2010. november 23. kedd - 16:15 | beküldő: Angelgirl
Ma hoztam egy fontos döntést! Otthagyom a sulit! Sosem akartam könyvelő lenni (ennek tanultam) csupán az „okos nő” látszatát akartam kelteni, saját magam előtt is… Butaság tudom, de a mai világban érthető, hogy mennyire fontos a társadalom által diktált elvárásoknak megfelelni, az, hogy legyél valaki, tanulj, és „Állj be a sorba!” Nos, én ennek nem akarok eleget tenni, sose akartam, egyszerűen csak elhittem, hogy akarok. Durva…
Most már tudom, hogy az „okos nő” nem az, aki elhiszi, hogy ha a többiek után megy, ő is azzá válik. Nem! Az okos nő az, aki azt csinálja, amit szeret és mindezt úgy, hogy saját akaratából döntött így! Egyszerűen, mert így érzi…
Mindig is voltak körülöttem olyan emberek, akiket irigyeltem, sosem azért, amijük van, sokkal inkább, mert ők azt csinálják, amit szeretnek. Voltak köztük, kézművesek, festők, énekesek, írók, rádiósok, mindegyikük egy-egy külön személyiség, hatalmas önbizalommal, és valami megmagyarázhatatlan, vibráló és egyszerre nyugodt belső kisugárzással. Imádtam a közelükben lenni, mert egyszerűen jól éreztem magam, és ez a különös atmoszféra egyszerre engem is a hatalmába kerített.
Azt hiszem egyetlenegy dolog volt/van, ami mindegyiküket hasonlatossá varázsolta, ez pedig nem más, mint saját szabadságuk. Szabadság, e bűvös szó, kimondva is lúdbőrössé tesz. Mindnyájunkban ott rejtőzik eme gyönyörű érzés, tudjuk, ismerjük mit jelent szabadnak lenni, hiszen azt is ismerjük, milyen mikor „rabszolgaként” élünk és dolgozunk. Elég volt a rabszolgaságból, merjünk szabadok lenni, merjük szabadon azt csinálni, amihez éppen kedvünk van! Higgyük el, hogy képesek vagyunk rá, higgyük el, hogy megérdemeljük, és főleg ne gondoljunk arra, hogy vajon mit fognak szólni a többiek!
Ez a mi életünk, s mint ilyen tisztában kell lennünk vele, hogy egyedi, különleges és megismételhetetlen. Csinálj végre valamit, amit TE AKARSZ, CSAK TE, és SENKI MÁS, egyszerűen csak ÉREZD JÓL MAGAD és akkor rájössz végre, mi a VALÓDI SZABADSÁG!
Somlyai Mónika
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 939 olvasás
-
Hozzászólások
Nem értem...
Az önkeresés, miért zárná ki azt, hogy másokon segítsünk? Nekem meg van az, hogy hogyan segíthetek másoknak.
És azzal ha magadat boldoggá teszed akkor tudsz örömmel adni másoknak, szerintem.
Mások sajnálatával kellene foglalkoznunk? Ez elég nyomasztó lenne.
Jó példával szolgálni másokat, az is segítség, hogy hogyan szembesüljenek önmagukkal.
Értékeld át azt ami történt veled, mert szerintem így sötéten látod magad.
És én hiába nézek fel rád, ha te nem tudod értékelni magad.
Az egészséges önérdek nem egyenlő az önzéssel.
A magunk hibáiból tanulni, talán nem önismeret?
Ami egyik nap fájt, tanultam belőle, majd másnap másoknak segítettem vele.
Ha meg eddig eljutottál az kész öröm, de ne nézz annyira hátra, hogy teljesen elásd magad, mert annak nincs sok értelme. Akkor fordítsd jóra, amennyire tőled telhetően tudod.
Habár lehet arról beszélsz, amikor valaki felszinesen kicsikarja a környezetéből a boldogságot, csupán épp annyit amire szüsége van, hogy mit hagy maga körül, arra nem is fordít figyelmet. Úgy csinál, mintha törődne másokkal, miközben csak magára gondol... van neki jó adag nagyképűsége hozzá. Felszines összehazudott élete.
Na és? Vagy tanul belőle, és akkor megváltozik...de akkor ne büntesse önmagát! Vagy nem, és akkor így marad, így szocializálódik. Van választásod, dönthetsz...és a tapasztalataidból tanulsz. A sajnálat, meg a szégyen csak egyhelyben tart. Mi ösztönözne cselekvésre?
Angelgirl! Az én szemléletem
Angelgirl!
Az én szemléletem szerint, kissé félreértetted ezt dolgot.
Ha sajnálatból, szánalomból akarsz segíteni másoknak, csak megerősíted őket abban, hogy szánalmasak és sajnálni valók.
