Csak úgy....

gondolatok a titokrólNehéz dolog a tudatos teremtés. Nem is gondoltam volna.
Miután elolvastam a könyvet gyulladt csak fel a fejemben a lámpa, hogy életem eddigi 34 évében is teremtettem. Nyilván nem mindig olyanokat, amiket valóban szerettem volna, de teremtettem, és a rossz dolgok a negatív dolgok teremtése és megvalósulása döbbentett rá, hogy működik a vonzás törvénye.
Kételkedő embernek születtem. És így ebből a pespektívából nézve, a pozitív dolgok, amiket teremtettem, ajándékként lettek definiálva az életemben, a negatívakat pedig félelmeim megvalósulásának tulajdonítottam... de fogalmam nem volt, hogy ezt mind mind én csinálom!

A Titok birtokában szemrevételeztem az egész eddigi életemet, a különböző életszakaszaimat, mikor mitől féltem, mitől paráztam, mire fordítottam figyelmet... a saját félelmeim váltak valóra, a saját félelmeimben élek, éltem!

A mai napig is, pedig már egy hónapja a föld felett lebegve élem mindennapjaimat, mióta elolvastam a könyvet, mióta az életem része lett... a mai napig is érnek felismerések annak tudatában, hogy mikor mit teremtettem, abszolút nem tudatosan!

Így adtuk el az autónkat, így vettük az újat. Így találtam rá mind a két kutyámra, így ment tönkre a házasságom.

Félelmetes, izgató, megfoghatatlan... de ezt mind mind én csináltam! És most értem, most érzem csak igazán, hogy felelős vagyok nemcsak a tetteimért, hanem a gondolataimért is. Mióta ennek tudatában élem mindennapjaimat, sokkal könnyebb, de sokkal nehezebb is. Már nem okolhatok mást a saját életemért. Már nem okolhatom a sorsot, az embereket a buktatókért.

Már tudatosan én teremtem a saját holnapomat, évemet, életemet. Boldog ember vagyok. Évek óta, nagyon hosszú évek óta most elöszőr érzem, hogy az élet, a lét nem szenvedés. Hogy nem azért vagyunk itt, hogy öljük egymást, éhezzünk, nélkülözzünk. Hisz Isten a maga képére teremtett minket, és teremtett. Tehát azt mi is tudunk. Nem hiszem, hogy azzal a céllal teremtett minket, hogy elpusztítsuk magunkat. De most már tudom a választ!

Köszönöm, köszönöm ezt a felismerést.

Címkék:

Hozzászólások



kedves Málna!

Érdekes írás!
Köszönöm!



Hála, hála, hála.......

Drága mindenki!
Hála és ölelés mindenkinek, mert kimondhatatlanul jó érzés rádöbbeni arra, hogy az érzéseimmel nem vagyok egyedül.
Valóban, amikor rájöttem, hogy minden, amit eddig történt az életemben jó vagy rossz ezt én vonzottam be még ha nem is voltam ennek tudatában.
Itt mindenki keresztülmegy ezeken a dolgokon, és amikor jönnek a kételyek elég csak beleolvasni valakinek az írásába.
Nekem ez nagyon sokat segít, én úgy érzem, hogy most születtem ujjá innentől tudatosan irányítom a gondolataimat, oda figyelek mi az, amit be akarok vonzani ez nagyon nagyszerű érzés.
Ugyanakkor sokkal nehezebb is mert valóban innentől nem okolhatok senkit és semmit ,de egy olyan megnyugtató érzés kerít hatalmába amit nem is tudok leírni de ti biztosan érzitek.
Kiűztem a gyűlöletet, a haragot az életemből és elfogadtam a boldogságot, gzdagságot, szeretetett, örömöt, magamat mindent és mindenkit.
Végre tudok örülni az életemnek és őszintén tudom érezni a hálát mindenért és mindenki iránt.
Hála és ölelés ennek a portálnak a létrehozójának és mindenkinek, aki itt van és annak is, aki itt lesz.
Éva.



Drága Málna:)

Tudod mi a legnagyszerűbb?
Hogy végignéztél az életeden,tudatosan,hogy mit hogyan teremtettél."teremthettél" meg.
Ez nagyszerű dolog!Szerintem:)
Tudod,így belegondolva én még nem "néztem szembe" így önmagammal,ezen a módon.Attól függetlenül,hogy tudom,tapasztalom,hogy mindent magamnak teremtek meg,ami történik velem az égbe repítő boldogságtól kezdve azon keresztül,hogy éppen létezem vagy,na még van mit tanulnom...
Szóval...Gratulálok ehhez:)
Így tovább!

