thesecret.hu

Sziasztok! A fórum meditációkat tartalmaz. (Melody Beattie szavait) Szándékom szerint abban segíthet, hogy az év minden napján emlékezz arra, amit már tudsz. Hozzájárulhat ahhoz, hogy jól érezd magad gyógyulásodban és az önmagadról való gondoskodás folyamatában. Kellemes kikapcsolódást és épülést kívánok mindenkinek! Viki

Október 31.
MINDEN SZÜKSÉGLETEMRŐL
„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket, az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen…”
(Pál levele a filippibeliekhez, 4:19)
Ezek a sorok, sokszor segítettek nekem. Olyankor, amikor nem tudtam, honnan jön a következő jó barát, a következő bölcsesség, felismerés vagy éppen étek.
Ma meg fogok kapni mindent, amire szükségem van.
Forrásaink nem az emberek, a munka, a pillanatnyilag rendelkezésünkre álló dolgok. Egy nagyobb forráshoz vagyunk kapcsolva, amely soha ki nem merül, és azonnal rendelkezésünkre áll: isten és az Ő univerzuma.
Az a dolgunk, hogy hagyjuk, hogy harmóniában éljünk ezzel a forrással. Az a dolgunk, hogy higgyünk és merítsünk belőle. Az a dolgunk, hogy elengedjük félelmeinket, a negatív gondolkodásunkat, korlátainkat, és amiatti aggodalmunkat, hogy nem jut belőle mindenkinek.
Meg fogunk kapni mindent, amire szükségünk van. Ez legyen mindig és minden helyzetben a természetes reakciónk.
Utasítsd el a félelmet! Utasítsd el azt a félelmedet, hogy a forrás kiapad, mielőtt jutnak belőle neked. Nyílj meg a bőségnek!
Ne felejtsd el, hogy Isten ültette belénk szükségleteinket, tehát Ő tudja őket kielégíteni.
Egyik szükségletünk se túl nagy vagy túl kicsi. Ha fontosnak tartjuk őket, Isten is ezt fogja tenni.
A mi részünk ebben az, hogy felelősséggel vállaljuk szükségleteinket. Azután adjuk át az univerzumnak. Bizalommal engedjük el. Akkor tesszük lehetővé Istennek igényeink kielégítését, ha hiszünk abban, hogy megérdemeljük őket.
A mi dolgunk az, hogy egészségesen adjunk, ne uralomvágyból, bűntudatból, kötelességből, függőségünk tudatában, hanem mert egészséges a kapcsolatunk önmagunkkal, Istennel és Isten minden teremtményével.
Az a dolgunk, hogy egyszerűen azok legyünk, akik vagyunk, és szeressünk azok lenni.
Ma azt a hitet gyakorlom, hogy ma minden szükségletem kielégíttetik. Harmóniában élek Istennel és az Ő univerzumával, mert tudom, hogy számítok Neki.

Október 30.
A MAGUNK ÉRTÉKE
Van saját valóságos életünk. Igen, van.
Az az üresség, hogy mindenki másnak megvan a saját élete, csak nekünk nincs, hogy az ő életük fontos, értékes, jobb, mint a miénk, a múlt itt ragadt hordaléka. Ugyanakkor helytelen, önpusztító nézet.
Valóságosak vagyunk. Az életünk is valóságos. Ugorjunk fejest bele, és rájövünk, hogy így van.
Ma úgy élem az életemet, hogy észreveszem: ez a kincs az enyém.

