thesecret.hu

Rendben, köszönöm szépen még egyszer a segítséget mindannyiótoknak! :)

A Domján Laci interjú is tetszett, köszönöm. Azóta már túl vagyok én magam is a teljes Agykontroll tanfolyamon. Jöhetnek a sikerek...;)

"a célhoz való ragaszkodás tárgyát kell elengedni, nem magát a célt, vágyat" ezt ennél pontosabban még senki nem fogalmazta meg eddig. Mint egy definíció. Köszi! Ez még nekem is sokat segít!

wáááh... nagyok vagytok! :D

(jó így beszélgetni dolgokról :), csak eredményeim is legyenek... :D)

A valóságban is úgy történik a megvalósulás, mint egy meditáció, egyszerűen (legszivesebben aláhúznám: egyszerűen) életre kel, mégpedig a döntéseid által.
Te magad fogod életre kelteni. Elég néha egy mustármagnyi hitet bevinni magaddal bárhová, és megtapasztalod a megvalósulást. Ahogy érzel, úgy vonzol, és a világegyetem nem hagy válasz nélkül. Önkéntelenül ráhangolódsz.
Még ha nem is volt benned hit, ami megtörtént az már hitet ad. Ha folyamatosan a vágyon görcsölsz, akkor nem tudnád élvezni az életet. De ha jókedvűen gondolsz vágyaidra, akkor örömmel fogod meg tenni, tán csak annyit ami épp előtted áll, és ez lehet pont elég, hogy elérd a vágyad. Elengedetten, mint amikor elengeded a bicikli kormányát, mégis egyensúlyozol közben, és nem esel el. A vágyad akkor jó, ha nem türelmetlenné tesz, hanem elfogadóvá. A frusztráció megakadályozza a vágy beteljesülését. Hiszen azon agyalsz, miként fog megvalósulni.
Mik is azok a tilalom fák? Nevezzük őket jószándékú ítélkezéseknek, amelyek ismételgetésével megóvhatjuk magunkat a kudarctól. Az egyoldalú itélkezéssel tehát nem jutunk közelebb vágyott célunk eléréséhez.
Ez egy bevett szokás. Előre ítélkezünk egy helyzet felett, ahelyett, hogy konkrétan megfigyelnénk mi is történik.
Ha nem reagálunk, akkor jelentősen megjavíthatjuk belső hozzáállásunkat vágyunk elérése közben.
És közben olyan tapasztalatok adódhatnak, melyek következtében önálló döntéseket fogunk hozni.
Ez fontos lépés a cél felé. Dönteni. És ahol már döntesz, ott létezik a hited.
Csinálj meg valamit akkor, amikor körülötted senki nem hisz benne.
Figyeld meg, hogy a környezet mennyire kételkedik magában, mikor egy-egy döntést meghoz.
Két elem mindeképp van, amit lényegesnek tartok. Ez az önálló döntés, és az önzetlenség.
Amint hosszan gyakorlásba kezdesz, fokozatosan megváltozik a beszéded, és nem arra fogsz figyelni, amit beléd hangoltak, hanem a saját érzelmi vezérlő rendszeredre.
Miközben elfogadod ami épp történik, gondolatban örömmel átéled a vágyaidat.

Kedves Emlékező tényleg eléggé bonyolítod, de nem baj mert nagyon értelmes dolgokat írtál :)

Paradox ez a hit! :)

Bif azt írja, hogy:"Hinni akarsz..Akkor mindig az adott gondolat járjon az eszedbe. Míg végül meggyőződéssé válik."
Lentebb már talán írta valaki meg én is a hit különböző definícióit.

Az a szép az egészben, hogy a teremtéshez, a céljaink eléréséhez nem hinni kell. Nincs szükség hitre.

Ugyanis amit Bif is írt, hogy mindig az adott gondolaton kell hogy járjon az agyad, amíg meggyőződéseddé nem válik. De a meggyőződés akkor alakul ki, amikor megtapasztalod. Szóval ha a a hit a meggyőződések, azaz inkább a tapasztalatok következménye, akkor soha nem tapasztalnánk meg semmit, hisz tapasztalat nélkül nincs hit.