Mondjuk magadra is ezzel a véleménnyel vagy, amiket itt legutóbb leírtál.
Egy olyan embert, akinek alacsony a rezgése, kevés energiával rendelkezik, nem tud felemelni egy hasonló rezgésen lévő ember. Sajnos, nem sajnos, így működik a világ.
Adni akkor tudsz igazán, ha van mit. Tehát magaddal kell rendbe jönni először, aztán amikor energiád magas, és sok, akkor tudod felemelni magadhoz a másikat. Addig nem.
Remélem érted miről beszélek? Valahogy így értelmeztem a leírtakat.
Kedves Lollipop! Ki vagyok
Kedves Lollipop!
Ki vagyok én, hogy felnézel rám?
Istenre nézz fel és az ő jóságára, mi vagyok én ehhez képest?
Senki és semmi...
"Szeretve vagy"
Mónika
Köszönöm
Köszönöm mindannyitoknak a hozzászólásokat, bár be kell, hogy valljam, már régóta motoszkál bennem valami, ami tegnap végre a felszínre tört, és ma pedig már úgy kezdtem a napot, hogy a Bibliát olvastam, a számomra egyik legfontosabb ember tanácsára, és rájöttem, van még mit tanulnom!
Az, hogy Önmagamat keresem, lássuk be, nem más, mint egy "felvett, divatos szleng!" Nincs benne több, mint a saját jólétem, gondolataim, érzéseim egyszóval a saját életemmel való törődés! De ha mindenki így cselekedne, vajon akkor ki segítene a vörös iszap károsultjain, az utcán kéregető embereken, a kórházi betegeken, vagy hogy ne menjek messzire a saját családján?
Mi lenne, ha anyukám is azzal állt volna elő: Ó kislányom, drágám remélem megértesz, de most meg kell találnom Önmagam, hiszen, ha én nem vagyok egész, hogy tudnék neked adni?
Te mit tettél volna, mondjuk 4 évesen?
Szerintem, mivel nem értetted volna a dolgot, semmit...! Később úgy gondoltad volna, hogy édesanyádnak fontosabbak önös érzései, magyarul önző, mint hogy "kötelességét" (ha már egyszer megszült) teljesítse!
Eddig én is azt hittem, ha rátalálok Önmagamra, akkor minden rendben lesz Önmagam lehetek, de valójában, csak egy kis porszem vagyok egy hatalmas gépezetben, melyben hiába hiszem, h Önmagam vagyok, ha egyszerűen a gépezet maga nem működik.
Arra próbálok rávilágítani, hogy nem biztos, hogy a helyes úton járunk azzal, ha Önmagunkkal foglalkozunk...
Hiszen ahelyett, hogy magunkat keressük, másokon, akik igazán rászorulnak kéne segítenünk.
Tegnap imádkoztam, és sírtam, hogy mennyire önző vagyok, amiért azzal töltöttem, majd 31 évet az életemből, h mi az amit szeretnék csinálni... (azt hittem ez a jó út, ezt kell tennem, hisz mindenhol ezt sulykolják belém)
De tegnap ima közben, szánalmasan hangzott, hogy én Somlyai Mónika minden egyes percben azon gondolkodtam, h mi az, amit tényleg szeretnék csinálni, mi az, amitől boldog leszek, és közben milliók-és milliók éheznek és fáznak, nem tudják mit fognak enni aznap, sőt, hol fognak aludni, és egyáltalán...
Milliók élnek úgy, hogy elhagyták őket a szüleik, milliók küzdenek alkohol és drog problémákkal , millióknak nincs hol aludniuk, milliók- és milliók halnak meg, mert megfagynak és milliók lesznek egyik-napról a másikra földönfutóvá... (vörös iszap áldozatai)
Tudom, h sokan közületek, amellett, hogy "Önmagukat" keresik, sokan segítenek másokon is, tudom, és ezt tiszteletben tartom, sőt csodálom!
Én most az olyan típusú emberekhez szólok, akik mint én a nagy "Önmagam" keresése közben elfelejtkeztek másokról, ha nem is egészen, de sokkal fontosabb saját boldogságuk a másikénál! (lehet egyedül vagyok)
Tudom, h ezt mondja a Titok, de úgy érzem számomra mégsem ez a helyes, járható út!
Nem célom senkit sem megbántani, vagy Urambocsá ítélkezni valaki fölött, egyszerűen csak egy picit szeretnék rávilágítani arra a tényre, h talán nem a jó irányba haladunk az Önmagunk utáni keresésben...
Ahogy egy kedves barátom mondta: "Ha másoknak segítesz, Isten is fog neked, ha magadnak segítesz, Isten is magadra hagy!"