Október 29.
ELFOGADÁS
Létezik egy varázsszer, amelyhez már ma hozzájuthatunk: az elfogadás.
Sok mindennek az elfogadását kérik tőlünk: fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk – az érzelmeinket, a szükségleteinket, a vágyainkat, a választásainkat, jelenlegi léthelyzetünket. Fogadjunk el másokat olyannak, amilyenek. A velük kialakított kapcsolatunkat. A problémáinkat. Az áldásokat. Anyagi helyzetünket. Azt a helyet, ahol élünk. A munkánkat, a feladatainkat, és azt, hogyan tudunk ezeknek megfelelni.
Az ellenállás nem visz előre, és nem szünteti meg a nem kívánatos dolgokat. De el kell fogadnunk még az ellenállásunkat is. Még az ellenállás is behódol az elfogadásnak, és megváltozik általa.
Az elfogadás az a varázslat, amely lehetővé teszi a változást. Nem örökre szól, csak a jelen pillanatra.
Az elfogadás az a mágia, amely mostani körülményeinket jóvá varázsolja. Békét és megelégedettséget hoz, és megnyitja az ajtót a növekedés, a változás és a továbbhaladás felé.
Az elfogadás a pozitív energia fényével ragyogja be azt, amink van, és akik vagyunk. Az elfogadás keretein belül kigondolhatjuk, mit is kell tennünk azért, hogy vigyázhassunk magunkra.
Az elfogadás erősíti a pozitív dolgokat, s tudatja Istennel, hogy alárendeltük magunkat a tervnek. Megtanultuk a mai leckét, és készek vagyunk továbblépni.
Ma gyakorlom az elfogadást. Elengedem azt a tévhitemet, hogy ellen kell állnom magamnak és a környezetemnek. Megadom magam. Elégedett és hálás leszek. Elfogadva azt, ahol ma vagyok, örömmel indulok tovább.

Október 28.
MEDITÁCIÓ ÉS IMA
A Tizenegyedik Lépés arra kér minket, hogy a meditáció segítségével javítsuk tudatos kapcsolatunkat Istennel.
A meditáció más, mint a kényszeres gondolkodás. A kényszeres gondolkodás a félelemhez kapcsol. A meditációban megnyitjuk elménket, spirituális energiáinkat az Istennel való érintkezés előtt.
Ahhoz, hogy Istennel érintkezhessünk, a lehető legjobban lazuljunk el, és nyissuk meg tudatos elménket és tudatalattinkat egy magasabb tudatállapot előtt, ami mindnyájunknak elérhető.
Napjaink és életünk nyüzsgésében időpocsékolásnak tűnhet, ha lefékezünk, abbahagyjuk, amit éppen csinálunk, és egy kis szünetet iktatunk be. Nem nagyobb időpazarlás, mint amikor megállunk és tankolunk, amikor már majdnem kifogyott a benzin a kocsinkból. Szükség van rá, jó hatással lesz ránk, és még időt is takarítunk meg vele. A meditáció több időt, és energiát teremt, mint amennyit rászánunk.
A meditáció és az ima a gyógyulásunkat elősegítő erőteljes eszköz. Türelmesnek kell lennünk. Ésszerűtlen, ha azonnali válaszokat, felismeréseket vagy inspirációt várunk. De a megoldások közelednek, úton vannak felénk, ha elvégezzük, ami a mi dolgunk – meditálunk és imádkozunk – a többit pedig elengedjük.
Mi döntjük el, hogy reggel meditálunk, vagy a kávészünetben vagy este.
Ha javul tudatos kapcsolatunk Istennel, a tudatalatti kapcsolatunk is javulni fog. Azt vesszük észre, hogy jobban ráhangolódunk isten harmóniájára és akaratára.
Ma szánok egy kis időt a meditációra és az imára. Én döntöm el, mikor és mennyi ideig teszem. Isten gyermeke és teremtménye vagyok, azé a Felsőbb Erőé, aki szívesen figyel rám, és szól hozzám. Istenem, segíts bíznom abban, hogy meghallasz és törődsz velem. Segíts, hogy tudjam, itt vagy velem, és bármikor rákapcsolódhatok arra a spirituális tudatállapotra, amelyből erőt meríthetek.

