Villanások
2012. január 2. hétfő - 00:14 | beküldő: Picúr
Sziasztok!
Már több, mint egy éve jelentkeztek nálam, ahogy én nevezem, villanások, melyek többnyire negatívak. Sajnos ezek annyira lehangolnak, hogy csak rájuk birok gondolni. Volt egy hosszabb időszak, amikor nem gondoltam erre. Pszichiáteremnek is említettem, és ő nyugtatott meg egyetlen mondattal, hogy a sorsot nem lehet befolyásolni. Aztán egy hosszabb időre rá ismét előjöttek ezek a villanások, és félek, hogy megfognak történni. Semmiképp sem szeretném, és próbálok az ellenkezőjére, pozitívumra gondolni, de hiába, mert magamban akkor is ott van a negatívum, és nem lehet elnyomni. Azért félek különösen ennyire, mert volt már eset, hogy megtörtént, de akkor csak a véletlennek könyveltem el... Kétségbe vagyok esve.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 411 olvasás
-
Címkék:
Új hozzászólás
A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
csodaszép dolgot vállalsz! :)
csodaszép dolgot vállalsz! :)
Az én félelmem
Ilyen villanásaim nekem is voltak, illetve vannak, csak ritkábbak lettek, amióta kiegyensúlyozottabbá vált az életem. Volt időszak, amikor a haláltól egyáltalán nem féltem, sőt farkasszemet néztem néhányszor vele.
Az én legnagyobb félelmem, hogy elveszítek valakit, elhagy, kitörül az életéből, szó nélkül lelép, … mindegy, hogy fogalmazok, a lényeg ugyanaz: rettegek az elvesztésétől. Julinak abban igaza lehet, hogy az ehhez hasonló villanások okai a múltban keresendők, de van itt még valami más is, nem olyan egyszerű.
Udvaroltam, éltem én már más lányokkal is, de mégsem rettegtem attól, hogy dobbantanak mellőlem. Még féltékeny sem voltam rájuk, nem igazán izgattam magam, ha mással táncoltak vagy ilyesmi.
De ez a mostani egészen más! Ha csak ránéz vagy kedvesen szól valakihez, elborul az agyam, azonnal azon kombinálok, nincs-e egymáshoz valami közük a tudtomon kívül? Nem örülök neki, hogy dolgozik, mert egy munkahelyen kialakulhat ez-az, mert mindig vannak olyanok, akik nem tisztelik mások párkapcsolatát, hanem nyomulnak! A mai világban már semmi sem szent egyeseknek!
És mi az a valami, ami még a villanásokat előidézheti? Hogy olyan szerelmes vagyok bele, mint egy ház! – hülye mondás, de felénk ismert. (más vidékeken, lehet nagyágyú, de ez nem biztos).
Ez a szerelem önző, kicsit „gyilkos”, de próbálok keményen változni! (mert nem akarom elveszíteni!).
Gondolkoztam,
hogy vajon miért is alakulhatott bennem ki ez a félelem. Rájöttem, hogy én mindig is féltem a haláltól. Emlékszem, gyerekkoromban sokként hatott rám, mikor megtudtam, hogy az emberek előbb-utóbb meghalnak. Időnként mindig eszembe jutott a halál, és valószínű, hogy aztán már szabad bejárása volt a fejembe, és nem tudtam nem rá gondolni. Pár éve ugyanúgy volt egy ilyen villanás, csak ezt kötöttem valamihez, vagyis egy számhoz, melyet most így visszagondolva, nem tudom miért, úgy gondoltam azt jelenti, hogy akkor halok meg. És ez a szám nem magas, elég kicsi, én pedig azt hajtogattam, hogy nem akarok fiatalon meghalni, szeretnék férjhez menni, gyerekeket, megöregedni a férjem mellett. Azóta pedig, ha jön a villanás, akkor jön vele a szám is, jelezve a kort, amikor meghalok. Abból kiindulva, hogy sok minden megtörtént már, amire gondoltam, elkezdtem félni, hogy mi van, ha ez is megfog.
