Szeretnék újra boldog lenni vele.

Sziasztok

Szeretnék tanácsot kérni tőletek, hogy újra boldog lehessek vele.

Sajnos elrontottam buta és önfejű voltam mikor együtt voltunk egészen tavaly decemberig úgy éreztem minden rendben, de akkor valami előjött. Nem tudtam mitévő legyek, de láttam, hogy valami nincs rendben a kapcsolatomban. A volt kedvesemmel nagyon csodálatos módon ismerkedtem meg egy netes játékban. Szinte maga volt a csoda. Hosszú ideig nem is hittem el, hogy ez lehetséges, de eljött az idő mikor találkoztunk és mind a ketten tudtuk, hogy mi összeillünk. Sajnos sokszor foglalkoztam inkább mással, minthogy vele lettem volna. Sosem mondta, hogy ha nem fejezem be vagy ha nem kapom össze magam elveszítem. Nem is éreztette vagy csak mivel pasi vagyok nem fogtam fel. Itt éltünk majdnem 4 évig Angliában. Tavaly eljegyeztem, nagyon örült neki hónapokig bújta a katalógust, hogy neki milyen menyasszonyi ruha legyen. Nagyon boldog voltam de mindig is rettegtem attól, hogy elveszítem. És be is igazolódott. Folyamatosan attól féltem hogy jaj mit teszek ha vége lesz, nekem csak ő kell. (Talán a vonzás törvénye tréfált meg?)

Januárban hazament, hogy a vizsgáit befejezze a diploma előtt. Valami megmagyarázhatatlan érzés uralkodott el akkor rajtam. Egész életembe nem voltam nagyon lelkis csak ha nagy probléma volt akkor pityeregtem. Amikor kikísértem a vonathoz olyan érzés fogott el hogy ne engedjem felszállni mert talán utoljára érezhetem a közelségét. Utoljára még annyit mondott, hogy ne sírjak mert ő is elkezdi, majd becsukódott a vonat ajtaja és elindult a reptérre. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, amikor hazaért egyből hívott, hogy leszállt minden rendben és hogy nagyon szeret. Pár napra rá csak úgy felhívott és azt mondta azért mert nagyon hiányzott a hangom. 2 hétig semmi baj sem volt. Utána viszont mintha elvágták volna. Elhidegülve és közömbösen írt. Napokig nem is keresett. Majd sikerült kiszednem belőle, hogy már nem szeret és véget akar vetni a dolognak. Nagyon összetörtem, nem is értettem, hogy miért nem beszéljük meg a dolgokat. Majd februárban visszajött de csak a cuccaiért, azokat is akkor vitte el mikor én dolgoztam. És egy közös barátnál aludt amíg a felmondási ideje le nem telt az itteni munkahelyén. Hát mit ne mondjak nagyon megtaposva éreztem magam. Főleg azért mert felettem 1 fal választott el tőle és nem tehettem semmit.

Megpróbáltam, de nem ment. Mintha nem is ő lett volna. A barátok is azt mondták, hogy velük sem akar rólam beszélni. Majd 2 hétre rá, hogy visszajött volt egy nap amikor találkoztunk lejött és beszélgettünk. De az sem olyan volt mint amilyenre számítottam. Szinte percenként akart felállni és elmenni. Zokogott és sosem nézett a szemembe. Mikor megkérdeztem tőle szeret-e még. Lenézett a földre és azt mondta hogy már nem. Nem vesztünk össze csak sírtunk mind a ketten. Majd adtam egy puszit a homlokára egy virágot és elbúcsúztam tőle. Ő zokogva kirohant. Azóta hibe hóba beszéltünk csak de kb semmit kettőnkről. Nem akartam erőltetni ezért nem is hoztam fel bár nagyon fájt.
Már eltelt lassan 6 hónap azóta, hogy hazaköltözött és még mindig érzem ,hogy bármenyire is azt mutatja hogy nem szeret és közömbös velem szemben (már amikor beszélünk) , mi összetartozunk. Még emlékszem a mosolyára, a szavaira és az érintéseire. Mennyországban éreztem magam mikor vele voltam. nagyon szeretném ha visszatalálna hozzám és újrakezdhetnénk a kapcsolatot. Én is és biztosan ő is sokkal okosabban fog viselkedni. Most szeptember 10én lesz a születésnapja, rendeltem neki egy szép virágot, mert úgy érzem akármi is lesz ez a minimum amit megérdemel. Szeretném ha újra együtt lennénk de sajnos eddig még nem keresett. Sokan azt mondják, hogy egy kis szünet lehet újra visszahozza, de az is lehet hogy elveszítem végleg. Én valahol még mindig érzem belül,hogy a mi történetünk nem érhet így véget és tudom, hogy boldoggá tudnám tenni. Tudom, hogy képes vagyok rá, csak esély híján nehéz lesz.

Kérlek írjátok le a véleményeteket. Bocsánat a kisregényért :)



Szeretnélek újra megtalálni...

https://www.youtube.com/watch?v=VyO-KHRJxa8
Kit szeretnék újra megtalálni? A válasz meglepő lesz....

ÖNMAGAMAT keresem, önmagamat szeretném újra megtalálni. Azt a romantikusan álmodozó leányt, aki oly sok mindenben, talán még a csodákban is hitt ... és képes volt a szürke valóságot 1000 színűre festeni!