Október 27.
TIZENEGYEDIK LÉPÉS
„Az ima és meditáció segítségével megkeressük, hogyan javíthatjuk tudatos kapcsolatunkat Istennel, és azért imádkozunk, hogy megismerhessük az Ő akaratát, és legyen erőnk véghezvinni.”
(A Névtelen Alkoholisták programjának Tizenegyedik Lépése.)
„… csak azért imádkozunk, hogy megismerhessük az Ő akaratát, és legyen erőnk véghezvinni” – ez azt jelenti, naponta kérjük, hogy mutassa meg az arra a napra szóló tervet. Forrásunktól kérjük az erőt is ennek véghezviteléhez. Mindkét kérésre igen lesz a válasz.
Nem a másik embert kérjük, hogy mutassa meg, ő mit akar tőlünk. Istent kérjük rá. Az után pedig bízunk abban, hogy elég erősek leszünk Isten akaratának véghezviteléhez.
Isten soha, de soha nem kér tőlünk olyasmit, aminek megvalósításához nem adja meg az eszközöket. Soha nem kér olyasmit, amit nem tudunk megtenni. Ha valamit meg kell tennünk, lesz hozzá erőnk is. Ez ennek a programnak a könnyebbik része. Soha nem kell többet tennünk, mint amennyire képesek vagyunk, vagy azt, amire képtelenek vagyunk. Ha aggódni, sopánkodni akarunk, megtehetjük, de fölösleges.
Életem nehezebb és jobb periódusaiban azt tanultam, hogy ez a lépés átsegít mindenen. Ha nem tudom, mitévő legyek, Isten tudja. Ha egy-egy napunkra alkalmazzuk ezt a lépést, olyan helyekre jutunk el, ahová egyedül soha. Azok az egyszerű cselekedetek, melyeket Isten akaratára figyelve naponta megteszünk, életünk nagy tervéhez fognak elvezetni.
Ma arra összpontosítok, hogy megkérem Istent, fedje fel előttem, mit vár el tőlem. Erőt kérek Tőle, hogy megtehessem, aztán belevágok és megteszem. Istenem, segíts bíznom abban, hogy ha egyszerűen, bizalommal eltelve élem mindennapjaimat, összeáll belőlük az a gyönyörű szőttes, melyet „az én életemnek” nevezek. Isten vezérel, ellát útmutatásokkal és vigyáz rám.

Október 26.
VILÁGOSSÁG
„Okosabb vagyok annál, hogy ne bízzam Istenben.
De néha elfeledkezem erről.”
(Név nélkül)
Amikor éppen valamilyen élmény kellős közepén vagyunk, könnyen elfeledkezhetünk a terv létezéséről. Néha csak a mai napot látjuk.
Ha csak két percet látnánk valamilyen televíziós műsorból, nem sokat tudnánk kihámozni belőle. Kiragadott epizód lenne. Ha csak néhány percig figyelnénk azt, aki egy textilképet sző, és munkájából csak egy kis részletet látnánk, nem vennénk észre szépségét. Csak különböző szálak kusza együttesét látnánk.
Milyen gyakran alkalmazzuk életünkben ezt a szűkített látásmódot! Különösen olyankor, amikor nehéz időket élünk át.
Megtanulhatjuk, hogy ezekben a zavaros, nehéz tanulóidőkben is meglássuk a távlatot. Ha az események hatására valamilyen heves érzelem támad bennünk, ha gondolkodóba esünk vagy megkérdőjelezzük eddigi álláspontunkat, akkor egészen biztos valami fontos lecke kellős közepén vagyunk.
Bízhatunk abban, hogy valami értékes ölt formát bennünk, még ha nehezen mennek is a dolgok, még ha nem is látjuk az egésznek az értelmét. Addig nem ragyog fel a fény, amíg meg nem tanuljuk a leckét.
A hit olyan, mint egy izom. Edzenünk kell, hogy megerősödhessen. Hitbéli izmaink megerősödését úgy érhetjük el, ha újra és újra bízunk abban, amit még nem látunk, és újra és újra bízunk abban, hogy a dolgok jól fognak alakulni.
Ma bízom abban, hogy az események nem véletlen szerűen alakulnak éppen az életemben. Nem tévedésből élem át őket. Az univerzum, Felsőbb Erőm, és az élet nem packázik velem. Most olyan élményeket élek át, amelyeket meg kell tapasztalnom ahhoz, hogy megtanuljak valami értékeset, olyasvalamit, ami felkészít arra az örömre és szeretetre, amire vágyom.

Október 25.
A MÚLT ELENGEDÉSE
„…és könyvedbe ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.”
(Zsoltárok könyve, 139:16)
Vannak, akik abban hisznek, hogy minden napunk meg volt tervezve, és a születésünk előtt. Azt mondják, Isten tudta. És pontosan eltervezte, mi fog történni.
Mások azt állítják, magunk választottunk, részt vettünk életünk megtervezésében – milyen események fordulnak elő, milyenek lesznek a körülményeink, kikkel fogunk találkozni, hogy szembenézhessünk és feldogozhassuk problémáinkat, és levonhassuk a tanulságokat.
Filozófiánktól függetlenül hasonlóan értelmezhetjük a dolgot: múltunk nem véletlen, és nem tévedés. Ott voltunk, ahol lennünk kellett, a szükséges emberek társaságában. Magunkhoz ölelhetjük történetünket annak minden fájdalmával, tökéletlenségével, tévedéseivel, sőt tragédiáival együtt. Kizárólag a miénk, csak nekünk szánták.
Ma pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell. Jelenlegi körülményeink éppen olyanok, amilyennek lenniük kell most.
Ma elengedem a múltammal és jelenlegi körülményeimmel kapcsolatos bűntudatomat, és félelmemet. Bízom abban, hogy éppen a megfelelő helyen voltam, ahol eddig voltam, és éppen jó helyen vagyok ott, ahol most vagyok.