A célunkban nem hinni kell, hanem meg kell engedni. Merthogy ez a legfőbb akadálya ma az embereknek, hogy nem tudják megengedni, mivel nem a céljukra koncentrálnak, hanem arra, amiből megfogalmazódott a vágyuk, és a hogyanokkal pedig totálisan leszűkítik a lehetőségeket, amivel a figyelmüket teljesen elterelik a többi lehetőségekről. Akár hiszed, akár nem a lehetőségek abban a pillanatban bombáznak bennünket, csak nem vagyunk képesek felfigyelni rájuk, mivel csak egy konkrét dolgot figyelünk, azaz azt, amit mi elképzeltünk lehetőségnek, hogy létrejöhet. Pedig ettől a teremtő sokkal kreatívabb, minthogy csak egy lehetőségeket biztosítson nekünk és magának is :)

Szóval igen csak lekorlátozzuk az érzékelésünket azzal, hogy csak egy lehetséges megoldással érhetjük el azt amire vágyunk. Az élet ennek ellenére folyamatosan küldi a jeleket, a megoldásokat, csak azt vagy nem vesszük észre, vagy ha észrevesszük, akkor pedig úgy gondoljuk, hogy az nem lehet megoldás, mert ellenkezik azzal, amit mi elképzeltünk.

Ha van egy célod, soha ne gondold végig azt, hogy hogyan érhetnéd el. SOHA!!!
Inkább tedd fel a nagy kérdést: Mit kell ahhoz tennem, hogy elérhessem a célomat? És figyelj oda mindenre. Légy éber!
Hinni csak egyvalamiben kell, hogy minden lehetséges, és mindenre képes vagy. Mert ilyen a természet.
Ezt akkor tudod megfigyelni, amikor egy céloddal kapcsolatban felmerül az egyetlen és legfontosabb kérdés: Vajon lehetséges mindez? Vajon képes vagyok rá? Ugyan is amikor valami nem jön össze, akkor csakis magadban kételkedtél. Innen indulnak ki a problémák, és azok, amikor nem értjük a dolgokat. Ennyire egyszerű ez. Nem nehéz. Egyáltalán.

Szeretettel!

Kiragadnám azt, amit Ragyogás írt a hitről. Hinni abban lehet, ami még nincs???? Azért szerintem ez nem így van, de nyilván az a lényeg, hogy ezt mindenki másképp gondolja, így a saját hitrendszerünk, a saját életünk működését segíti. Szerintem erre nincs szabály, mint, ahogyan a vonzás törvénye is útmutató, nem pedig szó szerint vett követendő "törvény".
Szerintem működik minden, de ez nem egy varázskönyv, vagy akár a hit nem láthatatlan varázspálca, hanem lelkünk egyensúlyának megtartásához szükséges iránytűk.
Jó célt szolgálnak és azok akik a rendelkezésünkre bocsátották, megtapasztalták mind a jót és a rosszat is. Ez nekünk is a feladatunk tapasztalni és hinni és tanulni.
A rossz nem rossz még ha úgy is éli meg az ember, mert a lelke nem repdes tőle, de a tanulás időszakán mindenkinek át kell esni. Azt mondják, hogy ne nézzünk vissza, mert az visszahúz. viszont ha tapasztalt szemmel pillant vissza az ember megtörtént eseményekre, amelyek az adott pillanatban káoszt okoztak az életükbe, a jelen helyzetben már elkopik az ijesztő mivoltjuk.
Az, hogy átjutottunk ezeken az időszakokon, azt nevezhetjük hitnek, vonzás törvényének, de én azt gondolom, hogy a csoda bennünk van. Csak arra vár hogy felfedezzük és kinyilatkoztassuk.
Hinni a csodában, vagy a csodának hinni mindegy....csodálatosan létezni, ez a lényeg, mert lenni és szeretni jó érzés, pozitívan gondolkozni jó érzés, megélni mindent és megoldani csodás.

létezik!!!