:)
Kedves Picúr!
Amit írsz az a jelenben való jó elvesztésétől való félelem... de nem kell ettől félned... természetesen reagál a tudatod, hiszen most jó... volt idő amikor nem így volt... és most félsz,hogy mi lesz ha elmúlik... és hogyan is múlhatna el máshogy,ha nem halállal....
Egyszerűen töröld! Légy hálás,hogy most ilyen jó,és tégy meg mindent amit csak lehet most a jelenben,hogy ....
szóval csak örülj, élj és szeress!
Minden félelem valaminek az elvesztéséről szól... akár egy ház... akár egy barátság... akár maga az élet a tárgya
a félelemnek,a villanás akkor is inkább a múlt tükre... nem a jövő harsonája.
Légy hálás jó sorsodért és ne hagyd,hogy magával rántson a félelem.
A villanás a múlt tükre, hogy a jelenben az életed szépségeire figyelj inkább hálás szívvel!
Fogadd el,hogy van ilyen.
Tudd,hogy nincs hatással az életedre negatív irányban,ha nem foglalkozol vele.
Csak villan néha,mint a reklám plakátok a busz ablakán kinézve az út szélén... ha nem arra nyitod a figyelmed, el is felejted... vagy emlékszel milyen plakátok sorakoznak útközben? Csak akkor,ha éppen azt keresed,amit reklámoz.
Fogadd el,hogy villan...
Fogadd el,hogy megijesztett...
Töröld és lépj tovább...
Az élet gyönyörű! Szerencsés vagy! Boldog! Ha bármi megingat ebben,csak azért van,hogy stabilabban állj!
Odafigyelve, törődve, örülve!
Nem kizárnod kell a képet,hanem elfogadnod,hogy a régi félelmeid ilyen képeket rajzolnak neked.
Elfogadni,hogy van még mit tanulnod... erősödnöd,hogy ezek a villanások végképp eltűnjenek.
Elfogadnod,hogy még nem vagy tökéletes.
A villanásnak ennyi az üzenete! Nem több! Nem is kevesebb!
Ha jön-csak erre gondolj: Tudom,még nem tartok ott,hogy ezek a képek ne jöjjenek... ne legyenek rám hatással... vettem az adást.... /aztán azokra gondolj akiket szeretsz... amit ma még el kell intézned,meg kell tenned... igyekezz a jelen pillanatait felfedezni... nézd a járókelők arcát...
Semmi más üzenete nincs,csak ez: Élj és örülj MOST!!!!
És nem azért,mert holnap nem örülhetsz... hanem mert a holnap holnap van,de te MOST vagy ITT.... ha a jelenben attól félsz,hogy elveszíted ami MOST jó... nem is vagy a jelenben... a múltból félsz a jövőbe.
MOST légy ITT! Most örülj! Most szeress!
Amíg villan,addig csak azt jelzi... van még mit finomítanod a hozzáállásodon önmagadhoz és másokhoz.
Ölelésem:Julcsi
Kedves Julcsi!
Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál. Az a baj, hogy ezek a villanások szinte mindig halállal kapcsolatosak, és nagyon nehéz kizárni. És valóban, a halál az egyik olyan dolog, talán a legnagyobb, amitől félek. Az is igaz, hogy régen, mikor több időt töltöttem egyedül, kezdtek ezek a negatív villanások jelentkezni, mert akkor "ráértem" butaságokon gondolkodni. Aztán megváltozott az életem, nem gondoltam a jövőre, de mostanában megint eszembe jutnak ezek a villanások, és félek, nehogy ez a jelen, amelyben most élek, amelyben jól érzem magam, amelyben olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik szeretnek és akiket szeretek, nehogy ne legyenek velem a jövőben, vagyis inkább, nehogy én ne legyek ITT velük.
