thesecret.hu

Tapasztalataim alapján a legtöbb ember akkor kerül kapcsolatba a vonzás törvényével, amikor problémák adódnak az életükben. Talán ilyen formán hívják be a segítséget az életükbe.

Ez velem is így történt. Két és fél évvel ezelőtt egy 5 évig tartó kapcsolatomnak lett vége. Én ezt úgy éltem meg, hogy egyik napról a másikra ocsúdtam erre. Pedig voltak előzmények, de sajnos, mivel ez előtt egy fél évvel elvesztettem a munkámat egyre negatívabb voltam, persze amúgy sem voltam egy pozitív ember. A legtöbb helyzetre sajnos nagyon negatívan reagáltam. Ebbe az akkori párom beleunt. Rájött, hogy Ő még élni szeretne, mert csak 18 évesek voltunk mindketten, amikor összejöttünk. És mindkettőnknek ez volt az első kapcsolata. De amikor elváltunk akkor azt beszéltük meg, hogy egyszer úgyis újra együtt leszünk majd, mert tudjuk, hogy mi együtt fogunk megöregedni. Én ezek után persze ezt úgy gondoltam, hogy csak egy-két hétig tart majd. Persze ez nem így lett. Sikerült is rövid időn belül új barátnőt találnia magának. De még akkor is tudtam, hogy úgyis visszatalál majd, mert rájön, hogy senki nem olyan jó neki, mint Én.

Ezért le kellett valahogy foglalnom magam. Akkor terápiának is gondoltam, hogy mindegy milyen munkát találok is mindenképpen elvállalom. És találtam is munkát. Utcai standnál kellett könyvet árulnom, télen. De nem érdekelt, mert éreztem, hogy nem véletlenül találtam rá és ment minden olyan könnyen, hogy egyik délután bementem és másnap reggel már mentem dolgozni. És ott találkoztam a Titok könyvvel. Előtte már láttam film formában, de akkor még annyira nem volt rám nagy hatással. Volt munkám, boldog párkapcsolatom. Úgy éreztem felesleges vonzanom, hiszen mindenem megvan. Akkor még nem gondoltam, hogy ezeket meg is kellene tartani, amihez viszont már akkor elkezdhettem volna használni.
De akkor a könyv nagyon nagy hatást gyakorolt rám. Éreztem, hogy nekem most erre van szükségem. Belevetettem magam a témába és nagyon sok könyvet kezdtem el olvasni, amit a munkám meg is könnyített. És folyamatosan jöttek az apró sikerélmények. Eladtam olyan könyveket, amik már nagyon régen ott voltak és mindezt azzal, hogy kicsit több figyelmet szenteltem neki. Nem kellett ajánlanom, csak többet gondolni rá. Nem kell mondanom, hogy szeretett a főnököm.

Kezdett minden jól alakulni. Kezdtek a férfiak is érdeklődni irántam, de én egyikkel sem foglalkoztam, hiszen én a régi páromat szerettem volna visszakapni, és már tudtam, hogy ez meg is lesz, mert kezemben van a recept hozzá.

És valóban kezdtünk egyre többet beszélni újra, találkozgatni, de valahogy neki mindig adódott egy másik, akivel még meg akart ismerkedni. Mindig akkor, amikor én már azt hittem, hogy most már újra itt a mi időnk.
Ekkor eldöntöttem, hogy most már nem akarom visszavonzani magamhoz, hanem csakis a boldogságot. Talán itt ment ki belőlem az összes görcs. És akkor kb. 1 héttel utána odajött hozzám, hogy mi lenne, ha elkezdenénk újra randizgatni, újra megismerni egymást. Mindezt 7 hónap után, amiből 4 hónap aktív vonzás volt!
Szóval újra egymásra találtunk. És mindketten úgy láttuk, hogy jót is tett a kapcsolatunknak a kis szünet, mert jobban tudjuk értékelni egymást. Nagyon boldogok voltunk. Összeköltöztünk és újra közös jövőt terveztünk. Persze adódtak problémák, mint minden kapcsolatban, de mindig mindent átvészeltünk, mert nagyon jól tudtunk kommunikálni egymással. Még két évig.

Egészen mostanáig. 2011. január 9-én újra szétváltak útjaink. Sajnos megint rájött az az érzés, ami két és fél éve. És egy héttel utána neki megint van egy új barátnője, és Én itt vagyok, egyedül.
De most nem akarom visszavonzani magamhoz. Nem bánom, hogy akkor azt tettem, mert 2 évig még boldogan élhettem vele és ezt nem cserélném el semmire. Mert Én mindig is úgy gondoltam, hogy nekem Ő a tökéletes társ. De talán tévedtem. Vagy csak még mindig nem álltunk készen arra, hogy együtt maradjunk. Talán még meg kell tapasztalnunk egy két dolgot, amit együtt nem tehetünk. Vagy talán Ő sosem tudott volna olyan boldoggá tenni, ahogy azt megérdemlem. Vagy én nem tudtam Őt olyan boldoggá tenni. Ezekre még nem tudom a választ, de már nem is keresem.

Most már tudom, hogy csak a Boldogságot kell vonzanom, mert ha nekem Ő a boldogságom, akkor úgyis újra egymásra találunk, ha nem, akkor meg mással leszek boldog.
De egy biztos: Én már most is boldog vagyok! Pedig két hete szakítottunk. Gondolhatnák azt, hogy akkor talán nem is szerettem, pedig nagyon. Mindennél jobban. És lehet, hogy ez is probléma volt. Mert jobban szerettem őt, mint saját magamat. Most pedig én kerültem az első helyre.
Már ez alatt a két hét is nagyon sok mindent tanultam. Megint belevetettem magam a vonzás törvényének mindennapi használatába, mert sajnos mellette nem irányítottam tudatosan az életemet. Talán pont ezt kellett megtanulnom, hogy bármi is történjen velem, ne felejtsem el azt, hogy az életemért csak én felelek, és hogy tudom irányítani. De ezzel mindennap foglalkozni kell, és megéri, mert a vonzás tényleg MŰKÖDIK!