Tudományos, konformista, idealista, és tiszta álláspontban.
Tudományosan: alátámasztva tényekkel
konformista: addig hiszem amíg jó nekem
idealista: emlékező hit
és a tiszta álláspont az amire valamennyien törekszünk. Hiszünk a láthatatlan, MÉG meg nem valósultban, hogy megvalósítjuk.
Így legyen:)))

...és akkor az előzőhöz híven egy humor.

Pont te tartod magad pszichiátriai esetnek Nyakkendő!!! Mit szóljak én, aki történetesen egy Zöld Nyakkendővel társalog. Basszus akkor én mi vagyok ?? :)

:D Ne túlozzunk!
"függetleníteni akarom magamat másoktól, más dolgoktól. Olyasmi lehet ez, mint amikor valakiben csalódsz. Amikor kiderül, nem olyan ember, mint amilyennek hitted."
És te milyennek idealizáltad vagy vártad?
Az igazi belső szabadság az szerintem amikor kész vagy érzelmileg függetlenedni dolgoktól. Mered kialakítani a saját véleményedet, függetlenül attól, hogy mit gondolnak rólad mások.
A bizonytalanság múlóban, helyét nemsokára felváltja a magabiztosság.

Először is, szeretném megköszönni mindenkinek, aki válaszolt... Hogy válaszolt :)
János (amúgy az egyik IHM tagra emlékeztetsz:) ), Lollipop (nahát, ilyen fórumot még nem is láttam, ahol mindenki a saját arcával szerepel, de tök jó :) igazán csini vagy), Ragyogás, Emlékező... valóban érdekes így közelíteni egy témához, más-más nézőpontokból :) Úgy vélem, ti ezeket megadtátok nekem. Tetszettek a különböző hasonlatok, példák, melyekkel mindinkább szemléltetni kívántátok álláspontotokat. S akkor a külön válaszok, azoknak, akik kérték:

Ragyogás:
Tehát azt hiszem, ezzel a "Hit" dologgal kissé félrementem. Talán más topikcímet kellett volna adnom. Nem is annyira vallási értelemben értettem, pusztán arra gondoltam, valaki igazolja nekem, több van itt a dolgok mögött, mint valami hókuszpókusz. Vagy ha úgy tetszik, kevesebb. Mint ha teszem azt áll egy pohár az asztalon. Nem kell benne hinnem, nem kell rajta gondolkoznom sem. Tudom, hogy ott van és kész:D Azt akartam, ezt az állapotot érjétek el nálam - gondolati síkon. Hogy ha még ezek után is valaha belebotlok olyan cikkekbe, mint amiket fentebb linkeltem, akkor már ne legyenek rám hatással, ne tudjanak elbizonytalanítani. Mert már meg vagyok győződve a Vonzás hatalmáról. Remélem, érthetően írtam le!?

S hogy mire jutottam? Persze az egész folyamatban van, még érlelődik bennem ugyan, de egy Agykontroll tanfolyamra beiratkoztam (első hétvégén már túl is vagyok). Oké, tudom, az kissé más téma, de úgy gondoltam, előismereteimből, hogy az is nagyban épít a Vonzásra, a pozitív gondolkodásra, önmagunkba vetett hitünkre. Így nekiugrottam...:) "Csak tanulhatok belőle" alapon. Eddigiek alapján azt mondom, meg is érte...;)
Egyébként igazad lehet, túl belegabalyodtam a gondolkozásba (Eckhart tanácsát kéne megfogadnom, s nem gondolni semmire:D - bár mint tudjuk, az sem egyszerű). Emlékező is ilyesmire célozhatott, mikor azt kérdezte, miért akarok annyira hinni. Tehát...