Köszönöm a jókívánságot! Viszont kívánok neked egy nagyon jó és boldog új évet! :)
:)
Kedves Picúr!
Ezek a villanások a múltból származó negatív élmények következményei... félelem képek.
Nincs velük semmi gond,bár néha engem is bosszantanak.
Eleinte nagyon féltem tőlük... aztán vizsgálni kezdtem,miért jönnek,mikor úgy érzem,tök jó kedvem van...
legtöbbször megtaláltam azt a gyökeret , az életemnek egy olyan pontját,amikor a tapasztalataim által levont következtetéseim ilyesmit sugalltak... egy idő után rájöttem,hogy a képek nem a jövő képei,hanem a múltam félelmei... és mint minden vonzás... ha túl sok energiát fektetek bele, hagyom,hogy megijesszen... akár meg is történhet...
ma már csak annyit teszek,hogy:
- tudom,hogy ezt a félelem látatja velem!
- behunyom a szemem,annyit mondok: töröl-töröl...
- és hiszem,hogy innentől nincs hatása az életemre!
Ha újra jön a kép-töröl,töröl....
van,hogy elég makacs,de tudom,nincs dolgom vele!
Közben teszem tovább a dolgomat és egy idő után elhalkul,elhalványodik a kép.
Aztán láss csodát... pont az ellenkezője történik,mint ami megijesztett! :)
Eleinte hitetlenül éltem meg ezt,mert a félelem makacs dolog... aztán megtanultam hálás lenni a jó dolgokért...
és megerősödtem abban,hogy ezek az én agyszüleményeim, és a valósághoz csak annyi köze van,amennyit én megengedek.
Ma már az álmaimmal is így bánok,ha rosszak és felriasztanak... addig álmodom/játszom el újra és újra,míg megnyugtató vége nincs... és hiszem,hogy ezzel kijavítottam a "mátrixomban" a hibát. :)
Minden a fejünkben dől el, hisz minden ott létezik.
A sorsunkat pedig mi alakítjuk!
Lehet,hogy vannak eleve elrendelt útszakaszok... de az bizton ránk van bízva,hogy azt hogy járjuk meg... és ezáltal a mi választásaink következménye az út további része.
Ma már legtöbbször csak mosolyogva legyintek a villanásokra... miután töröl-töröl... azon gondolkodom:
-Félelem,most mire akarsz figyelmeztetni engem?
A válasz pedig szinte mindig ugyanaz:
-A jelenben élj! A jelenben örülj! A jelenben szeress!
A múlt elmúlt... a jövő még nincs itt... de akik körülvesznek,az most van itt...
most van itt az ideje az örömnek!
Még azt is meg merem kockáztatni,hogy ezek a képek akkor jönnek,amikor többnyire magammal vagyok elfoglalva,nem másokkal... de ez csak most jutott eszembe... ugyanis így visszagondolva.... ilyenkor ha mások felé fordulok szeretettel, és teszem a dolgom ahogy mindig... és nem próbálok a jövőn gondolkodni,csak örülök a jelennek... az engem körülvevő embereknek... és hagyom,hogy a mosolyuk elérjen hozzám, és ne csak megszokásból mosolyogjak vissza... szóval,mikor tényleg élek... a villanás hamarabb eltűnik,mint mikor egyedül vagyok, és nem jön többet.
Valahogy így élem meg én ezeket a villanásokat!
Most ennél jobban nem tudom megmagyarázni ezt... de azért remélem segítettem egy kicsit.
A villanások nem előrejelzések,csak figyelmeztetések... és nem a történésre,hanem arra,hogy megint át akartuk ugorni a jelent. Ne gondolkodj! Cselekedj!
Valami ilyesmi....
azt hiszem. :D
Ölelésem:Julcsi
Boldog Új Évet Kívánok Neked! Csodaszépet!