thesecret.hu

Ez a sikertörténet számomra azért különleges, mert szó szerint a semmiből lett.

2007 őszén munkanélküli voltam. Én választottam, mert jobb munkahelyet szerettem volna, ezért otthagytam a biztos állásomat és munkanélkülire mentem. Elkezdtem agykontrollal programozni az új helyemet, de 4 hónapot kellett rá várnom míg megvalósult és addig munkanélkülin voltam.
Közben persze ábrándoztam jó nagyokat. Nem volt elég, hogy munkanélkülin voltam, adósságom is volt a bank felé, amit jóhiszeműen egyik barátomnak vettem föl, de sajnos ő nem tudta fizetni… Egyik ábrándozásom alkalmával egy könyvből olvasott ötlet alapján a banki hitel havi értesítőjének végén kifehéreztem a mínuszokat és átírtam a végösszeget + 1.000.000 ft-ra. Nagyon tetszett, ez volt az a legnagyobb összeg amit még eltudtam képzelni és hinni abban az anyagi nullában amiben voltam akkor. Telt múlt az idő, közben januártól már az új munkahelyemen dolgoztam, az agykontrollnak köszönhetően 99 %-os pontossággal olyan körülményeket kaptam amilyent programoztam. Időközben egyik rokonunk elhunyt. Apukám után én és a testvérem is örököltünk volna, még másik 3 emberrel együtt. A lakás egy nagyváros igen jó nevű és jó fekvésű utcájában volt, de félszuterén. Mikor elmentünk megnézni, majd hanyatt estünk a látványtól. Mivel a lakója alkoholista volt, az egész egy hatalmas kupac szemét volt. Se gáz, se villany (mind ki volt kapcsolva), csonkig égett gyertyák a bútorokon, vastagon penész a szekrényben és a ruhákon (fűteni nem tudott), a konyhában a hónapokkal ezelőtti ételmaradékkal teli edények belerohadt maradványokkal.
A falakról és a plafonról vastag, fekete pókhálók lógtak le. Szörnyű állapotban volt.
Latolgattuk az esélyt, vajon mennyiért lehet eladni a gazdasági világválság idején, és mennyi lesz a részünk. Időközben két ember lemondott a részéről, egyik a mi javunkra, másik a maradék emberke javára. Fele az övé volt, negyed-negyed pedig enyém és a testvéremé. Anyuval nekiálltunk kiganyézni a lakást. Télen nyitott ablaknál pakoltunk, mert a penészt nem lehetett elviselni. A rokon akié a fele lett volna, szépen kihúzta magát minden munkából. Hiába takarítottunk ki, és volt furgonja, mégis nekünk kellett lomszállítót bérelni és elvitetni a szemetet. Mi takarítottuk ki a lakást, mostuk le a falakt. A rokon csaj a száját jártatta, hogy ő bizony 5 milliónál nem adja olcsóbban, de két szalmaszálat nem tett keresztbe. Meghirdettük a lakást, és jöttek is az érdeklődök, (vonzotta őket a neves környék) de abban a pillanatban ahogy betették a lábukat és meglátták a lakást már mentek is kifelé. Ez így ment pár hónapig. Kb 6-7 ügynöknek szóltunk, egyik sem vállalta el a lakást, mondván nem tudja eladni. Egyik ügynök 300.000 ft-ért vállalta volna. Na akkor gondoltam magamban, hogy ebből elég, eladom én ezt a lakást akkor is! Fogtam a kis füzetemet, fölírtam benne, hogy az xy utcai lakást eladtam, mindenki elégedett volt, az adásvétellel minden rendben zajlott, a pénzt hamar megkaptuk stb… Napközben azon gondolkoztam, hogy hiába van gazdasági világválság és hiába van rossz állapotban a lakás, biztosan van olyan ember, akinek van pénze felújítani és pont ez a lakás kell neki a jó hely miatt. Szerettem ezt a gondolatot és igaznak is éreztem.
Egyik nap a munkahelyemen leültem néhány percre és nem szándékosan, de az eladás körül forogtak a gondolataim. Elképzeltem ezt az embert és azt ahogy boldogan kezet fogunk az ügyvédnél és én rakom el a pénzt. Olyan jól beleéltem magam, hogy mikor magamhoz tértem, és fölálltam, boldogan mondtam a kolléganőmnek, hogy na eladtam a lakást. Erre két nap múlva (füzetbe írástól számítva két hét múlva) jelentkezett egy fiatal ember. Megnézte a lakást, mondtam neki, hogy föl kell újítani stb… Rögtön tett egy árajánlatot. Ennek nagyon megörültem, de kicsit féltem mit szól a rokon aki nem akarta olcsóbban adni a lakást, vajon beleköt-e mikor végre van vevő mindkét fél számára korrekt áron. Ahogy megtudta, ő is nagyon megörült neki, még aznap este megegyeztünk a vevővel. Mint később kiderült, hitelt kellett fölvennie. Mindenki mondta, hogy több hónap lesz. Ám milyen volt a „véletlen”? A szomszédja egy másik város bankigazgatója volt. Így cakum pakk másfél hónap alatt elintéződött minden, és karácsony előtt két nappal megkaptuk a pénzt. Úgyhogy minden szóról szóra a füzetben megfogalmazottaknak megfelelően alakult, mindenki megelégedésére és gyorsan. A pénzt a hitelre fönntartott bankszámlámra utaltattam, arra minek a végét átírtam hónapokkal azelőtt mikor még egy fityingem sem volt. Miután kifizettem a banki adósságomat, maradt kicsivel több mint egymillió forintom a számlán. Később abból csináltattam meg a háztetőnket.
Ez az időszak számomra amilyen nehéz volt, olyan tanulságos.
Végül is a kilátástalanságból és a semmiből teremtettem magamnak munkahelyet, és kaptam meg a vágyott egymillió forintot.
Először kértem, aztán kőkeményen megtettem is a céljaimért minden tőlem telhetőt, és meg is lett minden amire akkor vágytam: munka, kifizettem az adósságomat, és lett egymillió forintom. Így lettem milliomos.

agica72