Október 24.
NYÍLJUNK MEG A SZERETETNEK!
Nyíljunk meg az éltető szeretetnek!
Nem kell korlátoznunk a szeretet forrásait. Istennek és az univerzumnak korlátlanok a készletei abból, amire szükségünk van, beleértve a szeretetet.
Ha megnyílunk a szeretetre, meg is kapjuk. Esetleg a legváratlanabb helyekről, beleértve saját magunkat.
Nyitottak leszünk, és tudatára ébredünk annak a szeretetnek, mely egész idő alatt jelen volt életünkben. Érezni és értékelni fogjuk barátaink szeretetét. Észre vesszük, és élvezni fogjuk a családunktól kapott szeretetet.
Készek leszünk arra is, hogy szerelmi kapcsolatunkban is elfogadjuk a szeretetet. Nem kell elfogadnunk olyan emberek szeretetét, akikben nem bízhatunk – olyanokét, akik kihasználnak, vagy akikkel nem akarunk kapcsolatot tartani.
De sok jó szeretet elérhető – olyan, ami gyógyítja szívünket, kielégíti szükségleteinket, és amelyről lelkünk dalra fakad.
Oly sokáig megtagadtuk magunktól, amit megérdemlünk! Túl sokáig mártírkodtunk. Oly sokat adtunk, és közben hagytuk, hogy mások keveset adjanak cserébe. Megadtuk, ami másoknak járt. Itt az ideje, hogy az adás és kapás láncolatát azzal folytassuk, hogy megengedjük magunknak az elfogadást.
Ma megnyitom magam az univerzumból érkező szeretetnek. Elfogadom, és élvezem, amikor megérkezik.

Október 23.
REGGELI SZAVAK
Minden reggel az első, hogy valami fontos üzenetet kapunk.
Ha már belekezdünk a napba, lehet, hogy nem tudunk annyira odafigyelni magunkra, és az életünkre, mint az ébredés utáni első percekben.
Az önmagunkra figyelés ideális időszaka az, amikor csendesen fekszünk, nem működik védekező ösztönünk, nyitottak és sebezhetőek vagyunk.
Mi az első érzés, amely átáramlik rajtunk, és amelyet esetleg kerülni igyekszünk a napi nyüzsgés közepette? Dühösek, frusztráltak, sértődöttek, vagy kuszák vagyunk? Erre kell figyelnünk most, és ezt kell feldolgoznunk. Ez az aktuális feladatunk.
Amikor felébredsz, mi az első elképzelésed vagy gondolatod? Ideje lenne befejezned valamit? Laza, élvezetes napra van szükséged? Pihenésre? Rosszul érzed, és ápolnod kell magad? Negatív gondolatok töltik be az agyadat? El kell intézned valakivel valamit?
El kell mondanod valakinek valamit? Aggaszt valami? Vagy van, amit különösen jónak érzel?
Van valami olyan ötleted, amit megvalósítanál, és javadra válnék?
Amikor felébredsz, mivel szembesülsz először? Nem kell félned. Nem kell rohannod. Fekhetsz egy kicsit csendben és fülelhetsz. Azután fogadd be az üzenetet.
Gyógyulásunk napi aktuális céljait kijelölhetjük úgy is, hogy odafigyelünk a reggel üzenetére.
Istenem, segíts elengednem azt a szükségletemet, hogy ellenálljak az élet harmonikus áramlásának. Segíts megtanulnom, hogyan haladhatok együtt az árral, és segíts elfogadnom a segítséged és támogatásodat.