...Emlékező:
Neked is igazad van. Ha jól veszem le, költői kérdés volt, vagy legalábbis olyan, amit magamnak kell/kéne megválaszolnom, de inkább itt teszem, hogy értsetek, no meg... felér egy terápiával :)
Tehát elképzelhető, hogy valóban túllihegem, hogy túlzottan is akarok hinni, de ennek tán az oka, a magam egyszerű magyarázata alapján, hogy függetleníteni akarom magamat másoktól, más dolgoktól. Olyasmi lehet ez, mint amikor valakiben csalódsz. Amikor kiderül, nem olyan ember, mint amilyennek hitted. Azt hiszem, én elég bizonytalan vagyok az élet számos területén (ezen is akarok változtatni). Ez a Vonzás Törvénye gondolat eléggé megfogott, s ha egyszer ebben is csalódnom kellene, ha kiderülne, nem az, aminek gondoltam, akkor hamar összetörnék...:( Mint láthattátok, két cikk elég volt, hogy már meginduljak az elbizonytalanodás útján...:S
Viszont, ha valaki bebizonyítaná, hogy létező dologról van szó. Ami - ahogy mondtátok is - nem is olyan bonyolult, mint ahogy én veszem, tehát ha kiderül, hogy egy tőlem független (ámde teljesen valóságos) jelenségről van szó, akkor azzal én magam is valóban felszabadulok :)

Persze tévedhetek is, nem vagyok lélekszakértő. Önmagamat így magyarázom. Bocsi, ha hosszúra nyúltam, de köszi, ha elolvastatok!
Remélem, nem vagyok pszichiátriai eset!? :D

S még egyszer köszönöm az észrevételeket! :)

Bennem felmerült az a kérdés, hogy MIÉRT AKARSZ ENNYIRE HINNI?
Ha erre válaszolsz őszintén magadnak, feltárulnak a szándékaid, amik miatt nem sikerült eddig hinni és azt létrehozni amire vágysz nagyon. Persze ha ez így volt.

Feldobtál egy kérdést a H I T -ről, mint egy labdát.... az elpattant és ugrál, most pl. a Hit fajtáiról tanultam: az igazi HIT, a láthatatlanba bízva, előre megteremteni vágyaim tárgyát. És kitartani a képet a végtelenségig, s amikor már azonosulni tud a bennem élő hitrendszeremen belül, akkor a fizikai síkon is megteremtődik. Addig a nem fizikai sík képlékeny tényezői sorát szaporítja. Bevonzom, amikor már a hitem valóságtalaja termékennyé vált.

Van egy mondás: " Ha azt hiszed sikerül, és ha azt, hogy nem, mindenképp igazad lesz. " Henri Ford.

Az igazi Hit, a tudat felszabadítása, szándékunk szerint.

A hitnek több köze van a biztonsághoz és a kényelemhez, mint az igazsághoz. / mindig azt hiszem el, amitől jobban érzem magam / Mit mondasz erre? Már látom is: igen, ez igaz lehet.
Ugye?

Aztán van az emlékezés hite, amikor azt állítjuk, emlékszem....

majd van a konformizmus hit, ez már nagyobb jelentőséggel bír, mint az emlékezés hite, itt már a bizonyítás erejét vetjük be. Milyen bizonyítékod van rá?

És lényeges szempont még, hogy hitünket fejleszteni kell, mint képességeink bármelyikét. És a hitrendszerünk a legnagyobb gátló tényező életünkben, mert alattomos módon, a tudatalattinkon keresztül akadályozza életünket, sikereink elérésében.
Lásd, pénz vonzás.... apró teremtések mindannyinknak van: pl. járatot tudok magamnak már teremteni, ha utazok.

Mit hiszel magadról?
Mit hiszel el a világról?
Mit hiszel árukról, melyeket a boltban megvehetsz? Mit hiszel a válságról?
Mit hiszel jövedelmed alakulásáról?
Mit gondolsz a pénzről?
Mit gondolsz az ADÓ-ról? Kell az nekünk?
Mit hiszel arról amit írok?
Tudsz-e gondoskodni kellőképpen magadról?
És sorolhatnám a hithez kapcsolódó kérdéseket:)

ez a GPS...odaérsz vele bárhová ahová akarsz, hiszen pontosan beírod az adatokat.
Úgyan így működik az érzelmi vezérlőrendszered. Abban a pillanatban, mikor belépnek az érzéseid, tervezzd újra vágyaidat, akár egyik napról a másikra...bármi lehetséges. Jó szórakozást!