U.I: Amúgy a cikk egy teszt volt, ugyanis egy cikket kértek tőlem egy női magazintól a "női lélek" rovatában. Gondoltam bemásolom ide is, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Köszönöm még egyszer a biztatásokat, de most már tudom, ez nem én vagyok. Aki én leszek az lényegtelen. Amit teszek másokért, amiért teszem és akiknek teszem csak ez számít...
"felnézek rád"
hol lehet megnézni a titok 2-t? ki tudja? szeretném én is egy katedrális tetejéről fogadni a gratulációkat.
Hová vezet az önismeret...
új felismerésekhez! Gratulálok! Ahhoz az önmagát felvállalni merő nőhöz aki te vagy! Felnézek rád! :D
Angelgirl,
"Hogy miért kezdtem akkor el? Jogos a kérdés. Azért, mert azt hittem, ezt akarom. "
Ezt én is mondhatnám akár. Utólag jöttem én is rá annak idején, nem azzal akarok foglalkozni amit tanultam. Melazonak igaza van, abban, amit írt, teljesen egyetértek, s most, hogy Te is felfedted a hátteret, teljesen megértelek, én is ezt tenném.
Leld meg azt, amit szeretnél.
Kedves Melazo! A félreértések
Kedves Melazo!
A félreértések elkerülése végett, van diplomám. Kettő is. :-)
A fent említett "suli" egy mérlegképes könyvelői tanfolyamra vonatkozott, melyet (pontosabban az azzal járó pénzügyi világot, utat) azért kívánom abbahagyni (amúgy 31 évesen ez lesz az 1 dolog életemben, amit abbahagyok) mert felismertem végre, hogy nem ez az, amit teljes szívemből kívánok csinálni. (5 év pénzügyi múlttal a hátam mögött).
Csak egy újabb papír lenne, egy újabb szakma, melyben 1 percet sem dolgozom. Vagy ha mégis, nem lelném benne sok örömöm.
Miért csináljam hát, ha nem ebben akarok érvényesülni?
Hogy miért kezdtem akkor el? Jogos a kérdés. Azért, mert azt hittem, ezt akarom. Tetszett, hogy ezáltal okosnak tűnhetek. Jól hangzott, hogy engem kérdeznek majd, ha valamit nem értenek. Azt hittem én is okos nő leszek, ilyen áron... De valójában, mindig ott bujkált bennem a kétely: -"Valóban ezt akarom?" "Vagy csak tetszik, mert jól hangzik?"
Valójában az egom akarta. Nem én. Nem a legbensőbb énem.
Sőt most már azt is tudom, h nem az a lényeg, h okosnak hisznek-e mások, vagy hogy TE annak tartod-e saját magad?!
A lényeg, hogy egyre közelebb kerülj Önmagadhoz. És ehhez szerintem az első lépés, tudd, hogy ki vagy! É s ezt csak akkor fogod megtudni, ha nem olyan dolgokat csinálsz, ami teljesen ellenedre van, hanem olyanokat, amikben Önmagad lehetsz.
Egyszóval nem akarom többet becsapni magam, bármilyen "szép" is lett volna a máz, amit kreáltam az adott szakma mellé, ez csupán a külső maszlag, a szemfényvesztés, akár egy színes lufi. Mihelyt mögé látsz, mihelyt kimered nyitni a szemed rájössz, h ez csupán az álmod szőtte rózsaszín felhő, melyet azért eregettél, mert fogalmad sincs ki is vagy valójában...
Ha viszont tudod ki vagy, akkor már nincs többé szükség a színes lufira, elég, ha Önmagadat adod, és elfogadod azt, aki vagy, főleg Önmagad előtt.
? ez most egy diplomaellenes felszólalás volt?
és beiratkozol egy másik suliba?
vagy akkor most diploma nélkül készülsz belevágni az életbe?
1. nem mindig adatik meg, hogy olyan végzettségünk legyen, amilyet szeretnénk
2. minden egyetem diszciplínáinak többsége csupán töltelék az abszolitóriumhoz - magyarul: természetes, hogy vannak nem tetsző dolgok. az is, hogy a többségtől agybajt kap az ember. a maradék az érdekes. amit kiszűrsz belőle magadnak, mint perspektívát.
3. akkor is csinálhatod, amit szeretnél, ha nem rendelkezel az ahhoz szükséges végzettséggel
4. az emberek 99%-ának szüksége van egy papírra, ami nélkül szóba sem állnak vele. legyen a munkahely bármilyen. még ha nem függ is össze a végzettséggel, egy papír arról, hogy összeszedte magát az ember, manapság alap. a maradék egy százaléknak meg zseninek kell lennie. és egy zseni sem mindig tud boldogulni valamilyen papír nélkül...