Október 22.
TARTS KI AZ IGAZAD MELLETT!
Bízz magadban! Bízz abban, amit tudsz!
Esetenként nehéz kitartanunk a saját igazunk mellett, és bízni a tudásunkban, különösen olyankor, amikor mások valami másról igyekeznek meggyőzni bennünket.
Lehet, hogy a többieket a bűntudat vagy a szégyen hajt ilyenkor. Nekik is megvan a saját menetrendjük. Lehet, hogy nyakig merültek a tagadás mocsarában. El akarják hitetni velünk, hogy nem tudjuk, amit tudunk; azt szeretnék, ha nem bíznánk magunkban; szívesen belerántanának a maguk hülyeségeibe.
Nem kell föladnunk saját igazságunkat, és erőnket mások miatt. Ebből lesz a társfüggés.
Veszélyes, ha elhisszük a hazugságokat. Ha nem bízunk többé a saját igazunkban, ha elfojtjuk ösztöneinket, ha azt mondjuk, biztos velünk van baj, amiért azt érezzük, amit érzünk, vagy azt hisszük, amit hiszünk, ezzel halálos csapást mérünk önmagunkra és egészségünkre.
Ha figyelmen kívül hagyjuk énünknek azt a fontos részét, amely ismeri az igazságot, ezzel saját központunktól vágjuk el magunkat. Úgy érezzük, megbolondultunk. Szégyen, félelem, zavar tölt el. Nem tudunk tájékozódni, ha hagyjuk, hogy valaki kirántsa alólunk a szőnyeget.
Ez nem jelenti azt, hogy soha nem tévedünk. De nem tévedünk mindig.
Légy nyitott! Állj ki az igazad mellett! Bízz abban, amit tudsz! És ne hagyd, hogy mások ostobaságokba vigyenek bele, terrorizáljanak, korlátozzanak! Kérd, hogy az igazság világosan mutatkozzék meg előtted. Ezt pedig nem az fogja megtenni, aki manipulálni akar vagy meggyőzni, hanem te magad, Felsőbb Erőd és az univerzum.
Ma bízom saját igazamban, ösztöneimben, abban a képességemben, hogy meg tudok állni a valóság talaján. Nem fogom engedni, hogy megingasson mások erőszakossága, manipulációja, becstelensége, tisztességtelen játszmája vagy sajátos menetrendje.