D Nagyon a bonyolult végéről fogtad meg a dolgot.
Nem csodálom, hogy kételyeid vannak, ha mindenáron igazolást akarsz keresni valamiféle filozofikus úton.
Szerintem nem kell ezen ennyire mélyen gondolkodni.
Az igaz, hogy attól, hogy vágysz valamire, még nem biztos, hogy bekövetkezik az amire vágysz.
Akkor viszont nagy eséllyel bekövetkezhet, ha hiszel magadban, és megteszed a tőled telhetőt. A kételkedés a hit hiánya. Az érzelmeid egy vezérlő rendszer, elárulják neked, hogy leggyakrabban mire figyelsz. Ha egy-egy az életedben adódott helyzet kapcsán levezeted őket, akkor felszabadul egy energia, amit nem a szenvedésre fogsz fordítani, hanem arra, hogy tudatosan megválaszd a saját érzéseidet, hogy mivel kapcsolatban hogyan akarsz érezni.
Akkor tudsz belső különbséget tenni dolgok között és biztosabban rá fogsz érezni a vágyaid megvalósulására.
Vágyak kellenek, hiszen vágy nélkül merre indulsz? Viszont nem jelenthetjük ki előre, hogy tuti biztos ez fog bekövetkezni. Viszont vágyunk erejéből meríthetünk elég hitet, amely erő tovább repít célunkig.
A közben felszabaduló érzelmek fogják mutatni az irányt.
Merre haladjak a célomig?
Ha nem jók az érzéseink- és nem ott kötöttünk ki, ahol szerettünk volna, vagy nem az valósult meg amit szerettünk volna, akkor újra fogalmazzuk vágyainkat, egyre pontosabban körvonalazva. Bármi elősegítheti ezt a folyamatot. Érzések, szavak, képek, emlékek, élmények. Mert ebben a világban bármi felhasználható arra, hogy te jobban érezd magad, és ez nem tilos, ilyet nem mondott senki.
És itt nem értek egyet ezzel az elfogult megerősítés teóriával.
Ez egy mondva csinált cikk...nem sokat ér.
Ahhoz, hogy higyjél magadban, meg kell erősítened magad.

Egyébként meg a puding próbája az evés. :D

És amint érzéseket kapcsolsz a vágyaidhoz, akár mintha valóságosan átélnéd, akkor erősebben fogsz vágyni rá, és önkéntelenül pont arra indulsz, ahol megvalósulhat.
Minél letisztultabb ez a folyamat, annál gyorsabban éred el a célodat. És abban a pontban új vágyak fogalmazódnak meg...stb. stb.

... nemrég olvastam egy hasznosat, egy keresztény lapban.
Ne az érzelmeidnek higgy.

Ez így elsőre furán hangzik, hiszen egyes írások pont azt hangsúlyozzák, hogy hallgassunk az érzelmeinkre, ám pont egy nagyon fontos momentum marad ki, az hogy lehet, hogy helytelenül érzünk, amire rengeteg példát lehetne felsorolni, kezdve az előítéletektől, a megrögzött szokásokig.

A kulcs szerintem, egy szép magyar mondásban van, mégpedig ÉLD BELE MAGAD.
Ez két dolgot is jelent, egyrészt szellemileg, megidézed a dolgot, másrészt, folyamatosan úgy teszed a dolgod, hogy bele élődj a helyzetbe.

Ehhez szorosan kapcsolódik az önuralom, amit szintén sok írás és tanítás hangsúlyoz, és ez nem az érzelmek elfojtását jelenti, hanem az irányítását.
Ha nem tudod irányítani az érzelmeidet és gondolataidat, nem tudod bele élni magad abba amit szeretnél.

A hindu tanokban van erre egy nagyon jó magyarázat.

Te egy elefánton utazol, és van egy elefánt vezető.
Te TE vagy, az elefánt vezető az elme, az elefánt az érzelmek, ösztönök, test, anyag, amivel kapcsolatban állsz.
Könnyen belátható, hogy ha nem irányítod, az elefánt vezető elmét,nem arra haladsz mint szeretnél, és az is belátható, hogy ha az elefántvezető nem irányítja az érzelmi, ösztönös elefántot, szintén nem oda jutunk, ahová szeretnénk.

Ha viszont irányítod az elmét, és az irányítja az érzelmeket oda jutsz ahová szeretnél.

Minden jót mindenhez :DD