Ölelés,Katis

A Fény,a Minden,Egy,annyit jelent: Tudatosság.Kicsit mellőzd a rutint,Figyelj!
szerintem.



való igaz

így van ez, és ezzel együtt igaz az is hogy önmagunkat elfogadva teljes mértékben öszhangba kerülhetünk a körülöttünk lévő emberekkel.
Az elfogadáson van a hangsúly, az összes teremtésünk elfogadása, amelyet az a forrás tesz elérhetővé amiből mindannyian születtünk. Mert mire való a teljesség állapota ha azt senkivel se oszthatjuk meg? Az élet után valamiféle teljesség gömbe kerülve magunkat dícsérnénk? Persze hogy nem és nem is vádolás képpen írom hanem hogy egyként gondolkodjunk. A szeretet, önmagunk szeretete azért válik valósággá mert mások felénk irányuló szeretete bebizonyítja számunkra hogy szerethetőek vagyunk. A tudatos teremtés nehéz de csak akkor ha valósággként kezeljük a negatív teremtéseinket. A valóság maga a teljesség. A teljesség amelyben a negatív manifesztálódásoknak az energiái tisztán fellelhetőek és nem külömbek az egésztől. Ne fordítsunk túl nagy figyelmet a negatív teremtésektől való félelemre, mert akkor tovább teremtjük őket, és tovább törjük azt a fényt amely lehetővé teszi a teremtést.



Csodás élni!

Igazad van! Gyönyörű az élet.
Eddig minden hétfön reggel ahogy kinyitottam a szemem arra gondoltam,hogy megint egy új hét,egy új küzdelmes hét,alig vártam már a hétvégét.
Úgy éreztem mintha az életem minden síkja /munka,pénzügyek,kapcsolat,emberi kapcsolatok stb./vmiféle nagy kerék lenne,és éppen mennyire pörög,és hogy áll meg akkor ahol megáll az a terület felborul.Tisztára mint egy szerencsekerék,csak itt akkor van szerencsém ha nem áll meg.
Most már tudom,hogy én pörgettem a kereket!!!!!
Szeretek felkelni,szeretem a kihívásokat,szeretek élni!!!!!!!!És ezt legszívesebben felfesteném az égre!!!!
Köszönöm,hogy vagytok,hogy itt lehetek,hogy rátok találtam!!!!!



Az esendőségbe szeretünk bele....

Az vagy, amire gondolsz!
Megható és szeretetre méltó esendőség pompázik az írásodból. Tényleg csodálatosak vagyunk, mi emberek! Szívet melengető érzés tudni, hogy mennyire nem vagyunk egyedül. Mindnyájan keresünk, csapongunk fent és lent. Hol öröm, hol bánat, hol a túlcsorduló szeretet, hol a harag között. Így vagyunk gyönyörűek, szépséges, utánozhatatlan, esendő emberek! Gyönyörű az élet!



Drága Málna :)

Köszönöm, hogy ilyen csodásan leírtad a felismerésed történetét. Akik itt vagyunk az oldalon, szerintem kivétel nélkül átmentünk ezen a felismeréseken. Én a mai napig is állandóan elcsodálkozom a napi törénéseken, hiszen most már rögtön felismerem a teremtéseket. A gondolataim teremtéseit. Hiszen ha egyik nap kicsit idegesebb vagyok, és engedem a rosszérzést átáramolni magamon, és hagyom hogy ott is maradjon, a gondolataim negatív irányba visznek, esetleg még elő is fordulhat hogy nem hiszek önmagamban, akkor ez "megbosszulja" magát, vagyis teremtem a negatív gondolataimat. Egyikünk sem mondhatja ki egyértelmüen hogy könnyű a tudatos gondolkodás, főleg ha nem születésünktől működik bennünk. A felismerés nagy hatással van mindenkire, és egy kicsit fusztrálttá is tesz bennünket eleinte, mert folyamatosan figyeljük magunkat. Ez sokak szemében egyfajta skizofén állapotra adhat okot, de mi azt már tudjuk, hogy az úton vagyunk. Mert engedni kell az érzelmeket is, nem lehet megerőszakolni magunkat, ha bánatosak vagy dühösek vagyunk, akkor engedjük ki magunkból, de a gondolatainkra figyeljünk. Mert a düh és a bánat gyülöletet is szülhet bennünk. Viszont ha ebben az állapotban eszünkbe jut, hogy amiért dühösek és bánatosak vagyunk, az csak a miénk, csak magunknak ártunk vele. Akkor jusson eszünkbe önmagunk szeretete. Mert a szeretet mindent áthat..... dühöt, haragot, gyülöletet...
a szeretet meg tudja változtatni az irányt és sokkal jobban érezzük magunkat...
mindig fejlődünk.... és ez a SZERETET miatt van....

Végtelen szeretettel: Örökös Boldogság
Mosolyogj Drága Magyarország :)