Október 21.
ANYAGI FELELŐSSÉG
„Amikor elkezdtem kigyógyulni a gyógyszerfüggőségből, először is hideg fejjel szembe kellett néznem zűrös anyagi helyzetemmel, és rájöttem, hogy tényleg nagy a zűr” – mesélte egy asszony.
Először nem kerestem valami sokat, de fontos volt nekem, hogy jóvátegyek bizonyos dolgokat. Évekkel azelőttről is voltak kifizetetlen számláim. Utol kellett érnem magam a számlák tekintetében. Kijózanodásom előtt sokkal több pénzem volt. De ahogy telt-múlt az idő, lassan, fokozatosan anyagi helyzetem is jobb lett. Újra hitelképes voltam. Volt egy bankszámlám és egy kis félretett pénzem.
Aztán feleségül mentem egy alkoholistához, és komoly leckéket kaptam a társfüggőségből. Elvesztettem önmagamat, az érzelmeimet, a józan eszemet, és semmivé vált az egész folyamat, ahogy megbirkóztam pénzügyeimmel. Közös bankszámlám lett a férjemmel, és ő annyira túlköltekezett, hogy a végén letiltották a számlát. Hagytam, hogy használja a hitelkártyámat, és ő teljesen leapasztotta.
Folyton kölcsönkértünk, hogy ezt a süllyedő hajót valahogy a felszínen tartsuk. Elég sokat kértünk kölcsön a szüleimtől is. Mire a társfüggőségből gyógyulni kezdtem, ismét rettentően zűrös anyagi helyzetbe keveredtem. A hajamat téptem, de egy csöppet sem számított, ki volt a hibás. Komoly anyagi gondokkal kellett szembesülnöm, és nem tudtam, sikerül-e valaha kilábalni belőlük.
Lassan, nagyon lassan megpróbáltam kimászni a gödörből. Lehetetlennek tűnt! Nem is akartam gondolni rá, annyira reménytelennek látszott. Mégis végig csináltam. És minden áldott nap megtettem, ami tőlem telt, hogy felelősséget vállaljak magamért.
Az első döntés, amelyet meg kellett hoznom, az volt, hogy anyagilag különváltam a férjemtől, és megvédtem tőle magam, amennyire lehetett, még a válás előtt és utána is. A következő döntésem arról szólt, hogy szembe kell néznem anyagi ügyeimmel, és újra fel kell építenem az egészet.
Nehezen ment. Több mint ötvenezer dollár volt a tartozásunk ugyanakkor sokkal kevesebbet kerestem, mint azelőtt. Úrrá lett rajtam a kétségbeesés: önbecsülésem a nullával volt egyenlő, alig maradt energiám. El se tudtam képzelni, hogy élem túl ezt a lidércnyomást.
De sikerült. Lassan, fokozatosan, Felsőbb Erőm segítségével újra kézbevettem az ügyeimet, és megszüntettem a káoszt.
Azzal kezdtem, hogy csak annyit költöttem, amennyit kerestem. Néhány hitelezőmnek kisebb összegekben visszafizettem a pénzt. Elengedtem azt, amire akkor nem voltam képes, és arra összpontosítottam, amit meg tudtam tenni.
Nyolc év telt el az óta. Nincs adósságom, amit akkoriban el sem tudtam képzelni. Kényelmesen megélek, van pénzem a bankban. Visszakaptam hitelképességemet. És szándékom szerint ez így is marad.
Soha nem akarom elveszíteni a pénzzel kapcsolatos józanságomat, és anyagi biztonságomat – még a szerelem vagy az alkoholizmus kedvéért sem. Isten és a Tizenkét Lépés segítségével ez sikerülni is fog.”
Gyógyulásunk folyamatában mindennap haladhatunk mentálisan, érzelmileg, spirituálisan, fizikailag és anyagilag.
Lehet, hogy rosszabbodik a helyzet, mielőtt javulni kezdene, mert az eddigi ködösítés helyett vállaljuk, hogy szembenézünk a valósággal. De, ha egyszer eldöntjük, hogy anyagi felelősséget vállalunk magunkért, jó úton vagyunk.
Istenem, segíts észben tartanom, hogy ami ma reménytelennek látszik, gyakran megoldódik holnap, akkor is, ha egyenlőre nem látom a megoldást. Ha eddig hagytam, hogy mások problémái ártsanak anyagi helyzetemnek, segíts ismét meghúznom a pénzzel kapcsolatos határaimat, - és meghatároznom, mi az, amit hajlandó vagyok elveszíteni. Segíts megértenem, hogy nem kell engednem, hogy mások anyagi felelőtlensége, szenvedélyei, betegségei vagy problémái anyagi kárt okozzanak nekem. Segíts, hogy élhessek jelenlegi anyagi körülményeim ellenére is és bízzam abban, hogy ha jóváteszem, amit kell, és felelősen viselkedem, minden jóra fordul.

Október 20.
TÁVOLABBRA HELYEZKEDÉS SZERETETTEL
Előfordul néha, hogy akiket szeretünk, olyasmit tesznek, amit nem helyeslünk, vagy nincs ínyünkre. Reagálunk rá. Ők is. Kis idő múlva ide-oda dobjuk a labdát, a probléma meg egyre duzzad.
Mikor távolodjunk el a másiktól? Ha a harag, a félelem, a bűntudat vagy a szégyen csapdájába estünk. Ha valamilyen hatalmi játék csapdájába estünk, és megkíséreltünk másokat rávenni vagy kényszeríteni olyasmire, amit ők nem akarnak. Ha reagálásunk nem segít a másiknak, és nem segíti elő a probléma megoldását sem. Ha reagálásunk minket, magunkat sért.
Gyakran épp olyankor jön el a távolabbra helyezkedés ideje, amikor legkevésbé látszik lehetségesnek vagy valószínűnek.
A távolabbra helyezkedés első lépése, annak belátása, hogy az adott reagálás nem segít. A következő lépés a megnyugvás: gondolkodjunk összeszedetten, és nyerjük vissza egyensúlyunkat.
Sétálj egyet! Menj ki a szobából! Menj el egy csoport összejövetelre! Végy egy kiadós forró fürdőt!
Hívd fel egy barátodat! Beszélgess Istennel! Lélegezz mélyeket! Találd meg a békét magadban! És ebből a békés, összeszedett állapotból egyszer csak felbukkan a válasz, a megoldás.
Ma megadom magam, és bízom abban, hogy a válasz közel van.

