ha apát keresel a párodban, vagyis azt gondolod, hogy édesapád ölelgetett, simogatott volna, úgy ahogy most te szeretnéd, akkor tévedsz. A férfiak nagy része nem "alkalmas" erre, pusztán azért, mert férfi. Nekem még mindig az anyai ölelés jár a fejemben. Persze tévedhetek.
Képzeld el, hogy megkapod, amit akarsz. Képzelj el egy alakot, akitől megkapod mindezt. Érezd is. Majd nézz rá. Kit látsz?
Szia Ildikó! Köszönöm a
Szia Ildikó!
Köszönöm a kérdésed.
Nem, nem az édesanyámhoz való hozzábújás hiányzik.
Amit lehet, hogy meg kellett volna említenem, hogy édesanyám egyedül nevelt fel, nem volt sem apám, sem nevelőapám, anyum mellett születésem óta nem volt férfi (egy, de az rövid ideig és voltam, vagy 5 éves... - most vagyok 33). Tehát nincs sajnos férfi, férj, apa mintám... Ezt nem tudom, hogy hogy oldjam fel/meg. Jártam anno kineziológushoz ezért, voltam családállításon is. Változást - legalábbis számomra érezhetőt - nem hoztak.
Kati
Az a gondolatom, hogy akkor
Az a gondolatom, hogy akkor szeretne az ember több figyelmet, simogatást, ölelést, (nem szexuális jellegűt), ha ezt a szüleitől nem kapta meg. Aki teljesen megkapta a feltétlen szeretetet, bensőséges ölelést, annak nincs hiányérzete.
A párunkban az esetek többségében a szülőnket keressük - ez ismert. És amit nem kaptunk meg tőlük, azt itt szeretnénk pótolni.
Ellenőrzésképpen kérdezd meg magadtól, hogy nem úgy szeretnél odabújni hozzá, mint ahogy egy gyerek bújik édesanyjához? Ha a válasz igen, akkor itt a feladat. Ha a válasz nem, akkor,....akkor másfelé kell keresgélni.