(Az álmaimat széttépték, az ecseteimet eltörték és kiborították az összes színes festékem ... és utána eltűnt az a "valaki" aki mindig ott állt a vászon előtt. )

https://thumbs.dreamstime.com/z/shoe-man-destroy-poppy-flower-field-7957...



Igen értem én de lassan 7

Igen értem én de lassan 7 hónap telt el és nem tudok tovább lépni. Más ilyenkor már régen új lányok után néz vagy már van kapcsolata, de én képtelen vagyok. Erre értettem. És nem értem mi ez az érzés ami egyszerűen nem akar múlni, hogy újra együtt leszünk mert ennek így nem lehet vége. Nagyon sok rosszat megéreztem már és mikor bekövetkezett csak pislogtam hogy ezt tudtam előre. De hogy ez jóval is megtörténik e azt nem tudom. Tanácstalan vagyok. utoljára anyit tudok róla hogy már dolgozik és azt csinálja amit szeret szal ezért nem értem ezt az érzésemet, hogy ha igaz lenne miért hagyna hátra mindent azért hogy velem lehessen újra.



Az emlékek nem fájlok!

"Sajnos nem igazán megy a felejtés sőt azt hiszem egyre rosszabb."

Kedves tranz-x, az érzelmi emlékek nem olyan fájlok, amiket ki lehet törülni, de idővel át lehet őket értékelni és színezni!
Gondolj csak bele, hogy az idősek otthonának lakói is emlékeznek életük minden eseményére, de már a legfájóbbakat is könnyek nélkül tudják felidézni és elmesélni!

Emlékezni szabad, mert a felejtésnek az a fajtája, hogy kidobom, a lomtárba teszem, hidd el, hogy nem létezik, csak a jelentéktelen dolgok esetében!



Nagyon kedves vagy

köszönöm, hogy ilyen segítőkészek vagytok. Sajnos nem igazán megy a felejtés sőt azt hiszem egyre rosszabb. De talán majd az idő megoldja. Olyan érzésem van mintha még nem lehetne vége mintha tudnám, hogy vissza fog jönni. De persze ez csak a reményem tükrözi tudom :(
Szép napot.



Köszönöm kedves vagy. És

Köszönöm kedves vagy. És neked is jóéjt:)



Sovány vigasz

"Aminek meg kell történnie, az megtörténik. Akivel találkozni kell, azzal találkozol", mert az Univerzum tudja a dolgát!

Vagyis, ha dolgotok van egymással, akkor visszaépíti közétek a "hidat", ha meg nincs, akkor az Idő még annak a régi cölöpjeit is elsodorja.

Aludj jól, s próbálj pozitívan gondolkodni!
Köszönöm a beszélgetést!



Köszönöm szépen a véleményed.

Köszönöm szépen a véleményed. Remélem minden jóra fordul majd idővel. Nem akarok negatív dolgokkal foglalkozni csak nagyon nehéz elkülöníteni az emlékét, hogy ne zaklasson fel újra és újra. Írigyelem azokat akik anyira erősek hogy ezt simán megteszik. De csak a szépre gondolok és arra ha egyszer kapok új lehetőséget akkor bebizonyíthatom neki azt hogy menyire fontos nekem.



S mi a fenét ér a nagy okosság?

"Remélem hogy okosabb lettem. Viszont folyamatosan azt érzem hogy ennek így nem lehet vége. Hát majd egyszer kiderül".

Az biztos, hogy okosabb lettél, de boldogabb nem! S mi a fenét ér a nagy okosság?
Ilyen helyzetekben talán csak ugyanannyit, mint az igazi "jeles" bizonyítványok.

Viszont reménykedj abban, hogy jön majd valaki, aki igazán szeret téged, s megmutatja, hogy lehet másképpen is!
De ha Őrá vágysz, akkor adja Isten, hogy tisztázódjanak a dolgaitok, s találatok újra egymásra, bár egy ilyen törés után, hm, az ember picikét már bizalmatlanabbá válik!

De lehet, hogy rosszul gondolom, hiszen nem vagyok szakértő, s ilyen szitut még nem próbáltam!



A kapcsolatok nagyon érzékeny "mérlegek"

"Sokat rágódtam rajta az elmúlt fél évben mit és hogyan rontottam el".
Kedves tranz-x, soha sincs olyan, hogy csak az egyik rontja el, bár a mértéke lehet különböző!

A kapcsolatok nagyon érzékeny "mérlegek", s ha az egyik "megterheli", könnyen kiakad, s soha többé nem lehet egyensúlyba hozni.



Köszönöm hogy leírtad a

Köszönöm hogy leírtad a véleményed. Igazából nem tudom enyi idő után van e még értelme arról beszélgetni vele hogy mi volt, hiszen ha akarta volna úgyis elmondja. Sajnos ha történt valami azt már sosem tudom meg. De pozitívan állok a dolgokhoz és ha már vele nem is de mással nem követem el azokat a hibákat. Sokat rágódtam rajta az elmúlt fél évben mit és hogyan rontottam el. Javításra nem mindig van lehetőség ezért oda kell figyelni.
Remélem hogy okosabb lettem. Viszont folyamatosan azt érzem hogy ennek így nem lehet vége. Hát majd egyszer kiderül.



Rendben köszönöm!

Rendben köszönöm!