Október 19.
JÓ TULAJDONSÁGAINK
„Kik a társfüggők? Könnyű a válasz. Azok közé tartoznak, akik a legjobban tudnak szeretni, törődni másokkal.”
(Lépj ki a társfüggőségből!)
Önvizsgálatunkat nem kell negatív tulajdonságainkra korlátoznunk. Hiszen éppen a rossz dolgokra való összpontosítás a társfüggőség egyik kulcsproblémája.
Őszintén, félelem nélkül tedd fel a következő kérdést: „Mi az ami jó bennem? Melyek a jó tulajdonságaim?”, „Szerető, gondoskodó ember vagyok-e?”. Lehet, hogy elhanyagoltunk magunkat, miközben másokkal törődtünk, de ez mindenképpen jó.
„Van humorom?”, „Fel tudom vidítani az embereket?”, Meg tudom vigasztalni őket?”, „Képes vagyok valami jót kihozni a semmiből is?” „Észreveszem másokban a legjobbat?”
Ezek személyiségünk aktívái. Lehet, hogy túlzásba vittük némelyiket, de jól van így. Már úton vagyunk az egyensúly felé.
A gyógyulás nem jelenti személyiségünk teljes kiküszöbölését. A gyógyulás célja a negatív tulajdonságok elfogadása, feldolgozása, vagy átalakítása, s eközben pozitív tulajdonságainkra építünk. Mindnyájunknak vannak jó tulajdonságai, csak oda kell figyelni rájuk, erősíteni kell őket, és kihozni magunkból, amit lehet.
A társfüggőségben élők olyan emberek, akik nagyon tudnak szeretni, másokkal törődni. Most azt tanuljuk, hogy ennek a törődésnek egy részét magunknak adjuk.
Ma arra összpontosítok, ami jó bennem. Magamnak adom annak a törődésnek egy részét, amit eddig a világnak adtam.

Október 18.
HAJÍTSD EL A SZABÁLYKÖNYVET!
Sokan érezzük úgy, hogy szükségünk van egy szabálykönyvre, egy mikroszkópra és egy garancialevélre ahhoz, hogy megbirkózzunk az élettel. Bizonytalanok és ijedtek vagyunk. Vágyunk arra a biztonságra, hogy tudjuk, mi fog történni, és hogyan fogunk cselekedni.
Nem bízunk magunkban vagy az életben. Nem bízunk a tervben. Mi akarjuk irányítani a dolgokat.
„Választásaimmal iszonyatos hibákat követtem el, s ezek a hibák majdnem tönkretettek. Az élet tényleg sokkolt. Hogy bízhatnék magamban? Hogy bízhatnék az életben és saját ösztöneimben azok után, amiket átéltem?” – kérdezte tőlem egy nő.
Érthető, ha félünk attól, hogy újra összetörünk, különösen, ha figyelembe vesszük, milyen mélypontra jutottunk függőségünk következtében. De nem kell félnünk. Bízhatunk magunkban és ösztöneinkben.
Persze, hogy nem akarjuk ugyanazokat a hibákat elkövetni. De nem is vagyunk ugyanazok, akik tegnap, tavaly voltunk. Tanultunk, fejlődtünk, megváltoztunk. Azt tettük, amit akkor tennünk kellett. Akkor elkövetett hibáink nem akadályozhatják meg, hogy megéljük és megtapasztaljuk, amit az élet ma ad.
Rájöttünk, hogy szükségünk volt akkori tapasztalatainkra – a hibáinkra is – hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk. Tudjuk-e, hogy életünknek pontosan így kellett alakulnia, hogy megtaláljuk önmagunkat, Felsőbb Erőnket, és ezt az újfajta életet? Vagy egy részünk még mindig hibának tekinti a múltat?
Múltunkat elengedhetjük, és bízhatunk mostani magunkban. Nem kell a múlttal büntetnünk magunkat. Nincs szükségünk szabálykönyvre, mikroszkópra, garancialevélre. Csupán egy tükörre. Nézzünk bele, és mondjuk magunknak azt: „Bízom benned! Mindegy mi történik, tudsz vigyázni magadra. És továbbra is jó dolgok történnek veled, jobbak, mint gondolod.”
Ma nem ragaszkodom foggal-körömmel a múlt fájdalmas tanulságaihoz. Megnyílok a pozitív leckéknek, melyeket a ma és a holnap tartogat nekem. Bízom abban, hogy tudok vigyázni magamra, és vigyázok is. Bízom abban, hogy a terv jó akkor is, ha nem ismerem pontosan.
Október 19.